Ung, 1883. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1883-07-01 / 26. szám

Egészségügyi tekintetben orvosrendőrileg megvizsgáltattak 30 iskolahelyiség; 31 korcsma; 19 vágószék, 5 gyógyfürdő. Vizsgáltatott továbbá Nagy Berez- nán egy titokban szült gyermek gyilkosság gyanújába n állott nő.

Az állat egészségi állapot e jelentés szerint eléggé jó. Csupán az ungvári járás Iglinez és Qojdos községeiben lépett fel nagyobb és Antalócz valamint Sze- rednyén kisebb mértékben a szarvas marha és sertések között a lépfene, miért is a megyei állatorvos Iglinczen 9. Gojdoson 21 napi elzárást rendelt el.

A bereznaijárás több községében szórványosan száj és lábfájás jelentkezett.

A megyei állatorvos jelentése szerint lépfenében elhullott Bező, Gálocs, Gajdos, Iglinez és Szerednyén összesen 19 drb, szarvasmarha és 9 drb, sertés; Gojdoson, Nagy szelmenczen kiirtatott 1 takonykóros ló 8 rühbetegségben gyógykezeltetett Zahar, Nyarád és Kelecsenyben összesen 7 drb. ló.

A cholera és a város orvosrendöri viszonyai.

A Nilus deltában fellépett cholera alkalmából megyénk előrelátó s gondos főorvosa a közigazgatási bizottsághoz beható előterjesztést tett a teendő orvosrendőri előintózkedésekre vonatkozólag.

Első és égetően sürgetős intézkedésnek tartja a megye és város területére nézve a mocsár pos vány vizek haladéktalan levezetését s gödreik betöltését. Ilyenekül kiemeli a megye területén a Tisza és Latorcza árterein levő mocsarakat; az ellenvéleményüek által közbevetett ártalmatlansági nyilatkozat daczára, a különben is lecsapolási munkálat alatti Blattákat. a da- róczi régi Ungmedert s több másokat, melyeknek pos- ványvize, nem csak kenderáztatáskor s az álló vízi növényzet rothadása idején, de egyébkor is, elvisel- hetlen bűzzel fertőzteti meg a környék levegőjét.

A városra nézve intézkedést kér aziránt, hogy a szobráuezi utcza mentén elvonuló, ezelőtt csatorna, most pocsolya meder mielőbb folyó vízzel láttassák el; melyre, eltekintve tűzrendőri szemponttól ,is, ezen városrész assanálására a jelen pillanatban égető szükség van.

Szól továbbá az egészségtani követelményekbe ütköző pincze és egyéb túlzsúfolt lakások, lakó és al - vóhelyül szolgáló gőzös műhelyek elzárása s a fertőtlenítő eljárás alkalmazásáról is. Mindezt azonban időelőtti intézkedésnek tartja még s csakis a közhelyiségek. u. m. korcsmák, vendéglők, kávéházak s vasúti állomások árnyókszékeinél véli igénybe vehetőnek már.

Végtére különös gondot fordittatni kér az utczák, udvarok tisztántartása, mindennemű szerves és rothadó hulladékoknak az emberi lakások környezetéből lehető legtökéletesebb eltávolítása, nyílt csatornák napontai leöblitése, kutak karbantartása s az áruyékszékek, emésztő gödrök és csatornák gyakoii tisztítására.

Eddig és enuyit a főorvosi előterjesztés, mely rámutat a bajra, melyet orvosolni kell s ilyen formán szól a város kapitányi hivatalának t. hó 8-ikáról kelt hirdetménye is, melynek szövegében már ki is vau emelve a paragraphus, melynek értelmében intézkedni fog: ha a lakosság nem venné történetesen tudomásul a hivatalos helyiség folyosóján kifüggesztett rendelkezést.

így hát nincs mitől tartanunk a bajnak csirájában való elfojtására a város megtett már minden intézkedést, papiron.

Hanem azért jól teszik azok, kik úgy gondolják, hogy a papírra vetett ige magában véve még nem üdvözít, ha jól ellátják magokat respiratorral, azon készülékkel t. i. melyet szájra s orra kötve hordanak azok, kik nem akarnak tudomást venni olyasmiről a mivel az egészséges tüdő és orr közelebbi ösmeretsé- get kötni nem kívánkozik.

És nehogy csak féloldali! tanácscsal szolgáljunk embertársainknak, rá is mutatunk egyes helyekre, a melyek közelében jó lesz a respiratort ideje korán felkötni.

Csakhogy ne kívánjanak részletes kalaúzt, még a hid innenső felére se, mert ilyennel a legjobb szándék mellett sem szolgálhatnánk. Egyes udvar s helyiségekbe, előzetes eugedelemkérés nélkül csakis a rendőrség járhat szabadon; mi nekünk tehát csak az utak maradnak fel s csak oda nézhetünk be, a hova a bepillantást sem §, sem egyéb tilalomfa vagy korlát nem gátolja.

Hogy az Ungcsatorna „néhai“ részén s körül sokat taposni a gyepet s verni a port mindaddig veszélyes dolog, mig folyó vízzel ellátva nincs, azt a főo rvosi előtérjesztés eléggé orrunkra kötó. A „Blatták“ | írója is rámutat egy ily miasmás telepre a svábszoros tájéki lapos képiben. Hogy legyen meg hozzá egy harmadik, mi részünkről még a mocsár és hajnal utczák összeszögelésén levő czigánytelepi posványt is mellé sorozzuk, mint a hol szintúgy elkélne néhány kapavá- gásnyi csatorna s a hol bizonyára akad egy pár elásni való feloszlásnak indult dög.

Ezeket kivéve, nekünk város lakóknak hál Istennek a posványvizekből a Darócz, Palágy és Seprőshöz mért nagyobb mérték és állandó minőségben nem jutott ki a város belterületén, útszéli árkaink (a sáuczok) száraz időben szárazak, s csak annyi a baj velők, hogy büzhödt viz helyett, felbomlásnak indult állati hulladékok, gyepfű gaz és szeméttel vannak tele.

Az utczákat összekötő és a csatornavízhez] leve* zető „szoroskák“ emberkort meghaladó idő óta ásókapa- érintetlen szűz állapotban vannak, tisztítatlanul (Dajbócz és Dombalja utczák közötti kutyaszorító ; a tóglaszin- utczai 3 szoros stb.) s a bennök annyi idők óta felhalmozódott . . . rétegek termőképességre bízvást vetélkedhetnek akár mely guanó teleppel is.

A szénatéren, vagy tudja a kő, minek is elkeresztelt ez előtti „disznó“ piaczon, szarvasmarha, ló és sertés ürülékből angol és franczia illatszereket absor- beál légköri nedvesség hozzájárultával a nap.

Ugyan ily nemű, csak hogy jóval erősebb illatár üti meg, kivált eső után, a „baDsamos“ és üde levegőt élvezve sétáló közönség orrát, ha útja történetesen a Széchényi (vadas) kertbe menet vagy jövet a savanyú vízpart, illetve a Váralja utczán elvezet , mert hát a vári épület csatornaparti részéből minden nemű és rendű ürülék szabadon folyik le a Spitzer féle kert fölötti töltésen levő öínyi gödör felé.

A csatorna túlpartján lakók ama „bizonyos“ helyeket az „ivó“-viz fölé építik, s bele vezetik mindkét oldalról a szarvasmarha és sertésólak tisztátlauságait, stb. stb. nem is számitatván ide a tímárok áztatta bőröket. (Nálunk tehát akár csak az államvasútak állomásainak mocsoköblengető vizével is felszolgálhatnának a kellnerek.) A ganaj almok az út szólón halmoztat- uak föl s körültök a bűzös folyadékot akárcsak vederszámra is mérhetni.

Mindezek s több effélék (kitagadhatja, hogy az itt elsoroltak csak parányi részét képezik a város uyuj- totta „élvezetekének ?) mindoly orvos rendőri orvoslást igénylő rendellenességek, helyesebben közegészség elleni merényletek, a melyekre nemcsak cholera hírek jártával, de minden körülmények között, a városi hatóságnak csak rá kellene olvasni a paragrapkust, hogy gyökeresen orvosolva legyenek.

Mert nem elég a főorvosi figyelmeztetés folytán csak fölütui s falhozcsapni, illetve kifüggeszteni az 1876. évi XIV. t. ez. 11. fejezetének 10 §-át, hanem alkalmazni is kell azt a 300 írtig mehető 7 §-üst; és pedig első sorban, önmagára a gondozása alatt álló köztéréiért szigorú példa adás kedvéért.

Azon hiszemben vagyunk tehát, hogy a hatósági azon közegek, a kiket közelebbről megillet ez ügy, nem hagyják meg a közönséget továbbra is azon balhitben, mintha csakugyan örökös „náthá“-ban szenvednének, hanem nyomra vezettetvén a saját magára is kiolvasott §. által: végre is megfogja orrolni, azt a sok helyt bűzlő sok oldalai valamit, a mit szagló műszerük eddigelé hivatalosan tudomásúl venni nem akart.

A. felvidéki lanitök én népnevelési kérdéséhez.

• I.

Az 1868-ki 38. t. ez. szentesítése minden valódi tauügybarát kebelében jogosult reményeket ébreszte s föléleszté ez oldalról is Széchényi „Hilel“-ének, ama oly sok oldalról s annyiszor igénybe vett jóslatszerű végszavát, hogy „Magyarország nem volt hanem lesz.

Ha azonban az azóta lefolyt l1/* évtizeden végig tekintünk, sajnos, arról kell meggyőződnünk, hogy tanügyi tekintetben is e „lesz“-hez csak egyes vidékeken állunk közelebb, semmint a Gehringer és Thun féle „Organisations Entwurfok“ nemzetellenes ráhatása alatt állhattunk volna a jelen század vége, vagy toldjuk meg még: a jövő század elején; és sok helyütt csak ott tengünk ma is, ahol akkoriban valánk.

Pedig e rendszer, bár mily jó vala is különben, mint idegenszerű és rákényszeritett s teljes hitelt soha sem nyert volna a nemzetnél, mert . hol nincs hitel: ott pang az üzlet!

A tanférfiak jobbjainak tamáskodás szülte idegenkedése a tanügyi rendeletektől s a táglelkiismerű hazafiakból faragott kerületi főigazgatók kardoskodása a német rendszer és nyelv terjesztése s a hazai tannyelv megbuktatása mellett, elkeserité úgy jobb érzelmű főbb jeinket, mint magát a népet is, de ez utóbbi mégis csak engedelmeskedett.

Az értelmiség, a nemzet szellemét megsemmisítéssel fenyegető ezen száz karú hydra ellen több Ízben fellépett ugyan, de a lehető legcsekélyebb eredménynyel; s ez a nemzet, tulajdonképen megtámadott zömét, a magyart, még inkább elkomoritá s a tanoda, különben követésreraéltó kényszer szabályozta látogatottságának daczára is a tan, szorosabban a népnevelés akkori alakú ügye iránt általában közönyössé lett s a jobb tért érdemelt kitartó buzgalom germanizáló szándékaival a József féle kísérletnél is, kevesebbet eredményezett.

Sőt még a kevésbé háborgatott germán barát szláv sem törődött a camarilla ez irányú népboldogitó terveivel s békén haladt saját utjain ; a ruthén meg csak félálmában hallotta a közvetlen szomszédjánál dühöngő vihart s nem lévén mit vesztenie, tovább is álmodott a „sok baj, semmiért“ felől.

A nemzet nagy többségének tetőpontra fölcsigá- •zott elégületlenségének lehető viszahatásától tartva, végre a 60-as évek közeledtével, bár fukarul, de még is tágított a Thun rendszer, a germanisatió szoros kötelékén ; hanem azért a bécsi konyhaszaga minden rendeletén megérzett volt még.

S ez az, mit a nemzet meg uem tűrhetett, mitől minden áron szabadulni vágyott.

Végre a 68-ik év Eötvössel élén meghozta a várva várt perczet: szakitottt a múlttal s a haza

szellemének megfelelőbben kezdé rendezni a tanügyet. Fölmenti a nyomástól a kedélyeket, föiderité a homlok ránczait; szóval mindenki megkapta azt, a mi után sóvárgott; sőt az egyes hitfelekezetek szabad ren* delkezési joga is fen maradt.

A kormány velők szemben csak a főfelügyeletet tartá fon saját számára, azon erős meggyőződésben, hogy a felekezetek e téren is odaadó buzgalommal fognak közreműködni a közügy felvirágoztatásánál.

És sok részben nemis csalatkozott; sok részben mondjuk, de nem mindenütt. Mert mig vannak fele. kezetek, melyeknek iskolái még az Entwurfok futóhomokja korában is zöldelő oázkéut kiemelkedtek a sivatagban s melyekben apostoli gonddal működő kezek önfeláldozással védték, ápolták a gyöngéd csemetét, azalatt vannak olyanok is, melyek az atyai jóhiszeműségre támaszkodva keleti tétlenségben hagyták lefolyui az időt.

A reform különösen oda irányult, hogy e heterogén elemekből álló s eddigelé oly laza összefüggésű nemzetet egy szoros egészszó foraszsza egybe ; oly tagokká az egyes elemeket, minő a derék Szepesség s a Lajtha partiak.

És ime mily nagyot csalódott jó hiszemüségében a reform. Épen azon elem, melynek áthasonulásához annyi reményt kötött, s köt még maiglan is, nyújtja példáját, hogy a telekezetnek adott kedvezmény a nemzeti tömörülésnek csak gátúl van.

Mert az ily csatlakozás mély belátást, éles meg - fontolást igényel; mi pedig a műveltség legalább is közepes fokát s az ezt tanító iskolák, a nemzet zömének, a népnek szánt iskolák valódi léteiét tételezi fel, s ez az, a mi, a többi jó daczára, s minek jövője a jóhi- isze műségnek áldoztatott fel.

Mit használ az éles körvonalozás az iskola föntart- hatási kérdésben; mit a megírt tanterv s a meghozott qualificatió; mit a megállapított tanítói fizetési minimum: ha az ezekre vonatkozó 11. 12. 13. 27. 28. 29 34. 133 és 142 §- l-okuak tényleges érvényre emelése a felekezet kezeibe tétetett le?

Az ellenőrzésül odaállított 14 §. előírta statisztikai adatokból valódi állását a népiskolai közoktatásnak meg nem ítélhetni, mert nagyobb részben, szelíd kifejezéssel élve is, igen felületesen töltvék be. És ha igen ? Egy felekezet valamennyi iskolájánál a 15 §-t csak nem vehetni igénybe, nem változtathatni át mindannyiját községivé; mert akkor a szabad rendelkezési jogot biztositó törvény maga sértetnék meg, ha minden iskola községi leend: mivel rendelkezzék majd a felekezet? Ily általános intézkedéshez a törvénynek előzetesen módosíttatnia kellene.

Álája lévén rendelve a felekezeti hatóságnak az iskola: ez a 141 §. alapján saját hatáskörben

hangosan ki nem mondta ugyan, dejugy |vélekedik,|hogy a templom az iskolánál, a káutor a tanítónál előbbre való. Pedig ez a szent Írásban, mint tudjuk, megfordítva áll. És a mint gondolkozik, akként cselekszik is.

Ezzel tehát a méltányosságra alapított reform, elérte azt, a mi tulajdonképen eszeágában sem volt, nem akarhatott: a „fenn az ernyő, nincsen kas“féle állapotot: van majd minden községben olyan a minő, tanhelyiségnek keresztelt épület, csak iskola nem; és vaunak az anya egyházakban elhízott kánto-