Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1882-01-29 / 5. szám
Ungvár 1882. vasárnap, január 29. 5. szám. XX. évfolyam. Az „UNG“ megjeleli minden vasárnap. í A szerkesztőhöz intézendő minden i Közlemény, mely a lap irodalmi ' részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó hivatal : Poilacsek Üliksa könyvnyomdája TÁRSADALMI ÉS VEGYEST ART ALMIT LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UIÍ3MEGYE1 GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. I______________ Előfizetési feltételek: Egy évre ....................G írt Félévre ... p „ — Kegyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára Hí krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Uug ; kiadóhivatalába U g'.ár, Follaosek Miksa könyvnyom Újába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, január 28. A megyei tisztviselők helyzete. A legutóbbi időben egyrészről a . bírósági tisztviselők fizetésűk és lakbérük felem elését kérelmezték, — másrészről a közigazgatási tisztviselők kezelő személyzete részére nyugdíjintézmény létesítése kérelmeztetik az országgyűléstől. Már számos megye tisztviselői részéről nyuj- tatott be ily kérvény; ha nem is várható gyors eredmény, ámde a mag el lesz hintve, s remélhetőleg idővel gyümölcse is lesz. E mozgalom elől Ungmegye közigazgatásának kezelő — és segédszemélyzete — természetesen távol tartja magát, mintha csak félválról vennék az ilyen mozgalmat, mintha ez őket nem is érdekelné. Vagy talán nem akarják megharagitani a fentebb állókat? Azért, s az ilyenekért nincs ám ennek a megyének tekintélye és becsülése. De most hagyjuk ezt; ezen mozgalmakkal szemben akarunk egyet-mást elmondani. A bíróságok kérvényét már tárgyalta az országgyűlés pénzügyi bizottsága, s a mint köztudomású — tekintettel az ország pénzügyei szomorú állapotára — figyelmen kivül hagyan- dónak, egyszóval teljesithetlennek mondotta ki, s ez irányban tesz jelentést az országgyűléshez a hol ennélfogva a bírósági tisztviselők eme kérvénye még egyszer felszínre kerül. Mindég hátrányos dolog az, ha egy osztály érdeke más osztályé felett kitünően ápolta- tik, mert a felületesen szemlélődök és bírálók csak abból ítélnek, a mit látnak, a mit tapasztalnak. S vájjon mit látnak és mit tapasztalnak? Elsőben is látják azt, hogy mikor a törvénykezést a közigazgatástól elválasztották, a bírósági tisztviselőket államivá, anyagilag függetlenné tették, a közigazgatást s vele a köz- igazgatási tisztviselőket azonban ott felejtették a régi helyzetben, mely váltig aktualitásban tartja a megélhetés lehetetlenségének fájdalmas kérdését. Azután látják, a mi ezen fölmunkából következett, a kifejlődött kaszt-rendszert, mely nemcsak hogy az egyént magát elkülöníti a többitől, de érdekeit is, ha kell, ha a szükség úgy hozza magával, a többiének fölibe helyezni iparkodik. Végre — hogy egyebeket ne említsünk — látják ama közönyt, melynek folytán a közigazgatási tisztviselők érdekei, sorsuk, jövendőjük tekintetbe sem vétetnek, s ezen látományok elegendők arra, hogy az emberek ekkép gondolkodjanak : ha nekem nem neked sem! A bírósági tisztviselők kérvényét aligha ez a körülmény nem buktatja meg. Mi a kérdést másként vinnénk a megoldás felé. A mint egyrészről nem tagadható a bírósági tisztviselők fizetés- és lakbéremelésért való kérvényük jogosultsága, másrészről be kell ismerni, hogy ma mégis tulajdonképen csak a közigazgatási tisztviselőnek van oka panaszra; ezek kérhetnék helyzetük javítását, nemcsak az állandó drágaság s az élelmi cikkek árának folytonos emelkedése miatt, hanem különösen azért is, hogy állásuk ne legyen bizonytalanul a választók szeszélyének, a pártállásnak folytonosan kitéve. Ennélfogva első lépésnek tartanánk a köz- igazgatásnak már a legközelebbi jövőben államosítását, a tisztviselők kinevezését, melynek folytán önkényt leomolnék a válaszfal, mely a bírósági és közigazgatási tisztviselők között már- rnár emelkedik; egyúttal pedig szükségesnek mutatkoznék éz állami tisztviselők tisztességes és egyöntetű díjazása, mely a gondatlan megélhetést nekik biztosítaná. Addig utalnánk a bírósági tisztviselőket türelemre, várakozásra, s indokolnánk ezt azzal, hogy az ő állásuk biztosított, állandó, fizetősök ma már nagyobb a közigazgatási tisztviselőkénél, nyugdíjra kilátásuk, előléptetésre reménységük, szabadságidejük, lakbérük és valamivel kevesebb... dolguk van. A közigazgatási tisztviselők mindez előnyökkel, kedvezményekkel nem bírnak, se előléptetés, se szolgálati pótlék, se nyugdij, se szabadságidő nem buzdítja őket, hanem van munkahalmaz előttük akkora, mivel munkaerejük és kedvök végezni sohasem bii, s jutalmuk egyes- egyedül a választók 6—6 évenként meg-meg- ujuló bizodalma, vagy he ez sokszor pártérdekből, vagy hogy fiatal tehetségeknek jusson tér — előfordul tőlük... a nyomora kétségbeesés! Ezen kétségbefoghatlan igazságok mellett a bírói karnak és bírósági tisztviselőknek várni kellene, inig a közigazgatás gyors államivá tétele mellett, az Összes állami tisztikar fizetésének, lakbérének oly fokú megállapítása igtat- nék törvénybe, mely a társadalmi álláshoz, melyet elfoglalnak, a munkakörhöz, melyet betöltenek, s a magyar államhoz, melyet szolgálnak, egyaránt illő és méltó lenne. A közigazgatási pálya nem a czim és rang- kereső vagyonos emberek pályája már. A (Dilettánsok nem igen vállalkoznak, hanem a munka embereinek is egész idejökre van szükségök, hogy a közigazgatás bármely ágában czélt érjenek; illő tehát, hogy e szinte életfentartása céljából választott pálya, a létfentartást úgy a tisztviselőnek, mint családjának biztosítsa. Itt az ideje, hogy ez megtörténjék. A köz- igazgatás államosítása sokáig nem késhetik, s akkor igenis ideje lesz az álam szolgálatában álló összes tisztviselőknek fizetését akképen állapítani meg, hogy a birák és bírósági tisztviselők kérvényéhez hasonló folyamodásokra többé szükség ne legyen. A nélkül tehát, hogy a bírósági tisztelők kérvényében elmondottakat helyteleníteni akarnánk, azokkal elvileg egyet ne értenének, nem tartjuk azt most teljesíthetőnek. Idejét akkorra tartjuk midőn az a, közigazgatással együtt lesz elintézhető. A közigazgatási tisztviselők ma csa páriák a bírósági tisztviselők mellett, azok helyzetén kell tehát előbb változtatni, s mikor ez a változtatás meg lesz, valamennyinek illendő és méltányos javadalmazását kell adui. hogy a kik hivatva lesznek az államot híven szolgálni, a munkában és egymás szeretőiében egyek legyenek, irigység nélkül egymással megférjenek. Valószínűleg az országgyűlés is ekkép fog intézkedni, és előkészíti vele az alkalmat, hogy ezen nemcsak az állam közigazgatására, hanem összes társadalmunkra nézve fontos kérdés végre egyszer megoldásra jussun. . ? ~~ "ik?-,:— A tisztviselők minősítéséről. A tisztviselők qualiűkáeziójáról törvényjavaslatot terjesztett elő a kormányeluök. A jelen törvényjavaslat főképen a megyei és választott tisztviselőket érinti. Az erre vonatkozó rész a következőleg intézkedik : A szoros értelemben vett k öz i g azg at ás i szakban addig is, mig egy közigazgatási tanfolyamnak élet- beléptetése által a közig, szolgálat érdekeiről külön törvény álral gondoskodva nem lesz, a következő qualifiká- czió szükségeltetik: ?) ügyvédi oklevél vagy b) államtudományi vagy e) jogtudományi tudorság vagy végre d) legalább a jogi négy évi tanfolyamnak a fennálló szabályok szeriut való bevégzése, az államtudományi államvizsgálatnak sikeres letétele s mindennek szabályszerű bizouyitványnyal való igazolása. Azokra nézve, kik a jelenlegi tanrendszert megelőzőleg végezték tanulmányaikat, annak kimutatása szükséges, hogy az akkor fennállott rendszer szeriut a teljes jogi tanfolyamot szabályszerüleg bevégezték s az előírva volt vizsgálatokat sikeresen letették. Külföldi egyetemeken szerzett bizonyítványok érvényessége tekintetében, az általában fennálló szabályok alkalmazandók. A fentebb körülírt képzettség kimutatása megki- váutatik : vármegyénknél az alispánok, jegyzők, szolgabirák szolgabirói segédektől; törvényhatósági joggal felruházott és szabad kir. városoknál a polgármesternek, rendőrkapitányok és jegyzőktől ; rendezett tanácsú városoknál a polgármesterektől ; tiszti ügyészektől általában az ügyvédi vizsgának, az árvaszéki elnöktől pedig az államtudományi államvizsga helyett a jogtud. államvizsgának sikeres letétele és igazolása kiváutatik meg. Az árvaszéki ülnökökre az 1877.' 30. t. ez. 180. §-a intézkedik. Fogalmazó gyakornokoknak és szolgabiró-segádeknek az illető miniszter megengedheti, hogy az államtudományi államvizsgát a szolgálatba való léptük után is, azonban legkésőbb egy év alatt tehessék le. A községi, illetőleg körjegyzőkre nézve az 1871: XVIII. t. ez. alapján előirt szigorlat továbbra is érvényben tartatik. Az annak alapján nyert képesség! bizonyítványok az egész országban érvényesek. A képességi bizonyítvánnyal biró községi vagy körjegyző azonban, ha más megyében nyer alkalmazást, az ebben hatályban levő szabályrendeletekből (statútumok) vizsgatételre kötelezhető. A belügyminiszter felhatalmaztunk, hogy a köztörvényhatósági és rendőrségi orvosokra, az igazságügyminiszter pedig, hogy a törvényszéki orvosokra nézve ezek különleges teendőikre vonatkozólag a vallás és közoktatási miniszterrel egyetértve egy külön tiszti orvosi, illetőleg törvényszék orvosi vizsgálatot rendezhessenek be s kötelezőleg kimondhassák, hogy egy meghatározandó időtől kedve csak azon orvos legyen a köztörvényhatóságoknál vagy rendőrségnél, illetőleg törvényszékeknél alkalmazható, ki azon gyakorlati vizsgát sikerrel letetve. Azon orvosoktól, kik ezen intézkedés életbeléptetése előtt legalább két évig hasonló állomásokon már működtek ezen vizsga letétele nem lesz követelhető. Ezen vizsgára csak azon orvosok bocsáttatnak, kik a magyar állam területén érvényes egyetemes orvos tu- dori vagy orvos sebész tudori és szülész mesteri oklevéllel bírnak s legalább egy évi egyetemi vagy kórházi szolgálatot vagy legalább két évi magán gyakorlatot mulatnak ki. A vármegyei és városi köztörvényhatóságok 1 e- véltárainál alkalmazott fő és allevéltá nokoktól mini- munként nyolez gymnásiális osztálynak bevégzése s a kezelési szakvizsgálatnak sikeres előzetes letétele kívántatik. Ezen szakvizsgálat tárgyai, 'a magyar német és latin nyelvek továbbá a jó és helyes irás s különösen a latin nyelvnek olyatéu ismerete kívántatik, hogy az illető levéltári tisztviselő bármely latin szöveget értsen, s
