Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-10-01 / 39. szám

ugyanazon állapotban fogja kiosztani a gyermekek részére, a milyenben kapta*, vagy pedig elárusitás utján értékesitteti s az igy begyüló összeget forditja czéljainak elérésére.

A tél közeledik, most lesz tehát különösen szükség a szegény gyermekek felruházására, hogy a téli hónapokon át alkalmuk legyen iskolába járniok.

Felkérjük tehát újólag e város lakosait, hogy bennünket nemes czélunk előmozdításában a jelzett módon támogatni szíveskedjenek.

lingváron, 1882. szeptember 28.

Az ungvári szegény iskolaköteles gyermekeket segélyző egyesület nevében Talapko- vics Emilné, egyleti elnök. Mihalkovich József, egyleti jegyező.

Felhívás a magyar zsidósághoz !

Körülbelül négy éve, hogy hazánkban egy mozgalom indult meg, mely a legocsmányabb vádakat gyártva a zsidók ellen, ezeket úgy állítja oda, mint a kik minden bajnak okozói, mint a kik anyagilag tönkre teszik a nemzetet. Soká tűrtük tétlenül ezen minden önérzetes ember keblét mélyen sértő megtámadtatást; soká, nagyon is soká vártunk, meddig fogja az antiszemiták ama hírhedt vezére a kópviselőház türelmét próbára tenni; meddig kisórtgeti még meg a magyar nemzetet hagyományos lovagiasságától eltántoritani?

Hála a mindenség Urának és hála a magyar nemzet józanságának! A fanatikus, vad s talán vér után is áhítozó apostoloknak még idáig nem sikerült a kedélyeket annyira felizgatni, hogy a béke szótérdemlőleg megzavartatott volna. Volt imitt-amott kellemetlenség, mely — meg vagyok győződve — egyaránt volt kellemetlen minden becsületes magyar honpolgárra nézve, s mely Istóczyék dühöngése nélkül itt e hazában sohasem jöhetett volna létre; volt, van és lesz talán még igen soká egy „tisza-eszlári eset“ is, mely a most dúló fergeteg nélkül legalább ily undort gerjesztő alakban sohasem vert volna fel annyi port, hanem tárgyalva lett volna az eset sine ira et odio, mint bármely más bűntett, higgadtan és minden faji gyülölség nélkül; büntetve lett volna a bűnös és megkímélve az ártatlan. No de, mint mondám, nagyobb baj nem történt és bízom a magyar nép. igazságérzetóben: nem is fog történni.

Mindazonáltal méltán kérdezhetjük: Quousque tan" dem . . . .“ Meddig tart még ezen minden nemesebben érző szivet vérig sértő nemtelen izgatás ? Meddig akarjuk ezen üzelmeket szó nélkül hagyni? Érveltek a lapok igaz, eleget ellenük; mint megannyi óriás emelkedett fel Irányi Dániel és Somssich Pál az országgyűlésen, hogy igazságos és megható beszédeikben a törpe nagyságot összetiporják, Tisza Kálmán, a miniszterelnök, hogy értésére adja az izgatóknak, miszerint az esetleges következményekért rajtok kívül mást nem érhet a felelősség. Mind hiába, ök tovább munkálkodnak fáradhatlanul és roszakarattal s már-már úgy látszik, hogy az antiszemita kérdést a napirendről leszorítani többé nem lehet.

Ébredjünk fel tehát álmainkból! ne tegyük össze kezeinket, mert még tovább is hallgatni, hasonlítana a 6truczmadárhoz, mely, hogy a veszedelmet kikerülje fejét a homokba dugja. Nem is kétlem: mindenki érzi, hogy tenni kell valamit; kérdés csak az: hogyan és mit?

Nem lépek fel positiv programmal, nem mondom most el, hogy mi a teendőnk, hanem véleményem szerint az az egy mindenki előtt világos, hogy itt csakis testületileg tehetünk valamit. S erre nézve okvetlenül szükségesnek tartom, hogy egy országos congressus gyűljön egybe Budapesten, amely congressusnak dolga lesz a teendőket megbeszélni. Annyit azonban már most vagyok bátor jelezni, hogy e congressuson leginkább a vallás reformjáról kellene eszmét cserélni, mert meggyőződésem az hogy a zsidó vallás jelen alakjában időszerűtlen és hogy az igen mélyre nyúló és beható reformokra szorul.

Nem szeretném, tisztelt hitsorsosaim, ha szavaim félreértetnónek, vagy félre magyaráztatnának, és azért különösen hangsúlyozni óhajtom azt, hogy én a valláson egyáltalán nem szándékozom csorbát ütni; a vallást tisztán, minden megcsonkítás nélkül, kívánom a késő nemzedékek részére megőrizni. Csak azt óhajtanám, hogy legyen közöttünk mielőbb világosság; csak azt óhajtanám, hogy neveljünk gyermekeinkből jó zsidókat, de magyarokat is; csak azt óhajtanám, hogy ezen mozgalmas időt, mint nemcsak egyénünk, de vallásunk magyarosodására is alkalmast, a legüdvösebben felhasználj törekedjünk. Az államnak, uraim, amint kötelességei, úgy jogai is vannak honpolgáraival szemben. Joga pedig az államnak, mindenkiül megkövetelni azt, hogy minden honpolgár magyar is legyen, és nekünk kötelessé - günk az állam e jogának mindenütt és minden alkalommal érvényt szerezni.

Ily értelemben veszem én a reformot. Hogy ez részleteiben milyen legyen, ahhoz ily felhívás szűk keretében hozzá nem szólhatok, az a congressus dolga. A vezérférfiaknak lenne feladatuk kész javaslattal lépni a congressus elé, a tagoknak módjában állana azt megvitatni, elfogadni vagy elvetni, esetleg uj indítványokkal fellépni.

Ezekből kiviláglik, hogy nem annyira védekezni szándékunk a qualifikálbatlan rágalmak ellen, mint inkább a botor rágalmazók minden eszközét hatástalanná tenni. Mi érezzük és tudjuk, magyar érzelmüek vagyunk testestől-lelkestől, látja is mindenki, kiben egy szikra jóindulat van, válságos időkben be is bizonyítottuk.

Fel tehát, testvérek! Használjuk fel e mozgalmat gyűljünk egybe egy congressuson, foglaljunk állást és tiltakozzunk tesületileg a vádak ellen, magyarosítsuk meg vallásunkat is, ami által minden szónál fényesebben fogjuk hirdetni, hogy magyarok vagyunk mindig és mindenütt. Fel, testvérek! Használjuk fel e mozgalmat, „itt az idő, most vagy soha.“ Bizonyítsuk be, hogy méltóbb fiai vagyunk a hazának mint azon szószátyárok, kik olcsó szerrel hires emberek akarnának lenni és azért a nemzet békéjét és nyugalmát sem átalják feláldozni. Éppen ez által fogjuk szent vallásunkat annyira megszilárdítani, hogy bátran nézhetünk minden eshetőség elé; éppen ez által fogjuk elérni azt, hogy vallásunk szép lesz és tiszta, hogy be fogja ragyogni, mint a nap s fényével elárasztani a földet, és igy a legkésőbb utódainknak a maga teljes épségében fenntartva, addig él, mig a világ áll. Ha ily értelemben fogunk hozzá nagy munkánkhoz, úgy aztán csak a magyar nemzettel élhetünk és halhatunk; ha igy cselekszünk a magyar nemzettel, reánk is fog illeni a nagy költő ama szózata:

„A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely.

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell.“

Hazafiui és hitrokoni üdvözlettel

Dr. Szigeti Márton, megyei orvoB.

*

E fellhivás folytán az ungvári izr. haladó hitközség választmánya ülést tartott s az abban kifejezett eszméket magáévá tevén a továbbiakat egy szükebb körű bizottságra bizta, melynek munkálatai annak idején nyilvánosságra fognak hozatni.

Különfélék.

— A törvényszék visszaállítása érdekében, mint

halljuk, több megyei bizottsági tag indítványt készül benyújtani a 4-én tartandó bizottsági üléshez, hogy mondja ki a megye határozatilag: miként a törvényszék visszaállításának esetére hajlandó törvényszéki helyiségül a megyeházában jelenleg lakásoknak használt helyiségeket átengedni, s e határozat egy kérvény kíséretében, melyben a törvényszék visszaállításának indokolt volta fog részletesen kimutattatni, az igazságügymi- niszteriumhoz felterjesztendő.

Áthelyezés. Rásky Elek debreczeni kir. járásbi- rósági Írnok hasonló minőségben az ungvári kir. járásbírósághoz áthelyezte.

— Uj leáuynövelde. Az ungi ref. egyházmegye Ungváron leánynöveldéj szándékozik legközelebb felállítani.

— Ellenőrzési szemle. Ungváron a közöshadseregbeli tartalékos katonák részére okt. 19. és 20-ára, a honvédség tartalékosai részére pedig nov. 4-re tűzetett ki az ellenőrzési szemle napja.

— „Ipariskolát Ungvárnak“ a cime az „Ungme- gyei tanügy“ legújabb számában megjelent cikknek, melyben sürgeti a várost s felhívja az irányadó polgárokat az ipariskola mielőbbi szervezése iránt, melyet a közoktatásügyi miniszter is sürget e tárgyban kiadott ismert körrendeletében.

— A 66. gyalogezred Boszniában volt három zászlóalja az ezred zenekarával együtt szerdán este 10 órakor külön vonaton Ungvárra érkezik. Az ezred parancsnokságának székhelye ezentúl Ungvár lesz. A városnál ezen alkalommal a legénység megvendégelése s a tisztek részére bankett rendezése van tervben.

— Az eszéki vasúti catasztropha áldozatainak névsorát közli az „Egyetértés“. Ezek között elveszett Balog Károly ungmegyei salamoni illetőségű közhuszár, sérülést szenvedtek pedig Szolernik Gyula és Barjek Mihály szintén ungmegyei illetőségű huszárok.

— A közmivelődési társulat f. hó 28-áu tartott választmányi ülésében a helybeli gör. kath. papárvaleány tanintézet mellett levő ipariskolában a következő sze- génysorsu leányokért határozta el a folyó tanévben a tandijat fizetni s a tanuláshoz szükséges egyéb kiadásokat fedezni: Andrejkovics Laura, Grósz Katalin, Mandula Mária, Peskó Ilka, Pogány Etelka, Kemény Ilona,

Végesy Zsófia, Ivaskó Emma, Katona Irma, Klapaeskó Paula, Pallay Hona és Szabó Gizella.

— A 36-ik uug-zempléni honvédzászlóalj hadgyakorlatai e hét elején véget értek. A folytonosan tartott fárasztó gyakorlatok után a legénység szabadságolva lett s haza távozott családi tűzhelyéhez. Lehoczky György őrnagy zászlóaljparancsnok kitűnő vezetése alatt minden tekintetben kielégítő eredményt mutattak fel a gyakorlatok. A legénység kiképzése mi kívánni valót sem hagyott fenn, s a gyakorlatokban résztvett tisztikarnak becsületére válik, hogy a legénység megmutatta: miként a gyalogolás tekintetében fáradhatlanok, az idő viszontagságaival daczolók. Mindezen körülmények biztos reményt nyújtanak arra, hogy a honvédség a maga idejében nagyon is számbaveendő tényezőként fog szerepelni. A zárgyakorlatok megvizsgálása végett az elmúlt héten itt megjelent Máriássy altábornagy kerületi parancsnok és Száuky Nándor ezredes dandárparancsnok a tapasztalt eredmény felett teljes megelégedésüket nyilvánították.

— Templomszentelési ünnepély. Megyénk felvidékéről kaptuk a következő sorokat: Lyuta községében a múlt évi deczember hó 10-én porrá égett fatemplom helyén ma már egy inpozáns nagy kőtemplom áll bá- dogfedelü fehér tornyával, melynek felépittetéseért a teméntelen nehézségekkel megküzdött lyutai nép igen soká fogja derék buzgó lelkészét Bacsinszky Ödönt dicsőíteni, kinek kitartó, fáradhatlan munkálkodása vívta ki a mai nap ünnepélyének megtarthatását A hármas havasalji Lyuta-völgyót ma a torony melancholikus har- moniáju érczszava tölti be, büszkén hirdetve a templom felszentelési ünnepélyét. A másfél mértföld területen fekvő Lyuta völgyében — mintegy 5000 lélek sürög- forog ünnepélyes eleven szinü egyenruhájában. Képviselve van itt a felvidék majd minden községe, sőt Tiha, Szuha, Huszna, Viska, Luh, Voloszánka, Uzsok, Szolya, Sztavna községek proczessióval jelentek meg. — A templomi ünnepély szept. 20-án délelőtti fél 9 órakor vette kezdetét Bacsinszky Ödön ez. kanonok (ki a felszenteléssel meg volt bízva) Gulovics Gusztáv kosztrinai, Bacsinszky András tihai és Koszey János voloszánkai lelkészek s 7 éneklósz közreműködésével. A templom zsúfolásig telve volt, sőt a templom körüli nagy tért is ellepte a nép. Megható látvány volt az, midőn e szegény nép újra részesült a 10 hó óta nélkülözött lelki vigaszában, mily öröm, megelégedés, boldogság tükröződött vissza az arezokon. — A templom felszentelése után Gulovics Gusztáv mondott mintegy 17* óráig tartó beszédet, megemlítve benne a felépült templom javára adakozókat is, első sorban Felséges királyunkat, ki sajat pénztárából 200 irtot, a vallásügyi ministeriumot, ki a valiásalapból 150 irtot Méltóságos Simor János esztergomi érsek ő excellentiáját, ki 100 irtot, Mocsáry Géza képviselőnket és a többi nagyobb összegek adományozóit, kiknek neveit imába szőve köszönetét nyilvánított a nép nevében. Ezután következett a mise, melynek végeztével B. Ö. kezdé meg hazafias érzelmű beszédjét a nép nyelvén, megemlékezett Ő Felségéről szeretett királyunkról s a kormány jóakaratáról, melyet a felvidéki nép újabb időben oly gyakran élvez, ■— buzdította a népet a hazaszeretetre; végre hálaadó imát mondatott el a hívekkel, mire az egyházi ünnepély 3 órakor délután véget ért. — Miután a templomi kép alványa még ei nem Készült s egy újabb felszentelesi ünnepélynek nézünk eleje, a jelen ünnepélyre a segedieten resztvevő lelkészeken kívül senki meg nem hivatott. Az egyházi ünnepély után a szomszéd községek képviseletében megjelent gazdák a lyutaiak szives vedégszerető házánál- Az énekiészek az iskola termében iáttattak ei ebédde* a község elöljárósága áltál. A leikész asztalánál pedig szerény kis körű társaság ürité poharait a Haza, a Király s a Kormányért s e nép érdekeit pártolók egészségéért.

— A ki még nem látott ezeres bankót. Gorond

(^Beregin.) községé a községi erdőn termett makkot eladván, kapott a vetolarban 2 db. uj ezer írtos bankjegyet. Ezen összegből a község határozata értelmében a községi szükségleteken felülinaradó összeg a gorondi g.

k. templom építésére lett volna fordítandó. A községbeli gk. lelkész, Újhelyi Iguácz az Írástudatlan községi bírót felhívta, hogy mutassa meg neki és családjának a 2 db. uj ezerest, mert ők ilyent még nem látták. A biró a kérésnek engedve, átadta azt a lelkésznek, ki azt megtekintvén, szépen a saját kaszlijába tette azon biztatás- tással, hogy a pénzt a biró bármikor is átveheti tőle s legalább nem kell aggódnia a sok pénz felett. Egy pár nap múlva súgni, hugni kezdettek az emberek az ezresek miatt, mire a községi elöljáróság teljes számban megjelent a pénz visszavétele végett. De mekkora volt a nemes tanács ámulata, midőn a lelkész kijelentette, hogy a községben uj templomot kell építeni, s miután az egyház a községé, a község meg az egyházé s igy a község és egyház egy fogalom lóvén, a község és egyház pénze között sincs fogalomkülönbség, tehát ő a 2 db. ezerest beküldötte a püspöknek, hogy abból templomot építsen. — Munkácsi Mihály ecsetére lett volna szükség, megörökíteni a nemes tanács ámulatát. A dolognak az lett a vége, hogy a lelkész-esperes urnák a vagyonát a járási szolgabiró f. hó 22-én zár alá vette,