Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-14 / 2. szám

landó utca seprőket fog alkalmazni s akkor a szemet [ elhordás minden uap eszközlendő lesz. mihelyt ez in­tézmény életbe lép, az utcai szemet eltávolítása iránt külön vállalat utján fog intézkedés tétetni. Továbbá a szabadkorcsma bérletére vonatkozó ár- j verési jegyzőkönyv vétetett tárgyalás alá. A múlt, évi 593 frt bér összeg helyett az idén csak 155 irtot ígér­tek meg négy korcsmáért, négyre senki sem árverelt; minthogy a regálebérlók utóajánlatot nyújtottak be 200 írtra azon esetre ha a regalebérlet hátra levő öt évi időtartamára az összes szabadkorcsmák fölött rendelkez­hetnek, ez ajánlat csak is egy évre fogadtatott el, eset­leg ha 300 írt bért megajánlanak, akkor mind az öt évre elfogadtatik ajánlatok. A rendőrök részére szükséges lábbeli készítését 16 írtjával Pálinkás György, a városháza belső világi- fisára szükséges amerikai petróleum szállítását 32 krjával Moskovits Ignác, az utca világítást Schmidt János nyerte el. A régi városház átalakítási költségeiről, Rákosy János tanácsnok számadását bemutatván, mely átalakí­tás 1168 frt 85 krba került, annak felülvizsgálatára Tarnócy Ferenc, Klein Andor és Arky Fiilöp képvise­leti tagok kiküldették. A kir. építészeti hivatal bemutatja a sovanyiea föl­dek megvédésére sziikséglendő parterőditési véd mii szakszerű felvételéről szóló jelentését. Tekintve, hogy az előirányzat szerint 2861 frt 14 kr igenyelteinek e célra, a képviselet Makkay Dániel, Tarnócy Ferenc, Mi- halkovies József, Rákosy János, Grabovszky Román kép­viseleti tagokból álló küldöttséget küldött ki az ügy fe­lül vizsgálatára, azon utasítással, bogy jelentésüket mi­előbb adják be. j A szíjgyártók áruhelyének kisajátítására nézve elfő-1 gadtatott, hogy 293 irtot tizet a város az egyesületnek s a régi épület anyagjait is elhord hatják, de helyet nein | adhat nekik, mert ilyennel nem rendelkezik a vá­ros . I Vagner Emánuel az Özvegyi léle, jelenleg a nép- j bank tulajdonát képező húz melletti kert vételárába utó­lagosan 610 irtot ajánl, mely ajánlat azonban elutasit- tatott. miután a népbankkal már a szerződés megkötte­tett s a megyei törvényhatóság által is megerősít.tetett. Rákosy János költség számlája több rendbeli építészeti munkálatok teljesítéséről 160 írtban megállapittatott. Végül elnöklő polgármester felhatalmazást kért, hogy a város több rendbeli ügyében Budapestre utaz­hassák s az ügyeket ott személyesen szorgalmazhassa a magas kormánynál. Különösen pedig, hogy a száz ezer frtos kölcsön tárgyában az előleges lépéseket meg­tehesse. Megadatott. Továbbá előadta, bogy a közkór­ház építkezési költségeinek fedezésére a magas kor­mánytól segély volna kérendő, mi végből indítványozza, hogy a képviselet ez iránt folyamodjék a nmgu belügy­minisztériumhoz; és hogy e folyamodás gyors elinté­zése gyáraolittassék, Dr. Novak Endre közkórházi fő­orvos részére megbízás adandó, ki az ügyet személye­sen fogja a magas minisztériumnál szorgelmazni. Az indítvány elfogadtatott. Ezzel kapcsolatosan előadta az elnök, hogy Dr. Novak Endre közkórházi főorvos a kór­ház építésével összekötve egy szeretett ház építését is tervezi, de ehez óhajtana némi tapasztalatokat is szerezni s az ügyet különösen tanulmányozni, mi végből fel­hatalmazást kór. hogy Ungmegye főispánja utján a nmgu belügyminisztériumhoz oly értelmű kérelem ter­jesztessék fel. hogy a mondott célból Dr. Novak Endre kórházi főorvosnak miniszteri engedély s illetőleg a kormány ajánlása kieszközöltessék. Ez előterjesztés egy- h angulag ej fogadta tott. Ezek után a gyűlés berekesztetett azon kijelen­téssel, hogy az 1883 évi költségvei és tárgyalása majd csak a nagy kölcsön letárgyalása után fog elővótetui. A uőegylef és a kórház állal remle*ett jelmezbál. A farsang kezdetét vette nálunk is a nőegylet és a kórház által rendezett jelmezbállal. Hetedikén este volt a nagy nap, midőn a mulatság rendezve volt. Már fél- kilenctől nem lehetett egyebet hallani a városban, mint kocsirobogást, mert mindenki sietett, hogy az első tánc­rigai man vagy mint szereplő, vagy mint néző részt vegyen. Alig várta a közönség, hogy a bálanya megérkez­zék. A nőegylet első elnöknője Bernáth Dezsőné beteg­sége miatt akadályozva lévén, a másod elnökuő Kende Péterné volt a bálauya, s midőn a terembe belépett, a „Rákóczy indulóival fogadta a rendezőség, s ez jel volt, a mulatság megkezdésére. A Korona terme épen úgy a földszinten, mint aj karzaton Ungvár szine-javával telt meg, úgy. hogy aj bált valóban fényesnek nevezhetjük. Fényes volt, az igaz, de nem olyan kedélyes, mint nálunk a mulatságok lenni szoktak. Ha egy idegen lépett volna be a, bálterembe, végig tekintve a táncoló seregen, mindenesetre kedvező véle- méuyuyel lett volna a bál fényessége- s kedélyessé­géről. Ezt a képet azonban csak pillanatnyi szemlélet nyújtotta, ■ mert úgy a női seregben, mint a férfiakban bizonyos lehangoltság uralkodott, minek magyarázatot adni nem tudunk. S ez végig húzódott, az egész mulat­ságon, mely hat óra tájb n ért véget, midőn a közön­ség fáradtan s nem valami vig kedélyállapotban nyugodni tért s álmodott szépeket ... az unalomról. Ez az első farsangi mulatság képe. — De nemcsak árnyoldalait akarom én itt feltűntetni az első bálnak, hanem fényoldalait is. Mint emlifém, a táncvigalom fényes volt; s ez tény. Oly fényes jelmezek s toilette-ek voltak, hogy az embert szépségek s izlésteljességük által valóban elra­gadtatták. A jelmezekbe öltözött nők száma nem volt oly nagy, mint tavaly, de voltak az idén is nagyon fé­nyes és nagyon sikerült jelmezek. A legrséltóbb elismerés illeti Novak Endrémét,, ki oly fényes és sikerült török jelmezben jelent meg, hogy belépésekor az egész közönség figyelme felé fordult s mindenki oly gyönyörrel szemlélte benne a szép keleti nőt, hogy a közvélemény egy sugallat által ösztönöztetve a bál királynőjének ismerte el. Nagyon szép s sikerült jelmezben voltak még: Lám Sándorné, ki a felvidéki paraszt menyecskét kitiiuő hűséggel utánozta. — Iván- csy Lászlóué, ki gyönyörű spanyol öltözetben jelent meg, — Mi haj levies Döméné, ki szép s szintén sikerült keleti öltözetben táncolta végig a mulatságot, — s a kedves satanella, Thuránszky Emma, ki nagyon csinos; s kedves volt ördög-toilettjében fején kis, folyton mozgó j szarvaival. — Ritka dolog, hogy az ideálig jelmez sikerül­jön, és mégis most egy nagyon jól sikerült ideális toi- lette-et volt alkalmunk szemlélni. Ez a Mihajlovics Ka­milla tavaszt ábrázoló jelmeze volt. Oly kitünően volt benne képviselve a tavasz, hogy az üde fiatal arcot s a fehér, rózsaszínű rózsákkal díszített ruhát a szép alakkal együttvéve gyönyörködve szemlélte mindenki. Szép jelmezekben voltak: Nehrebeczky Györgyné, mint egyptomi nő, nagyon fényes toilette-ben volt, — Talapkovicsné, mint oláh menyecske, — Szomrákyné, mint magyar nemes asszony, — Both London Lujza, mint éjkirálynő, — Bánóczy Jolán, mint nagyon csinos virágárus leány, — Orosz Berta, Plathy Erzsi és Schramm ezredes leánya roeoco-öltözetben jelentek meg. — A fér­fiak közül csak ketten voltak jelmezben. Mindkét jelmez nagyon sikerült volt. Klein Bertalan mérnök spanyol öltö­zetben, Spanyol Géza sváb fiú ruhában nagyon jól néz­tek ki. Megjelenésük által fényessé tették a mulatságot: Bánóczyné, a Budaházy nővérek, Oserszky Olga, Csonka Béláné, Fankovicsné, Felföldy Ödönné, Fincickyné, Gra- bovszkyné, Götz ulánus kapitány kedves nejével Fekete Mariskával, Hackel Bertiné Hackel Erzsivel, Holovacskoné Pásztélyi Mária Pásztélyi Mariskával, Homicskóné leá­nyával, Hlavathvné leányával, Ibrányiné, Kende Péterné, Lám Adolfné Jászberényből, Lám Gyuláné, Lasztókayné, Lévayné, Malonyayné, Orosz Aladdiné, dr. Ösztereichernó, Pápay Erzsi, Paulayné, Pólányiné leányával, gr. Sztá- rayné a három comptesse-sel. Sziberné, Tasnádyné, gróf Török Hermina és Thuránszkyné. J{C 5f! * A bált a nőegylet és a kórház jótékony célra ren­dezte. A cél egyrészt a kórház felépítése, másrészt a nőegylet segélyezése volt. A tiszta jövedelem — mint halljuk — 200 frtot tett; a bál fényes sikerültéről tehát ez is tanúskodik. Ezen siker azonban csakis anyaginak nevezhető, mert — mint említettük — a kedólyhangu- lat nem volt valami vig. Ezt mi annak tulajdonítjuk, hogy a fiatalság na­gyon tapintatlanul járt el akkor, midőn a bálba mindenki a nélkül meut. hogy táncosnője lett volna, úgy, hogy a leányok majdnem kivétel nélkül azzal a gondolattal men­tek a mulatságba, hogy ezt és ezt a táncot ülhetem, « ez nem lehet senkire nézve sem olyan, hogy vig legyen tőle; a fiatal emberek csak akkor szaladtak mindig tán­cosnő után. midőn a zene már játszta a négyest vagy a cotiliont. — Ezt különösen ajánljuk fiatalságunk figyel­mébe, ha azt óhajtják, hogy Upgvárt a mulatságok —■ miut azelőtt — minden tekintetben sikerültek legyenek. L. — Időjárásunk ugyancsak megváltozott. A hosszas esőzést kemény hideg váltá fel, s a korcsolyázás kezde­tét vette a sima jégén, melyet alig reméltünk már e télen. A korcsolya egylet mint tudjuk megalakult ugyan, de még idáig életjelt nem adott magáról. — Táncmulatság. A fiatalság február 1-én a nő­egylet és kórház javára fényes táncmulatságot szán­dékozik adni, melynek kiviteli módozatait már meg i állapította s a meghívókat nehány nap múlva szót- ! küldi. I — A lelketlen uzsorának egy szomorú példájával ; találkoztunk a napokban az ungvári kir. járásbíróságnál, I egy oda benyújtott kiutalási kérvényben, melyben felpe­res előadja, hogy részére alperes 200 frt tőke s annak 1873. febr. 6-tól járó 60%-tóli kamatai megfizetésében I marasztaltatott el. A kövelelésre fizettetett a mai napig I 674 frt 85 kr., mely összegnek levonása után, felperes i felszámítása szerint, tesz a követelés még ma is tőké­ben 200 frtot, hátralékos kamatokban a mai napig 592 nyáján egy kissé törékenyek vagyunk, mire ő igy vála­szolt: „Nincs semmi értelme, vagy egészen össze, kell töretnie, vagy érintetlenül tartani magát.“ Kevés nő látogatta Elzov asszonyt; ón azonban gyakorta meglátogatóra, észrevevén, hogy jó akarattal van irányomban s Vera igen tetszett nekem. Vele mu­lattam, vele mentem sétálni. Az anya jelenléte legke- vésbbé háborgatott bennünket. A fiatal leányka maga is nem örömest távozott el tőle, s részemről semmi ok sem volt egyedül maradni vele. finnek a nyílt­szívű Verának az a sajátságos szokása volt, hogy sze­retett hangosan gondolkozni, és éjjel álmában arról cse­vegett, a mivel nappal foglalkozott. Egy alkalommal igy szólt hozzám, mialatt merően rám nézett, s szokása szerint állát gyöngéden kezére támasztva: „ügy hiszem hogy B. ur valóban derék férfin, de nem lehet rá bi­zakodni.“ Egymás iránti vonzalmaink tisztán barátságosak és ártatlanok voltak. Csak egyszer tetszett úgy, mint­ha fényes szemeinek legmélyén a gyöngédség ritka kifejezését vettem volna észre; lehet, hogy csalódtam. E közben hetek, hónapok múltak, ideje volt el­utazásomra gondolni, s nem tudtam magamat elhatározni. Megijedtem a gondolatra e szelíd ifjú lényt itt hagyni, s 'Berlin nem vonzott többé. Magam sem mertem ma­gamnak bevallani, mi történt bensőmben; igen, nem értéra magamat sem. ügy érzém, mintha leikemet sűrű köd boi'ituá. Végre egy reggel minden világos lett élőt ttem... Minek tovább keresni? kérdétn ; minő cél után fussak ? A valódit mégis uehéz megtalálni. Nem jobb lenne itt maradni, megbázasodni ? Lásd, oly kevéssé ijesztett meg akkor a házasság eszméje, ellenkezőleg örömmel ragadtam meg. Azon nap fölfedeztem érzelmeimet, nem Verának, mint gon. dőlni lehetett, hanem anyjának. Az öreg rám né­zett. — Nem, barátom, — monda, menjen ön Berlinbe. Ön elég derék, de nem leányomhoz való férfi. Én pirulva földre sütém szemeimet és — a min még inkább fogsz csodálkozni — szivem vesztére azon- ual igazat adtam anyjának. A következő héten elutaz­tam, s nem láttam többé sem Elzov asszonyt, sem le­ányát. Itt van drága barátom, kalandom története men­nél rövidobben előadva, — mert tudom, bogy a hossza­dalmast nem szereted. Berlinben csakhamar elfeledtem a csinos Verát. Mégis be kell ismernem, hogy e hirteleni tudó­sítás, melyet felőle kaptam, bizonyos fölindulást keltett bennem. Öt itt közelemben tudni, mint szomszédnőt, nehány nap múlva viszontlátni, ez oly meglepő volt rám nézve. A múlt, mintegy a földből előlépve, állt egy­szerre elém, és tolakodott ream. Priemkov találkozásunkkor monda, hogy látogatá­sával csak egykori ismeretségünket akarja megújítani s hogy reményli, miszerint nemsokára magánál log látni. Értésemre adá, hogy ő a lovasságnál szolgált s tiszti ranggal lépett ki szolgálatából. Egy jószágot vett nyolez verstnyire az enyémtől s célja a gazdálkodásnak szentelni magát. Három gyermeke közül kettő elhalt, egy öt éves leánykája maradt meg. — S az ön neje emlékszik még reám ? — kér­dem. — Igen, válaszoló némi tartózkodással. Persze még nagyon fiatal volt, midőn ön ismerte ; aztán meg anyja igen szerette önt, ön pedig tudni fogja mily drága előtte a megholt minden szava. Itt eszembe jutott azon szó, melyet Elzov asszony hozzám intézett: „Öu nem leányomhoz való férfi,“ s egy oldapillaniást vetve Priemkovra, gondolám: Tehát te voltál az a hozzá való férfi! Több óráig maradt nálam. Ő kellemes, csinos férfi, ki szerény hangon beszél s e mellett kegyesnek látszik. Nem lehet máskép, mint kedvesnek találni. Hanem lelki tehetségei azon időtől lógva mikor ismerni tanultuk, nem haladt előre. Minden bizonynyal meglá­togatom őt, talán már holnap. Roppant kiváncsi vagyok látni, mi lett Verából. De te rósz ember guuyolódol rajtam |hivatalszo- bádban. Azért is értesitlek, minő benyomást fog reám tenni. Isten veled. Barátod b. P. (Folytatjuk.) Különfélék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom