Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-14 / 2. szám
XXL ÉVFOLYAM. fJngvár 1888. vasárnap, január 14. Megjelenik vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény. mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓCZY FERENC. TÁRSADALMI ÉS V EGYEST A RT A i j M U LAP. Előfizetési feltételek: Egy évre .........................6 írt Félévre ... 3 „ — Negyed évre .... 1 ,, 50 Egyes szám ára 12 krajezáv. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un' vár. Pollaasek M. könyvnyomdájába küldendők Nyiittér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Előfizetési felhívás az „U N G” 1883-iK, vaois m éyfolyaiára. Az „UNG“ előfizetési ára: Egész évre .............................................6 frt — kr. Félévre ..................................................3 frt — kr. Negyedévre .......................................1 frt 50 kr. Az. előfizetési pénzek az „ UNG “ kiadóhivatalába küldendők. Vidéki előfizetések p o s t a- j utalván y utján eszközölhetők. A kiadó hivatal iparkodni fog a t. olvasó- közönség kívánalmának pontosan megfelelni. Az „Ung‘‘ minden vasárnap meg fog jelenni. Hogv az igényeknek megfelelhessünk, kérjük a t. közönséget az előfizetési dijak mielőbbi beküldésére, minthogy jövő számunkat már csak azoknak fogjuk megküldeni, a kik előfizettek. A kiadóhivatal. Költségvetés és kövezetvam. Deficitre nézve városi költségvetés az állami budgethez nem hasonlíthat. A mi szükséglet, a város rendes jövedelmei után fen ma rád. ®,z pót- adó utján fedeztetik. If i 50" ■ nem elég, ki vettetik 100 krajcár minden adóforint után és az egyensúly megvan. Lehetne megfordítva is, tán igazságosabb, észszerűbb, helyesebb is lenne, ha a város vagy a község első sorban adóztatná meg saját polgárait saját szükségleteire, és az igy kivetett minden forint városi adó után szedne az állam pótadót. A város saját polgárait legjobban ismervén, nem történhetnéd meg az, a mi most, hogy az, a ki bírna adót fizetni, nem fizet, mert mindenféle törvényes és nem törvényes jegeiméi vannak a nem fizetésre; a ki meg nem bírja, attól az utolsó párna is elszedetik. No de hiszen nem de lege ferenda, hanem de lege lata lóvén szó, maradjunk a mondottaknál, hogy quid quid szükséglet, pótadó utján fedeztetik és igy deficit nem lehet — a papiroson legalább nem. De egyben kellene hogy a 2 budget képe hasonló legyen, abban t. i., hogy a városi költségvetés iä. mint az állami, tüntesse föl a gazdálkodó testület minden — és a menynyiben ingyen semmi sem történik — költséggel járó szervét, ölelje föl az önkormányzati működés minden ágát, mutassa meg a város életét minden irányban, hogy szóval a városi költségvetés is hű tükre legyen a város életmunkásságának. Sajnálattal vagyunk kénytelenek eon- statálni, hogy a mi költségvetésünk ez igéuyek- í nek nem mindenben felel meg. Igen részletesen látjuk ugyan benne felsorolva, hogy mennyi fizetése van a polgármesternek meg a többi tiszt- j viselőknek. —hogy nem javíthatjuk, és ezt egész komolyan mond un, csak szegénységünkön múlik. — még azt is megtudjuk belőle, hogy menynyit hoznak a dobdijak, de a városi jövedelmek legfontos ibb. mert legnagyobb factora. és igy a városi közigazgatás egyik legjelentékenyebb elemét, értjük a kövezetvám-jövedelmet és a kővezési meg csatornázási kiadásokat, még a sorok közt is hiába keressük. Mintha a kövezetvám-jövedelem nem Ungváré. hanem : másé lenne; mintha e jövedelmet nem városi közegek és nem városi célokra kezelnék. Az. hogy a kövezetvám szedését engedélyező ministen rendeletben ezen jövedelemnek külön meghatározott célra leendő fordítása köttetett ki. nem csorbíthatja a képviselet azon jogát, hogy e város minden jövedelmét és kiadását alkotmányosan költségvetósileg megállapítsa. És ha e jövedelem külön kezeltetik is. ha ezen kezelést külön bizottság ellenőrzi is, az még nem oldja fel sem a polgármestert, sem a tanácsot azoii kötelezettség alól, hogy e jövedelemről, a beszedése körüli költségekről, hováfurdi- tásáról a városi képviseletnek hivea és pontosan számot adjon. A községi törvény 118-ik §-a világosan rendeli, hogy a községi költségvetésnek magában kell foglalni a költség minden rendes és rendkívüli kiadásait. Evek óta látjuk, hogy a hidon- tuli városrészek újonnan köveztetnek, csatornák építtetnek, járdák készíttetnek, és mindeunek a törvény világos rendelkezése ellenére a költségvetésben nyoma sem volt és nincs. De eltekintve a törvény világos fólremagya- rázhatlan intézkedésétől, a községi háztartás a maga összeségóben, a nélkül hogy tudnék, faliként és mire fordittatik a városnak, minthaltet» tuk, majd 10,000 írtra menő eme évi jövedeliit# a kövezetvámból, alaposan meg sem bírálható. És e kérdésnek nemcsak pénzügyi oldala fontos, de első pillanatra kell hogy szembetűnjék annak közgazdasági jelentősége. Dőreség hinni, hogy a forgalom, hogy a városnak kereskedelmi piaca a kövezetvám hatása alatt nem szenved. Minden krajcár, melylyel akár a termelő, akár a fogyasztó, a ki piacunkat fölkeresi. megadóztatik. a városnak közvetlenül ugyan hasznot, de közvetve kárt okoz. és nem puszta állítás többé, hanem a városra nézve szomorú tapasztal tti tény, hogy például a pálócz-nagy- tnihályi ut mentében vagy közelében iévő községek nem Ungvárt, hanem Nagv-Mihályt, a Szobráne vidékiek megint csak Nagv-Mihályt keresik föl, a városi forgalom tehát határozottan szenved. Csak a képviselet lehet hivatva megbírálni, vájjon ezen kétségbe von liatlan károkkal arány* i ban vannak-e a kövezetvám által elért pénzügyi eredmények, csak a képviselet van jogosítva az évi jövedelmek megállapítása mellett megállapítani egyszersmind azoknak r. kövezetre és csatornázásra mily mérvben és mily sorrendben! fordítását. A kövezetvám bizottság nem absorbeálhatja ja képviselet jogait. Jó hogy ellenőrizi a keze- j lést, jó hogy vigyáz, de a budgetjogról a képviselet arna bizottság javára le nem mondott és ; le nem mondhat. Egy városi képviselő. JL ktfzigaigatáii bizottság Január bari ülésé bél. Gróf Töröli Nipoleou fóieaán elnöklete alatt • hó 9-ikén tartatott meg a közigazgatási bizottság január havi ülés*. Äjz ,Üng- tar oá ja. Fanét. (Folytatás.) * Második levél. (Ugyanaz ugyanannak.) M • . . janim 12. 1850. Drága barátom, egy fontos újságot kell neked Írnom. Halld. Tegnap ebéd előtt kedvem jött a sétára, és pedig nem a kertben, hanem az utón, mely a városba visz. Szeretek gyors léptekkel bolyongni, céltalanul egy utón, mely előttem messze nyúlik. Némelynek ez úgy tetszik, mintha dolga lenne, s valahova sietne. Hirtelen egy csézát látok rám szemközt jönni. Csak nem hozzám? gondolám titkos ijedelemmel. De nem, acsézában egy előttem ismeretlen, szakállos ur ült. Megnyugtatóm magam. De a mint az ismeretlen közelebb jön hozzám. ■ óesisára kiált, hogy álljon meg, udvariasan süveget emel, s még udvariasabban kérdi: vájjon nem B. P. úrral van szerencséje beszélni? Én mint vesztőpadou egy v‘dlott bátorságával viszonzám: „Az vagyok!“ Eközben imet meresztek a szakállos urra. s gondolám: iste- íiém, ezt már valahol látnom kellett. — Ön nem ismer engem ? — kiált, miközben a szekérből kilépett. — Nem, uram. — S én önt azonnal mégis merőm. Most. sült ki. Priernkov volt, tudod, a mi régi ta- nulótársunk. Ej! gondolod e percben, ugyan micsoda nagy újság ez! Priernkov, a menuyire emlékszem, meglehetős szikár legény volt, sem rósz természetű, sem ostoba. Megengedem, drága barátom, de halld tovább. — Igen megörültem, — mondá, hallván, hogy ön ismét jószágára vonult, mert én szomszédságában lakom, s nem magam vagyok, ki e fölött örvend. — Engedje meg ön e kérdést, ugyan ki még oly szeretetreméltó, hogy rám . . . — Nőm. — Ön neje ? — Úgy van, ő régi ismerőse önnek. — Szabad kérnem megmagyarázni. . . — Én Elzov Vera kisasszonyt vevém nőül. — Elzov Vera? — kiélték föl akaratlanul. Ez, kedves barátom, ez az a fontos újság, a mit értettem. Hanem hogy te is felfoghasd, miért, egy epi- sodot kell veled közölnöm múltamból, a közel múltból. A mint 1836-ban elhagytuk az egyetemet, huszonhárom éves valók. Te államszolgálatba léptél, én elhatározóm magamat Berlinbe utazni. De minthogy Berlinben októbernél előbb semmi dolgom sem volt, a nyarat Oroszországban akartam falun eltölteni, utoljára ízlelni az édes bünbánat örömét, hogy aztán komolyan lássak a dologhoz. Mily soká teljesült ez utolsó szándék arról most nem beszélünk. Hanem hol töitsem a nyarat? kérdezőm. Jószágomra menni nein volt semmi kedvem. Atyám nem rég elhalt, közeli rokonaim nem voltak; féltem az egyedülléttől, az unalomtól. E határozatlanságomban örömmel vevém egyik nagybátyám meghívását, Tvrer koruaauykerületben tekve jószágára. Vagyeuo* derék férfi volt, mint uigv u -üt, s pomp is lakása volt. H »zzá mentem. O-aládja számos tagból állt, két fia * ót leánya; ezenkívül vendégszerető háza idegenekkel tömve volt. Szakadatlanul jöttek a vendégek, s még sem elégitek ki. A napok zajosan múltak; lehetetlen volt egyedül maradni egy pillanatra is. Közönségesen minden elővótetett, mindnyájan igyekeztek valami módon magukat szórakoztatni, s mindenki iszonyúan kimerültnek órzé magát este. Ez életmód valami ízetlenséget hordott magán. Készültem távozni, s csak nagybátyám névnap • ját valók bevárandó. De épen e névnapon látám Elzóv Verát és — maradtam. Vera akkor tizenhat éves volt. Egyedül élt anyjával jegy kis birtokban ötverstnyi távolra nagybátyám jószá- | gától. Atyja mint mondják, kitűnő ember volt. Gyorsan emelkedett az ezredesi rangra, kétségkívül még tovább viszi, ha még mint ifjút egy szerencsétlen vadászaton barátja le nem lövi. Verát mint gyermeket hagyta hátra. Anyja szintén tekintélyes személyiség volt, igen olvasott, tanult, s több nyelv birtokában. Férjével, ám- í bár hét vagy nyolc évvel idősebb mint ő, a legbensőbb Iszerelmet osztá. Az atyai háztól szöktető el őt. Veszte- ísége fölött soha sem tudott megvigasztalódni, utolsó ! órájáig feketében járt, s kevéssel lánya férhez menetele után halt meg. Még magam előtt látom kifejezésteljes, buskomor arcával, tömött szürkülő hajával, nagy szigorú szemeivel, kissé kihanivadt tekiutetóvel s egyeues, íiuom : orrával. Atyját Ladanovnak Gitták, tizenöt évig Olaszországban volt, s egy egyszerű albániai paraszt lányt vett nőül, ki nem sokáig örült szerencséjének. Miután 2.SZÁM.
