Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-02-19 / 8. szám

pártolni Szeretik, szeiélyenM 50 pénz lefizetése mellett. A táncz kérdését a jókedv foka dönti el. Siessünk tehát a rágalommal, mielőtt kileheli a Jelkét. Mert, ha egyszer meghalt, úgy sem beszélhe­tünk róla. De mortuis nil, nisi bene. * Ha a különböző mulatságokat nekem kellene el­keresztelnem, a következő terminológiát állítanám föl: A privát-soirée: „Choufleuri otthon lesz.“ A nyilvános bál: „Fenn az ernyő nincsen kas.“ A zár körű bál: „Nemes és polgár.“ Falusi bál: „Tiz leány és egy férj sem.“ Paraszt bál: „Éljen az egyenlőség!“ Nőegyleli bál: „A haramiák.“ Vasárnapi bál: „A proletárok.“ Álarcos bál: „Ármány és szerelem.“ * A parochusok panaszkodnak, hogy e hosszú far­sangon aránylag kevés házasság köttetett. Egy sokat tapasztalt chinai bölcs mondása jut eszembe, ki ezt irta valahol: Igen kellemetlen dolog, ha a feleség az ember hátához veri a cserépedénye­ket. — Mely mondás igen finom megkülönböztető tehet­ségre enged következtetni. íme e bölcs hatszáz éve alussza már álmait, s a mit mondott még mindig igaz­nak tartják a nősülni óhajtók, s nagyon vigyáznak, ne­hogy később részük legyen e kellemetlenségből. Ez az elővigyázat szüli aztán a tartózkodását a házasságtól s a vi­lágítást. Mert házasodni tudvalevőleg két szempontból szoktak az emberek. Az egyik oltárhoz vezeti a nőt, mert szerelmes bele; ezekre azt mondjuk: „ők az ügye- fogyottak, az egyiigyüek a másik asszonyt keres, mert szüksége van rá, néha azért, hogy a házatájékát rendbe tartsa, néha — hogy legyen kivel kifizettetnie az adó­sságait. Az ilyen házasulandó fejével kormányozza szi­vét, nem pedig szivével a fejét. * Akik sokat mulatnak, azzal szokták magukat védeni : hogy: „az élet oly rövid.“ Ez a lehető legrosszabb argumentum. Épen azért nem szabad sokat mulatni, mert „az élet oly rövid.“ Ha hosszú volna, több idő jutna a mu­latságra. * Karnevál és a morál minduntalan ellenséges, lábon állanak egymássál. Az egyik gúnyolja a komolyságot, a másik józanságot prédikál. A küzdelemben Karnev a győztes. Az emberekre jobban hat a mulatságos hóbort, mintáz unalmas józan ész. A morál pedig unalmas. Már akárhány morál-prédikátort megvertek. Karne val herceget sohasem bántották. Prédikátióknál számtalan hallgató elalszik. Bálok ban legfeljebb az anyák szunnyadnak el. Csak mulassatok! * A farsangi hóbort vett erőt rajtam. Egyszer van nagy csilláron 32 db. stearingyertya ég, dtto 32 a má" sik két szobában elosztva- — A ki a lakásba lépett, csodálkozva gondolhatta magában, hogy „ejnye be szép lakás ez, amott a 3-ik szoba után következik még csak a család lakosztálya!“ Pedig ha a harmadik szobán túl az ajtót kinyitotta volna, rábukkant volna egy kis szűk szobára, mely jelenleg nagyon hasonlított egy bútor-ma­gazinhoz, lévén ágyakkal székekkel, asztalokkal és egyéb bútorokkal annyira telerakva, hogy épen csak annyi hely maradott, a melyben a reménytelyes két Perceghy ju- niar elférhetett volna, ha nem találták volna alkalmato- sabbnak és dicsőségesebbnek a torlaszokat megmászni, ami külömben mellékesen megjegyezve a nagyobbnak már majdnem sikerült is. A „salon“-ban a háziasszony felpiperózve járt-kelt, parancsokat osztogatott a cselédeknek, hol meg kriti­kus szemmel vizsgálta leányai öltözékét, keserű, édes vagy savanyu mosolylyal adván tudtukra tökéletes, fél vagy csekély megelégedését. A háziúr az első szobában a tükör előtt próbálta szerepét, már t. i. a programmon kívülit, a mely állott abban a mosolyban és hajlongás- sal párosult üdvözletben, mellyel az irogafőnököt foga­dandó volt. A szoba hőmérséke 14 fok volt. Végre szállingózni kezdtek a vendégek, előbb egyen­ként, majd csoportokban, ki kocsin, ki gyalog. Éhez volt aztán mérve a háziasszony meleg, langyos vagy forró mosolya is, mellyel a vendégeket fogadta. Megtelt a sa­lon, aztán az első szoba is. Félreeső zugokban és szé­kekben kezdtek tündökölni a számfeletti, segéd- és tisz­teletbeli dijnok, írnok és fogalmazó urak, ki: miután a háziúr őket leereszkedő kézszoritással fogadta, kalapju­kat morzsolva, kezeik között várták szorongó kebellel a törtónendőket. A teremben itt-ott fénylettek az est szé­pei, egész hódoló és bámuló tábort gyüjtvón magok köré. A háziúr minduntalan az órára nézett, mintha egy esztendőben kara ___farsang, mulassnnk tehát, k tudja mit hoz a jövő?! ‘V Anonymus. Különfélék. — Sport. A szlatinai erdőségekben f. hó 13-án a vadászati jog bérlői Ibrányi László és Dráveczky Aurél urak hajtóvadászatot rendeztek. Egy vaddisznó s egy medve esett el. — Színház. Gerőfy Andor színigazgató, miután a kassai színház bérletéről lemondott, mint halljuk, a nyá­ri évadra Ungvárra nyert előadási engedélyt sem veszi igénybe. — Sajtóper. Mint a „Felvidéki Közlönyében ol­vassuk, mártius 16-án tárgyaltatik a kassai esküdtszék által Vékony Józsefnek Csucska Gyula elleni sajtópere egy az „Ungvár“ cimü hetilapban megjelent cikk miatt. — Mozgó postahivatal. A közmunka- és közleke­dési m. kir. Minisztérium intézkedése folytán a Miskolcz- M.-Sziget és Nyiregyháza-Ungvári vasútvonalakon köz­lekedő vasúti személyvonatokon mozgó postahiva­talok rendeztettek be, melyek az egyszerű levélpostai küldemények fölvételével s ezeknek és az ajánlott leve­lezéseknek továbbadásával vannak megbízva. Ez intéz­kedés által a levelezések gyors és biztos továbbítása éretik el, mert a levelezések a vonat haladása közben osztályoztalak, és a vasúti vonatokkal csatlakozásban levő postahivatalok s postavonatokra közvetlenül adatnak tovább, úgy, hogy a levelezések minden megszakítás nélkül szállíttatnak rendeltetési helyeikre. Ezen intézke­dés kiválóan a gyors és pontos postai közlekedést lévén hivatva biztosítani, a levelező közönség előnyére és ja­vára szolgál. — Az őri körjegyzői állás Herczegh János kör­jegyző elhalálozása folytán üresedésbe jött. Ezen állásra pályázók között Kása Kálmán megyei írnok nevét is halljuk említeni. Megválasztatása csak nyereség volna úgy a közszolgálat érdekében valamint a jegyzői karra is, mert benne egy értelmes és derék jegyzőt kapna a a kerület. Kása Kálmán a jegyzői szigorlatot már ré­gebben tette le kitűnő sikerre). — A függetlenségi párt. Nagy-Kaposon — mint bennünket értesítenek — e hó 13-án szervezkedési gyűlést tartott. Az érte­kezletet Gyöngyösy Pál korelnöklete alatt Szabó Endre o. gy. kép­viselő nyitotta meg. A végrehajtó bizottság következőleg alakult meg: elnök: Ko 'ács Károly, alelnök: Gyöngyösy Pál, jegyzők: Já- szay Mihály, Magyar Bertalan, Berzeviezy István, végrehajtó bi­zottsági tagok: Guláesy Károly, Szabó István, Fekésházy Lajos, László Albert, László Pál, Mokcsay Sándor, Gortvay János, Ba­logh János, Porhajos Ferenez, Virágli József, és Weinberger Albert. — A polg. lövészegylet választmánya, holnap vasárnap d u. 4 órakor a „Társaskör“ helyiségében ülést tart. — Száz szivart ne vegyünk. Szombaton életbe lépett sza­bályrendelet szerint többé nem érdemes 100 szivart venni egyszerre, mert annak százát csak darab szerinti árban fizetheti a magán fo­gyasztó. Mindazok, kik eddig folyamatban volt árkedvezményben akarnak részesülni, minden vásárlás alkalmával kötelesek az el­adási engedélyt, illetve könyvet felmutatni. Ily könyv váltása év- ről-évre kerül annyi pénzbe, mint a mennyit nyer valaki az ár­leengedéssel vásárolt szivaron. A mellett nines meg amaz elégté­tel sem, hogy a szivarokban válogathasson. Ez a rendelkezés az apróbb szivaros boltok állapotán fog sokat segiteni. Vendéglőben többé nem kapunk szivart, hacsak erre külön engedélyt nem vál­tanak a pinezérek. — Eljegyzés. Szabó Géza, Sárosmegye aljegyzője jegyet vál­tott Telendy Juliska kisasszonynyal, T e 1 e n dy Antal helybeli gyógyszerész és birtokos müveit leányával. — Halálozás. A munkácsi egyházmegyét csapás érte, Csaszin József nyugalmazott kir. másod tanfelügyelő, jelenleg csornoholo- vai lelkész f. hó 13-án 50 éves korában elhunyt. Müveit férfit vesz­tett benne az egyházmegye s a haza a magyarosodás egyik buzgó harcosát. Béke poraira! valakit várna, mig a háziasszony a hátulsó szoba felé irányozta pályafutását, látszólag akarat és czéltalanul, valójában azonban azért, hogy a hátulsó ajtónál hallga­tózzék, nem-e megunták a reményteljes fiatal sarjadékai a családnak, és jelenleg a butor-vár ostromlói helyzetü­ket; azonban teljes megnyugvására semminemű revolu- tionáris hajlamok nem hallatszottak és látszottak az in­ternáltak részéről. A hőmérő 18 fokra hágott. Ez alatt a harmadik terem is megtelt vendégek­kel. Aki azonban a háziasszonyt szemlélte volna, észre­vehette volna, hogy mosolya mindinkább keserűvé vál­tozik, épugy szintén a háziúr ugylátszik, megunta fő- ajtónállói minőségét. De egyszerre mindkettőjük arca fölcsillan, mint — no de hagyjuk a hasonlatokat. Jött pe­dig e pillanatban nem más, mint az est hőse, az iroda­főnök ur magas személyisége. Miután az ajtóban szem­üvegét, mely a terem melegétől izzadsággal lett befutva, megtörölte s leereszkedően kezeit szorított a ház urával és asszonyával, végig vezettető magát a termeken, tel­jes megelégdósét fejezvén ki a szép berendezés fölött. Ekkor már a utolsó zugig megteltek a termek; a forróság kiállhatlan kezdett lenni, a hőmérő 30 fokot mutatott, s egy szók a lehetetlenségek közé tartozott. A háziúr elérkezettnek látta az időt a műsor megkez­désére. Feltűnően köhögött tehát, mire, válaszul, min­den szegletből hangos pszt! pszt! hangzott; mindenki igyekezeit előnyös állást vagy ülést elfoglalni, a körül­ményekhez képest, s Czinege ur, az első debutaus a zongorához lépdelt, hanyagul leveté keztyüit, azzal oly mozdulattal, mintha egy nyitott tolkést bezárnak, meg­hajlott, s tenyereivel hatalmas csapást mért a szegény, ártatlan zongora fejére. Szóljak Czinege ur művészi játékáról? Arról nem lehet szólni, azt hallani kell, h ogy az embernek örökre elmenjen a kedve a fortepianótól ; erről mondaná a nó­— A városi iskolaszék hétfőn f. hó 20-án d. u. 3 órakor a városháza termében ülést tart. — A honvédség köréből. Spanyol Kálmán ung-zemplén 36-dik honvédzászlóajbeli szab. áll. honvédhadnagynak a m. kir. honvédség kötelékébőFengedélyezett kilépés a védkötelezettség tel­jesítése után, a Tiszti rendfokozat megtartása nélkül megendte- tett. — Mozgósítás. Az ungvári 66-dik gyalogezredből újabban 600 tartalékosnak azonnali behivása rendeltetett el egy ma érke­zett távirati parancs szerint. — Munkácsi Mihály művész hazánkfiát Munkácson való látogatása alkalm ával az ungi közmivelődési társulat küldöttségi- leg fogja üdvözölni. (x)Dr. Turner Fere n c z n él jó ürmös kapható literenkin 30 krjával. (x) Fontos gyomorbajban szenvedőknek! Schau- nan Gyula gyógyszerész urnák Stockerauban. Ezennel kérem gyomorsójából még további 12 do­boz szives küldését. Ez alkalommal azon kellemest köz­lő n önnel, hogy gyomorsója használása után gyomor­ba .egsógem bői kigyógyultam, úgyszintén mindazok, kik azt mint gyógyszert használták, melynek folytáD alól- irottak van szerencséjük önnek köszönetüket kifejezni. Kötz Ernst s. k., Sommler Károly s. k., Asbach W. s. k., Hanemann s. k., G. A., Hampel R. s. k., Chemnitz (Szászország) 1881. május. 28. Kapható a készítőnél tartományi gyógyszerésznél Stockerauban és Ausztria Magyarország minden nagyobb gyógytárában. Ára egy doboznak 75 kr. Szétküldése legkevesebb két doboznak, utánvét mellett. Olcsó babér. A helybeli lapok irodalmi rovatában Gébé Victor t. kano nők és püspöki irodai igazgató ur egy felhívást tesz közzé mely ben hivatkozva többek felhívására — a püspök jóváhagyásával — a vasárnapi és ünnepi evangéliumok és apostolok magyar nyelven történendő kiadását jelenti. Szép és dicsőítendő dolog volna ez, ha nem volna össze­kötve önérdekekkel. Megszégyenítené ezen szép tett első sorban azo_ kát, akik a görög szertartás magyar nyelvre leendő áttételéért 700 forintokat inkaszáltak be és ez ideig e tekintetben nem képe­sek felmutatni eredményt. — Megszégyenítené a püspöki kormányt, mely a lefordított sz. könyvek revisióját in infinitum késlelteti és ezáltal a magyarajku híveket — a magyarosodás legnagyobb hát­rányára is oda kényszeríti, hogy vagy rithusuktól álljanak el, vagy pedig gép módjára társalkodjanak mennyei atyjukkal. Sajnos, hogy ki kell azt nyilatkoztatni, miszerint e munka, nem tiszta szándékból Íratott és ellentétbe helyezi magát a kath rendeletekkel, csak oly beesü lesz, mely csak a szerzőnek fog használni. A kath egyház a sz. Írás olvasására nézve rendeli, hogy az — különösen a tudatlan híveknek kezeibe — csak is megfe­lelő és kellő magyarázási jegyzetekkel adassék. A szerző pusztán a husvéttój — nagy péntekig rendelt evangéliumok és apostolok kiadását jelezi, és ez által ellentétbe helyezi magát mint katholi- kus az általános egyház e tekintetbeni szabványaival. Már most, ha ebből szerző ur érdemet akar magának csinálni, kérdem hogy az intéző körök megfoghatják-e koszoruzni érdemét ? 1 Bizonnyára nem, mert az oly érdem, mely a kath. egyház intézményének meg­támadása vagy ignorálásából született meg, csak ott jutalmazható, a hol használt — t. i. az eretnekeknél. — De másrészről a sajtó alól kikerülendő munka tökéletlen is. Tökéletlen, mert a vasárna­pi és ünnepi sz. Írási szövegeken kivül a vasárnapokra eshető szentek evangéliumait és apostolait nem tartalmazza, és ez által a görög szertartást nőm ismerő közvéleményt azon tévhitre vezeti mintha a görög egyház vasárnapokon mellőzné a szentek tiszte­letét. Ezeket tudva csodálkozhatik bárki is, de bámulatának nem lesz vége akkor, ha látja azt, miszerint némely emberek tisztán önös érdekűk kedvéért mennyire képesek az elv köpenyegét hol met költő: Es ist ein Lied, das Stein’erweichen, Men­schen rasend machen kaun !“ Nem kell mondanom, hogy az auditorium teljes megelégedését nyilvánitá a művész­nek amiért oly hamar befejezte, csupán csak a doctor- leányok egyike jutalmazta az ifjouezot egy pillantással, ah, de e pillantás édes volt mint a szerelem, vagy a lekvár! A második szám, Kohu ur Melaneholiája már na­gyobb figyelmet ébresztett, nem azonban azért, mintha interpretatiója oly művészi lett volna, hanem mert a művész ironice fogta föl feladatát; azt gondolhatta ma­gában bizonyosan: „Megállj melancholia, majd megmu­tatom én neked, hová való ez a te búskomorságod; épen az andantéba fogott, mikor egyszerre csak — Bumm ! — egy robbanás, mintha ágyúgolyót lőttek volna el valahol a szomszédban; roppant ijjedtség, minden­féle találgatása az oknak; csak Perceghnó találta el azonnal a baj kutforrását; összeszoritott ajakkal vitor­lázott a harmadik szobában levő ajtó felé, s amint ki­nyitotta, meggyőződött, hogy sejtelme csakugyan nem csalta meg; az idősb Perceghy junior pár pillanattal a dörgés előtt szerencsésen megmászta a torlaszt, s a má­sik oldalon akart az ellenséges földre ereszkedni; emez operatio közben aztán ragaszkodásuk hö jelét adták egy mosdótál és vagy másfél tuczat pohár, hűségesen kö­vetvén a vezért a lefelé haladásban, csakhogy gyor­sabban. Dörgő szónoklat után, sok kalács vagy sok verés ígérete után, lecsendesedvón a rebellio, a háziasszony megnyugtatta vendégeit, valami ártatlan hazugságot mondva az előbbi aflaire okául. Természetes, hogy a melancholia elmaradt az ily váratlanul „közbejött akadály“ miatt; bőven kárpótolta azonbau ,a hallgatóságot az „Oda egy elköltött csere­bogárhoz,“ s látni kellett azt a bensőséget, melylyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom