Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-10-29 / 44. szám
pénzintézeteinkre s hitelviszonyainkra, világosan ; mutatják a tőzsde följegyzési, melyek szerint aj legszolidabb részvénypapirok árfolyama is pár nap alatt jelentékenyen csökkent, bizonyságául annak, hogy a pénzvilág is meg van győződve miszerint az uj adó kizárólag a részvényeseket fogja sújtani. Petőfi Sándor emlékezete. — Folytatás és vége. — Mint testvérgyermek, úgy ölelkezék Petőfi költészetében eredetiségével a változatosság, mely nem csak tárgyainak különféleségében, de a lantját szólni, késztő hangulatban is oly félreismerhetlenül nyilatkozott. „Tollából népszerű életnózet, idylles természeti ábránd, magas szabadsagvágy s honszerelem, szeszélyes humor s csintalanság egyenlő szerencsével ömlik.“ Ami pedig a költeményeiben kifejezett hangulatot illeti, azt önmaga legtalálóbban mondja el, midőn lantját már mint a hadistenhez szegődött honvéd még egyszer dalra kényszeríti s a legszebb éneket óhajtja kiesalni húrjaiból: Zengj tehát, zengj édes lantom, Zengd ki ami benned van, Szólj vadul és szólj szeliden, Ragyogóan és sötétén, Szomorúan és vígan. Légy vihar, mely haragjában Ősi tölgyeket szakit, Légy szellő, mely mosolyogva Csendes álomba ringatja A mezők fűszálait. Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem. Melynek legszebb két virága A múlandó ifjúság s a Múlhatatlan szerelem. Adj ki minden hangot, lantom, Ami benned még maradt! A nap is, midőn lemégy en, Pazarolva földön égen Szétszór minden sugarat .... Ilyenek az ő dalai kezdettől, s ilyenekül óhajtja az utolsókat is, midőn a szomorú vég borús sejtelme dalra i készti őt, kinél a költészet életszükség vala. És ha már Petőfi költészetének elkülönző vonásait vizsgáljuk, szabad-e megfeledkeznünk azon festőiség- ről, mely Petőfi nyelvének annyira sajátja, mint a szabad természetnek, mely annyi millió virágot egymástól megkülönböztetve tarka szinvegyületben hoz napvilágra. Lefesteni úgy valamely tájat, tárgyat, embert, kedélyt, fájdalmat, szerelmet mint ó kevés iró tud. Mintha nem is tollal, hanem ecsettel írná le képeit, mintha nem szavakat, hanem színeket illesztene össze, mikből a legke- vésbbé avatott szem is könnyen felismeri az évszakokat, a csermelyt és tengert, a vihart és napsugárt, a felföldet és rónát sat. Ki látott a pusztán Petőfi előtt egyebet beláthatlan térnél, melyen a szabadjára eresztett szél szilajon végig rohan, hol kifárad a vizsgálódó szem, mig egy-egy tárgyra akad. Az ő képzelete benépesité, az ő tolla lefestő s ritka szépségekkel ruházá tel azt. így szól ő: És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép! Vannak szépségei, De azokat mint a szemérmes lány arcát, Sürü fátyol fedi. Jó ismerősei, barátai előtt Leteszi fátyolét S rajta vesz merően a megbúvóit szem, mert Tündér kisasszonyt lát. Gyönyörű képeinek élvezetébe csakhamar elmerü- az olvasó, itt csak egy párt enged idéznem az idő röl vidsége. Nem meglepők-e e hasonlatok: Mint a szív az első szerelemnek tiikát Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja . . . Vagy: Mint a kergetett őz fut le gyors futással Kis patak magasról a völgy mélységébe; Kétfelől virágok, mint kacér leánykák Kandikálnak a viz fényes tükörébe. S, a viráglánykákhoz jőnek az imádók Égő szenvedélylyel jőnek a vadméhek, S élveznek szerelmet. Hej de sok megjárja Vizbe hullás vége részeg örömének .... (Az erdei lak.) Nem ilyen-e a megáradt Tisza képe: Mint az örült ki letépte lánezát Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot. (A Tisza.) Azon tulajdonságok közül, melyek Petőfi költészetét örökbecsűvé s a nemzet előtt oly közkedvességüvé tették, még egyet kell megemlítenem s ez; az egészséges érzelem. Két tárgya volt különösen Petőfi költészetének, melyek egész életét magokhoz füzék s a melyeknek hevétől leggyakrabban lelkesült. Ő maga dallá: Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem: Szerelmemért feláldozom életemet, Szabadságért feláldozom szerelmemet. S úgy tett a mint mondotta. — Azon közvetlenség, mely Petőfi költeményeiben nyilatkozik, egyenesen a szív szava. A ki nem tekint arra tetszik-e valakinek amit mond, vagy nem; ki mindennél többre becsüli keble istenét s imádott tárgyaihoz egész rajongással ragaszkodik, kit nemcsak bánt az egy gondolat: ágyban párnák közt halni meg; hanem távol kedveseitől, az imá. dásig szeretett nejétől s gyermekétől is igy gondolkodik : Én magam sem tudom Mit szeretnék jobban: Haza menni-e majd a harc végén, vagy itt Elveszni a harcban? Társaim arcáról a kik elhullanak Én arról azt látom A hazáért halni legnagyobb boldogság Ezen a világon ... (A honvéd.) és ez utóbbira határozza el magát, ott hal meg; — annak érzelme nem lehet keresett; nincs itt álság. szin- lett harag vagy szeretet, dagály, hanem mihden úgy van amint az Isten a szívbe oltotta, tisztán, erősen, hamisítás nélkül. Ilyen Petőfi költészete. Ha végül Petőfi költészetének irányára egy futó pillantást vetünk, arról győződünk meg, hogy: „ő — mint Toldy Ferenc monda — származása s erkölcseinél, hajlamai s életénél fogva egészen a népé; költészete is, életével egy, egészen annak egében leledzik.“ Innen magyarázhatók meg demokratikus eszméi, melyeket az izgalmas idők mindinkább élesztettek s őt a felzaklatott kedély lelkesült s gyakran a tulságig csapongó költészet megtestesült képviselőjévé tevék. Már 1845-ben hozzá állt a fiatal Magyarországot képviselt azon tizek társulatához, melynek tagjai visszavonulva minden más lapoktól, egy külön közlönyt akartak irodalmi és politikai irányuk képviselőjéül alkotni. Március 15-én 1848-ban jelentékeny szerepe jutott a feledhetlen emlékű nap meg- örökitésében. Hogy hasonló nagy szerepet nem nyert később az ország dolgainak intézésében, hogy annyiszor megénekelt szülőfölde sem képviselteté magát általa a nemzetgyűlésen, az fájt neki. E fájó érzetnek ad kifejezést A márciusi ifjak cimü költeményében, amidőn igy szól: Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt; Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért. Mi emeltük fel először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók fel zajunkksl Nagy álmából a hazát. . . És mi becsben, hírben álltunk, Mig tartott a küzdelem; De becsünknek, de hírünknek Vége lett nagy hirtelen. Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttének S elszedék a koszorúkat Mert a szóhoz értenek . . . Nem elégelvén meg, hogy harci dalaival másokat tettre, hazavódelemre lelkesítsen, tüzes lángoló egyénisége a harc zivatarába ragadta őt. Dalai áthatottak az ágyuk dörején, viszhangzott azokban a csatazaj s eltelt velők az ország minden részeiben. Mint Bem hadsegéde egyúttal a harci dalok szerzője, Bem csatáinak megének- lője lett. Részt vett vezére első nevezetes csatáiban ; Dévánál vitézül viselte magát, Szász-Sebesnél harmadik osztályú érdemrendet nyert. S midőn látta a szörnyű veszélyt, mely a magyart kiirtani mindinkább közelgett, a fájdalomtól s a lefolyt nagy napok emlékeitől áthatva zengé: Fog-e maradni valaki leírni a vad fekete időket a világnak ? S ha elbeszéli úgy, a mint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd Ki ennyi bajt IJigyen, hogy ez történet? És a beszédet nem veszi Egy őrült rémülésteli Zavart ész meséjének? Utólszor a segesvári döntő ütközet alatt látták jul. 31. 1849. Hihető hogy ott számos társaival egy sírban találta nyugalmát. A csatazaj elnémultával az ő lantja is elnémult örökre. Jöttek a szomorú évek, az elnyomatás keserű évei, s a titkon, fájón rezgő húrokon gyakran feléledt emléke a többé nem látottnak. A visszatérő Egressy Gábort Arauy János egy költeménynyel üdvözölte s rejtett bánatára ráismerünk e sorokban: Hiába Jött a lanyha szellő, kikelet nyilasa És a nyári harmat J. . 0 kit úgy szerettem, ő kit úgy szerettél, A közös barát nincs örömünnepednél, Lantja mélyen hallgat. De a hazafiui ragaszkodás, mely elvesztését lehetetlennek liazudá, az érette föllángoló szeretet még nem mondott le a reményről viszontláthatni azt, kinek titok- szerű eltűnése úgy fájt a nemzetnek : Az öröm hogy itt vagy, képtelen reménynyel Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el? Hátha eljő — s dalland! A reménytelen várakozás, a kétkedés azonban újra elnyomta a reményt. A költő özvegyéhez irt emléklapon ott találjuk e sorokat is: Mért nem megyünk el a magános völgybe, Hol cyprust ültet a gyász hir neki? Tanúbizonyság ienne annak földje, Ott hulla-é a dalnok vére ki: Minden csepp vérből uj virág kolendett És több madár zeng ott a ligeten. A magyar Tyrtaeus nem tért vissza többé, hogy az ujuló Magyarorczággal hallassa lantját. 0 uekie az elbukott ország gyászában nem volt mii keresnie, nem látta meghalni senki s az élők közt még sem találók őt. Mint egy üstökös amikép jött, némán szállt tova; s a föld nem látja őt többé soha. Kit feledni nem lehetett, nem volt szabad, annak nevét halhatatlan müvei mellett megörökíteni egy irodalmi társaság alakult. E társaságnak pártoló rendes tagja önképző körünk is. Lassan ugyan, de mégis összegyűlt az összeg is, melynek célja volt egy anyagi emlékkel tisztelni meg a nemzet első lyrikusát s im áll az ércszobor, mely a Petőfiről nevezett téren az ország fővárosában hirdeti az elhunyt nagy nevét. E szobor leleplezése ez órában történik, melyben a halhatatlannak emlékét megujitni mi is egy begy ültünk. Legyen emléke a dicsőült bajnok-lan tosnak, a szabadság bő dalnoka- és martyrjának a magyar nemzet szivében örök. Mi a nagy szellemre emlé-1 kezve méltán fölkiálthatunk Szász Károlylyal: Mi vagy Petőfi? Csodás meteor Vagy üstökös? Kit bámul a jelen! Belőled is fény s lángok árja forr S gyújtó szikrák szakadnak szüntelen. De te örökké egész olthatatlanul, Mint arra: éj rád soha nem borul! Apróságok« Az iparos tanulók iskolája, a képviselet határozatának megfelelőleg Ungváron a jövő szerdán (nov.l-ón) megnyílik. ! ! ! Az iparosok a város polgármesterét s az ipartanodái bizottságot, ez ügy érdekében kifejtett buzgalmukért — hir szerint — fényes ováczióban készülnek részesíteni. A képviselet egyszer elhatározta, hogy a kishid mellett nem engedi meg pékbódék ópitését. íme most már ott a bódék ópitése javában folyik, mert, a mint mondják: a „bölcs“ tanács azt megengedte. És ezt a gyalázatot a képviselet tűri? Ezt a brutális visszautasítást akópviselet zsebre dugja? Hát mire valók az ő határozatai? Mint a példa mutatja, arra, hogy a tanács által kifütyöltessenek. Sok városi képviselő igen kiváncsi megtudni: hogy az újabb időkben tartott képviseleti üléseknek hány jegyzőkönyve lett hitelesítve. Különfélék. — Gräusenstein miniszteri osztálytanácsos e napokban Kende Pál köblóri erdejében helyszíni szemlét tartott, megvizsgálandó, vájjon nevezett birtokos — ki a tiszolczi gyár részére nagyobb mennyiségű faszén szállítására vállalkozott, rendelkezik-e elég anyaggal a faszén termelésére. — Az állami csendőrség megyénkben január 1-vel lép életbe. Windisch csendőrfőhadnagy az egyes állomásokra szükséges laktanyák bérbevétele céljából jelenleg megyénkben tartózkodik. Ungváron még eddigeló alkalmas helyiséget nem talált; reflektált a régi városháza épületére, melyért hajlandónak Ígérkezett 500 frt hért fizetni, holott azért jelenleg a városnak 160 frt évi bér- jövedelme van. Ajánljuk a város figyelmébe, a csendőr- jég elhelyezéséről gondoskodni, nehogy megtörténjék az is, hogy alkalmas helyiség hiányából a szárnyparancsnokság székhelye más városba helyeztessék el. — Eljegyzés. Lévai Mór ungvárj könyvkereskedő eljegyezte Árky Emma kisasszonyt, Arky Fülöp népbanki igazgató müveit leányát. — A város által bérelt bor- és husfogyasztási adó szerződése ez óv végével lejárván, a pénzügyi igazgatóság az uj bérletre vonatkozólag a tárgyalásokat a várossal megindította. — A közös hadsereg legénysége részére való be- hivójegyek ezentúl magyar nyelven állíttatnak ki. A 66. gy. ezred parancsnoksága ezer darab ilyen jegyet nyomatatott egyik helybeli könyvnyomdájában. Minden esetre felemlitésre méltó körülmény. — Zászló szentelés. A huszti dalegylet, Lónyay Jánosné 6 méltósága zászlóanya védnöksége és az ungvári dalárda szives közremüdödóse mellett november 19. tartja zászlószentelési ünnepélyét. — Esküvő. Szabó Géza Sárosmegye aljegyzője f. hó 26-án tartotta esküvőjét T e 1 e n d y Juliska kisasszonynyal, Telendy Antal helybeli gyógyszerész és birtokos müveit és kedves leányával. Az esketést a helybeli rém. kath. templomban Hampel János ez. kanonok és gimnáziumi hittauár végezte. Nászasszony Herczegh Károly- nó úrnő volt, nászieány pedig Szabó Anna k. a. A násznagyi tisztet Royko Béla és Szabó Ede végezték, vőfély pedig Horváth Dezső volt. Esküvő után a mennyasszony szülőinél fényes lakoma volt. Az uj pár Eperjesen fog lakni. — Dayka-ünnepély. Az ungvári főgimnáziumi ö n- képző Daykaköre f. hó 22-én d. e. 10 órakor alapszabályai értelmében a költő s az intézet egykori tanára halálának évfordulója alkalmából a tanári kar jelenlétében „Dayka-ünnepélyt“ tartott. Az ünnepélyt a kör vezetője Zoltsák János, a magyar nemzeti irodalom tanára nyitotta meg rövid beszéddel, melyet szavalatok követtek. Az einlékbeszékbeszédet Potássy Gyula VlII-ad o. t., a kör elnöke tartotta, fejtegetvén Dayka költői álláspontját s a magyar nyelv terjesztése, művelése körül szerzett érdemeit. „Dayka e miékezete“ cimü, a kör elnöke által ily ünnepélyekre irt költemény elszavalása után rövid zárbeszéddel az ünnepély befejeztetett. — A megyei alispán ina este vett távirati értesítést a kereskedelmi minisztertől, mely szerint a sertések közt Oroszországban uralgó rogylós körömfájás A.-Ausz- triában, Morva-, Csehország- és Sziléziában nagy mértékben terjed. Ez okból nevezett helyekről úgy Galíciából az országba sertéseket behozni tilos. (x) A Schwarzschild Hermann ismert hamburgi bankház értesítésére, mely lapunk mai számához van mellékelve, különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. (y) Lapunk mai számában a hirdetések között megjelent id. Heckscher Sámuel-fele sorsjegy hirdetményre felhívjuk a közönség figyelmét. Ezen ház szolid pontosságával mindenütt kivivta magának a jó hírnevet. (x) Lapunk mai hirdetési rovatában lévő Kaufmann és Siinon-féle hirdetésére felhívjuk az olvasók figyelmét. A sorsjegyek állami felügyelet alatt állanak; az eredeti sorsjegyek fölötte előnyös feltételek mellett szerezhetők meg. E*en ház különben is mint szolid és megbízható már kivivta magának a tekintélyt mind azon felek előtt, kik sorsjegy vásárlásoknál vele érintkezésbe tették magukat. Felelős szerkesztő: Mihalkorich József,