Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-09-03 / 36. szám

Az ily szobában az ablak bezárása után, hosszabb-rövi- debb idő múlva füsledtté lesz a levegő, s nemsokára érezni kezdjük azt a sajátságos szagot, mely a légeny- tartalmu szerves anyagokkal telt levegőt jelzi, s mely oka a szívdobogásnak, szédülésnek, főfájásoknak és szám­talan más betegségeknek. Ugyanily hatása van a fény­mázzal bevont szőnyegeknek is, milyeket újabban a fa­lak betakarására szintén használni kezdtek. Igen idején van tehát, egy a közegészségügy őrei latba vetik tekin­télyüket, s az építkező közönséget, saját érdekében óva intik a rossz, kártékony s egészséget rontó divat elha­gyására. Igen sok méz megy veszendőbe, s vész el haszta­lanul az emberekre nézve a méhek hiányában. Minden 8 holdnyi gazdaságon annyi mézet teremnek a virágok, hogy egyik mézszüretről a másikig elég édesítőt nyújt­hatnának. A legjobb méhészek azt állítják, hogy kevés méhkas egy helyen több eredményt ad, mint egy nagy telep, ennélfogva, ha minden tanyán volna nehány méh­kas, az édességből sokkal kevesebb pusztulna el mint jelenleg. Vannak és valószínűleg lesznek is emberek, kik különösen a méhtenyésztésnek adván magukat, 100 számra tartják a kasokat. Ez egész helyes. Ezen egyé­neknek köszönhetjük azon felfedezéseket és javításokat, melyek a méhtenyósztést oly kedves és jövedelmező ipar­ággá emelték, mint a milyen az jelenleg; ez azonban ne riaszszon el egy gazdát sem attól, hogy nehány kast tartson saját házi szükségletére. Sokakat a méhek fu- lánkja riaszt el a méhteuyésztéstől. Szerezzenek ezen maguknak egy kas valódi olasz méhet, kiszedhető lé- pekkel biró kaptárral, egy jó méhészkönyvet, egy füstö­lőt, egy sisakot és ha igen félénkek, egy pár gumi kesz­tyűt. így felszerelve, semmi bajuk sem lesz a tudomá­nyos méhtenyésztés megtanulásával s még csak egy szú­rást sem kapnak mellette. Ha igy kezdenek a dologhoz, pár év múlva annyira beleélik magukat a méhtenyész- tésbe és oly élvezettel foglalkoznak vele, mintha egész életüket azzal töltötték volna el, s rájönnek arra, hogy a gazdának a móhnél hasznosabb állatja nincsen. Berlinben a Oharitéban a véletlen nevezetes fölfe­dezésnek lett kulcsa. Egy fiatal ember, a ki Prerich ta­nár klinikájában már régóta tett vegytani kísérleteket, szomját egy korty vízzel akarta oltani. Szerencsétlensé­gére eltévesztette a palackot s chromsavas káliumolda­tot ivott. Jóllehet rögtön észrevette a tévedést és tüstént bevette az ellenszert, mégis oly roszul lett, hogy a kór­házba kellett vinni. Itt rájöttek, hogy heves vesegyula- dása van. Mert már élő kutyákon tett többszöri kísérle­tek megmutatták, hogy a chromsavas kálium a vesére hat. az ekkép megmérgezett állatokon tett tapasztalatok megmutatták, hogy a vese legfinomabb csatornáit kiiz­zadt felérnyi tömi tele. Minthogy a vér használhatatlan anyagait nem választhatják ki a betömött csatornák, a vér megmérgeződik s a halál gyorsan beáll. Ennek alap­ján megtudták, hogy a gyógyászat feladatának annak kell lennie, hogy a vérnyomás nagyobbitása és a kivá­lasztandó folyadék szaporítása által az említett fejérnye részecskéket a vese finom csatornáiból eltávolítsák. A föntemlitett betegnél ez eljárás oly kitünően sikerült, hogy pár nap múlva teljesen meggyógyulva hagyhatta el a kórházat, pedig e gyógymód nélkül pár óra múlva a halál fia lett volna. Az esernyőről, mely nehány hét óta nálunk is tel­jesen jogaiba lépett, a párisi „Figaro“ egész biogra- phiát tesz közé: Franciaországban az esernyő másfélszáz évvel ezelőtt honosult meg. 1640 körül a franczia esernyő l1/,—2 kilót nyomott, 45—60 frankba került s családi bútorul szolgált, mely ivadékról-ivadékra szállt. Vastag rézgyűrűn hordták, mely hasonló ércből készült kupon volt megerősítve. Abban az időben esernyők készitésére bőrt, viaszkos vásznat, olajjal saturált selyemszövetet, sőt lackirozott papirost használtak. 1789-ben a rózsa­színű, sárga s almazöld szövetek voltak kedveltek, ké­sőbb pedig vörös, világos zöld és kék szövetek különféle szinü díszítéssel. 1825-ben a sötét színek vergődtek föl­színre s uralkodnak ma is. Az esernő épen úgy, mint a többi tárgy, az ipar haladásával folyton javult, úgy hogy ma már jó minőségű esernyőhöz mérsékelt áron jutha­tunk. Az ezelőtt használatban volt hosszú botot megrö­vidítették, az aczólt halcsont helyettesítette s a massiv formát elegantia váltotta fel. A súly, mely még 1616-ban roppant nagy volt, félkilóra sőt 20 dekára redukáltatott, ára pedig 5—7—8 frankra száll alá. Az esernyő a nyu­godt, békés élet jelképe; eszköze a rendezett viszonyok közt élő, rendszerető férfiúnak, polgárnak. Ha a nyugodt, mértékletes, szelíd kedélyű ember typusát akarjuk ábrá­zolni, nem kell egyebet tennünk, mint emkert rajzol­nunk jó karban tartott esernyővel hóna alatt. Az ango­lok sohasem utaznak esernyő nélkül, melyet viaszkos vászon hüvelylyel takarnak be és sohasem hagynák el. Felső köpenyük gombjára akasztva, elszakithatlan uti- társuk 8 hü barátjuk nekik az. A—s. KöszönetnyilTánitás. Az „Ungvári Dalárda“ alulírott elnöksége öröm­mel teljesítendő kötelességének ismeri legforróbb köszö­netét kifejezni e lapok utján is nemes városunk lelkes közönségének úgy mint az intéző köröknek azon szívé­lyes, lelkesitő és feledhetetlen fogadtatásért, melyben a debreczeni országos dalárünnepélyről győzelemmel visz- szatérő dalárdát részesítették. A lelkes fogadtatás emléke lelkesitő hatását bizo­nyára nem fogja téveszteni a dalárda jövő munkálkodá­sában, mely hogy uj győzelmet arasson, arra a megin­dult lelkesedés fokozatos és tettekben nyilvánuló emel­kedése egyik legbiztatóbb garantia leend. Ungvárott, 1882. szeptember hó 1-én. A dalárda elnöksége. Különfélék. — Kossuth az antisemita bujtogatásról. Cserná- tony o. gy. képviselőtől „Az antisemita bujtoga­tásról“ cim alatt cikksorozatot közölt az „Ellenőr“. E cikkben közli azt is, hogy a nyár folyamán megláto­gatván Kossuth nagy hazánkfiát, társalgás közben Kos­suth többféle dologról elmélkedett a múltra és a jelenre vonatkozólag. Szóba került az antisemita bujtogatás is, ezt illetőleg vázolja a cikkíró, minő érzelemmel ítél Kos­suth azon egész izgatásról, mely a tisza-eszlári rejtélyes esetből táplálja magát hazánkban. Kossuth a legerőtel­jesebb szavakban nyilvánitá felháborodását a felett, hogy egy egész faj hagyományos, egy egész hitfelekezet szer­tartási bűne gyanánt állít tassék az ország elé az, a mi a legrosszabb esetben is csak egyéni bűn és csak egyéni fanatismus ténye lehet, ha mindjárt bizonyos volna is már a gyilkosság elkövetése, módja és indoka, s ha mindjárt elitélve volna is, kétségtelen adatok alapján vagy saját vallomása szerint, a vádolt vagy előkeritendő tettes: a mi felett pedig homály és kétely lebeg még mindig. — Utoljára Kossuth még csak annyit jegyzett meg, hogy a zsidók, kiknek magyarosodási haladásáról már korábban és örömmel értesült — jól tennék, ha némely szokásaikat, melyek nem hitpontok, módosítanák a többi polgártársaikkal jogegyenlőségre jutott helyzetük szerintj hogy hulljanak le lassankint azok a válaszfalak, melyek közt az idegenkedés, gyülölsóg es más rossz indulatok szoktak tenyészni. — Az orsz. kataszt. bizottság, legújabb hir sze­rint, e hó 10-én este érkezik Ungvárra Szabolcsmegyé- ből. A bizottság illő fogadtatásáról Ungvár városa s az ungmegyei gazdasági egyesület gondoskodik. A vonat­nál a város polgármestere s a gazdasági egyesület kül­döttsége fogadják a bizottságot. A próbafelvétel hir sze­rint Darócz határában lesz. Innen a bizottság Bereg- megye felé veszi útját. — A ragadozók elszaporodása a felvidéken oly mérvű s az ennek folytán előállott kár oly jelentékeny, hogy azzal a törvényhozásnak a vadászati törvény revi- deálása alkalmával számolni kell. Megyénk felvidékén a vaddisznók által okozott nagymérvű károkról naponkint hallunk panaszokat, sőt már az alantabb fekvő vidéke­ken is tanyát ütöttek s űzik garázdálkodásaikat a du- vadak; a csőszök beszélik, hogy az ungvári szőlőhegyen is barangolnak a vaddisznók. Á baj tehát nagyon is ko­moly s a szegény nép panasza nagyon is jogosult arra, hogy illetékes körök ezen jelenséggel mielőbb számolja­nak. Egyébként a vadászati tözvény reformjával kapcso­latban arról értesülünk, hogy a vadászati törvény küszö • bőn álló módosításával együtt a hivatalból való hajtó­vadászatok rendezéséről szóló 1876. évi XLIV. tv^zikket is — mely a hajtóvadászatok engedélyezési jogát tudva­levőleg a belügyminiszterre ruházza — olykópen szán­dékoznak módosítani, hogy a hivatalból való hajtóvadá­szatok jövőben a közigazgatási bizottságok, illetve ezek elnöke a főispán által fognak engedélyeztetni. E módo­sítás igen indokolva van azon körülmény által, hogy az eddigi törvényes rendelkezések szerint a hajtóvadászatok a belügyminiszter által a közigazgatási bizottságok vagy ezek elnökei előterjesztései folytán, mindenkor csak az esetről-esetre megnevezett községek határaiia engedélyez­tetvén, igen gyakran megtörtént, hogy azon időre, a midőn a kérelmezett hajtóvadászatok a kieszközlött en­gedély alapján megtarthatók voltak, a ragadozók már a hetedik határban pusztítottak. — Eljegyzés. Hadrava Antal cs. kir. százados a 66. gyalogezredben, augusztus 27-én eljegyezte Geőt z Adél kisasszonyt, Kaszaby János adófelügyelő sógor­nőjét. — Hazaérkezett katonák. Boszniából a hétfő dél­utáni vonattal a 66-ik gyalogezred 441 embere Ungvárra visszaérkezett; azonnal tartós szabadságra küldettek. — Tűzoltói érmek. A jó tűzoltásnak egyik fő- feltétele a huzamosabb időn át szerzett gyakorlati ké­pesség lévén, — hogy az egyleti tagok szolgálati kedve fokoztassék, az orsz. tűzoltó-szövetség központi választ­mánya elhatározta, hogy az egyfolytában több éven ke­resztül működő tűzoltók részére érmeket veret. Az e tárgyra vonatkozó megállapodások szerint az érmeknek 5 különböző fokozata lesz és pedig bronzérmet viselnek azok, kik 5 évet szolgáltak, kis ezüstérmet, kik 10, nagy ezüst érmet, kik 15, kis aranyérmet, kik 20 és nagy aranyérmet, kik 25 vagy ennél több évet szol­gáltak. Az érmek csak anyag és nagyság tekintetében fognak egymástél különbözni, egyéb tekintetben pedig tökéletesen egyezők lesznek. Az elfogadott tervezet a következő: a köralakban vert érem előlapján „Országos tűzoltó-szövetség“ félkörirat; alatta nyílt cserkoszoru, melyet felül tüzoltó-sisakon keresztbe fektetett balták­ból álló tűzoltói jelvény kapcsol egybe ; a szolgálati évek száma nagy római számmal és az alatt félköralakban: „Kitartó szolgálatért“. Hátlapján „a magy. kir. belügy­Az „UNC“ tárcája. Az ungvári dalárda. Holnap, vasárnap igen érdekes estének nézünk elé. Az ungvári dalárda többek közreműködésével hangver­senyt rendez. Az estély érdekességét emelni fogja első­sorban: hogy a dalárda mindazon darabokat fogja elő­adni, a mikkel a debreczeni ünnepélyen versenyzett, — továbbá, hogy a közreműködők nevei sorában — a mint az lapunk más helyén közölt műsorban olvasható — oly műkedvelők neveivel találkozunk, a kik már nem egyszer arattak diadalt hasonló alkalmakkor. A holnapi érdekes hangversenyre tehát kiválólag felhívjuk a közönség pártoló figyelmét. Hogy a dalárda által előadandó darabok egynéme- lyikének szövegét olvasóink ismerjék, alább közöljük azon három költeményt, melyeknek szövegét ép oly költői ihlet és lelkesedés lengi át, mint a mily gyö­nyörködtető a zene, mit azokra kiváló zeneszerzőink Ír­tak. A többi — itt nem közölt — darabok szövege „dalos-könyv“-eink utján úgyis ismert a közönség előtt. * * * „Harmonia dicséneke.“ Szövegét irta: Machik József. Zenéjét szerzé: Huber Károly. Légy harmónia üdvöz nékünk Ki az ég leánya vagy oh maradj te váltig velünk Soha minket el ne hagy. Te a mindenség alapja, Jónak szépnek szülő anyja 1 A természet szentélyében Vagy a titkos ős erő és öröklő Rendszerében minden lányt átölelő. Eejtad nyugszik szent törvénye És minden, a nagy mindenség föntartó lénye Megtartó rendje, rendje, lénye. Mi a szellem országában Nagy dicső, igaz és szép Hőszerelem és barátság szövetségre véled lép Ezt tanitja a történet, Minden egyes ember élet a családnak vagy alapja Fűzöd rózsa lánczait És erős karod fentartja Az ország határait, Mig király s szép frigyben állhat. Ellenével, ott ellenével szembe szállhat. És a hangok országában Te levél a fejedelem, És a lélek mámorában Andalog az egeken. Elbájolva, megbüvölve, Minden szépért lelkesülve, Megbüvölve andalog a lélek lelkesülve És a hangot harmóniája Egyesit testvérekül Sziveinknek összhangjával Jelszavunk is egyesül. Szép hazánk legyen bálványunk Ellenével majd elbánunk! És ha vért hon üdve kíván A honért kiontjuk a csatán. Ki az ég leánya vagy oh maradj te váltig velünk Soha minket eine hagyj! Légy harmónia üdvöz nekünk Soha minket el ne hagyj! Légy harmónia üdvöz nekünk Soha minket eine hagyj ! Áldd hazánknak minden népét Harmóniánk oh ne lássa végét Esdő imánk hozzád kiált Nagy Istenünk —! * * * Takarodó. A „Névtelen bősök“ czimii eredeti dalműből. Szövegét irta Tóth Ede. Zenéjét: Erkel Ferenc z. Kilencz óra, kilencz óra Eredj honved nyugovóra Kilencz óra, nyugovóra Tovább indulsz viradóra. Édes álom szálljon reád Búban soh’sem lásd a hazát . . Érte mondjál hő imát . . . Majd ha eljő a hajnal Fölzeng szivedben a dal ... . Álmodj ám jókor ébredj, Hős nagy tettekre éledj, Éltet, vért, oh ne kímélj Már vár a szabadság! Kilencz óra, kilencz óra Eredj honvéd nyugovóra. * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom