Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-13 / 2. szám

hetö bajokkal, mert a vadvíz levezetése és a lakta­nyái belhely rendezése csak akkor foganatosítható, ha már az egész épületcsoport készen áll, annyit azonban megjegyezhetünk, hogy a terület lejtmórezése megtör­tént s az épületek e szerint fognak épülni. Azt is ki­fogásolja ezikkiró, hogy az ezred parancsnokságával a bérfizetésre nézve a város meg nem állapodott s így nem tudhatjuk, mi lesz a kaszárnyák évi bérjövedelme. Hát erre csak az a megjegyzésünk van, hogy az ezred-j paranosnokság egyelőre nincs felhatalmazva Jaérszerző- déseket kötni oly laktanyákra, melyek még felépítve nincsenek, de különben is a laktanyák bérjövedelmét egy felsőbb katonai hatóság küldöttsége szokta szak­szerű vizsgálat után megállapítani, s ez itt is úgy lesz! majd, ha a laktanyai épületek felépültek. Hogy pedig a városi hatóság az építkezést tovább folytatni sürg'e-j tős feladatának tartja, igazolva van azzal, bogy az épi-j tési bizottság e hó 9-én tartott értekezletén elhatározta,1 hogy a még építendő laktanyai épületek fölépítésére vonatkozólag tartassák meg a szabályszerű árlejtési el­járás s ha vállalkozó nem akadna, akkor a képviselet­nek ajánlani fogja a házilagos kezelést, mert tovább halasztani ez ügyet nem szabad. Társadalmi bajaink egyike. Kétségbe vonhatatlan tény, hogy korunkban a megélhetési viszonyok szemben a polgári kötelmek és terhekkel, szembeötlő aránytalanságot tüntetnek fel, hozzá mérve az ezelőtti állapotokhoz. S ezért, ha sopánkodni hallunk egyeseket a szorult idők, adóterhek, s egyébb ily nemű kötelezettségek fölött azt igen természetesnek találja mindenki, annál is inkább, mert az elégedetlenség ioo egyed között legalább is 8o-nál kisebb nagyobb mértékben je­lentkezik. A termelőosztály, az iparos, kereskedő, kis és nagy hivatalnok mindegyikének meg van a maga fájtatott oldala, melyet panaszolni s me­lyen lovagolni szokott. Egyet azonban, mely a tár­sadalom minden rétegénél általánosan elterjedt s ■ mondhatni pesti ses baj s melyet amúgy titokban érzékenyen fájtat mindenki: a rang és urhatnám- ság utáni vágy s az ezzel kapcsolatos bohó kiaclá- | sok végtelen sora, csodálatos, panaszként egy so­pánkodó által sem jajgattatik meg nyilvánosan. Ha az iparost saját magát mint ilyent, segéd­je és családtagjaiért kereseti adóczimen 10—15 írttal terhelnek^meg ; ha a kereskedőt valószinüle- ges jövedelméhez mért minimális tétel, háztulaj- donost^bevallott bérjövedelme, tőkepénzest titokban törvénytelenül szedett uzsorajövedelme daczára a nyilván törvényesen kimutatott kamatlábhoz mér­ten adóztatnak meg, az államháztartás igényelte ezen méltányos terheket panaszolva, a kir. adófel- lügyelőséget, közig, bizottságot s harmad fokban J a minisztériumot megjárni mindjárt kész vagyunk. Ha azonban a fényűzés, a divat, a bon ton és sze­repjátszás kívánalmai az amott egy évről pana­szolt s törvényes alappal biró állami kötelezettsé­gek 10—100 szorosát is felemészti egy hét, nap, sőt óra alatt, azt, mint kötelességszerü valamit : igen helyén való társadalmi bravournak s olyanéi a melyet dicsekedve elmesélni igen, de fölötte so­pánkodva panaszkodni,- azt megbánni s mi több az ilyesmiről egészben lemondani, azt már nevetsé­gesnek tartja mindenki. A társadalom mai nap, csak úgy, mint Mene- nius és Coriolán, Lucullus és Crassus idejében is gazdag- és szegényből áll s mindkettőben vannak a társadalmi műveltség niveauja fölött és alat­tiak. A niveau fölötti gazdag, mert tehetségében áll, felhasználja mindazon alkalmakat, melyek ké­nyelmet s élvezetet biztosítanak otthonja s azon körökben, melyeket állása vagy önérzetnek szépí­tett hiúsága fölkerestetni enged vele. A legújabb comfort szerint bútorozza be termeit, franczia kony­hát tart, családját livrees cselédség szolgálja ki, fényes estélyeket látogat és ád, szóval a szóra­koztatásnak minden oly nemét felkarolja, melyben csakis a valóban urat adni képes salon lakó urak szoktak mulatság címén unatkozni. így azok, kiket a sors kegyel és szeszélyeik­hez mért vagyonnal valóban rendelkeznek. A ni- veaufeletti másik rész pedig, kik társadalmilag egyen- j rangban állanak is bár velők, de kevésbé kegyel­tek a vagyont osztó szeszélyes sors istennő részé- í röl s amazok által még is születés, állás, vagy egyéb mellék tekintetekből egyenjogositottaknak tartatnak: a viszonosság itt rosszéi értelmezett el­vénél fogva erkölcsileg kényszerítve érzik mago­tkat a gazdag" intim ösmerőssel lépést tartva hazárd­játékba kezdeni s • évről-évre szaporodó deficittel I vinni a fertály mágnási életmódot s háztartást. A társadalom eme két tényezőjének egymás­hoz! viszonyát bővebben körvonalozni szükségte­len ; egyrészt mert szilárd alapon álló elsejének tárczáját a panaszolt baj úgy sem meríti ki, mási­ka pedig, bár tudja s érzi jól, hog"y veszedelmes lejtőre jutott, a melyen fölfelé nem, de lefele igen is rohamosan halad, nevetségességtől féltőkben szégyennek tartják-a helyzetükhöz mért tisztessé­ges korlátok közzé való visszavonulást s majmolva követik tovább a tehetőst, részükre csak koldus­botot- termő csalitosban végződő szeszélyes utjain. Nem kötözni való őrültnek fartanók-e azt, ki kezelábaiban •ügyefogyott létére, Blondint a Nia­gara, fölötti nyaktörő sétáin követni akarná ? Li- pótmezöre vinnék az ilyent szándékának már csak nyilvanitására is. Pedig ennél a. lehetőség még biztosabb, hogy megteheti azt-, a mit amaz. Mig itt, a fényűző vagyontalan és a nem jövedelméhez mérten pazarlónál a bizonyosnál biztosabb a tönkrejutás. Látnoknak sem kell lennie, hogy ülő­re lássa önmagát és családját az ínség karmai kö­zött. Hisz csak nézzünk szét magában parányi vá­rosunkban a „sokat akar a szarka, de nem birja a farka“, pórias szájizü, de arany igaz közmondást, hány, ezelőtt nagy úri házat vitt • családok iva­dékain látjuk beteljesedve, s az ősi neveknek hány képviselőjével találkozunk, kik csak tengődve tol­hatják az egyik napot másika után. Pedig ha ezen egyesek hajdan nagyot játszó elődjei több gondot fordítottak volna a közmon­dásos hátulsó kerékre, ha nem az eszem-iszom, ha­táros urhatnámság, de a tisztességes életmódot ki nem záró takarékosságra fektették volna a fősulyt életükben, ha a lyoni selymet, briisseli csipkét csak ünneplőnek tartva, köznap elhordták volna a ho­nit is, úgy bizonyára nem jutott volna az ősi fé­szekre korcsmaczégér. Mainap a bontonhoz tartozik az is, hogy a hol csak érjük, üssük a zsidót. De hát miért csak is a zsidót ? Miértnem egyszersmind azon nevetsé- ges gyöngéket is, melyek amazok malmára hajtják a vizet ? Mainap a nagyzás mániájában szenved na­gyobb részt mindenki ; legalább három fokkal na­gyobb úrnak akar látszani annál, a mi. A nagy- birtokost majmolja a hétszilvafás ; a nagy hivatal­nokot az alattas közeg, kereskedő, iparos sőt -még" a földnépe is járja a .bolondját s viczkándozik polt- rás malaczként a garasos kötélén. Hajdan „nagyságos“ czimmel fejedelmeket tiszteltek meg, ma már a magát pénztőzsérré ki­nőtt rongyszedő, a fölcseperedett iparos és keres­kedő is megviseli azt, bárha csak úgy mint uj gaz­dája a lopott süveget titokban, suba alatt, hogy senki ne tudja s lássa otthon, házikörében tituláz- tatja cselédjeivel magát. „Nagyságos asszony, be- főzhetem-e már a levest : fütyül már a tensúr !“ Ez és a velejáró „bonton“ szerűnek tartott szükségtelen kiadások végtelen sora képezi azon tűrhetetlen állapotot, melyet már annyi árva meg­siratott s mely ellen peroralni kell ; s ha e téren is mindenki: „sutor ne ultra crepidam“ visszatér azon észszerű korlátok mögé, melyet vagyoni ál­lapota, társadalmi állása s a rejtélyes jövő bizto­sítása elébe kitűz, akkor az állam iránti anyagi kötelezettségekre is kijut s a család számára is bő­ven marad. Különfélék. * A megyei állandó választmány folyó hó 11-ikén tartott üléséből Kossuth Lajos nagy hazánkfiá­nak, a megyéhez intézett válaszirata, javaslattétéi vé­gett egy szőkébb választmánynak adatott ki. E választ­mány elnöke az alispán; tagjai Bernáth Dezső, Kovács Károly, Ma k ay Dániel, N e h r e b e e z k’y György, T orda y Ede és a főjegyző. * Áthelyezés. BudayZsigmond az itteni erdészeti hivatal vezető számtisztje Liptóujvárra (Hra- dek) lett áthelyezve s helyébe D ő r y J ő z s e f jön a minisztériumból, ki már egy ízben volt itt mint. számtiszt. * Ezred áthelyezése. E cira alatt t.,- laptársunk, az „Ungvári Közlöny“, azon sensatios hirt közli, hogy a helybeli 66-ik cs. kir. sorezred Becsbe helyeztetik át az őszi hadgyakorlatok után. Azt hisszük, hogy e hírnek semmi alapja nem lehet s a hirhordó urat va­laki nagyon felültette, mert a legutóbbi katonai elren­dezés törvényhozásilag volt foganatosítva s hogy épen a mi ezrediink helyeztetnék törvényen ki vilii állapotba arra nincs egyátalán semmi ok és ha volna, bizonyo­san az „Ungvári Közlöny“ hirhofdója volna az utolsó, ki e hirt hivatalosan megkapná. * iparosaink az országos kiállításon. Örvendetes, jelenség, hogy iparosaink közül többen különösen a kerékgyártó és kocsi, valarpint a bádogos iparkezelői, jelentkeztek az 1885 évi országos kiállításhoz és beje­lentési iveiket már benyújtották a megyei alispánhoz. Hisszük, hogy készítményeik meg fogják állni helyüket * A városi kapitányi hivatal ügyforgalma. Ung- várváro? kapitányi hivatala által 1883. évben kezelt ügyek elintézésérőli kimutatás. A •közigazgatási iktató szám 2207 , kihágási iktató szám 568 ; közigazgatási elintézett darabok 219) ; kihágási elintézett 542; közi­gazgatási elintézetlen 16; kihágási 26; a hatóságok és közcsend ellen kihágást elkövetők 23 ; a közbizton­ság 389; a közrend és közszemérem 28 ; a közegészség és testi épség 51 ; a tulajdon 20 ; a cseléd rendtartási törvény elleni kihágás 31 ; a letartóztatott egyének száma 529 ; ezeközöl férfi 320 és nő 209 ; a fenjitn bírósághoz kísértetett 15(5; öngyilkosság 10, ezek kö­zül akasztás által 4. mérgezés által 3; lövés által 3; utczán talált Atulla 7 ; rendőri bonczolás 17: tüzeset 5; eltoionezoztatott 187.. * Táncmulatság. Az nugmegyei nőegylet í. évi január 26-án a „Korona vendéglő“ nagy termében tombola játékkal egybekötött jótékonycélu tánees- télyt (reuniót) .-.midé7- A rendező bizottság elnöke Nebrobecky György né ő nagysága, kinek jó! ismert tevékenysége, széles összeköttetései elég biztosítékot nyújt nem csak a szép eredményre, de egyúttal az estély látogatottsága és a jó kedv iránt is. * A beregszászi kisdedóvó egyesület báró Pe- rényi Zsigmoudné védnöksége alatt saját óvodájának fentarlása javára ez évi január 19-én Beregszászban a nagyvendéglő dísztermében zártkörű táncvigalmat ren­dez. Belépti dij : személyenkint 2 frt, családjegy 5 frt. * Engedély okirat. A közmunka és közlekedési in. kir. minist,erium. V u k 0 v i 0 h István buda­pesti lakosnak a zápszonvi hegyen levő kőbányájától a a magyar éjszakkeleti vasút somi állomásáig vezetendő iparvágány építésére és üzletére engedély okiratot adott. * A magyarországi kárpát egyesület, múlt évi december 27-én Lőcsén választmányi gyűlést tartott, melynek határozatai közül megemlitésre méltók, hogy ez évben több rendbeli építkezéseket fog ez egyesület eszközöltetni. A keleti kárpátok osztályának 250 frtny i összeget endélvezett két menedékház építéséie a Oible- sen és a Pop-Ivánon (Máramarosban) és hogy a költ­ségek leszállítása ügyeben a kiküldött bizottság megtaka. vitásokat indítványoz, mi elis fogadtatott. * Fölhívás. Néhai Volkmanu Köbért tisztelőihez egy Budapesten alakult választmány azon fölhívást in­tézi, hogy az eliiunyt jeles zeneművész részére emelendő síremlék felállításához csekély adományaik­kal járulni szíveskedjenek. A választmány egyúttal a gyűjtés eredményétől feltételezőleg a budapesti zene­akadémia számára a boldogultalak vonásait festmény vagy szobor által is megakarja örökíteni. A harmadik célja a gyűjtésnek egy oly alapot teremteni, melyből anyagilag is lehessen támogatni oly vagyontalan, de tehetséges fiatalokat, kik a zeneszerzés terén szép mű­vészi jövő reményére jogosítanak. Az adományok, me­lyek közül a legesekélyebb is nyilvánosan fog kimutat- tatni és melyeknek kezelését a magyar földhitelinté­zet vállalta magára Fuchs Gusztáv fővárosi képviselő úrhoz (V. sas-utca 23. sz.) küldendők. Mint­hogy szerkesztőségünk is kapott egy ily gyűjtőivel, felkérjük t. olvasóinkat, hogy e nemes ügy iránt mu­tassa ki szintén ügybuzgalmát s e célból szerkesztő­ségünk is elfogadja az adományokat melyeket, nyilvá­nosan nyugtázva az illető helyre fogunk juttatni. * „A Kárpátalji orosz nyelv okmáiiyozó grain- iiiíiticája című munkára hirde ett előfizetést, Zlocky Theodoz gernyesi gk. lelkész a múlt évben, de mint a „Kárpátiban kijelenti, eddiggelé csakis 58 példányra történt előjegyzés, mely nem fedezné a kiadásokat s igy kénytelen tervéről lemondani és művének kiadá­sát egyelőre abba hagyni. — A nazareuus vallás iránt nagy az érdeklődés. Egy barátunk e napokban Nyis besenyőről levelet ka­pott, melyben felszólítják őt többen, hogy közölné ve­lők a nazarénus valláa főbb elveit, esetleg az alapsza­bályokat küldené meg nekik, mert ők igen sokan e hitre óhajtanak áttérni. Irodalom ' iOOO magyar népdal zongorára alkalmazva A. '„Magyar Dal-Album“, mely a magyar népdalok egye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom