Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-12-24 / 52. szám
XX. évfolyam. Un^vár 1882. vasárnap, december 24. 52. szám. Az „UNG“ meg.jelea minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája TÁRSADALMI' ÉS VE&YESTARTALMÜ LAP. A KÖZMIVELŐDÉS! TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek : Egy évre . • . . . . 6 frl - j Félévre ... a ., — Negyed évre . . . . 1 ., 50 i Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U.i Vár. Pollacsek Miksa könyvnyom 1 .jába küldendők. Nyilttér : Soronként 20 kr. Előfizetési felhívás az Mt mm lll-iK évfolyamára. A lap vezetését és szerkesztését ismert kitűnő erők veszik át és a jövő f. év utolsó számában a szerkesztőség tüzetesen fog nyilatkozni. Lapunk előfizetési ára marad, mint eddig volt. — Az előfizetési pénzek az „UNO“ kiadóhivatalához küldendők. A kiadóhivatal. Karácsony. Te évenkint visszatérsz gyermekeknek szép, 1 üdvöt adó ünnepe. Jöttödre betölti a földet az ígéret édes üdvös szava: — Megszületett az Úr! A gyermek Jézus megjelen a gazdag és szegény hajlékban egyaránt s e hajlék mennél szegényebb, annál fényesebb sugara özönli be azon szeretetnek, melynek megtesülése: Jézus Krisztus. A kit a sors csapásai üldöznek, ki reményt vesztetten csüggeszti le bánatos fejét, ki part után tekint, hogy éltének törést szenvedő hajóját oda kikösse, kinek szivét a megcsalattatás keserűsége tölti be, kinek kebelét a kaján irigység ütötte sebek marczangolják, ki elfáradva a földi élet küzdelmeiben, pihenni vágy — oda menekül a szeretet ünnepének vigaszt és üdvöt adó hajlékaiba, mert mindenhova betér ma az Ur, hogy reményt és üdvöt árasszon az emberek millóinak leikébe, kik bizalommal közelednek feléje ma. s kik közül vigasztalatlanul nem mard senki. A gyűlölet és szeretet közti harcz az emberiség történelmének fejlődési processusa. Az isteni könyörület és az emberi gyarlóság az a két véglet, mely között az emberiség fejlődése majd a szeretet, majd a gyűlölet ösvényén halad. De az emberi szív gyarló és nyomorult. A szándék és a kivitel közötti tér telve a gyülölség szegény áldozataival és jó, hogy a kegyelet ünnepe visszatér egyszer minden évben, mert a gonoszra hajló emberi szív egészen rideggé fajulna, ha olykor be nem világítaná az isteni kegyelem egy-egy fénysugara, száműzvén azon sötétséget, mely szülő-anyja a gyűlöletnek. Mert a szeretet gyermeke a világosságnak és a gonosz a sötétséget szereti. De hányán botorkálnak még a szeretetlen- ség sötét ösvényein; bitorolva a keresztény nevet. visszaélve Jézus kegyelmével, az emberek között terjesztői a gonoszságnak, a gyűlöletnek. De ezek szivét nem tölti be üdv és vigasz a szent ünnepen, a fényt árasztó világosság közepette. Mert az Úrhoz csak az közeledhetik, ki tiszta szívvel közeledik hozzá; ki szeretettel áldoz nevének, s ki szivében hordja üdvös tanításait és intéseit. — Azért rnondá az Ur: Hagyjátok hozzám jőni a kisdedeket. Mert a-gyermek szive ártatlan, a gonoszság romlasztó szele még nem érülté és fogékony a jónak befogadására, nem úgy mint az élet zajábtn megridegúlt szívnek hideg elzárkozottsága. Hiszen újabb korukban már azon benső-viszony is, mely a család tagjait régibb időben annyi szeretettel kapcsolta egymáshoz, lazulni kezdett. Mintha még a család körében sem bugyogna többé a szeretetnek azon kimerithetlen forrása, mely kell hogy a családi életet üdévé, kedvessé, és a család minden egyes tagjára nézve nél- külözhetlenné tegye. A színlelt kegyelet és szeretet nem azon valódi kegyelet és szeretet, mely sok áldásnak és üdvnek volt mindig forrása. hanem csak eltakarja pillanatnyira, ideig, óráig, ógyszólván kényszerültén azt a szeretet- lenséget, mely korunkat annyira jellemzi, s mely az életet az egyéb vele járó kellemetlenségeken kívül oly rendkívül nehézzé, súlyossá és kellemetlenné teszi. Hogyan terjedjen az általános emberi szeretet, hogyha az egyes családtagok közötti benső kapocs is annyira meglazult már; — hogyha a gyermek szőlőit azoknak tartja, kiknek kell az ő jóvoltáért gondoskodni, amiért ők még csak hálát se követelhetnek tőle; — s hogyha sok szülő nyűgnek tartja a gyermeket. ki fölé oltalmai és pajzsul rendelte őket az isten. Jaj! de a földi életet, mely amúgy is rövid, élvezni kell, s ez élvezetet csak a családi hajlék falain kívül lehet teljesen fölleini. azért van szüksége az apának ivó és játszó társa- ! Ságokra, hogy az üres órákban, melyeket hivatalos teendői számára fennhagytak, a földi élet terhétől megszabaduljon. Az anya is házán kívül leli lel leghamarabb az ő mulató társaságát; a gyermekek ártatlan csevegése, kiket az isten és a természet rendeléséből neki kellene felnevelni, nem elég szórakozást nyújt neki. s a házon belül ki csudálná uj kalapját, szép téli bundáját és divat szerint fésült haját. Pedig ahol a családtagokra nézve a házon kívüli élet kezdődik, ott kezdődik egyszersmind a szeretetlenség virágzása, mely igen bőven termő fa, mely rósz virágait és gyümölcseit hamarabb termi meg, mintsem hogy azt valaki hinné. Oh bárcsak üdvös emlékeztető volna a karácsony sokaknak, kik már-már a szeretetlenség sötét ösvéuyére tévedtek, s azon fény, melyet a kegyelet e szent ünnepe kiáraszt, megmutatná nekik az utat, melyen viszszatérlietnének azon igaz ösvényre, mely egyedül az üdv, a béke. a jólét biztos révébe vezethet. Egy újabb postai reform-javaslat. Posta nélkül ma már igazán nem tudnánk élni, legalább alig van müveit ember, a ki ne venné a postát igénybe. A posta-intézménynek valóban oroszlánrésze van a kultúra terjesztésében, s alig van más intézmény, mely annyira fejlődésképes lenne mint a posta. A postai megbízások, vagyis a fizetéseknek posta utján való fölvétele vagy behajtása csak most lépett életbe s már is értesülünk egy újabb reformjavaslatról, melyet a budapesti kereskedők testületé a közlekedési és a kereskedelmi miniszter figyelmébe ajánlott. E reform-javaslat azt tervezi s mondja ki óhajtás- képen, hogy kisebb áruküldemények is a levélpostával ovábbittassanak. A nevezett testület ezen javaslat elfogadását mind a kereskedés, mint a postakezelés érdekében sürj 1 A kereskedés sokat nyerne, ha csekélyebb súlyú áruküldeményeket, melyek külalakoknál fogva a levélcsomagokkal együtt lennének továbbíthatók, a levélpostánál lehetne föladni. Az előnyök nevezetesen a következők lennének: A küldeményeket a napnak jóval későbbi órájáig lehetne föladni s azoknak kézbesítése sokkal gyorsabban eszközöltethetnék. A kisebb dobozokba csomagolt tárgyak a levélpostánál kevésbbé vannak kitéve a megrongálásnak, mint a szekérpostánál, a hol a kisebb dobozok a nagy és súlyos csomagok által rendesen összenyomatnak. Sok munka és költségmegtakarítás származnék ebből, ha ilyen kisebb csomagok föladásánál a fuvarlevelek fölöslegesekké váluának. A levólposta olcsóbb díjtételei is javára volnának az efféle küldeményeknek, ámbár tekintve azt, hogy a küldeményeket nagyobbára ajánlva adnák fel, az ezért fizetendő 20 krajezárnyi portó körülbelül megközelíti a szekérportó minimális tarifáját. Másrészről nyerne a postakezelés is az által, ha a .szekérposta a kisebb csomagoktól megszabadittatnék, mert lényegesen egyszerűsíthető volna; mig a portoille- técben való netaláni veszteségéért kárpótlást nyerhetne a postakincstár a munkaerő megtakarítása által. A Lajthán túl már tényleg fönáll ez a szokás, hogy kisebb áruküldemények a levélpostával továbittat- nak ; az osztrák postahivatalok ugyanis nem ragaszkodnak olyan szigorúan a feuálló szabályokhoz, holott a magyar postahivatalok szorosan ezekbe kapaszkodva következetesen visszautasítják a levélpostánál föladni kívánt kisebb áruküldeményeket. Beadványához mellékelt is a testület egy Becsből a levélpostával érkezett ilyen kisebb órucsomagut, de nem azért, hogy a magyar kormány lépéseket tegyen az osztrák kormánynál is e kedvezmény isméti megszüntetésére, hanem" annak az egész monarchia belforgal- mában való általános életbeléptetésére. A városi rendőrség. Tisztelt szerkesztő ur! Az „Ung“ hetilap deczember 17-ki számában „A városi költségvetés“ cim alatt az ungvár-városi rendőrség ellen oly nehéz vádak vannak emelve, hogy azok ellenében kényszeritve érzem magamat a lap olvasó közönségéi a következő adatokkal fölvilágosítani. Az első panasz az, hogy a városi rendőrség igen sokba kerül, és pedig, hogy 5034 frt 78 krt emészt föl évenkint. Lássuk tehát, hogy vájjon ezen kiadás valóban nagy-e és hasonlítsuk össze más — bár milyen hivatalnokok fizetésével. Ezen összegből ugyanis a városi rendőrkapitány fizetése 700 frt, rendőrtanácsnoké 500 frt, rendőrhadnagyé 400 frt, Írnoké 335 frt és egy-egy rendőré 144 frt évenkint, — elég az éhhalál ellen, de vajmi kevés a valami, csakis középszerű jó megélhetéshez. Más hivataloknál az írnoknak fizetése kezdődik 600 írttal és úgy megy felfelé; képzelhetjük tehát, mennyit kap a főnök, ha az Írnok, a ki semmi felelősséggel nem tartozik, majdnem annyit kap, mint az egész város közönségétől folyton szidott rendőrkapitány. Térjünk át a közrendőrséghez. Az ungvár-városi közrendőrség 18 személyből áll; abból két legény kizárólag a tűzoltó-egylet rendelkezése alatt áll, egy a városházat őrzi és egyszersmind börtönül-, hivatalszolga és kályhafütője 13 szobának, egyet mindig lehet betegnek számítani a nagyon nehéz szol- o-álaitétel miatt — tehát marad szolgálatra 14 ember. Abból 6 legény éjjel és 6 legény nappal őrzi a várost, kettő tehát rendelkezés alatt marad, tulajdonképen pihennie kellene. De lássuk azt a pihenést. A városházán nincs hivatalszolga, de van ezen házban igen sok hivatal; úgy mint: bagatellbiróság, főjegyzőség, v. rendőrkapitányság, szállásmesteri hivatal, pénztár stb. mindezeknek kézbesitö kell. Mi marad egyéb hátra, mint a szegény, az éjjeli őrségtől ki nem aludott rendőrt kézbesítőnek össze-vissza küldözgetni. Tisztelt szerkesztő u r 1 IIa önnek tudó-
