Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-16 / 29. szám

És bizony nagyon megdöbbentő symptoma az, hogy noha ebbeu a városban annyi a baj, mégis oly nagy a csend.

Igaz, hogy b aga te 11 a miről szólani akarunk, de oly bagatell mely az igazságszolgáltatás érdekeit érinti, melynek megsértése mindig igen érzékenyen találja a nagy közönséget.

De mert a közigazgatási élet terén mindig többet ér tudni a rosszat mint csak hinni a jót, kényszerítve érezzük magunkat a városi községi bíráskodással foglalkozni.

A kisebb polg. peres ügyekben való eljárásról szóló törvény 1878 mártius 1-én lépett életbe. Azóta Ungvár városa az igazság kiszolgáltatásának igen keresett közegévé lett; 20 forint összeget meg nem haladó pénzköveteléseket tárgyazó keresetek, mezei rendőri ügyek egy része stb. a városi bíróság által intézteinek el. Rengeteg nagy a városi bíróság illetékessége alá tartozó felek száma, a kik megjelennek panaszt emelnek, hogy maguknak rövid utón igazságot szerezzenek. Évenkint a városi (községi) bíróságnál a beérkezett ügyek száma átlag 2000-re tehető; tehát a törvény életbelépte óta

6—7 ezerre megy az ügyek száma. Sok szegény embernek gyakran vagyonkája forog itt kérdés alatt.

A községi bíróságok a kisebb polg. peres ügyekről panaszkönyvet tartoznak vezetni. A panaszkönyv több rovatból áll, melyben a felek kérelmén felül a peres ügy folyamában felmerült más lényeges körülmények is feljegyzendők. Az ungvári bagatell bíróságnál vezettetik joigyan panasz könyv, azonban abban a panasz tárgyán kiviil a többi rovatban csak itt-ott van valami bevezetve. Az ügyek nagy része már végleg be is fejeztetett, de a panasz könyvből mindezt megtudni nem lehet.

"Vezetni kell mutató könyvet. Az máig sincs. Ha a fél például két év előtt folyamatba helyezett ügyét keresi, mutatókönyv hiányában csak több órai keresés után találhatja meg azt, s ha a panaszkönyv utján valahogy megtalálta ügyének a számát, miután az irattár a legnagyobb rendellenségben van, az ügydarabra csak nagy nehezen tud ráakadni. Nem csoda aztán, ha a feleknek iábukat kell eljárni, hogy ügyük folyamatba helyeztessék.

Az idézvényt a községi bírónak kell aláírni. Ámde ott hever az asztalon egy csomó lithografirozott idéz- vény, melyeken „Lehoezky Béla polgármester“ névaláírása van sokszorosítva, ezeket küldi szét Papp Károly mint a bagatell ügyek mindenese a felek részére mely tehát a községi biró névaláírását helyettesíti.

A törvény azon §-ról, hogy a bírói illetőséget rendszerint az alperes lakhelye szabályozza, kivéve, ha a kötelezettség teljesítésének helye a követelés alapjat képező okiratban kiköttetett, a városi bíróságnál úgy látszik mit sem akarnak tudni, mivel nem ungvári lakos adósok elleni, adósági okmánynyal nem is támogatott illetéktelen panaszokat vesznek fel, s idézik a vidéki alpereseket tárgyalásra Ungvárra; a helyett, hogy az ily hozzájuk sémi esetre nem tartozó panaszokat elutasítanák.

Kitüzetik a tárgyalás. A felek megjelennek s előadják a tényállást. Ha a peres felek Írástudatlanok, gyakran még a jegyzőkönyv sem vétetik fel jelenlétükben, hanem felperes idézvényére tétetik jegyzék az előadottakról; a jegyzőkönyv csak napok malva, utólag készíttetik el; a csupán felperessel tárgyalt ügyekben pedig összehajtogattatik egy kitöltetetlen litographirozott

Az „UN6“ tárcája.

EGY ELÁTKOZOTT EMBER.

(Folytatás.)

— Kár az érzések tékozlásáért. Mondj le róla!

— Te Pista bátyám, ha az az asszony százszor olyan csapodár lenne, a milyennek leföstéd, ha ezerszer megcsalna, ón mégis csak őt bírnám szeretni. Tudja isten mi okozta, de én úgy belé szerettem, olyan szenvedéllyel, hogy szörnyű vége lehet még a játéknak. Oh ha az az asszony tréfát üz legszentebb érzéseimből, Pista bátyám! akkor én megölöm.

— Már megint hová kongatsz! Erőnek erejével bele akarsz bonyolódni az elkerülhető veszedelembe'? PPepi bácsi, te! lehet-e veled okosan is beszólni? Vén gyermek vagyok ám én hozzád képest, mert egy kicsit többet is jártam az élet iskoláját. Hát halgass reám. Minden okos embernek ezt a tanácsot kellene megfogadni. Te azt mondod, hogy szereted azt az asz- szonyt. Hát jól van. Szeresd ha megóredemli. Hanem ha úgy látod, hogy gyalázatosán megcsalt, lökd el az emlékezetét. Jómódú gyerek vagy s ha maholnap élcsapatod a tutorodat, akkor akármelyik első háznál is kopogtathatsz. No hát mit szólsz hozzá?

— Hátha még sincsen úgy . . .

— Hiszen csak föltételekben beszélek. Ha mégis úgy van, akkor legyen minden máskép. Hagyd ott, keress másutt. Ezt tanácslom tiszta szivemből.

Pepi bácsi szobájában folyt le az élénk jelenet. a kit Pista bátyánk nevezett, az hajdan egy igen jómódú kereskedő volt, a kit váltóhamisítás miatt azonban mindenhonnan kilöktek. Vannak existentiák, melyekről nem lehet tisztességes jelzőkkel beszámolni. A kisváros legsajátszerübb termései, akik minduntalan

jegyzőkönyv, ebbe betétetik felperes idézvénye, s ezzel az ügy pihenni megy, a nélkül hogy a jegyzőkönyv s Ítélet irás, ba foglaltatott volna, mely csak akkor történik meg- midőn felperes végrehajtást akar kérni

Volt eset, hogy a tárgyalásra meg nem jelent félnek hónapok múlva bejelentett igazolási kérelme vétetett fel s tűzetett ki reá a tárgyalás.

Az irattár a legnagyobb rendetlenségben van, az asztalon hevernek befejezett iratok, kézbesítési ivek.

Hova fog az vezetni néhány év mulya, midőn a perek ezer számra fognak halmazodul.

Tudnánk még egyébről is beszélni; de elég legyen egyelőre ennyit, melynek az a célja, hogy figyelmessé tegyük azt a kit illet: hogy jobban utána nézzen a községi bíráskodás ügyvitelének.

Különfélék.

— Az Ung folyó jobbpartján Herbszt Henrik vállalkozó által nemrég épitett kőfalat az északkeleti vasút s az államépitószeti hivatal küldöttei e héten felülvizsgálták s konstatálták, hogy a vállalkozó nemcsak hogy eltért a tervtől, hanem az anyagok minősége s építészeti tekintetekben egy valóságosan összetákolt munkát készített s adott át a városnak. Ez is jellemzi, hogy a város mily felületesen ügyel érdekeire. Belefektet partópitésbe ezreket s a munkai maholnap semmivé lesz, összeomlik. Az építésnél a vállalkozóval szemben való kellő felügyelet hiányának aztán az lett a következménye, hogy a felülvizsgálok a legnagyobb indigná- tiójuknak adtak kifejezést, látva azt a mihaszna munkát, melyet a vállalkozó csak szemre épitett, gondolván, hogy addig csak eltart, a inig a vállalati összeget kikapja. Most üthetik a nyomát.

— A középitészeti felügyelettel Ungmegye területére Éltető Elek kir. középitészeti felügyelőt bízta meg a közmunka- és közlekedésügyi miniszter.

— Jutalom a magyarnyelv tanításáért. A köz- oktatásügyi miniszter a magyarnyelv sikeres tanításáért Bal ogh Gábor jeukei ref. tanítót 100 írttal, Horá- nyi Mihály f. remetei róin. kath. tanítót 50 írttal jutalmazta meg.

— Iskolalátogatók. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, az 1876. évi XXVIII. t.-cz. 3. §-ában nyert felhatalmazás alapján, Kende István földbirtokost Putka-Helmecz, Orosz-Komorócz, Nagy-Szlatina, Kis- Szlatina, Hiuboka, Nagy-Láz és Czigányócz, — Turánszky Tivadar földbirtokost Hosszumező, Kereknye, Osászlóez, Homok, Minaj, Ketergény és Darócz, — Petreczky János körjegyzőt üzsok, Huszna, Voloszánka, Lub, Ver- ehovina, Bisztra, Luknya, Sztavna, Ó-Sztuzsicza, Uj- Sztuzsicza és Jáhorb, — Rochlitz Nándor m. kir. erdészt Lyuta, Ticha, Szucha, Yiska, Kosztrina és Szolya, — Szemján Károly körjegyzőt Alsó-Doinonya, Felső- Domonya, Neviczke, O-Kemencze, Hutta, Petrócz és Ko- rumlya, — végül: Wolf György körjegyzőt Iglóncz Köblór, Gajdos, Lehócz, Gsertész, Orlyovaés Andrásócz

csak kártyaasztaloknál találhatók. Ügyesen játszanak s megélnek a kátyán. Nappal alszanak vagy tétlenkednek, este mintha láz törne ki rajtuk, feszült ingerültséggel sietnek a kávéház mellékszobájába, hol a jámbor balek-kírtyásokat mindenükből kifosztják. A pénzt s a jellemet nem sokra becsülik. Könnyelműen dobálkoznak a százasokkal s szidkozódva becsmérlik azt, a ki adósuk marad. Egész életük folytonos izgalomban folyik le, a mi oda is vau írva sárga arezukra. Különben nagyrészt elkallódott tehetséges emberek, kik az ész adományait úgy szeníségtelenitik m6g, mint a tolvaj a jó munkára teremtett kezeket.

Pepi bácsit elfogultságában nem igen keresték föl. Barátjai nem voltak, régi czimborái meg épen nem törődtek vele.

A keserű tanácsú Pista bátyám csak úgy véletlenül toppant be. Mintha bizony érezte volna Pepi bácsi hiányát egy hónap óta a játékasztalnál.

Szó nélkül hagyták el a szobát.

Pepi bácsi .arczán meglátszott, hogy heves küzdelmek folynak lelkében. Gépiesen zárta be szobája ajtaját s szó nélkül haladt régi barátja mellett.

— A Piros lámpásba megyünk Pepi bácsi.

•— A Piros lámpásba.

Beléptek. Vidáman szólt a zene, a kávéház telis- lenteli volt vendégekkel. Szombaton este mindenki mulat farsang utolsó hetében. A nagy teremben szegény polgári leánykák és egyszerű fiatal emberek boldogan tánczoltak, az oldalteremben a szülők kedélyesen mulattak. Örvendtek az élet kínálkozó örömeinek s vidámságuk még a más bánatát is elűzte.

Pepi bácsi egyenesen a szép asszony felé tartott.

Az ott ült az emelvényen, takaros viselettel, virággal kebelén. Mosolyogva egy idegen fiatal emberrel,

Ungmegyébe kebelezett községek számára ideiglenes iskolalátogatókká nevezte ki.

Az ungvár-csapi vonalon a Latorczán átvonuló hid teljesen rozzant állapotban van. Ennek folytán a megyei közigazgatási bizottság meghagyta a hid tulajdonosának Kovács Károlynak a ki e hídon vámsze- dési jogot gyakorol, hogy a hidat sürgősen állítsa helyre, különben azt az ő kárára és költségére a megyei hatóság fogja kiigazítani.

— Az államutak szélein az ungvári építészeti hivatal intézkedése folytán az esővíz lefolyására 8—10 méternyi távolságban elég mély árkok huzattak, holott az államut annyira domborura van építve, hogy az esővíz arról akadálytalan lefolyhat, s ha annyi évtizedek óta ily árkokra szükség nem volt, mi indokolja azt éppen most? De ez gátlólag hat a közlekedésre is. Ennek folytán a közigazgatási bizottság e hó 11-én tartott üléséből meghagytá a mérnöki hivatalnak, hogy az ár- kocskákat haladéktalanul igazítsa helyre, illetőleg az államutat előbbi állapotába helyezze vissza.

— A belügyminisztérium a műkedvelők ellen adott ki rendeletet, mely lényegében a következő: «Műkedvelői előadásokat a vidéki magyar színészet fejlődésének előmozdítása tekintetéből jövőben csak egyes esetekben, kizárólag csak jótékonyczélra lehet rendezni. Állandóan működő műkedvelői társulatok előadásai többé nem engedéiyezhetők.“ Nem értjük a logikát e rendeletben. A belügyminisztérium megerősíti az állandó műkedvelő társaságok alapszabályait s aztan megtiltja, hogy azok, az engedélyezett alapszabályok értelmében működjenek; vagy tán csak azt tiltja meg, hogy a műkedvelők saját zsebökre játszanak. Ez meg nagyon felesleges dolog, hisz olyan műkedvelők, kik más, mint jótékony czélok felsegélésére játszanának, úgy sincsenek. Az illető hatósági közegek tetszésének, szeszélyének van e rendelet által tág tér nyitva. Itt, úgy látszik, a színész egyesület keze működik. Pedig meggondolhatná az egyesület, hogy ott, hol a műkedvelők szoktak játszani, szinházpártoló közönség van, mely hasznára válik a színtársulatnak, az a néhány előadás pedig, a mit műkedvelők olykor rendeznek, alig ha árt a színigazgatók zsebe.nek.

— Feketéné Otte Hedvig okleveles tanítónő Ung- váron létező, nyilvánossági joggal felruházott polgári és elemi leányiskolájának értesítője az 1881—82. tanévről. A bevezető cikkben egy névtelen értekezik a nőnevelésről s párhuzamot von a fiuk és leányok nevelése között. Az intézetben 5 rendes tanítónő és 6 bejáró tanár és tanító tartott előadásokat. Az intézet 4 elemi és 4 polgári iskolából állott, melyet 85 növendék látogatott. A tanítványok szabályszerű felvétele aug. 31-én, sept. 1. és 2-án történik. Tandíj az elemi osztályokban éven- kiut 20 frt, a polgári osztályokban 24 és 28 frt. A jövő iskolai évre uj tanerőket igér az intézet tulajdonosnője.

— A fiatalság juniálisa. Vig kedv és fesztelen hangulat jellemzik a fiatalság által múlt szombaton a Széchenyi-kertben rendezett mulatságot. Bátran elmonda ki fesztelen jó kedvvel udvarolt neki. Olga sohasem volt szebb. Minden mozdulata csupa báj, minden mosolya csupa varázs, minden pillantása csupa igézet.

Mikor észrevette Pepi bácsit, megrázkódott.

— Szent isten, maga az Pepi bácsi?

És pir futotta el az arczát. A fiatal udvarló kíváncsian tekintett az érkezőkre. Pepi bácsi alig birt szóhoz jutni. Elfogódás vette el kifejezéseit.

— Hát hol volt olyan örök hosszan ?

— Jól tudja azt Olga húgom, hogy hol voltam.

Nem volt rendszer a szép asszony beszédében. A

fiatal udvarló észrevette zavarát s meg is ragadta az alkalmat, hogy odahagyassa Olgával az asztalt. Beharangoztak a második négyesre s Olgáók visavisja sürgető arccal sietett eléjük.

— Jöjjön szép asszony — mondá az idegen fiatal ember s karjára fűzte a kipirult menyecskét.

— Pepi bácsi várjon meg, van egy kis mondani valóm.

Többre nem volt érkezése. Elvitték.

Pepi bácsi s társa a legközelebbi asztalhoz ültek.

— Ki az a fiatal ember ?

— Az Pepi bácsi, amint nekem mondták valami fővárosi kávés, ügy látszik a szép asszony keze körül jár.

— Mióta van itt?

— Talán egy hete. ügy mondják, hogy meg is

kérte.

— Hogy meg is kérte . . .

Szomorúan elhalgatott s elfödte az arczát. A rendezők kiabálása ólesen kivált a közönség zajából. Azonnal hire támadt, hogy a megtért ember megint közöttük vau. Itt-ott hangosan is emlegették a nevét, máshol durva kaczajokba foglalták.

(Folyt, köv.)