Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-04 / 5. szám

XXL ÉVFOLYAM. Unuprár ISSÍ4. vasárnap, február 4. 5. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény. mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egy evre .........................6 frt ­Félévre ... 3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un' vár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Főmunkatárs: EÁNOCY FERENC. VEGYESTART A EMU HETILAP. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Szegény- és dolo^liáz. Dr. Novak Endre javaslata. Ungvár város képviselete január hó 9-ik napján gyűlést tartott, melyen dr. Novák Endre kórházi főorvos által javasolt s /.egé n y- és d o 1 og h áz építésének ügye komolyabb tárgyalás alá vétetett, s egyszersmind a nemes lelkű javaslattevő, más hasouló intézetek ta­nulmányozásával meg is bízatott, „ki azt, azon elisme­résre méltó kijelentéssel fogadta el, begy megbízatásá­ban saját költségén fog eljárni.“ Ha széttekintünk megyei és városi közéletünk sok­féle bajai és hiányai között, a legőszintébb örömmel üdvözölhetjük e nemes kezdeményezést melyről, igazán elmondhatjuk, hogy a városi t. képviselet, ha valaha úgy ez esetben a szög fejére talált. A legújabban kü­lönféle „mozgalmak“ indíttattak hazánk s respective j megyénkben is; s bármennyire pártoljuk és szívvel lélekkel csatlakozunk azok „előmozdításához", mindazon által a városi, illetve megyei szegény és dolog ház ügye, annyira életrevaló és kiáltó szükség, hogy azt je­len körülményeink között mindenek fölé kell helyeznünk. Mert az tagadhatatlan tény, hogy bizonyos tekintet­ben minden szellemi előhaladásnak alapja az anyagi jólét; s viszont az erkölcsi bukás, igen sokszor sajnos következménye a nyomornak. Egykor hazánk egy főpapja az mondotta: „misze­rint minden igyekezetét oda fordít,andja, hogy Magyar- ország leigáztatván, azt koldussá, azután catholicussá tegye!“ Mi pedig azt mondjuk: s z a b a d i t s u k meg hazánkat, de leg elsőbben megyénket a koldusoktól; varrjuk össze f o s z 1 á n y o s rongyaikat,biz tositsukminden u api meg­élhetésüket s azután tegyük magyarrá! A koldus, legyen az akár magyar, akár orosz, akár tót, vagy bármely nemzetiségű, bizony szánalmas látvány. A magyar állameszme, vallás-erkölcsös és munkás pol­gárságban találja alapját. Ha felruházzuk és élelmi ke­reset forrással ellátjuk szegényeinket, s így az elvete- mülhetés örvényéből kiragadtuk őket, csak akkor nevelhetjük magyar polgárokká, esak akkor taníthatjuk őket honszerelemre, csak akkor tarthatjuk meg őket Ár­pád földének, s nem keilend óvórendszabályok foganatba vételét sürgetnünk a tömeges kivándorlás megakadályo­zására, mely hazánkban a nyomor és már-már elvi­selhetetlenné váló államterhek súlya miatt annyira lábra kapott. „Emberek teszik a valóságos hazát, nem az élet nélkül való halmok.“ A hazafiságot tehát csak úgy bizonyitandjuk üe, ha a nép sorsán javítani, ha a tulaj donképeni hazát boldoggá és megelége­detté tenni igyekszünk. Szomorú példáját látjuk a nép anyagi és szellemi jólétének elhanyagolását illetőleg az „irridentisták“ hazájában, hol az „Unita Italia“ meg van ugyan, de a gazdag patríciusok és plebejusok utó­dai, Romulus proletárjainak sorsára jutottak. A kéklő ég s a virányos rétek sehol e földön aránylag annyi koldust, annyi rongyot és butaságot nem látnak, mint épen Itáliában, mely egykor a világnak diétáit. Igaz, hogy a lelenc ügy ott találja ugyan bölcsőjét és kielégítő terjedtségét. De nincs népiskolája, nincs do­logháza kellő arányban, s épen azért egy magában Nápolyban 80.000, mond nyolcvanezer henye lazza- roni van. kik sütkérezve bámulják a szép égi boltoza­tot s csak éhségtől hajtatva dolgoznak valamit, de in­kább rabolnak és lopnak. A nagy „tömörülés“, „egye­sülés“ meghozta ugyan az „Unita Itáliát“, de ez eszméért minden egyebet föláldozva és elhanyagolva, az Unita Italia lett egy buta köznép és dologtalan lazzaronik hazájává lett! Ha dologház lenne, a mely­ben munkára kényszerittetnének, a henye koldulásnak is vége szakadna. Az ily siralmas állapotok bekövetke­zését kell igyekeznünk megakadályozni. A mi felvi­déki, Ínséges népünk, mely élelmiszernek nem is neve­zető kenyérrel táplálkozik, éhező gyermekeit;-' világgá bocsátja, hogy majd itt a városban a nadrágos urak, : kiknek szerintök sok a pénzök, csak eltartják valahogy őket; - - s a gyermek — akárhány van ilyen váró- 1 sunkban — sem nevét, sem származását nem tudva, itt kuporog dideregve a házak alatt, csaknem meztelenül, — éhségtől mélyen benn ülő szemekkel, halál hangon megtámadja a járó kelőket, alamizsnát könyörögve tőlök. Mennyi vész el a nyomorban, s mennyi indivi­duum nő fel igy bután, satnyán, elaljasodottan! Hiszen sajnos, de igaz, hogy: „Paupertas magna est meretrix“ ! — Az emberszeretet, humanismus nemes érzete vezé­relje mindeu fiát e hazának, hogy közös igyekezettel a ; most vázolt nyomorúságos állapotok megakadályozására közreműködjünk. Dr. Novák Endre javaslata legyen a legszélesebb körre kiterjedő „mozgalom“. Ez lesz az igazi áldásos mozgalom, mely e szegény megye anyagi jólétének rég összetörött gépezetét útnak mozditandja. Megyénk és városunkban a szegénységnek külön­böző fokozatait láthatjuk. Azonban e sötét kép horizon- jáu egy vigasztaló sugár dereng, mely midőn megvilá­gítja a rongyokat, egyszersmind arról tesz tanúságot, hogy a legtöbb szegény becsületes is. De vannak olya­nok is, kik a hajléktalan, kóborló, dologtalan korhelyek eontingensét szolgáltatják, kiknek ha a koldulás uem fedezi a mindennapi megélhetés szükségét, úgy fenn­tartják maguknak azon „szabad ipart“ is, melyet lopás­nak és rablásnak neveznek. A mint amazoknak, úgy j ezeknek is egyedüli mentösajkájok a szegények! h á z a, illetve a dologház. Mert az alamizsna csak „pillanatnyi segítség1', mely még a teljesen ép, de res­telkedő munkátlanokat is e könnyű kenyérkeresetre csá­bítja. — Tehát gyökeres orvoslás kívántatik, s ez a d o 1 o g h á z. Fájdalom, az ilyen emberbaráti intézetek nálunk ■ de általában is, még nagyon gyéren fordulnak elő. „Sze­retni az emberiséget, ez minden nemes szívnek elenged- hetlen feltétele.“ S mégis úgy vagyunk a mi embersze- retetünkkel, mint a rósz kertész, a ki kiülteti ugyan a növényt, de további gondoskodásával és ápolásával nem törődik. Ha a kolduló gyermek serege megtámad ben­nünket az utcán alamizsnát kérve tőlünk, benyúlunk a zsebbe, s ha esetleg vau apró krajcárunk, oda nyújtjuk nekik, azt vélve, hogy ezzei eleget tettünk kötelességünk­nek, s annyi igaz, hogy: egy fillérrel hozzájárultunk ahoz, hogy egy nappal tovább tenghesse nyomorúságos életét a kiéhezett koldus, s hogy igy ne apadjon lét­száma hazánkban azoknak, kik majdan a „lóhűtők“ phallanxába beassentiroztatják magukat; — ha nincs krajcárunk, tovább ballagunk utunkon talán minden ko­molyabb megilletődés nélkül, nem gondolva arra, hogy az, kit rongyokba öltözve, (alamizsna nélkül hagytunk el, embertársunk, Isten képére és hasonlatosságára te­remtett ember, ki oly létjoggal bir, oly rangban áll a teremtő előtt, mint mi s a koronás királyok. Az ember­szeretet többet kiván. A humanismus érzete s annak he­lyes fölfogása tesz minket is emberekké. Az emberszeretet és könyörületessóg jeles példáira találunk Németországban, hol Hamburg, Oldenburg és más helyeken vannak dcflgozóházafc, melyek e század elején kezdték meg üdvös müködésöket, mentvén az embereket a dologtalanság, nyomor és elaljasodás tenge­réből. Angliában 1812 óta — különösen a midőn a gyári ipar leszorította az iparosok készítményeit a versenytér­ről s Manchesterben a kézművesek s munkások össze, törték a gépek gyárait, szintén úgy egyesek, mint társula­tok és maga a kormány is sietett alakítani ily dolgozó­házakat, melyekben a szegény ember kenyeret keres­hetett. Sőt minthogy a dolgozóházaknál olcsóbban lehet előállítani, Hollandiában és Holsteinban, szegények gyar­matai alapittattak ; s igy történt, hogy Hollandia a maga Frederiksoordi gyarmatával, a világ bámulatát magára vonta, midőn 1818-ban egy részvénytársaság D r e u t h e nevű megyében, az ország legpusztább lakatlan vidékén, V"“ . • - ✓» A a szegények polgári és erkölcsi javítása céljából, föld mi velő gyarmatokat telepitatt. Így lett a drentin': mo * csárokból (nálunk a Blatta semmi ezekhez képest) 2 év leforgása alatt 600 hollandi hold föld művelhető s 200 újonnan épitett házban mintegy 1500 kolduló szegény talált menedéket és foglalkozást. A ki nem tudott föl­det mivel ni, megtanították rá, épen úgy miut az asszo­nyokat és gyermekeket a szövés és fonásra, úgy hogy csupán az első évben len és gyapjúfonásból 5000 font netto jövedelmet producáltak. 1824-ben 80000 frt tőke pénzzel rendelkezett e gyarmat pénztára; 1825-ben, te­hát alapításának 7-ik évében, tizenkétezer becsületes polgárt adott e gyarmat hazájának olyanokból, kik kó- j borló korhelyek s muakátlan szegények voltak azelót t ; I sőt mi több, még az oda telepitett szegény zsidó nép is I szorgalmas földmivelő községgé lett, a mi hizony unicura ! Ki ne ismerné Feilenberg iskoláját, melyet ő 1808- ban Hofvilben a kóborló gyermekek számára alapított » ama phiiantropint, melyből annyi derék ember került ki! S ki ne emlékeznék meg hálával gróf Teleky Lász- tónéról, a ki 1817 a „Pesti asszonyi egylet“-et alapítót» s több száz elzüllött életű szegény nőnek nyújtott benn* | kenyeret s visszaterelte az erény útjára! Ez a humanis- mus! Ez a hazafiság! Ez a mozgalom, mely kell hogy mindnyájunk szivében gyökeret verjen, úgy mint gyö­keret vert a nemeslelkü javaslattevő dr. Novák Endre szivében! Addig is, mig folytatjuk e nagy horderejű kérdés J megvitatását, kívánjuk, hogy minden komolyan gondol­kozó honfi és honleány és minden szív, melyben a hu- manismusnak csak egy paránya vau meg, ölelje át tel­jes hévvel ez eszmét. A városi képviseleti gyűlésből. A 30-nappal előbb hirdetett képviseleti gyűlés ja­nuár 27-én megtartatott a polgárok nem nagy érdekelt­sége mellett, mert a 9 órára hirdetett gyűlést még 10 órakor is alig lehetett megkezdeni, oly kevesen jelen- keztek. Lassan azonban a képviselők száma szaporodott s a tárgyalás megeredt azon előterjesztés fölött, melyben a tanács különböző befektetésekre 120 ezer frtot elő­irányozva legalább 110 ézer frt kölcsön felvételét ajánlja. A szónokok sorát az elnöki rövid előterjesztés után, mely a javaslat egyszerű elfogadását indítványozza, meg­nyitotta : Gortvay János ismert népbarát, ki a prok- lamatiot kutyába se veszi, lehordja a tanácsot, hogy ily képtelenségeket kíván a nép vállaira rakni s mert nem akar a város sanyargatott polgáraira több terhet róni, mint a mennyi alatt már most görnyed, saejfeut uem akar ezen terhek alatt vakarózni, kimoWpi, hogy „szavammal, hitemmel, lelkemmel“ nem szavazom meg a kölcsönt! Iváncsy László az előterjesztésnek csak k ó- n y e 1 m i részét nem szavazza meg, s ennélfogva az előterjesztést bonekés alá kívánja vétetni. Mihalkovics József a függő terhek kifize­tését megszavazza, valamint a kaszárnyákra szükséges tételeket is, a többiről szó sem lehet szerinte, mert egy részét lehet magán vállalat utján eszközöltetni, a szegényház pedig tudja, hogy keresztül nem vihető. Keizman Bertalan mindenben Iváncsyval tart. Dr. Novák Endrea kiindulási pontot rosznak tartja. 0 az előterjesztést csaportokba osztja. A függő adóságok amortisatióját múlhatatlannak tartja, a kaszár­nya épitesi ügye fölött már ma lehet határozni ; a többit egy csoportba véve, azt óhajtaná tudni, vájjon e tételek olyanok-e, hogy ezek fölött a képviselet határozhat már ma? Az előterjesztést tehát elvileg elfogadhatónak véli, a részletes tárgyalásnál az egyes tételek fölött lehet határozni. Oester reicher Samu előtte szólóval tart, de sokalja a 110 ezer frt kölcsönt, mert az activákbó^

Next

/
Oldalképek
Tartalom