Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-04-20 / 16. szám

nap alatt Uügvárvárosa helyre nem állíthatja, de merjük hinni, hogy az adófelügyelőség se fogja elérni azon eredményt, melyet óhajt, ha egész táborhaddal indul is neki az illetékek behajtásának, mert tudjuk, hogy az illeték behajtása nem azonos az adók behajtásával.

A rendet azonban helyre kell állítani, mert az adófelügyelőség életbe lépte óta épen az illetékek behatása körül a legkevesebb figyelem és gond tanúsíttatott ; de ne kívánja azt az adófelügyelőség, hogy e mulasztásokért Ung- várvárosa még költséges állami végrehajtókkal terheltessék, mert hiszen 15 nap alatt a kötelezett felek egyszerű megintését sem eszközölheti, miután ezek száma ezerekre megy.

Ezeket láttuk szükségesnek IJngvárvárosa érdekében elmondani a fent idézett határozatra vonatkozólag, melynek élét a közig, bizottság annak idején az adófelügyelő véleményének meghallgatása mellett szeliditheti, sőt módosit- hatja is és akkor elég lesz téve az államkincstár érdekeinek ép úgy, mint Ungvárváros szorongatott helyzetének.

A közig, bizottság ápril havi illéséből.

' (folytatás.)

A havi jelentések közül figyelemre méltó még a főorvosi jelentés is, mely szerint márciusban tüdőlobbok jelentkeztek fokozott számban s oly belterjességgel, hogy helyenként, mint Béré z n á n nagyobbára kedvezőtlen kimenetelt vettek, Helyi járványként uralgott a hólyagos himlő Lakárt községben, hol 37 beteg gyermek közül 6 meghalt. A hólyagos himlőnek egy szűk körre szorítkozott helyi, tulajdonképen utcai járványa cons- tatáltatott Ungvárt a mocsár utcában, hol minden 4—5-ik házban fekszik himlős beteg. Ezen utcai járvány elfojtására s tovaterjedésének meg‘- gátlására orvosi részről a lehető megtétetett, de miután a járvány megszüntetésére egyedül sikeres eszközök : a desinfectio s a betegnek és himlő diáknak az egészségesektől elkülönítése, néha el- ^dhatlan akadályokba ütköznek, legfölebb ren- j^szigor beavatkozásával lennének keresztül vi- j Helyre valónak találja ez alkalomból a fi- ^ ‘ azon körülményre felhívni, hogy — elte- 1 itt liet(^ rendészetünk hiányától, temetői hajrák, az izraelita temetők kivételével, ) y Nben sincsenek, holott a halottas kamna en céljuk, a ragályos hullákat, de a

nem ragályosokat is oly esetekben, midőn lakás- vagy családviszonyok folytán a lakóházbani hullatartás az emberi egészségre direct ártalommal jár, az eltemethetés idejéig befogadni, mi által a törvény azon rendelkezésének is eleget lehetne tenni, hogy a hulla az elhalálozástól számítandó 48 óra letelte után temettessék el ; mig az, jelenleg hullakamrák hiányában, kivált a nyári évszakban alig lehetséges, de az egészséget is veszélyezteti, ha, mint ez a köznépnél rendes szokás,

a család többi tagja ugyanazon szobát lakja, ugyan

abban főz, étkezik, a melyben a térítőn fekvő hulla bomlik és rothad, minélfogva a köztemetőkön egyszerű halottas kamrák építtetését javasolja, a hová, a halott iránti kegyelet megsértése nélkül, a ragályos betegségben elhaltak hullái lennének szállitandók s az eltemethetés idejéig őrzendők. A bizottság szabályrendeletileg fog az orvosi jelentésben előadottak figyelembe vételével intézkedni.

— Az építészeti hivatal főnöke bemutatja Kis R 41 h község kérvényét, melyben a kis- geőci és kis-ráthi határban építendő belvíz levezető csatorna céljaira az 1885 évi kis geőci és kis-ráthi községi és közmunkát már most engedélyezni kéri.

Miután a szóban forgó munkálat a bizottság előtt ismeretlen s igy annak sem hasznára, sem terjedelmére nézve tudomással nem bír, a kérelem csak akkor lesz érdemlegesen tárgyalható, ha folyamodó község a tervrajzot és költségvetést, valamint ja műleírást beterjeszti s azok a kir. építészeti hivatal által tanulmány és bírálat tárgyává tétethetnek.

— A kir. adófelügyelő előterjesztése folytán Kosztrina községben 1883 év végével mutatkozott összesen 131 frt 84 krt tevő adóhátrálék behaj thatl an ság címén leíratni határoztatott. — Ugyancsak behajthatlanság címén leíratott Kosztrina községben 1883 év végével mutatkozott 99 frt 86 kr. tevő adóhátralék, valamint Kis-S z e 1 m e n c községben 6 frtnyi adóhátralék.

Különfélék.

* Hangverseny. A műkedvelők zenetársulata által hirdetett hangverseny e hó 15-én díszes közönség előtt ment végbe a „Korona“ nagy termében. Az első darab Erkel Ferenc „Hunyady László“ dalművének nyitánya volt, melyet a z e n e társulat oly correctül s annyi színezéssel játszót t le, hogy a hallgatóságot egészen meglepte. A rés»t\Avők Grünn Sándor, Dr. O e s t e r e i

eher Jakab (prim,) Lányi Géza (kontra,\

T.ö rzs István (brács,) Csicsery Antal (gordonka) és Medrecky István (nagy bő- g'ő), oly könnyedén kezelték hangszereiket, mintha mindig ezzel foglalkoznának, pedig nem csekély fáradság és áldozatba került ügybuzgó műkedvelőinknek e nehéz darab betanulása. De mert a fáradozáshoz hajlam és kedv is járult, az eredmény önérzettel töltheti el műkedvelőinket, melynek méltó kifejezést adott a közönség is midőn játékukat megtapsolta és megéljenezte. A második darab Gounod „Ave, Mária“-ja volt, me* lyet Dubravszky Valéria úrnő zongora kisér«te mellett Schram Marietta k. a. énekelt szép csengő hangjával a nála tapasztalt kedvességgel. Ezután ismét a zenetársulat játszotta a „Kék nefelejts“ cimü népdalt hasonló szabatossággal. Fábry Margit k. a. és Törzs István négy kézre Mendelsohn „Marché Nuptiale“ cimü nehéz darabját sikerültén adták elé. Oester- reicher Jakabné úrnő zongora kisérette mellett Grünn Sándor Paganini 1. sz. hegedű versenyét kitűnő iskolázottsággal játszotta s ritkán hallottunk műkedvelőtől ily valóban nehéz darabot oly művészileg előadni. A zongora kísérettel való betanulás nehézségeit is számba véve, ki kell emelnünk érdemes műkedvelőnk ügybuzgóságát s dicséretes szorgalmát, mert e zenei müdarab előadása valódi élvezetet nyújtott a hallgatóknak. Az ügyes kiséret is emelte az előadás tökélyét. Kusnyiry Gyula és Vajdafy Géza Csanády Virgil Petőfy „Halálvágy“ cimü költeményére irt énekdarabját szokott erővel és bra- vourral énekelték a közönség zajos tapsai közt. A műsor befejezte után tánc volt, mely késő éjig- tartott. A jövedelem szerény volt, de a jótékonycélra mégis jut valami. A műkedvelő zenetársulatot Lányi Géza tanította be és vezette s ekként az est sikeréhez ő is nagyban hozzá járult.

* Helyre igazítás. Lapunk múlt számában „Az ujoncozás eredménye Ungmegyében“ cimü cikkből kimaradt azon megjegyzés, hogy -,,E szerint mutatkozik hátralék“ t. i. az ungvári sorozó járásból 17 újonc és 13 póttartalékos stb. vagyis mint közöltük összesen a sorozó járásokban 130 újonc és 37 póttartalékos. Miután e ki hagyás értelem zavarólag hat az egésznek megI érthetésére, készséggel közöljük e helyreigazítást.

* Kinevezés. A beregszászi kir tszékhez, Lám i Vilmos nyugdíjba lépett biró helyére, Tolvaj Gyula ! ottani kir. alügyész neveztetett ki bíróvá. To- ! ronszky Endre jbirósági joggyakornok a bereg! szásri kir. törvényszékhez aljegyzővé neveztetett ki,

Az „ü\q~ <3rí( táró Aj a. |

Báró Ziinplierfi: althnllap gS Síremlélíe Tyrolban.

— Tön. , .

olmi rajz. — (

Irta TaC8kán.C8ergheő Géza ,

(FolyS.)

Zungenberg hadjáratairól ,m PraűeU|01aw és ' Magyarországon, Törökországba a hol ellensé„eit mindenütt legyőz,te és némely vár , k g , 1

“*k 8*1,8,“ek „.piLto

sze™,e . udvari l,,jtanács ülW í

Seppenburg ... Salleg flabor, - teháihi„ta|os e.

mseg, — valamint egyátalán az egész veinlék ^

Iában s kétségtelenül mint a bécsi es. kir-,ltjvarj ]ia

ditanács megbízásából beszélő miudeuben , ’

bizható adat tekintendő.

Zungenberg báró altábornagy utolsó exi(jjtiója az olasz tartományokban volt. Midőn 1735*ben .,Daű hadtestével visszatért, hogy Austriába menjen és L,u_ senben elfoglalta szállását, ugyanott február 15-én a. lelőtt 10 és 11 óra közt szélhüdés érte, úgy, hogy többi nem tudott magához jönni és ugyan azon időtájban két nap múlva, vagyis február 17-én elhunyt 59 éves korában, miután több mint 30 évig »olgálta urát és császárját.

Az uralkodó herceg, a brixeni püspök jelentést tett rögtön Bécsbe ez eseményről báró Gaudenz János von Rost császári altábornagynak, mely halálesetet, igy szólnak az egyházi fejedelem saját szavai „annál in- kabb sajnálja, mert ő császári Felsége a megholtban egy jó tábornokot vesziiett“ stb stb. *)

A püspök elrendeltejrögtön, hogy az elhunytnak magával hozott vagyona „biztos oltalomba helyeztessék

* ^z; «««*. t‘r°fi történetíró, Sinnaeher Ferenc Antal* haláláról szólva őt egy „hires emberinek nevezi

és kellően leltároztassék, valamint hogy az elhunyt tábornok a mennyire az „angustia loci“ engedi, állásához mért temetésben részesüljön.“

A temetés erre február 19-én volt Olausenben a clauseni katonaság *) és „testületek“ részvéte mellett és a holttest, mint a bevezetésben már érintve volt, a város terén levő sz. András apostol plébánia templomba ünnepélyesen elhelyeztetett.

Zungenberg Ferenc báró végrendelete—e tekintetben egyedül a „Historischer Bildersaal“ adataira hivatkoz hatom, — már korábban kószültnek látszott, és hagyatéka tiszta értékben 300,000 írtra rúghatott, mely összeget ő az uralkodó császár és király ő Felségének hagyományozta; egyúttal bizonyíték ez arra, hogy Zungenberg halála idején se feleséget se törvényes gyermekeket nem hagyott hátra és igy a vele alig felvirágzott nemes család törzse egyúttal kihalt.

És most, mielőtt hősünk síremlékének leírásán áttérnék, szabad legyen még nehány kérdést érin tenem.

1. ) Houuan és miért adatott, vagy vétetett fel, í I bizonyára eléggé feltűnő — „Zungenberg“ név; éi

nár Balthazár Lipót is viselte-e e nevet vagy csak elő sör fia, Ferenc ?

2. ) Kettőjük közül az atya, vagy a fiú kapta-e 1 nemsséget (illetve a báróságot is) és a címert; és < nemesig (illetve báróság) magyar volt-e?-^■“i az első kérdést illeti, a következőkben vé lem magyarázhatni. A mindenesetre sajátságos voltáná fogva feltütu „Zungenberg“ név már az atyának, Baltlia zár Lipót atábornagynak adoraányozlathatott, és 1 1 név nem más, mint az ő régi nevének és címének Csonka b é g-*ek szószerinti megörökítése (Zungen 1 berg) valamint hc»y e név, mint alább látni fogjul 1 az újonnan adományozott címerben, képlegesen i;

megvan.--------___-----I a brixeni püspök Krcegi katonaság

A mi a második kérdést illeti, hogy t. i. a Zungenberg nemesség magyar *) volt-e, erre már most igenlőleg felelhetek s pedig egyszerűen a címer cha- rakteristikuma után, minólíogva el nem mulaszthatom mindjárt itt gyakorlatilag megfejteni egyikét azon sok esetnek, melyben a cimer*érern és em- lékpónzek ismerete a kutatót a valósághoz vezeti.

Legközelebb „a nemzeti sajátságok typusa a címerekben“ cimü értekezést fejeztem be, mely munka* Írása közben leginkább a magyar cimertannal foglalkoztam és ez összehasonlító tanulmányhoz közel háromezer magyar cimerképet és pecsétet használtam fel részint címer könyvekből, részint levéltárakból lés magángyűjteményekből.

Szabad legyen itt nekem kivonatosan némelyeket : az utóbbiakról elmondani. Azon jelképek, melyek egyik vagy másik címerben előfordulnak, a műértők előtt azonnal mint a három egy királysághoz tartozó kétségtelenül feltűnnek, a kiválóbbak a következők

1.) a négy folyam (Duna, Tisza, Dráva, Száva) 2., A Tátra, Mátra, Fátra (vagyis a három hegy) megkoronázva, valamint 3.) az apostoli kettős kereszt.

Ha már most nem magyar címerekben hasonló címer alakokat, mint épen az 1-2 és 3 alatt felsoroltak csak a legritkább esetekben találunk, akkor ezek már combin alva vagyis saját viszouos összefüggő* j sükben kizárólag csakis épen Magyaror* szagon fordulnak elő. Ep ily kizárólag és kivótele- isen typikus a mi hazai heraldikánkra nézve, a következő csoportok is sokféle változataikkal, mint pl. a három hegy vagyis a Tátra, Mátra, Fátra **) koronázva

*) Egy további kérdés még az is, vajon eredetileg az egyszerű nemesség először, és a báróság csak azután adományoztatott-e, vagy egyidejűleg ? Első esetben megtörténhetett, hogy csak a magyar egyszerű nemesség, később azonban „az austriai bá'róság“ adományoztatott, illetve a római szent birodalmi főnemesi rang.

**) Gyakran találkozunk az itt elősorolt csoportok közt csupán egy begygyei is (koronásán vagy e nélkül;) én ezt többnyire ba nem is mindenben, az előforduló esetekben feltétlenül becsúszott hibáknak vagy tévedéseknek tartom midin a három-begy, helyett csupán egy lett felvéve.