Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-09-17 / 37. szám
XX. évfolyam. Ungvár 1882, vasárnap, szeptember 17. 37. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden tözlemény. mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit 90Jn közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollaoiek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYEST ART ALMÜ LAP. A KÖZMIVELÓDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egy évre ........................6 frt Félévre ... 8 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unavár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: * Soronként 20 kr. A 7ngirászok. Nemcsak egy ízben adtunk kifejezést a feletti megbotránkozásunknak, melyet a városunkban élő zugfirkászok üzelmei keltettek bennünk, kik az a nélkül is sok oldalról szorongatott népet, főleg azok tapasztalatlanabb részint piszkos üzel- meikkel folytonosan, piócza módra szívják. Városunk ügyvédi kara e részben nem tett semmit, s még máig sem tesz; egykedvűen nézi, midőn „aktiával“ hóna alatt az élelmes zug- firkász csoport sebes iramban haladva megelőzi őt — és markába nevet. hogy ez élelmes tábor nemcsak nálunk van szép számmal, mutatja Baja város szabályrendelete, melyet a zugfirkászok megfékezése czél- jából alkotott, s melyet mint a „Függetlenség“ írja, felülvizsgálat és jóváhagyás végett már a belügyminiszterhez fel is terjesztett. A szabályrendelet a következő: 1. §. Magánfelek beadványai, melyek Baja város hatóságához intéztetnek és nyujtatnak be, vagy a fél által sajátkezüleg aláirandók, mely esetben az aláírás két tanú által hitelesítendő, ▼agy ügyvéd és közjegyző általi képviseletnél ezek által ellenjegyzendő. 2. §. Beadványok, melyek az 1. §-ban körülirt alakszerűséget nélkülözik és pedig a bizonyos határidőhöz kötött beadványok a hiánynak legfölebb ugyanannyi határidő alatti pótlása végett, — azon beadványok pedig, melyeknek benyújtása törvény, rendelet, vagy szabályrendelet által határidőhöz kötve nincs, a hiány pótlása végett egyszerűen visszautasit- tatnak. 3. §. Ezen szabályrendelet a belügyminiszter jóváhagyása után lép életbe.“ Ennyi az egész. Közöltük a szabályrendeletet egész terjedelmében. Igaz, hogy a zugfirkászat még ez által nem lesz gyökeresen kiirtva; de ebben a rövid szabályrendeletben a bajai zugfirkászok mégis nagy és magas akadályt látnak maguk előtt, minek átugrására nem fogják az alkalmat oly gyakran keresni. Általános a panasz közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk lassúsága és költséges volta miatt. Valóban igaz; de itt egyik tényezőül mi is a zugfirkászatot tekintjük, minek megfékezését már több Ízben hangoztattuk. Siker nélkül még idáig, igaz; de tesszük ezt ezután is, többször is, és mind addig, mig üzelmüknek városunkban is határ nem fog szabatni. Ha az ügyvédi kar nem gondol e fontos kérdésre; ha nem törődik vele: ám legyen, az ő dolga, az ő hatásköre bánja s következtetve az ő zsebe is szánja, mihez édes kevés szavunk lehet; de már ahoz azután igen is van szavunk midőn naponta halljuk azon epés kifakadásokat melyeket a megcsalatás ád a nép ajkaira. Az ügyvédi kar talán városunkban nem is tudja, hogy a zugfirkászok pióczás üzelme az ő firmájok alatt virágzik? De'igenis! Ügyvéd urnák tituláltatja magát a nép tapasztalatlanabb része által a zugfirkászok három ötöd része s e firma alatt zsebeli ki utólbó forintjából ügyes- bajos „kliensét“ a tekintetes „ügyvéd úr“, s tartja szép szóval, mézes ígéretekkel. Hasonlók ez egyedek a házaló kereskedőkhöz;^ ha te nem mégvsz hozzájok, ők jönnek hozzád s mig balkezében és kabátzsebében „mutatóul“, szemfényesztésül kopott aktákat hordoz, addig hosszú ujjaival kihalássza zsebedből — te szegény tudatlan fölmivelő — utolsó garasodat. És te hiszesz neki. Persze: mert nem is gondolod, hogy az ügyvédség gyakorlatához az a valami is kívántatik, mit az „urak“ diplomának neveznek. Nincs aztán rajta mit csodálkozni, ha oly gálád üzelmek és zsarolások következtében, milyenekről nekünk tudomásunk van, az ügyvédi kar tekintélye csorbát szenved, mint már tagahatatlanul szenvedett is; mert hiszen, mint föllebb is emlitettük, a legéktelenebb zsarolások az ó firmájuk alatt űzetnek a zugfirkászok által. S miután a törvény nem nyújt megfelelő védelmet ez urak zsarolásai ellen, az ügyvédi kar, de leginkább a sok oldalról zaklatott nép érdekében is óhajtanok, ha városunk képviselő testületé szinte fegyvert kovácsolna ellenök s Baja város példájára körmükra koppintana e jog- és zseb-kufár uraknak. Állítsunk takarékmagtárakat! Elcsendesült az aratók vig danája, az aratás rne- gyeszerte mindenütt bevégeztetett. Nincsenek ugyan előttünk részlefes és teljesen megbízható adatok, melyeknél fogva az eredményt határozottan konstatálhatnék; mind- azáltal annyit csalódás nélkül kimondhatni vélünk, hogy a termés általánosságban igen jónak jelezhető. Termett tehát annyi, hogy úgy a gazda, mint a szegény ember, ki az aratás nehéz munkáját végezte, egy évre való kenyerét megkereshette. Ha oly körülmények között élnénk, mint ezelőtt csak 30—40 évvel is, midőn a tele hombár mellett, bú és aggodalom nélkül tekintett a földmives a jövő évi aratás felé, midőn az állam iránti kötelességének a szóra sem érdemes csekély „porczió“ lefizetésével eleget tett, egyházi és községi tartozásait pedig egyik zsebéből is könnyen lerótta, ha ily viszonyok között volnánk, óh akkor összefont karokkal, bodor füstkarikákat eregetve, ma is ^boldognak mondhatnék magunkat. Ámde ezek a boldog idők elmúltak. „Megnehezült az idők járása felettünk.“ A huzamos éveken át tartott folytonos rossz termések, az egyre növekedő állami és községi terhek sokasága annyira kimerítették anyagi jólétünk forrásait, hogy az egyensúly helyrehozására nem egy jó termés, hanem négy-öt egymásután következő gazdag esztendő sem volna elegendő. Nem csoda tehát, ha a gazdaember csűrébe takarva Isten áldását, szorongatott helyzetének kényszerűségéből kifolyólag még csak nem is gyönyörködhetik évi fáradságának gyümölcsében, hanem alig ereszti át a cséplőgép zakatoló fogai között, már viszi a piaczra, hogy a mit most potom árért el kell vesztegetnie, ugyanazt liszt képében drága pénzért hitelben újra visszaváltsa. Valóban szomorú állapot ez, és pedig annál szomorít,óbb, mert még nem született meg az az ember, aki ezen gyökeresen segíteni képes volna. Csupán egy módot találhatunk, melylyel a bajt némileg enyhíteni lehet, és ez: a takarékmagtárak felállítása. De a takarékmagtár is csak akkor lehet üdvös, ha azt nem egyes pénzszomjazó magánember, hanem községek, testületek állítják fel. Ha ^a magtárból kölcsön vett gabonának kamatja, nem a vállalkazó zsébjét tölti, hanem ha ez, közvetve, a kölcsönyevőnek is hasznot hajthat. Állítsunk tehát mindenütt takarékmagtárakat. Mert mig egyrészről a kenyérben megszorult ember egyik aratástól a másikig otthon, saját községében találhat tisztességes kölcsönt, melynek kamatjaival az iskola fen- tartási költségeinek terhétől megszabadul: addig másrészt közoktatási viszonyainkon is nagy mérvben fogunk lendíteni. _____ Az ungmegyei gazdasági egyesületnek az országos kataszteri bizottsághoz intézett előtérj esztése. Az országos kataszteri bizottság Ungváron léte alkalmával az ungmegyei gazdasági egyesület, UDgme- gye tiszta jövedelmi fokozatainak tervezete ellen Írásban foglalt észrevételeket adott át a bizottság elnökének. Ezen észrevételeket térszüke miatt lehetőleg bő kivonatban a következőkben közöljük. Midőn a törvényhozás a kataszterről szólló 1875. évi VII. töivényczikket meghozta, célja volt a hazai földbirtoknak arányos és igazságos becslése és felosztása szerint a földbirtokot igazságosan megadóztatni. Az idézett törvény végrehajtásával megbízott közegek igyen keztek is a törvény szellemének a törvény s később e tárgyban időszakoukint kibocsátott rendeletek értelmébe- eleget tenni s ez idő szerint immár a kataszteri munkálatok végbeíejezésének nézünk eléje. így a kassai kataszteri kerület, munkálatai is a befejezés stádiumában állanak, a kerület tiszta jövedelmi tokozatainak tervezete is megállapitta- tottsa munkálat annyira haladt hogy a magas országos bizottság a maga igazságos és nagybecsű működését is megkezdhette. Azon alkalomból, hogy a magas országos bizottság felölvizsgálati teendőjét megyénk területén is folyamatba tette, a gazdasági egyesület hivatásszerű köteleségénél fogva az általa képviselt-gazdaközönség érdekei minden körülmények között szivén hordozva bátorkodik ezen alkalommal egyes körülményeket a magas országos bizottság nagybecsű figyelmébe ajánlani. Távol legyen tölünk, hogy mi a kataszteri belső munkálatok boncolgatásába bocsátkozzunk, mert ez a járási bizottságok feladata s ők kötelezve is lesznek — a szükséghez képest — a reájuk váró feladatot megoldani. Mi csupán a tiszta jövedelmi fokozatok tervezetét tettük tanulmányunk tárgyáva, s a kassai kataszteri kerület becslőjárásai s e kerületbe Kebelezett Ungmegye becslőjárásainak osztályozását összehasonlítottuk s tettük tanulmányunk tárgyává, mibek folytán az osztályozás s a jövedelmiefokozat tervezetésre vonaikozólag bátrak vagyunk a következő észrevételeket tenni. A tervezet a szobránezi becsiőjárás két vidékének tiszta jövedelmi fokozatául szántóföldek után az 1-ső osztályban 8 frt 50 kr. s 6 frtot vesz fel; az ungvári becsiőjárás három osztályozási vidéke közül pedig, kettőnél 8 frt 50 krt s a harmadiknál 4 frt 7. krt vesz fel. Ezt — eltekintve a más vidékekkel való összehasonlítástól is — magában véve túl magasnak kell jeleznünk. Ugyanis az ungvári becsiőjárás 1-ső osztályozási vidéke mely a Nagy-Kaposi járásnak Ör-Darmától Béésig terjedő vidékét öleli fel, ha nem i bir rossznak mondható szántóföldekkel, mindazonáltal tekintve fekvését s azon természeti kalamitásokat, melys eknek e vidék oly gyakran ki von téve, a tiszta jövedelmi fokozat itt túl magasra lett felvéve. Avagy mit modjunk azon vidékről mely Ungvártól a Tisza folyó mentében s a Latorcza völgyében fekvő községeket illeti, melyek az ungvári becsiőjárás 2-ik osztályozási vidékét képezik, a hol a szántóföldek vadvizes minősége s azon körülmény hogy különösen a nagy vidékét uraló Latorcza folyó évenkint kiárad s hónapokig ott fekvő állóvizet hogy maga után még a szántóföldeken is, mégis e vidék szántóföldjeire oly magas tiszta jövedelmi fokozat ajánltatik elfogadásra. Hasonlóul fel kell emelni szavunkat a 3-ik osztályozási vidék becslése ellen, ezen vidék Szerednye kerületének községeit foglalja magában mely községek földje sovány, terméketlen, s népe még a legjobbnak mondható esztendőben is a legnagyobb nélkülözések között tengődik. Nem egyez meg a tényleges állapottal a szobránezi becsiőjárás jövedelmi fokozatának tervezete sem. Ugyanis ott az 1-ső osztályozási vidék az országúttól baloldalon Nagy- Mihályig terjedő községeket öleli fel, amelyeknél a szántóföldek után az 1-ső osztályban 8 frt 50 kr. vétetett fel jövedelmi fokozatul. E vidék az, mely az árvíz kala- mitásainak legjobban van kitéve, a földmivelő nép némely években a viz borította szántóföldeket mivelni nem képes, más években pedig a vetést árasztja el árvíz s tönkre teszi a gazdának minden számítását. Ugyanezen becsiőjárás 2-ik oztályozási vidéke egészen szegény s a hegyoldalban elterülő vidéken állapított meg 6 frtot az I. osztályú szántóföldek után. Emez aránytalanság azonban még inkább feltűnővé lesz, ha az ungmegyei osztályozási vidékeket egybeha- sonlitjuk a szomszéd zemplénmegyei osztályozási vidékeken felvett s tervezett jövedelmi fokozatokkal. (Folyt, köv.) Különfélék. — A kataszteri országos bizottság e hó 10-én érkezett Ungvárra a délutáni vonattal, Fehér Miklós miniszteri tanácsos vezetése alatt. Tagjai a bizottságnak Bittó Béni elnök, Kemény Endre báró, Gyorgyevics, Sziruics tábornok, Ivies kapitány, Kussevics, Stoll Ká
