Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

vele dicsekedhetnek. Ha valaki jó öntudattal, — miszerint valamely cselekedet után meg fog betegedni — a megbetegedésre az alkalmat és káros hatányt felkeresné, azt nemde mindenki legalább is őrültnek fogná qualifi- kálnil?

S mégis ezer meg ezer hajhássza e káros hatá- nyokat, melyek néha — s ekkor szerencséjére kitérnek nek előle, inig máskor a szegény belebotlik, s a boldogtalant elérte- az iszonyú csapás, mely őt munkakópte- tenné s a társadalomra nézve elveszetté, sőt néha tér- kévé teszi; pedig nem keresi senki ezen kissé kellemet len vendéget, kitől szabadulni egy teljes boldogság ; tudatlanul s akaratlanul leszünk gyakran áldozattá s káros szenvedélyek és bűnök martalékává. S mégis mi ennek az oka? . . . hogy lehetne ezen segíteni ? . . .

Azt emlitém, hogy tudatlanul, tehát bizonyos ismeretek hiánya miatt leszünk sokszor betegekké.

Igazán sajnos, hogy a szellemi s önálló gondolkodásra képes emberek, kik a teremtő által nyert észerővel mindent vizsgálni s kutatni hivatvák, midőn földi javuk vagy roszlétök — egy oly igen fontos életkérdésről az egészség fentartásáról — oly kevés ismerettel bírnak, s hogy ne u sietnek elsajátítani azt, a mi őket boldogokká s megelégedettekké teheti.

Ha már az iskolában gyermekeinknek osztályról- osztályra fokozatosan nyujtatnék azon ismeret, hogy az emberi szervezet bizonyos-betegségeit maga szerezi meg, s hogy az élethez ragaszkodó ember tudatlanul már ifjúkorban eshetik vigyázatlanságának áldozatává; megismertetnék nelük azon káros hatányok- s életmódokat, melyek majdan veszélyeztethetik egészségüket; taníttatnának reá, hogy mitevők legyenek, ha magukon valamely betegség tüneteit észlelik, s hogy bohó, együgyű kuruzsolók nem bírhatnak oly ismerettel, hogy embert gyógyíthassanak; akkor nem történnék meg az, hogy az orvos csak akkor hivatik a beteghez, midőn az már meggyónt végvonagíásaiban van s csak a pap tanácsára akkor folyamodik orvosi segélyért, midőn már az orvos-asszony Terka néni. kit az öreg szomszéd asszony orvosnak felavatott, sokféle hasztalan s káros hatású kötés s tudja a jó Isten miféle theák itatása után a beteget mint gyógyithatlan bajban szenvedőt, feladja.

A gyermeknek az iskolában kellene megmutatni, hogy mint kell maga-magával foglalkoznia, mint kell takarékoskodnia testével és leikével, nehogy legdrágább kincsét'az egészséget elfecsérelje és sárba tiporja, nehogy tudatlanságának és tudatlanoknak martalékává legyen.

Az iskolában kellene a növendékkel megismertetni, hogy mint kell élni az embernek, hogy lehetőleg egészséges maradjon s mint óvakodjék a megbetegedéstől. Az emberek ez áltel érettebb elméjüekkó várnának, mint a milyenek most; s óvakodnának holmi balgaságok, sokszor botrányok és erkölcsi bűnöktől.

így haladva fokonkint erősebb, egészségesebb munka- és nemzőképesebb egyéniségek s hasonló nemzedékünk fejlődhetnék ki.

Azonban sajnálatra méltó, hogy korunkban még ily iskolai aerától nagyon, de nagyon távol esünk; hisz még a közép iskolák és gymnáziumokban sem hallani valamit az egészségügy tanáról s igy nagyon természetes hogy csak borsót hányunk a falra, ha még ilyé- nekről még csak álmodni merészkednénk.

Közegészségügyünk — elég sajnos — MagyarorA.Z tárcája.

„SOHA.“

— Rajz. —

A két szép fehérszőrü tehén ott állt az udvaron és csöndesen kérődzött. Néha-néha felemelték okos fejeiket és olyan szomorúan néztek Mókus György uramra, mintha azt mondták volna :

— Bizony, György gazda, elvisznek innen bennünket — örökre. Mi már nem látjuk többé egymást; nem is lesz többé kigyelmednek két lyen szép jószága.

György gazda pedig úgy összehúzta magát a szalma-boglya tövében, akár egy sün. Hágta erősen a pipaszárát, pedig dohány se égett a pipájában; töröl- gette az arcát ingeujjával, pedig nem is izzadt, csak a könnyei nedvesítették meg egy kissé.

— Hatvankét forint . . . először . . . drum! Ki ád többet érte ? Hatvankét forint — először . . . drum 1

Jaj de szeretett volna György gazda felugrani, azt a mafla dobost torkon ragadni, a földre teperni, s kla- virozni a dobverővel a háta közepin. Hát még mit tenne azzal a nyurga végrehajtóval, a ki olyan hetykén döföli kalamárisába a kalamusát, s nagy árkus papirosra kör- möli — a halálos Ítéletét. Meg aztán mit tenne azzal a hiénával, a ki az ő szép jószágaiért hatvankét forintot mer ígérni. De nem tehet semmit, mert jártányi ereje

szágnak sok-sok helyén vagy kiveszett, vagv arról talán | fogalommal is alig bírnak. Pedig mily nemes tendentiá- kat követ egy közegészségügyi bizottság, kire egy egész falu vagy város népe számit, hogy őrködni fog közjavuk s legfőbb boldogságuk, egészségük fölött; sárba van tiporva ez is, hisz még a közegészségügyi tagoknak is — az orvost, az ily bizottságnak rendes elnökét kivéve — vajmi kevés fogalmuk vagy ismeretük van az egészség fentartásáról s ez őrködjék im most már a mi egészségünk fölött! Igazán szomorú irónia !

A jó lelkű orvos, mint szónok a pusztában beszél s magyaráz: mint kellene a város vagy falu népeinek egészségi állapotát csak némileg is biztositani; de elhangzik minden igazkodása s tehetsége, mert visszhangra csak ritkán, vagy talán sohasem talál.

l)e ha az ily tagok már az iskolában a szükséges alapismereteket megszerezték volna, úgy az orvosnak a közegészségügyről való magyarázata még sem találna egészen siket fülekre.

Gondolkozzunk csak egy kissé e tárgyról és éljünk mint emberek a természetnek azon legfenségesebb jogával s adományával, a mit észnek nevezünk.

Az ember elveti ezen magasztos jogot s kötelességet, a„nyert észerővel való vizsgálást s lealacsonyítja magát egy gépezethez, s ha épen bizonyos államférfiaknak kényelmesebb inkább gépek mint önálló és szabadon gondolkodó emberek fölött kormányozni, úgy a közegészségben! járatlanság s tudatlanság, mint valamely államban a szellemi fejletlenségv:magát egyáltalában meg szokta bosszulni, járványok ideje alatt nem csupán any- nyi áldozatot, hanem mindig sokkal több emberéletet követel, miut más müveit nemzetnél.

Városi bajok.

Szeretünk gyülésezni, tanácskozni, — határoznak sokat, beléváguak mindenbe a mi hangzatos, eredményt azonban nem vagyunk képesek felmutatni. Ez a baj a város baja, s a városi közigazgatás terén a tehetetlenség viszi a szerepet.

Mikor az elmúlt óv végén az emlékezetes confe- rencziák tartattak, annyi sok mindenféle lett megbeszélve, hogy ha azoknak csak a fele teljesül, a város ügyeiben vezérszerepet játszó egyének több eredményi mutattak volna fel, mint elődjeik tiz év alatt. Azonban eredmény tekintetében mit sem látunk.

Ha az okokat keressük, azon feltevésre kell jön nünk, hogy az ok egyrészről a város képviselőiben rejlik, a kik nem szokták szorgalmazni akaratjuk s határozataik végrehajtását, más részről a város azon tisztviselőiben, a kiknek kötelességükben állana a közigazgatás jól felfogott érdekeinek szolgálatában állani; vagyis önerejükből megtenni mindazt, a mit a józan ész, helyes felfogás előírnak, s a mit a törvény rendel.

Az elmúlt év végén tartott konfereneziákbau elhatároztatott, hogy a város tartozásai konvertáltatván, az apró-cseprő adósságok ki fognak fizettetni. Ez annyival inkább helyes határozat volt, mivel ezen város először magánosoknak tartozik, a kik e végett perelnek is, másodszor, mivel a város több alapnak tartozik, a mely miatt ezen alapok kitűzött céljoknak fel nem használhatók. így tartozik a város az óvodának, a szegényalapnak, a földek vételárának, mely pénz eredeti rendeltetésénél fogva városháza építésére forditaudó. Elég az hozzá, hogy az adósságok konvertálására nézve eddig mi sem történt, miután pedig a város ezen évi költsógsincs, úgy oda van. Különben is megvédelmezné az a két vitéz drabant, a ki a végrehajtó ur mellett haptákot áll. Azután meg, — a mi szó, — ő bizony adósa a „fél- bajuszu“ Pülöpnek, irás szerint száz forinttal; de meg- esküdnók rá hogy abból csak ötvenöt forintot kapott készpénzül, a többi interes, meg az interesnek a kamatja.

— Hatvankét forint .... másodszor .... senki többet?

Szegény György gazda nagyon fészkelődik a helyén. Egyszerre csak pipáját kiejti szájából, mi közben fájdalmas nyöszörgést hallat. Hát zavarában a pipaszára helyett, mit különben is majd egészen elrágott, a balkeze hüvelyk ujját találta megharapni.

Elszégyelte magát, felkelt ingadozva a helyéről, s rá sem nézve senkire, bement a tornácz alá. Onnan nézte közönyösen a szomorú komédiát. Nézte, hanem azért nem látott, nem hallott semmit . . . Eszébe jutott az ő kis Tercsikéje, gödrös álfával, pozsgás pofácskájá- val, kék szemeivel, mikor itt a tornáczon, a szűrén, lá- batlankodott, motyogott mindent összevissza — neki, az apjának. Milyen nagy lehet már azóta, mily szép és okos! Mennyi örömet okozhat az apjának, a kit ő megvert és elkergetett a háztól. Pfuj! megverni az asszonyt, a feleséget, az anyát. Meg is verte az Isten. Úgy kell neki: megérdemli sorsát.

vetése azon reményben készíttetett, hogy még ezen év első felében sikerülni fog az érintett műveletet keresztülvinni, a budget tetemesen leszállittatott, s most a város azon helyzetben van, hogy adósságainak kamatait nem fizetheti, mivel nincs reá a költségvetésben fedezete.

E lapokban már többször hangosan lett követelve, hogy a közegészség érdekében a köztisztaságra nagyobb figyelem fordittassék. Bizony ez a jámbor óhajok sorába tartozik, mert a mellett, hogy a város utcáit örökös szemét és piszok fedi, a hatóság nem ügyel arra sem, hogy számtalan udvarban, hol a lakók a tisztaság érdekeinek nem igen látszanak hódolni, ezek az udvarok tisztántartására utasittassanak. Mert hisz az egészség az élet legfőbb kincse.

Az 1881. december 24-én tartott ülésben elhatároztatott, hogy a kövezetvám bizottság a kövezetvám alapról szóló mérlegét mutassa be a képviseletnek ; ugyancsak 1881. julíus 24-én tartott képviseleti ülésből a tanács utasittatott arra, hogy mutassa ki, mennyivel tartozik a város a földek vételárának. Mindezeknek a tanács még eddig sem felelt meg. Hát ha az ügyek ily buzgalommal vezettetnek s ily gyorsan intézteinek el, hogy lehet akkor várni azt, hogy a városi közigazgatási szolgálat a közérdeknek megfelelő legyen.

A képviselet határozatainak okmánya az ülésről felvett jegyzőkönyv. Ezen jegyzőkönyv (a melynek hitelességére nézve maga a polgármester az utolsóelőtti ülésen aggályát fejezte ki) vajmi ritkán hitelesíttetik. Már pedig hogyan tarthat igényt egy város, hogy rendezeti állapotúnak tartassák, ha képviseletének jegyzőkönyvet sem hitelesíttetnek. De a mi még furcsább, a koronkint hitelesített jegyzőkönyvek tele vannak törlésekkel és hozzáirásokkal. a mi egy teljes hitelt érdemlő okmány kiállításának bizony meg nem felel. Követeljük tehát, hogy a jegyzőkönyvek tisztán leírva legyenek s ezután szabályszerű módon hitelesíttessenek. (E tekintetben egy ma tartott képviseleti ülésben már történt intézkedés; szerk.)

Hiába fogunk tehát addig beszélni utón - útfélen a város közigazgatási helyzetének javításáról ha a város képviselői nem fognak egész buzgalommal utána látni, hogy elhatározásaik érvényesíttessenek, s ha a város tisztviselői a város közigazgatási érdekei iránt nagyobb buzgalmat és akaraterőt nem fognak kifejteni.

Egy tény megvalósítása többet lendít az ügyeken, mint a napokig tartó szóbeszéd. Ne beszéljünk sokat, hanem tegyünk, nehogy ama bizonyos tyúkról szóló közmondás sok városi képviselőre alkalmaztassák.^

Különfélék.

— Hr äff Ede tábornagy, honvédségi adlatus, e hó 8-án Ungváron volt, megvizsgálandó a honvédségi újoncok - tatást. A gyakorlat kedvező eredményt mutatott fel s a tábornagy megelégedésének adott kifejezést. Griiff Pász- télyi püspöknél volt szállva.

— Országos vásár. A Gergely- napi ungvári országos vásár, hétfőn e hó 13-án tartatik meg.

— A megyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését kedden, e hó 14-én tartja.

— Az ungmegyei gazdasági egyesület választmánya, csötörtökön folyó hó 16-án délutáni 3 órakor a megyeháza termében ülést tart.

— Esküvő. Orosz Erzsiké kisasszonyt, Orosz Mihály kincstári uradalmi ispán kedves leányát, e hó 7-én vezette oltárhoz Both Miklós nagybereznai kir. aljárás- biró. Az uj pár esküvő után sok szerencsekiváuat közt indult Nagy-Bereznára, ezentuli lakhelyükre.

Hej ! csak az a bor ... az a bor ne lett vón’ a fejébe, meg az a kampós bot a markában! Igaz, hogy az asszony is hibás volt, nem kellett volna az urát ingerelni haszontalan feleseléssel. Hiszen neki is szabad egyszer-másszor a korcsmában megfordulni, legénykor1 nóiáját a Lajcsi czigáuynyal elhuzatni, azt a nótát, melynek olyan szép verse van, főkép ha érzéssel éneklik hozzá, hogy: „Fogd fel parjás a vas-vesszőt, verd meg véle . . .“ óh nagyon is szomorú nóta az, de a magyar ember szereti, ha — vigad. Hát György gazdán is megeshetett, hogy többet vett be a jóból mint kellett volna bizony még a czigánynak is kijutott a bankóból. No hát, mi az ördög — a czigány sem élhet levegőből.

Hajnal felé vergődött haza György gazda, virágos jó kedvében az asszonynyal enyelegni. tréfálkozni akart a’ meg akkor nem értette a tréfát, roszul aludt, (nem csuda!), leko. holta férjét, hogy ilyen korhely, amolyan korhely, igy s amúgy . . . Szó, szót követett, egyik sem engedett, ittas embernek hamar eljár a szája, meg a keze-------ej no! ne is beszéljünk róla.

— Hatvanöt forint . . . először, drum!

A dobszó ismét felriasztá György gazdát merengéséből. Körüijártatá szemeit az embereken, kik meg akarják fosztani két kedves jószágától. Mély sóhaj tört ki kebléből, mikor tekintete a jámbor álla okra tévedt. Ezeket is akkor szerezte még a szegszárdi őszi vásár-