Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-02-11 / 6. szám
XXL ÉVFOLYAM. U fi£ vár 1883. vasár nap, február 11. 6. SZÁM. Megjelen. MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden íözlemény. mely a lap irodalmi részét illeti. .Levelek esab bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek : Egy evre .........................6 frt Félévre ... 3 ., — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Um vár, Pollaesek M. könyvnyom Iájába küldendők Nyilttór soronként 20 kr. V EGY EST A RT A EMU HETILAP. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. £liiöki jelentés az „ungvári dalárda“ működéséről 1879—1882. Felolvastatott az ! egylet közgyűlésén 1883 január 28. (Folytatás.) Pártfogóink ueiu voltak, mert a két évre kötelező előírásról egy pár tag kivételével senki sem akart tudni továbbra is. Magán álltunk, de telve önérzettel és jó akarattal. Azon sz.ilárd elhatározással folytatók tanulmányainkat, hogy Debrecenbe okvetlenül elmegyünk s versenyünkkel bizonyságot teszünk arról, hogy nem csak az alföld rónáin, hanem a Kárpátok alatt is magyar szív dohog, mely lelkesülni tud a versenyre kitűzött münégy es szövegén. „Ébredj nagy á 1 m ai d b ó 1, é b- redj Árpád fia!“ hogy itten is ugyanazon tant hirdetik a nemzeti ügy szolgálatába szegődött bajnokok. Oh nemzet ébredj, becsüld meg tenmagad. Oyilkold le szolga vágyad, mely külföldhöz ragad! Első gondunk volt teljesíteni az orsz. daláregye- sület iránti viszonyunkból kifolyó tartozásunkat s azért május 7-én a Széchenyi kertben dalestélyt rendezénk, melynek jövedelméből fedezők az évi tagdíjt s az ünnepélyre bejelentett 31 működő tag után járó rendezési illetéket. Junius 18-á n ugyanott rendezett estélyünk csekélyebb bevételű lévén, mint Hogy jövedelmünkből a debreceni utat fedezhetni reményünk lehetett volna; más eszközökhöz kelle folyamadnunk. Lászy Vilmos színigazgató társulatával körünkben időzvén, az 6 közreműködésével műkedvelői előadást rendezénk augusztus 4-én; majd az értelmiség fiatalságát keresők meg, hogy velünk kezet fogva célunkat előmozdítani segítsen, s ez egyesületünk javára augusztus 15-én táneestélyt rendezett, melynek tiszta jövedelme a műkedvelői előadásból befolyt 60 o-é írttal együtt 120 o-é irtot tett. Midőn e kétnemű segélyezést felemlítem egyúttal köszönetiinket nyilvánítani mindkét részre kötelmemül ismerem. Ez összeg s mit már előbb kelle megemlítenem, a tek. Girsik Adolf császlóczi földbirtokos ur által alapítványul átadott 100 o-é frt volt azon tőke, melyet debreceni utunkra felhasználhatánk. Az utóbbi összeg a népbankból, magától értetik visszatérítés kötelezettsége alatt, vétetett ki. * A nagylelkű adományért szives pártolónknak szabadjon e helyen nyilvános köszönetét mondanom. Azon lelkesedést, melylyel egyesületünk újabb versenyzési útjára indult, akik látták, nem fogják egy hamar elfeledni. Kellően elkészülve minden az ünnepélyre kijelölt darabbal büszkén tekinthettünk a verseny elé s nem félhettünk, hogy egyes ad hoc szövetkezett egyesületekkel szemben pirulni lesz okunk. Nem feladatom, hogy a Debrecenben lefolyt országos ünnepélyről kimerítő jelentést tegyek ; legyen elég annyit mondauom : bogy a pályabíróknak elismerő nyilatkozata, még azon esetre is önérzetessé tette volna egyletünket, ha nem diadalkoszoruzottau térünk meg. Azon tapasztalat azonban, mely többé a dal által a szép és nemesnek terjesztésére hivatott dalegyietek versenyzését testvériesnek és minden irigyléstől menten ne- rúesnek legkevésbbé tüntető fel, aggodalmat kelt bennem a dalárszövetség jövője iránt. Aki 1868-ban a vidéki dalegyletek testvéries egyesülésének tanúja volt Debrecenben, s 1882-ben látta ama tüntetőleg felülkerekedni vágyat, melyet a helybeliek által is protegált. egyesületek oly kirívóan tanúsítottak, az tekintetbe véve a dalegyleteknek a nemzet művelődésére kiható célját, helyeslését a történtekre nem adhatja. Dalárdánk szerény magaviseleté mellett is megtalálta jutalmát a biráló bizottság egyhangú Ítéletében. Innen is koszoruzottan tértünk haza. És uraim! itt van azon fordulat dalárdánk életében, mely elfeledteti velem a kiállott küzdelmeket, mely fitty’olt boritanom ösztönöz mind arra a mit kötelesség- | szerűen elősorolok. Egyedüli óhajtásom: legyen e for- j dulat valódi hajnala ügyünknek, értse meg törekvésünket a nemest pártolni kész értelmiség, s akkor bízom a jövőben, melyből igyekezetünkre féuy árad, akkor hiszem, hogy a közcél oltárára hozott áldozatunk nem lesz hasztalan. Keményeimnek záloga azon kitüntető fogadtatás, melybeu a lelkes közönség részeltető, visszatérő dalár - dónkat. Fogadják uraim ezúttal buzgóságukért megújított köszöneté nmek nyilvánítását! Viszatértünk után rövid időn bemutatandók haladásunkat a n. é. közönségnek s ze p t 3-án egy nagyobb szabású Hangversenyt. rendezénk az országos ünnepélyen zenekisérettel énekelt miinégyesekből s versenydarabjainkból. Szives közreműködőink művészetének köszönhetjük, hogy viharos tápsokban részesült énekünk, játékuk által változatosságot nyert s közönségünk egy megelégedéssel letöltött estvének emlékével távozott csöndes otthonába. A szép és nemesnek művelésére sokáig éljenek! Rövid pihenésünk után még egy diadalul várt dalárdánkra 1882-ben. A buszti dalegylet szives meghívása folytán nov 19-ére Husztra utazónk, bebizonyitandók, hogy a dalegyletek céljának elérésére első és nélkiilözhetlen eszköz a kölcsönös szeretet, testvériség. Dalárdánk lévén legidősb ilynemű egyesület a Kárpátok alján, mi csak örülni tudunk annak, ha példánk vonz s a Kárpátvidék több városában már is megalakult a dalt mivelő és terjesztő egyesületek nehánya. Huszt városának lelkes és szívélyes fogadtatása soká fog élni emlékezetünkben. Yalósággal küldetés szerű volt e kiindulás, melynek alkalmával megismertetvén a bérces Mármarost a dal hatalmával, magunknak babért, a közügynek lelkes bajnokokat szereztünk. Nov. 19-én volt a huszti dalegylet zászlajának felszentelése, melyen Mármaros értelmisége igen szépen volt képviselve. Olt volt a megyének valódi atyja mélt. Lónyay János főispán ur, alispánja, képviselői közöl kettő s számos kiváló egyéne a megyének, kik dalunk által elragadtatva, úgy a huszti dalegyletnek pártolását mint a szigetinek megszilárdítását egyhangúlag elhatározók. A felszentelést mise előzte meg, melyen dalárdánk egészen újból betanult mise részleteket énekelt. Az ismerkedési estélyen s a diszebódnél zengett dalakon. ki- vül, résztvettiink a rendezett hangversenyen is, részint magán, részint a huszti és szigeti dalegyletekkel együtt énekelve. Sikeréről szólva kirándulásunknak, elég legyen a | „Marmaros“ következő szavait idéznem: az ungvári dalárda ... valódi társaséleti hatalommá vált, hatalommá, mely hódit, elragad s melynek minden dalát igazi elragadtatás és lelkesülés tapsa kísérte.“ Varady Gábor országyülósi képviselő ugyané lap hasábjain igy vesz búcsút egy időre dalárdánktól: „Éljen és virágozzék az önfeláldozásig lelkes, hazafias ungvári dalárda!“ Még egy dalestélyt rendezett egyletünk 18 8 2 dec 7-én, melyen 8 münégyest énekelt a u. é. közönség teljes megelégedésére. Közreműködött még e fellépéseken kívül egyletünk okt, 7-én Eöry Margit k. a., dec. 21-én Dub- ravszky Viktor szegedi zene tanár által rendezett hangversenyeken s előbb junius 1-ón csekélységemnek volt tanítványaim által rendezett tanári negyedszázados jubileumán. Ennyi mit dalárdánk történetére vonatkozólag el kelle mondanom. Az ujjáébredés pillanatától fogva egyleti betétetünk, bár egyesek szeszélye olykor tevékenységünkre akadályozóig hat is, megnyugtatónak jelezhető. Van egyletünknek rendes működő tagja 30, kik közöl nehányan hivatalos kiküldetés vagy igazolt bete- I geskedós miatt bár jelenben nem működhetnek, a dalárda iránti viszonyukat az elnökséghez intézett nyilat kozatukban feutartjak és fentartatui kérik. Rend lévén mindennek veleje, hogy a tagok közt (elmerülhető kérdésekben minden egyes utasítással bírjon, az aug. 2 7-éu tartott dalárgyülésen egy bizottság kéretett fel a tagokat, kötelező házszabályok kidolgozására. A bizottság munkálatát nov. 5-én a dalárda választmánya elfogadta s azt végleg megerősítés végett a t. közgyűlésnek beterjesztem van szerencsém. Hálátlanok volnánk, ha a múlt nehéz viszonyai közt dalárdánk iránt részvétet tanúsított jótevőinkről ez alkalommal megfeledkeznénk. Első sorban fogadja hálánkat tek. Girsik Adolf ur, ki mint alig pár évi megyei földbirtokos a szép és nemesre törekvő egyesületre fordítván figyelmét, azt 100 o-é frtnyi alapit- ványnyal segélyezni kegyeskedett. Ez alapítványon kivül Ozig'nay .Jenő ur dalárdánkat egy ütemmérővel (metronóm), egy, a dalárdának felvirágzását óhajtó tagja Hubér Károly 30 magyar münégyesének vezérkönyvével ajándékozta meg; Farkas Ferenc és Popovics Miklós pártoló tagok pedig a debreceni kirándulás előtt az egylet pénzkészletének gyarapítására 10—10, Bradács Gyula h. közjegyző ur pedig 5 frtot adományoztak. Köszönet szivességökért. Köszöuetünket kell továbbá kifejeznünk az ungvári olvasókör t. választmányának, mely egyletünket nagylelkű pártolásába vevén, annak számára nagy termét előadási célra éveukint kétszer átengedni s egy panaszolt hiányt pótolni óhajtva, dalegyletünk lobogójának feldíszítését kezdeményezni szíveskedett. S engedjék meg uraim, hogy e helyen egy pár szót szentelhessek t. pártolóink növekedő sorának, kik között többeket mint egyletünk fennállása idejére állandó pártolásukról biztosítókat keil említenem. E pártolójuk élén megyénk móltóságos főispánja áll; ezeknek áldozatkészsége ösztönül szolgál arra, hogy egyesületünket fentartva, teljes erőnkből aunak felvirágoztatására törekedjünk. Lekötelezve érzi magát e sorban dalárdánk mélt. s főtiszt. Pásztélyi Kovács János munkácsi püspök ur, nagys. s főt. Firezák Gyula papneveldéi igazgató, a főtiszt. káptalan és szentszék iránt is, kik áthatva az ügy szeretetétől, nemcsak nagylelkű pártolóink számát növelni kegyeskedtek, hanem tekintve azt, hogy a dal a nemzeti szellem terjedésének egy figyelemre méltó bizonyítéka, egyesületünknek joghatóságuk alá tartoaó tagjait a dalárdánk által tett utazások alkalmával felü - gyeletem alatt velünk bocsátani szívesek voltak. Hálásan kell továbbá megemlékeznem többi pártolóinkról, kiknek rokonszenvét s áldozatát továbbra » megnyerni egyik főbb törekvésünk leend. A működő tagok kell, hogy a közügyért tett áldozatok jutalmát saját megnyugtató tudatukban leljék. Mindamellett azokról, kiknek nemcsak mükedvet, de egyszersmind türelmet igénylő fáradozásuk dalárdánkat azon polcra, hol ma áll, emelő ,megfeledkeznem nem lehet. Tek. Mráz Fareuc tanár urnák s 14 éven át vezérlő karnagyunknak, kit az utóbbi időkben részint betegeskedése, részint más viszonyok a dalárda folytonos vezetésétől elvontak, fáradozásaiért hálás köszönetét mondok. Nem különben Csauády Virgil segédkaruagy urnák, ki a debreceni verseny előtt állásától visszalépett, a dalárda huzatnosb idejű tanításáért kell, hogy elismerő köszönetemet kifejezzem. Pártolóink létszámát tekintve van eddig aláirt pártolónk 113.*) Ezek közül állandóan 16, 3 évre 26, két évre 10, egy évre 31 vállalt pártolói kötelezettséget; a t. közgyűlés határozatának alárendeli magát 30. Kérem azért a tisztelt közgyűlést, méltóztassék elhatározni: vájjon a pártoló tagoknak egyletünkhöz való viszonyát a régi alapon fentartani, avagy azt módosítani s bővebben meghatározni óhajtja. Ily, eddig szokatlan számban növekedése azon hi*) Eddig pártolóiak száma már 151. Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC.
