Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

Milyen a vidéki hangulat e kérdésre vonatkozó­lag, arra nehezebb a válasz, minthogy társadalmunk nagyobb része ilyes kérdésekre nézve nem alkot magá­nak önálló véleményt, s igy itt csupán az értelmiség jöhet tekintetbe. A mi azonban ezt illeti, úgy hiszem, hogy nem csalódom ama föltevésemben, hogy az esküdtszék intel- ligencziájának többségében meleg barátokat számit, kik készségesen járulnának hozzá olyas intézmény meg- valósitásához, melyet szabad állam szabad polgáréi mél­tán az egyéni szabadság biztosítékaként tisztelnek. Megjegyzéseim csak általánosságban tartvák, a mennyiben részletesen számszerű adatok beszerzésére az idő rövid volt. Dr. PEEUSZ ADOLF. A szobránezi fürdő. Ungmegye nem oly színben ismert már az ország­ban, mint ezelőtt csak egy vagy két évtizeddel is, mikor még azt hitték rólunk, hogy nem értünk egyébhez a vérengző korteskedésnél, hogy gubában járunk s magyarul uein is beszélünk. Ez volt oka, hogy annyi sok vereséget, csapást szenvedtünk. Ha most jobb színben ösmernek is bennünket, de azért még mindig sok kívánni való van arra, hogy az ország ne csak tudja, hogy van egy határszéli megye a Kárpátok mentében, mely a cziviíi- zátió tekintetében karöltve halad az ország többi me­gyéjének lakosságával, de úgy ismerjen a mint vagyunk. Erre szükségül van s kell arra törekednünk min­den módon. És mind azon módok és eszközök közt, melyekkel mások érdekét és rokonszenvét is magunk­hoz vonhatjuk, nem utolsó s nem a legkevésbbé fontos megyénk természeti szépségeit és áldásait hozzáférhe­tőkké tenni, vagyis széles közben megismertetni. Ilyen áldása megyénknek a szobránezi fürdő. Szép vidéken fekszik e fürdő, hol,a földből gyógy­szer bugyog. gyógyvize csodás hatású. És e kincset nem értékesítik. A szobránezi fürdő már regi idők óta ös- mert, vizének kitűnő gyógyhatása miatt rendesen felke­resik a szomszéd megyékből azok, a kiknek e viz egész­séget hoz, ámde vendégei között távolabb vidékről va­lók rendszerint igen kevesen vannak. Ha áll az, hogy az úgynevezett reklam-csinálás valamely üzlet lendületét nagy részben biztosítja, úgy áll az a fürdőknél. Mert a gyógyulást kereső közönség csak úgy fog megösmerkedni valamely fürdővel, ha azt folyton emlékezetében tartják. Ezt pedig a hírlapi köz­leményekkel lehet elérni. Hazánk gyógyfürdőiről, legyen az bár olyan jelentékte­len is, a fővárosi hírlapok koronkint hoznak közlemé­nyeket; e czikkeket vagy fürdővendégek Írják, de leg- tőbbnyire a fürdő igazgatóságának irodájából kerülnek ki. A lapok annál szívesebben adnak helyet az efféle közleményeknek, mivel szívesen pártfogolják mindazt, a mi hazai. A fürdőigazgatóság beküldi koronkint a ven­dégek névjegyzékét a lapok részére ; ezek közük is a nevesebb vendégek névsorát s a fürdőzők számát. Ha egy bál vagy mulatság rendeztetik, az arról szóló tudó­sítás néhány nap múlva már bejárja a hazai lapokat. Egyszóval hogy egy ügyes igazgatóság nagyon sokat lendít azon, hogy bizonyos fürdő gyógyhatású vizén fe­lül más utón is nevessé, ismertté tétessék a hazai és külföldi közönség előtt. Mindez nem történik a szobránezi fürdővel, mely­ről én e nyáron — a fürdő megnyitásának idejét jelző rövid és száraz hirdetésen kívül, sehol egy betűt sem olvastam. Elhiszem, hogy a vendégek jól mulatnak, üdülnek, hogy konyhája kitűnő, mindezt élvezik is a fürdővendégek, de hogy mit élveznek a vendégek, kik Az „UNG“ tárcája. EGY ELÁTKOZOTT EMBER. (Folytatás.) Egy kopottas viseletű ember lépett az asztalhoz. Rekedt hangon mondái — Gyere Pista. Van egy pár bárányka. El akar­nak úszni. Pepi bácsit nem hívom, mert tudom, hogy a szentek sorába akar lépni. Pista fölkelt s gyorsan elsietett, Pepi bácsi ma­gában maradt. Boldogtalannak kezdte érezni magát. Először tá­madt fel lelkében a féltékenység maró fájdalma. Pedig hát . . . hiszen mindenkinek szabad szeretni ... Hi­szen az az asszony még nem esküdött hozzá . . . És eszébe jutottak Olga szavai: — Hallgasson ide Pepi bácsi. Maga megkérte a kezemet, azt mondotta, hogy szeret. Én ismerem ma­gát s épen azért nem ítélem el. De mondja csak mit csinálnék én, ha tovább is folytatná szomorú életmód­ját. Megölne engem Pepi bácsi. Hanem mondok én va­lamit. ígérje meg nekem, hogy álló egy hónapig nem megyen sehová. Kerüli a korcsmát, kitér a czimborák elől. Akkor fölöslegessé válik a gyám, akkor magát me­gint mindenki becsülni fogja, mert újra dolgozni, hasz­• nálni iparkodik. Ért engem? Megfogadja? fürdőznek itt, hány a vendégek száma, erről mit sem tudunk. De nemcsak a fővárosi lapok mit sem tudnak e fürdőről, hanem a megyében létező annyi lap közül egynek sem küldenek be onnan bármily csekély tudó­sítást. Volt az úgynevezett péter-páli bál, de arról csak aunyit tudtunk, hogy az utcasarkokon Égerland Lajos vendéglős hirdette, hogy bál lesz, — megtartatott-e. azt nem tudtuk meg. Pedig az a szokás másutt, hogy a fürdői évad alatt felmerülő minden legkisebb mozza­natról az igazgatóság lapok utján értesíti a közönséget. Hát a vizével való kereskedés ; no erről jobb hall­gatni. Ahoz a kitűnő forrásvízhez csak úgy juthatsz, ha szekeret küldesz ki üvegekkel, a hol azokat drága pénz­ért megtöltik neked. Menj azonban valamely újhelyi, kassai vagy munkácsi ásványvíz kereskedőhöz, s kérj szobránezi vizet, nagyon fog csodálkozni azon. hogy ilyen a kereskedésben még elő nem forduló ásványvizet keressz. Bizony tanulhatna az igazgatóság a Margit-for- rás kezelése és elterjedése érdekében kifejtett intézke­désekből valamit. Egy szóval végezzük azzal, hogy a szobránezi fürdő csak sztagnál, s hogy megyénknek eme drága kincsét nem tízszer aunyi vendég látogatja, hogy vize nemcsak a külföldön, de még az országban sincs elter­jedve, mindez az igazgatóság aluszékonyságán múlik, a kit czélunk volt jelen sorainkkal egy kis éberségre hívni fel. ^ Különfélék. — Képviseleti ülés. Ungvár város képviselete julius 17-én ülést tartott: Ezen alkalommal megerősit- tetett azon szerződés melyet a tanács az ungvári nép­bankkal kötött, hogy a bank a kórházi alapból megsza­vazott s kötvényekben elhelyezett 8000 frtot 7 '/2 °/o kamat s 10 évi törlesztés mellett előlegezi a város­nak. — A ezukor,- kávé és söradó ez évre 4200 írtban állapíttatván meg, az mint a múlt évben történt, ismét a városra utaltatott. Miután a város a behajtás körül nehézségekbe ütköznék, a 4200 írt behajtását Krausz, Peltsárszky, Okolicsny, Weltmann és Schlesinger keres­kedők által beadott kérvény folytán ezekre ruházta, a kik az összeget tartoznak megfelelő részletekben befi­zetni. Kutka Alajos elhalt sororapóőr özvegyének 15 írt segély a küvezetivám alapból, Puza Nádor volt vá­rosi írnok özvegyének pedig a szokásos halálozási ne­gyed cziinén három havi dij kifizetése engedélyez­tetett. — A csertöszi szőlőhegyen a szépen mutatkozó termést az öböl na^yrószbén tönkretette. — Vezer’ 'lyula a bűnügyet tárgyalta a napok­ban a legfőbb , előszók. Vezérlét tudvalevőleg csalás és váltóhamisítás miatt 5 évi fegyházra ítélte a bereg­szászi kir. törvényszék. A kir. tábla tekintetbe véve, hogy a vádlott nyereségvágyból eredő tény miatt még eddig büntetve nem volt, s hogy 1874 óta bűnvádi per alatt állván, a büntetéstől való félelem nyolez év óta nehezedik reá, a terhére eső cselekmények enyhébb beszámítás alá esnek, 1881 évi május 25-tól számitan- tandó 4 évi fegyházra Ítélte. Az Ehrenreich József ká­rára megkisérlett magánosok elleni erőszakbüntettének vádja alól, továbbá a Singer Dávid, Kovács László, Szi­lágyi Dezső, Hodossy Imre, Osernátony Lajos, gr. Ká­rolyi Tibor, Szitányi Bernát és Weimann Fülöp kárára elkövetett, illetőleg megkisérlett csalás bűntettének vádja alól Vezerle egyszerűen felmentetett. — A legfőbb ité­lőszék mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásává Vezerle Gyulát csalás és okmínyhamisitás miatt 6 évi fegyházra Ítélte. — Filoxera-vész. A beregszászi szőlőhegyeket nagy csapás fenyegeti. Folyó hó 5-én ugyanis Blasko- vics Ödön miniszteri kiküldött Guthy Ferenez szőlő­jében újólag filoxerát talált és pedig oly kifejlett álla­potban, mely néhány nap múlva már szárnyassá lesz. Úgy látszik, a harmad éve eszközlött irtás nem elég terjedelemben tétetett, mert a jelenlegi ragály is a ke­véssé iníiciált területről származott át. Hogy mily ro­hamosan terjed e veszélyes rovar, mutatja azon körül­mény, hogy a már szomszédos özv. Heteynó és Fris- mann-féle szőlőkben is találtatott. Tudva azt, hogy a filoxera jelen stadiumábau már ott van, hogy néhány nap múlva szárnyra kél és mint ilyet a légáramlat több kilométer távolra is elviheti, tudva tovább azt, hogy egyetlen egy filoxera is önmaga termékenyíti magát a nél­kül, hogy him és nőstény párosodására lenne szükség: ezek ulán valóban nem csóda, ha az ottani szőllőbirtokosok meg­döbbenéssel néznek a jövő elébe. Gulácsy Dezső tisz- tiügyész e hó 7-én a szőllőbirtokosokat a megyeház­hoz értekezletre hívta, melyben egyhangúlag elhatároz­tatott, hogy a szőlőbirtokosság a földmivelési minisz­ternél kérelmezni fogja egy filoxera-biztos haladéknél­küli leküldését és a vész elhárítására vonatkozó intéz­kedések sürgős megtételét, különben a filoxera constatálása az alispáni hivatal utján a földműve­lési minisztériumnak távirati utón is tndomásra hoza­tott. Elhatározta továbbá azon értekezlet, azon három szőlőt, melyben a filoxera észleltetett, a biztos megérkez­téig is a városi hatóság utján szoros zár alá vétetni. Végül az értekezlet felhívta a helybeli filoxera biztoso­kat a vész terület szomszédságában levő szőlők meg­tekintésére. Ezek azonnal el is jártak a megbízatásban, de a vész jelenlétét nem constatálták. — Dobos Kálmán honvédszázados, az egri hon­védzászlóaljhoz helyeztetett át s szabadságának letelte után uj állomáshelyére fog távozni. — Vadászat. Dr. Spitzer Sándor kisszlatinai va­dászterületén e hó 18-áu vadászatot rendezett, ezen vadá­szaton gr. Török József, Bernáth Dezső, Kosuch és Muzsik urak vettek részt, az első hajtásban egy különben zsinegen vezetett kutya 3 medvóré bukkant: egy anya s két bocsra, a bocsok a kutya ugatására elfutottak, mire a vén medve óriási bömböléssel rohant a vadászok felé, Ber- náthot és gr. Törököt mellőzve Muzsik mellett tört ki az óriási állat 20 lépésnyi távolban, s lövés nélkül megmenekült. Ezen igen irgalmasan kezdődő vadászat egy 6-os őzbaknak elejtésével végződött. — Eljegyzés. Havas Tivadar beregszászi kői vá- rus e hó 16-án eljegyezte Roóz Aurélia kisasszonyt M. Szálkán. —■ Kozsanovics Sándor miskolezi rajztanár egy sikerült szénrajza van kiállítva Geiger József helybeli bútorkereskedő bazárjában. „A társadalom réme“ cime ez allegorikus rajznak, mely kivitel tekintetben méltán megállja helyét. A rajz különben eladóvá tétetett s a feltételek Geiger Józsefnél tudhatok meg.-—A bérkocsik számára megállapított díjszabály­zatnak a bérkocsikban felfüggesztve kell lenni. Ez nál- lünk nem történik, felhívjuk tehát a rendőrség figyel­mét, hogy hagyja ezt meg a bérkocsisoknak, hogy eleje vétessék az itt-ott felmerülő zsarolásnak. — Eperjesi gör. kath. püspökké dr. Vályi Já­nos ungvári tápiutézeti igazgató vau kiszemelve. Kinevezéséhez hir szerint már csak a pápai megerősítés szükséges. Mikor megesküdött fogadására, akkor Olga ezt mondta : — Hát tudja, hogy mit fogadott! Ha megtartja fogadását, akkor egy hónap múlva felesége leszek. Azok a bűbájos szavak! Nem voltak-e azok csak a hitegetés az áltatás csinált virágai ? Kinos kételkedés gyötörte a lelkét. Soha se érezte magát olyan elhagyatottnak, mint ott egyedül az asztalnál. Senkise jő feléje meleg baráti kézzel vagy jóakaró szívvel. Mindenki visszalép tőle, mindenki gúnyolódik rajta. Egyszerre csak véget ér a négyes. A tánezosok s a czigányok csárdásra fordulnak. Olga lángoló arczczal tér vissza. Egyenesen a Pepi bácsi asztalához vezetteti magát s ott igy szól udvarlójának: — Köszönöm nagy ur. Most hagyjon itt egy ki­csit a rokonomnál megpihenni, nagyon fáradt vagyok. A gavallér eltávozott. Olga lihegve törülte meg szép homlokát s forró kezeit a márvány asztalra terítette. — Többet nem tánczolok. Most itt maradok egy kicsit magánál, mert sok beszélni valóm vau, azután szobámba megyek s itt hagyom a mulatókat. Már na­gyon belefáradtam. Hát hogy van Pepi bácsi ? Milyen hidegnek, milyen száraznak találta Pepi bácsi ezt a beszédet. Semmi tartalma se volt. — Ki az a fiatal ember Olga húgom ? — Az egy pesti. Nagy Sándornak hívják. Nőte- len. Van neki egy csinos kávéháza az országon. — Hogyan került az ide ? — Csak amúgy véletlenségből. — Hány napja van az itt ? Olga fölkaczagott. — Hát csak vallasson tovább Pepi bácsi. Lehet, hogy nyolez nap óta. Hanem kezdem ám magam is. Hallja Pepi bácsi azt beszélik a városban, hogy maga meg fogja kérni a Bogdola János uram Mariskáját. Pepi bácsi nem birt a szép asázony szemeibe nézni. — Hát erre mit vall ? — Nem ismerem Olga hngom a Mariskát. Soha­se beszéltem vele. — Hát beszéljen vele. — Minek ? — Hogy úgy egy kicsit hozzáfüzŐdjék, mert Bog­dola János uram okosan számit. Elfogta a szenvedély. Elsápadt és reszketett. — Hát ezt mondta maga Olga húgom nekem egy hónap előtt? Hát igy játszott maga az én szivemmel? Ne űzze tovább ezt a pokoli játékot Olga húgom, mert még egy életbe kerülhet. Olga megijedve tekintett az elszánt emberre. — Azért jöttem ma ide, hogy számonkérjem ígé­retét. — Halkabban Popi bácsi. — Hát képes volna maga engem igy elhagyni, igy megcsalni ? Hát tudja, hogy mi lesz ennek a vége ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom