Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-06-17 / 24. szám

Beküldtek: Szomráky I. ügyvéd 1 írt. Szabó eszenyi 1 lelkész 1 frt. Néméth I. n. dobronyilel kész 2 frt. A felül fizetések és beküldött összegeket ezennel köszönettel nyugtázom. Bacskay csapi lelkész.

— A nyári fürdés megbotránkoztató felügyelet alatt áll. Nemcsak az Ungfolyó egész város hosszában, ha- nem az Ungcsatornán is csupa meztelen fürdőket látni, anélkül, hogy ezen nyílt fürdés korlátozása, vagy betiltása iránt a rendőrkapitány intézkedéseket tenne. E napokban a nagy hid alatt egy fiú majd elmerült s csak egy régi hidlábnak köszönheti életét, melyre sikerült felkapaszkodnia addig is mig kimentették.

— A kincstári inüinalom bérletét a volt bérlők nyerték el 20 évi időtartamra, s mi csak örülhetünk, hogy e bérlet ily jó kezek között marad, közgazdasági szempontból osak is úgy van értelme e malomiparnak, ha az úgy kezeltetik, mint eddig is kezeltetett.

— Jutalomjáték. Boross, színtársulatunk derék és szorgalmas tagja e hó 19-én kedden Osiky „Cifra nyomorúság“ cimü darabjában játsza jutalomjátékát, melyre a közönség figyelmét előre is felhívjuk.

— „Tiltott gyümölcs“ czim alatt Weinman Ármin joghallgató s munkatársunk vígjátékot irt, melyet Lászy Vilmos szinigazgató érdemesnek talált színre hozni. Mint értesültünk a jövő héten kerül előadásra s a fiatal szerzőnek előre is szerencsét kívánunk a sikerhez.

— Az érettségi vizsgák e hó 11. és 12-én az itteni főgymnásiumban sikerrel befejeztettek. A kerületi főigazgató tiszteletére Bugyis András plébános ur búcsú lakomát rendezett, melyre a tanári kar volt hivatalos.

— A gazdasági kiállításból, mely városunkban a gazdasági egylet kezdeményezése folytán ez évi szeptember havában fog megtartatni, a rendezőség figyelmetlensége miatt a helybeli iparosok egészen kimaradnak, mert annak idején nem lettek felhiva, hogy a kiállításhoz ők is járuljanak iparcikkeikkel, pedig a helybeli iparosok e felhívást megérdemelték volna, mert az ipar egynémelyik ága városunkban úgy van képviselve, amint kevés városban.

Színház.

Multheti színházi szemlénket „Odette“ ismertetésével végeztük. Junius hó 3-áu Vidor Pál „Vörös sipka“ czimű népszínművét adtán:.

A darab meséje elég gyenge, azonban nyelvezete, alakjai jók; a szerző ugylátszik a nép szokásait, szólásmódját ösineri.

Boros, Szabó Krisztina, Kolozsváriné, Gyöngyi pompásan játszottak. Ki kell azonban emelnünk Pajor Emíliát, a vidék legkitűnőbb énekesnőjét, a ki úgy játékával, mint remek énekével mint rendesen, úgy ma is zajos tapsokra ragadta a szép számú közönséget.

Junius hó 5-én „Rang és mód“ Szigeti József legújabb, remek színmüve. A darab kritizálását megse kisértjük, oly szép, annyira az életből mentett, hogy

még a legpedansabb bíráló sem találhat benne semmi megróni vagy kivetni valót, megkoszorúzta az összes magyar sajtó. Nagyobb hatást iró elérni nem képes ; irálya, meséje, bonyodalmai egyaránt kitűnőek. Meg is látszott színészeinken, hogy remek darabban játszanak, j mert ily sikerült előadást régen nem látott az ungvári közönség. A dicsőség koszorújából az oroszlán rósz Lászvnét illeti. Sokszor láttuk e jeles művésznőt, de e darabban a művészet legmagasabb fokát érte el.

Kolozsváriné, Boros, Balassa kitünően játszottak Vihary a gróf szerepében remek volt.

Junius 6 án Csiky „Stomfay családja“ került színre. Daczára a zivataros, rósz időnek Csiky ueve intelligens szép közönséget vont a színkörbe. Egész odaadással csüngtünk a jeles színműíró ez újabb alkotásán, de i talán a zuhogó zápor, s ebből kifolyólag ugy a színészek, mint a közönség lázas nyugtalansága okozta, de azt a hatást, melyet a „Proletárok,“ „Czifra nyomorúság“ stb oktoztak, még csak távolról sem észleltük. A cselekmény erőszakos, s kevés valószínűséget foglal magában.

A szereplők közül Lászyné, Boros, Vihary, és Bércziné tűntek ki. Lászyné, mint mindig, ugy ez alkalommal is kitűnő volt, Vihary és Boros a már mogszokott kitűnő komikummal ábrázoltak.

Juuius 7-én „A királyné osipkekendojc“ czimű szép zenéjii operette került színre, szombaton pedig Junius hó 9-éu „Boccaccio“ miudkét operette szép számú közönséget vonzott. A katonai zenekar kitűnő összjátéka mellett természetesen Pajor Emilia az, kit első sorban kell említenünk.

Elénk pezsgő kedélyű játéka, gyönyörű hangja mindig biztosítják számára a babért. Mellete Pajor Ágnes, Vihary, kiről ez alkalommal dicsérőleg említjük fel többi szép tulajdonai mellett még azt is, hogy a hangjegyek tömkelegében is egészen otthonosnak érzi magát, fesztelenül énekel és játszik ; Boros a jeles, buffó, és színész, Gyöngyi és Kápolnay osztoztak a; két estve sikerében.

Junius hó 10”én Csiky „Szépleányok“ czimű népszínműve került színre. No ebben a darabban sok van az életből merítve, meséje nem rósz, nyelvezete nagyon jó, hatást is lehet vele imitt, amott elérni, azonban mindennek inkább keresztelhető, csak népszínműnek nem. Fővárosi életkép. Megdöbbentő benne azon életből mentett igazság, hogy a szegénynek haladjon bár az erény, vagy bűn utján ez az élet csak egy siralom völgy. Pajor Emília, Kolozsváriné, Boros, Balassa, Vihary pompásan játszottak ; közönség közép számmal.

Juuius 12-ón „Hadjárat békében“ németből fordított kitűnő vígjáték. Szép számú közönség nézte végig e mulattató vígjátékot. Béke honol, nincs háború, nem dörg az ágyú, pihen a kard ; de ime egyszer csak berukkol egy városkába két ezred katonaság hadgyakorlat végett, s kész a legbókósebb időben is a háború Nem ők a derék hadfiak, hanem az asszonyok, fiataj leányok, szakácsnék, szoba cziczák csinálják a háború^

Alig múlik el 24 óra, s már hadilábon áll az egész,

asszonyi sereg, s velők szemben a nyalka tisztek, altisztek, még a bárgyú privatdiener is. Szerencse, hogy a háború mindenkit kieligitő békével végződik, kiki megkapja párját, s következik a lakodalom.

Kolozsváriné pompás volt, Szabó Krisztina, Bér- czyné jól játszottak, nemkülönben Gondáné. A férfiak közül, Boros, Vihary, Balassa, Bihari, Gyöngyi tökéletesen kielégítették a közönséget.

Junius 13-án Pajor Emilia jutalmául „Üdvöske“ operette. E szép zenéjü operettet már másodszor láttuk, illetve hallottuk, s ez alkalommal csak a szereplőket említjük. Előre bocsájtva azt, hogy a szinkör, a legintelligensebb közönséggel teljesen megtelt, a mit mi minden esetre a jutalmazandó iránti elismerés, tisztelet, s szeretetnek tulajdonítunk, Pajor Emíliát kiléptekor zajos tapsvihar, valóságos virág zápor fogadta, s ha valamikor ugy ez estén azt ő mindenesetre megérdemelte.

Csupa kedély s szeretetreméltóság ömlött el játékán, s gyönyörű dalait az ismételten felfelhangzó tapsvihar jutalmazta

Pajor Águes, Vihary, Boros, Beczkoi, Kápolnay teljesen érvényre emelték az est sikerét.

Junius 14-én „Bagdadi herczegnő“ ifj. Dumas jeles színmüve került szinre. Sajnos, hogy’ez estve csak kis számú közönség élvezhette e nagyvilági életből mentett szép színmüvet, s különösen Lászyné remek- jótékát. Megbocsát a szives olvasó, hogy ha ez alkalommal nem foglalkozunk az összes szereplőkkel, kik öszjátékukkal tökéletesen kielégítették a kis számú kö- zöusóget, s csak is a darab fénypontjáról, Lászyné remek játékáról emlékszünk meg. Az alapjában nemes azonban nagyon roszul nevelt, elkényesztetett; jogta- anul, s méltatlanul sértett büszke nagyvilági nőt, szenvedélyeivel, hibáival, nemes tulajdonaival oly remekül, oly bevégzett művészettel állította elénk, hogy a midőn a jeles művésznőnek e pár sorral hódolunk, minden további szó nélkül tisztelettel teszszük le a tollat.

Nyilttér.*)

legjobb Asztali-és üdítő ital,

kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gége bajoknál, gyomor-és hólyag hurutnál.

EDECSEK (az emésztés elősegítésére).

iWäUoni Henrik, Karlsbadban (Csehország).

szerencse. Mert hát eddigeló csak szobacziczusokkal társaloghatott komolyabban s volt lőnökeiuek leányai és más, állásbeliek csak félválról néztek le reá. Ugyan mi tetszhetett meg az öi 'gnek rajtam annyira? Orrom ? Igaz, nem valami rút orrom vau ! Szakálom ?, csakugyan, nagy gonddal szoktam gondozni s ízléssel is, legalább azt mondták női ismerőseim valamennyien. Különösen főnököm leányának a szobaleánya, a Lizi. Talán így vélekedett a kisasszonya is, csakhogy nem merte nekem szembe mondani“. „De váljon meuuyasz- szouyomuak megteszettem-e ?“, töpreukedék odébb. „Természetesen ! már hogy is ne ? ! Különben nem egyezett volna meg abban, hogy ily rövid idő múltán nőmmé ieend !

Igaz ugyan, alig egyszer tekintett föl ream, de hisz egy szempillantás is elég! Többet merni szégyen- lette magát a szende ds kicsi; ah! mily ártatlan feleségem lesz! „Csak ne tiltott volna el a látogatástól. Tizennégy napi várakoztatás!“ „Helyemben más rósz névén venné, szöget is ütne tejébe tán ? De hát az előkelők oly különösek s annyi szeszélyeik vaunak, hogy igazán; és aztán 20,000 frt hozomány kedvéért szívesen megbocsátok neki ily féle gyöngédtelenséget, esküvő előtt! Utána úgyis majd kiveszem részemet“.

Ily féle gondolatokkal eltelve aludt el Tövis Jóska uram.

Reggel, alig hogy kifordult az utczára már is collegájával találkozott.

„Kívánjon szerencsét nekem! szólitá meg.

„Váljon miért?“ kérdé Savanyú.

„Vőlegény vagyok menyasszonyom 20,000 frt hozományt hoz a konyhára !“

„A gutát!“, hökkent meg amaz, vagy tán osak éjjel álmodá!“.

„Komolyan beszélek ! Az öreg ur, tudja a tegnap délutáni teljesen belém bolondult. „Vömmé kell lenni“ mondá nekem s erővel birtokára vitt, hogy bemutasson leányának. Ez, a mint látszik, fülig szerelmes belém, mert atyjának : „hogy tetszik neked ?“

kérdésére azonnal „igen“ nnel válaszolt. Tizennégy nap múlva esküszünk ?“

„Nos barátom, hogy tetszik önnek e kis tör-! ténet ?“

Az indigó tegnap óta jólindult; kezde magasabb tónusból, per „barátom“ beszélgetni már! A mi pedig nagyra törésnek a jele. Mert, s különösen hason korú oly egyedek között, kiket egymáshoz a íelületes utczai | stb. ösmeretségen kivúl semminő más benső kötelék nem csatol, a „barátom“ megszólítást csak olyan használja fel, a ki, társadalmi állás, anyagi viszonyok, avagy s legtöbbnyire csak képzelt, szellemi fensőségé- nek „érzetében alautasb állású szegény és szerény embertársához „lóhátról“ beszélni feljogosítva véli magát a nélkül, hogy csak sejtené, miszerint tánczoltatott J lova ily alkalmakkor rugdosódó számárrá változik.

Savanyú észre.vévé mindjárt, hogy az indigo, vele-i szemben már ise kiváltságos osztályhoz kezdi számítani magát, (ismervén azonban emberét, meghagyta hitében s csak a tulajdonképeni kérdésre válaszolt: „Hm! hm! ninos-e valami kényes nyitja ennek a rejtélynek !“

„Mit?, a jegyesemet érti talán?“

„Hm! köhiutett másodszor is amaz. Oh nem, az elbeszélt történetre vonatkozólag szólottára csak“.

„Komolyan azt hiszi?“

„Ha! bűzlik valami Dániában“, azt tudni kettőnk közzül legfölebb csak ön tudhatná. Én csak hihetek, vagy tamáskodhatom“.

„Eh mit! rejtély ide, rejtély oda ; a dolog el van intézve már! Kényes-e a kérdés vagy sem, arról keveset törődöm. Jegyesem szép, gazdag, megvagyok vele teljesen elégedve!“.

„Szerencsés Tövis!“, mondá tovamentében Savanyú s hogy mit képzelt utána még, azt bölcsen el- kallgatá.

Tizennégy nap múlva csakugyan végbe ment az esküvő. A szép Emma tehát Tövis Jóskáné lett. üj minőségében igen jól érezhette magát, szemlátomást hízott ; kerekedett. Ugyszinte a boldog férj uram is, ki már kézhez vette a hozományt. S mi több, negyedik hónapra az esküvő után időközi kamat tejében, még egy meg nem Ígért, és csak későbbre remélt ^ csinos ráadást is kapott egy gólya hozta iczi-piczi kis, fiú képiben, a kétszeresen szerencsés Tövis.

E csattanós finálénak nyitánya az vala, hogy Emma az időeiőtt a rendén túl olvasott franczia regények izgató bofolyása alatt egy szélházival maga is regényt játszott le.

Színhely: vidéki székváros; háttér csermely s patakok által öntözött rét s liget, a távolból kéklő hegyek. Előtérben liliputi augol park árnyas harsak között Schweiezi stylben épült nyaraló, délkeletre nyíló erkélylyel.

A kör, melyben mozog: egy örök ifjú özvegy nagynéni és baráti köre.

Idő: jelen század, 2-ik fele tavasz utónyárelő

S a hős: távol vidéki nagybirtokos ivadék uro I. Tövis Jóska vala. Ki is a döntő fordulat után a nagynéni egy másik ifjú barátnőjével odébb áll.

így következett ezután a uro I-ra a uro II. s a nro Il-ra a uro III.