Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

galma által vagyonra tett szert és vagyona foly- j tán mindenkitől függetlenné vált s a szó igazi értelmében: ur. Ha helyesebb irányba tér a pályaválasztás általános szelleme, mindnyájunkon segítve lesz : az egyetemi pályákon megszűnik a tolongás s könnyebbé, sikeresebbé válik a létért való küzdelem ; az ipar és kereskedelem terén megkezdődik a verseny, a szorgalom, a kitartás, a képzettség versenye, mely nem hogy a versenyzőknek ártana, sőt nekik is hasznukra van s az egész nemzet jólétét is növeli.

Iskolai értesítők.

Az ungvári kir. kath. főgimnázium értesitője az 1881-82 tanévről. Közli Szieber Ede igazgató, nyomatott id. Fésűs József könyvnyomdájában. Az értesítőt „Eszmetöredékek a nevelés köréből“ cimü 32 sűrűn nyomott oldalra terjedő értekezés nyitja meg, Wilesek tanár tollából. Az értekezés mint cime is mutatja az ember fizikai és erkölcsi nevelésével foglalkozik, illetőleg, ezt hozza párhuzamba. A gondos nyelvezettel írott értekezést, mely Írójának igazán dicséretére válik, lapunk szűk keretéhez mérten a következőkben ismertetjük.

Az emberek legnagyobb részt saját állásukból Ítélik meg másnak a nagyságát; valóban nagy ember azonban csak az lehet, kinek testi úgy mint lelki tehetségei kivétel nélkül tápláltattak. Nagy Sándor tetteiből kimutatja, mily borzasztó hibákba esett csakis egyoldalú neveltetése folytán. Ezután azon elvből kiindulva, hogy a hány tehetsége van az embernek, annyi szükséglet kielégítésének szükségessége mutatkozik, röviden előadja, hogy a munka és a mérsékelt táplálók erősiti testünket, hogy mi bir káros befolyással ugyanarra, mily fontosak az érzékek, és hogy kell azokat fejleszteni. Az állatok is hasonló érzékekkel bírnak és enne: kapcsában feltünteti, mily külöbsóg van az ember és állatok között és mi teszi az embert haladásképessé: minden állat saját fajának képviselője, az ember pedig a szó legszorosabban vett értelmében egyed (individuum,) azaz minden ember különbözik társától és tökéletes képmása nincsen. Ennek befejeztével átmegy a lélek tehetségeire és ki a mester a nevelés terén.

A lelki tehetségek legmagasabb hatványának a a genie tekinthető; ez könnyűséggel halad és az élet- cen is legnagyobb eredményt ő mutathat ki. Amit a genie magától tesz, azt a közönséges tehetségeknél a nevelőnek kell végrehajtania, különösen pedig a lelki tehetségek kölcsönös befolyásolását kieszközölnie. Most előadja sorban, mivel kell az egyes lelki tehetségeknek ápolva lenniök, hogy az ember elérje a lehetséges nagyságot: kedélye világát a vallásosságnak, a művészetek iránti hajlamnak és a szeretetnek kell betöltenie; az ismeretek tekintetében az önismeret azon gócpont, a melytől nagyszerűt várhatni; egyúttal kimutatja mily

utón, módon jön létre az önismeret; az akaratról bizonyítja hogy ; ember akarata szabad, ámbár az ego- ismus nem csekély szerepet játszik sok ember tetteinél; az ember akarata fejlesztése befejezettnek mondható, ha sikerül jellemmé kifejlődnie. Most kimutatja a fejlesztés két módja közti külömbséget u. m. a nevelés és önművelődés közt. A müveit tettereje különösen e négy cél felé törekszik: a humanismus, Patriotismus, a családi élet és a vallásosság felé. Végre kimutatja milyen a valódi nagy ember és kiben lehet a felállított eszményt látnunk és hogy feléje törekednünk szent köteLssógünk, ámbár azt elérnünk egyikünknek sincs hatalmában.

Ezen órtekezás után Zákány Lajos mint az ungvári meteorologiai fiókintézet vezetőjének meteorologiai feljegyzései vanak a múlt év minden haváról, a hőmérséklet, légnyomás, a szélirányokról. A gimnáziumban az igazgatóval együtt 21 tanár tanított, kik közt a programra szerint a tanári teendőkön felül majdnem min- denik fejét ki tevékenységét a társulatok körében, a községi, megyei stb. élet terén. Ezután a bevógzett tananyag kimutatását hozza osztályonkint; mellék tantárgyak voltak: ruthón nyelv, franczia nyelv, műének, szabadkázirajz, gyorsírás és zene. Folytatólag a 65-dik lapon az intézet tanszerének gyarapodásáról hoz kimutatást, melyből látjuk, hogy az intézeti könyvtár, a természettani és természetrajzi-muzeum és a régiség gyűjtemény e tanévben is részint bevásárlások részint pedig ajándékozások utján gyarapodott. Közli a fonto- saabb miniszteri rendeletek kivonatát. A jelentés az ifjúság erkölcsi és fegyelmi állapotát teljesen megnyugtatónak mondja; megemlékezik továbbá azon ünnepélyről is, Mely Zoltsák János tanárságának 25 éves jubileumára rendeztetett. Ezen évben az intézet két alapítványban részesült, egyiket nóh. Szmolniczky János tette, 9 db itteni pénzintézetekből való részvényt hagyományozott oly kikötéssel, hogy az ezen részvények után járó évi osztalék oly két gör. kath. vallásu szegény tanuló között osztassók ki, a kiket viseletűk és a tanulmányokban tett jó előmenetelük folytán a tanári kar arra érderaesmek itél. A másik a uéh. Hirtenstein Lipóté, ki ingóságai 260 frt 76 krt tevő értékének kamatait három legkitűnőbb előmenetelt tanúsító mézes vallásu tanulónak rendelte kiosztani. A halál két fiatal tanulótól fosztotta meg az ifjúságot.

Az érettségi vizsgálatot 35 tanuló tette le, ezek közül 11 az egyházi, 6 a jogi, 5 a tehnikai, 4 a tanári, 3 erdészeti, 3 katonai, 1—1 az orvosi, kereskedelmi és gazdászati pályára lep. A tanulók összes száma 427, közöttük 118 római kath. 133 görög kath. 2 görög keleti, 8 ágostai, 25 helvét és 114 mózes hitvallást követ. Nyelvviszonyaik szerint: 90 magyar, — 80 magyar,-német, — 98 magyar, tót, — 54 magyar, német,— 71 magyar, ruthén, — 10 német magyar, — 12 tót, magyar, — 17 ruthón, magyar. A tanulók származási helyüket tekintve van 198 helybeli 84 Ungmegyei, 36 zempléni, 35 bereghi, 28 szabolcsi és 17 marmarosi;

a többi 29 nyolc távolabbi megyéből való. Ösztöndíjat

16 tanuló élvezett, melynek pézbeli összege: 1636 frt. Ezen felül számos tanuló élvezett jutalmat és segélyt. A növendékek által élvezett összes kedvezmények pénzbeli értéke 6599 frt 80 kr 3 darab arany és 1 tallér. Ez évben segélyekre adományoztak, az ungvári népbank 30 frtot, Bugyis András prépost 20 frt, Dietz Sándor 6 frtot, Pogány Gyula 3 frtot. Az értesítők Zoltsák János tanárnak az ifjúsági önképző „Dayka-kör“ ez évi működésről szóló jelentése rekeszti be, melynek működéséről adott alkalommal értesítettük az olvasót. A jelentésből ezt vesszük tudomásál, hogy a „Dayka-kör“ virágzik és halad. A kör tőkéje tesz 761 frt 13 krt.

A nyilvános tanulók szabályszerű felvétele aug 29, 30 és 31-én történik.

(A többi értesítőt beküldésük sorrendje szerint a jövő számban fogjuk ösmertetni.) '

Különfélék.

— Julius hó 1-vel uj évnegyed veszi kezdetét. Ez alkalommal kérjük a t. közönséget, szíveskedjenek lapunkra, mely egy helyi lap feladatát híven betölteni iparkodik, előfizetni. Az előfizetési feltételek a lap élén olvashatók. Kérjük egyúttal azokat, a kik az előfietési ösz- szeggel hátrálékban vannak, hogy azt befizetni szíveskedjenek.

— Zárünnepély. Az ungvári kir. kth. főgimnáziumban a zárünnepóiy jun. 29-én tartatott meg. Holos- nyay VIII o. tanuló tartott egy sikerült és jól elmondott beszédet az ifjúsághoz ; beszédjében tanuló társai neveben megköszönte a tanárok fáradhatlan buzgalmát melyet a lefolyt tanévben a tanítványok erkölcsi és tudományos nevelése "érdekében kifejtettek. E beszéd elhangzása után Szieber Ede igazgató buzdította az ifjúságot a haza szeretetóre, erkölcseik tisztán tartására és- szorglomra. ügy mint igazgató de mint apa is köszönetét mondott tanártársainak a lefoly évben kifejtett tevékenységükért Ezutánkiosztattak a különféle jutalmak, melyek könyvekből és pénzbeli adományokból állottak. Az ünnepélyen csak néhány szülő és tanügybarát volt jelen; bizony a közönség több érdeklődést tanúsíthatna a haza jövő oszlopainak az ifjúságnak ünnepélyei iránt, melyre rendes szokás szerint csak igen kevesen szoktak megjelenni.

— A gimnáziumi Vili osztályt végzett ifjak a

Sz.- István szobor alap javára holnap vasárnap a „Széchenyi kert“-ben nyári mulatságot rendeznek. Belóptidij: személyjegy 50 kr. Osaládjegy 1 frt 20 kr. Kezdete d. u. 5 órakor. A málatságou a katonai zenekar és a Lányi zenekara játszik. i

— Az ungvári ifiatalság a „Széchenyi-kert szépítésére ugyanott a jövő szombaton nyárimulatságot róu- dez bO kr. beléptidij mellett. A mulatságra szóló meghívók már szétküldettek.

Az „UN6“ tárcája.

EGY ELÁTKOZOTT EMBER.

(Folytatás.)

Vedresinó azonban, a ki ha mindjárt nem is hallotta Királyi Flóris uram magas szárnyalásu replikáját, szörnyen föl volt háborodva, mikor megmagyarázták neki, hogy milyen érvekkel lépett síkra az ügyvéd ur. A fúriák haragja lobbant föl a megsértett hiú asszony apró, behájasodott szemeiben s indulatosan szipá- kolta:

— Mit hasonlitgat minket össze egy Kilényi? Tudják-e, “hogy a negyedik Vedresi Rákóczy alatt a trencséni csatában hősi halállal halt meg? Tudják-e, hogy az ötödik Vedresi Mária Terézia szemefénye volt még hetvenéves korában is? Tudják-e hogy a hatodik Vedresi a Martinovics összeesküvésben . . .

— Igen hősiesen viselte magát, becsületemre mondom.

— Mit mondott?

— Hogy igen hősiesen viselte magát! — kiáltá Kilény Flóris uram.

— Ez impertinentia egy Kilényitől, kinek az öreg atyja még csak molnár volt, de most térjünk át önre Kilényi ur! Hát ön talán ide való, a mi aristokra- tiánkba való? Ön egy Kilényi? Még ha igaz nemesi vér volna is! Hiszen ön a város elkárhozott emberével szövetkezett. Hiszen ön czimboraságban él egy gazemberrel . . . Ezt akartam, igy akartam. Már most kész vagyok.

„ A nemes hárpia ziháló kimerültséggel rogyott halálra ijedt férje mellé. Vedresi reszketve tekintett körül. A teremben valóságos forradalom ütött ki, többen tóli kabátjok utány nyúltak.

— Ah, ez már mégis sok!

— Mások megbotránkozva siettek a másik szobába.

— No ilyet még nem értünk.

Némelyek igazat adtak Vedresinónek, de azért mégis valamennyien elvárták Kilényi Flóris uram nyilatkozatát.

Kilényi Flóris uram olyan türelemmel tűrte a kegyetlen asszony nyilait, mint szent Sebestyén. A legnagyobb viharban szólalt föl s olyap higgadt hangon, hogy a szétrobbantott társaság újra köróje csoportosult össze. Nem avult prókátori kifejezésekkel s tudá- kos kijelentésekkel tarkázta szólásait.

— Mélyen tisztelt társaság!

Rokonszenves hangon kezdte s önérzetesen folytatta.-— Ha azért jöttünk ide, hogy sértegessük egymást, akkor ugyan jól összeakadtunk. Ha azonban az volt a czélunk, hogy szövetkezzünk, akkor igen igen megcsalódtunk, mert ilyen elemek, a milyenek mi vagyunk, nem fognak összeolvadni sohase.

Az én nagyapám városi molnármester volt. De hogy egy mederben maradjuk, bizony az édes apám se volt sokkal több. Hanem hát nem az, nemesit, hogy milyen bölcsőben, hanem az hogy milyen szivvelszülettünk.

Hát ón n>í.a jövök többet ide. Nem vagyok idevaló. Hanem ép. a azért el kell mndanom, hogy mórt szövetkeztem ón a város elkárhozott emberével s miért élek ón czimboraságban egy gazemberrel ?

Ha nem válaszolok, rajtam szárad a vád.

Becsületemre mondom, hogy az a fiatal ember, a ki most irodámat vezeti, a becsületes emberek utján jár. Szilárd elhatározással lépett hozzám. Szakítani akart azzal a szenvedélylyel, mely megöli a lelket, megöli a

becsületet, de nem hoz az áldozat rovataiéra részvételt.

Magamhoz fogadtam. Megígérte hogy becsületes lesz. Meg is tartotta ígéretét. Becsületemre mondom uraim, ón büszke vagyok reá. Szerény és pontos, mindenki kedveli s örvendeznek látásán, hogy meg lehetett menteni.

Egy hónapja lesz nemsokára, hogy egészen a tisztesség utjáu halad. Azóta senkise látta csapszókben, senkise czimborák közt.

Nyugodtan, szorgalmasan igénytelenül és ügyesen dolgozik irodámban. Szabad idejét is munkával tölti el, nem jár társaságokba, aggódva félti vagyonát, gondosan takarékoskodik s mindenki csodálkozik gyors változásán.

Ez az ember, ez az elkárhozott ember, ez a gazember az én fiam, s az ón barátom. Hát valamivel még több is, mintha csak czimborám lenne. Nekem nincsen gyermekem, hanem ezt a jó útra tért fiút őszintén szeretem. Jó barátom sincsen sok, hanem ezt a fiút legjobban szeretem.

Hasonlítsanak össze egy tivornyázó korhelyt, a ki undok lebujokban pazarolja az apa szerzését s kicsapongó szenvedéléyben gyámságba kerül; hasonlítsanak össze egy ilyen elvetemedett embert, egy szorgalmas, jó útra tért, magába szállt, megtörődött emberrel, a ki még használni fog annak a társadalomnak, mely kilökte s azoknak az embereknek, akik megutálták.

Hasonlítsanak és Ítéljenek.

Becsületemre mondom, hogy soha vád nem égette jobban a szivemet, mint ez, melyet meg kellett czá- folnom. De ón nem tartok neheztelést senki irányában, megbocsátok a kíméletlen támodásokért s magam is bocsánatot kérek Vedresiné urhölgyiől, ha szavaimban talán sértődést talált. ___