Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-01-22 / 4. szám

úttal kiütni X-éket a kezelői nyeregből; erre ismét X-ók folytatták a piszkos hajszát, s az ezt követő évre ismét fel lett á bérösszeg rugtatva. E.piszkos versenynek aztán az lett a következményé, hogy a pénzügy igazgatóság az 1881 -ik évi 15,918 ÍV. bért 1882-dik évére 9000 írttal emelte fel, illetőleg a várost felhívta, hogy az adót 1882-re 17818 ftrt csakis adhatja bérbe a városnak. Le- hoczky polgármester erre kijelenté, hogy a város a felemelt adót fizetni nem hajlandó. A pénzügyi igazgatóság ennek folytán a bérbeadásra versenytárgyalást tűzött ki, de a három Ízben megtartott árverés, az általa óhajtott eredményre nem vezetett. E közben az év vé- gefelé járt az idő; a p. ü. igazatóság a házi kezelés keserű almájába sehogy sem akart beleharapni, azért az óv végső napjainak egyikén a várossal kötött szerződésének saját példányát azzal küldte meg a városnak, hogy a bérlet az 1881-ik évi bérösszeg erejéig még 1882-ik évre meghosszabbittatik. A polgármester erre felhívta Beismann és Bródi kezelőket a kezelésnek további egy évre velő megtartására, ezek a mint azt a polgármester a képviselet dec. 31-iki ülésén kijelentette, 1882-re csak oly feltétel mellett nyilatkoztak hajlandóknak az adót tovább kezelni, ha a város által 20%-ig szedni jogosult, de csak 16%-ig élvezett adópótlék az egész 20% ra felemeltetik. A képviselet dec. 31-iki ülésén a dolog fó- lemletesnek látszott, és főképen Mocsáry Géza és M i h a 1 k o v i c h József képviselők figyelmeztették a képviseletet, hogy részint a kezelők magatartása, de főképen a bérösszeg tulmagassá csigázott volta sok kellemetlenséget fog előidézni, s azt javasolták, hogy a szerződés azzal küldessék vissza a p. ü. igazgatóságnak, hogy tekintettel a magas bérösszegre, a város nincs azon helyzetben, hogy ily magas bért fizessen a kincstárnak. Ennek az lett volna az eredménye, hogy a p. fi. igazgatóság leszállította volna talán 2000 írttal kevesebbre, a bérösszeget, mert házilag nem kezelte volna, mivel ennek behozatala már előbb módjában volt s nem tette. A képviselet hangadó egyéneinek, némelyike azonban ijesztgette a képviselőket a finánozok által való kezelés kellemetlenségeitől, természetesen egészen indokolatlanul. A képviselet ennek folytán a kezelők kívánságának eleget tett s a 16% pótlékot 20u/„-ra felemelte s igy a kezelőket további egy évre megbízta. Ámde Lehoczky polgármester elfeledte a dologra megkötni a csombókot. A helyett, hogy már a dec. 31-iki ülést megelőzőleg Beismann és Bródi kezelőkkel az uj szerződést megkötötte volna, s igy lépett volna a képviselet elé, ezt nem tette s igy Beismann és Bródi — dacíra annak, hogy a képviselet határozott — természetesen nem érezték magokai kötelezve, ha csak erkölcsileg nem, a mire azonban — mint a következmények mutatták —- súlyt nem igen fektettek. Ugyanis a dac. 31-iki határozat után harmadnapra kijelentették, hogy ők most már a 20% pódék szedésének jogosultsága mellett sem képesek a biztos veszteség kilátása miatt — • az adó behajtását kezelni, hanem kérik azon városi lakosokat is, kik saját termésű vagy hordó számra vásárolt boraikat fogyasztják, szintén megadóztatni. Megjegyzendő, hogy a városi lakosok borfogyasztási adó alól ki voltak vonva, és a város tulajdonképen ezért ragaszkodott a fogyasztási adó bérletéhez. A menykő becsapott. A kezelőkkel nem volt szerződés kötve, most azok megint újabb pro- pozitióval állottak elő, stt?., mindez a polgármestert a legnagyobb zavarba ejtette. Rögtön összehívta ez ügyben megbízott comissiót, hogy süssenek ki valamit. A comissió azonban, nem akart beleharapni e még keserűbb almába, s az ügyet minden vélemény nélkül nyílt kérdésnek jelentette ki s a képviselettől várta, hogy tegyen ez ügyben a mit akar. A képviselet egybe hivatott. Ismét indítványozva lett, hogy a szerződés küldessék vissza a pénzügyi igazgatóságnak, mely egyedüli eszközül szolgált volna c hinárból való menekvésre. De hát a képviselők többsége addig okoskodott, dictióztak és decla- máltak, mig végre azon határozatot hozták, hogy nem határoznak. Hogy t. i. az ügyet ismét visszavándorol- tatják a comissióhoz, tegyen vele a mit akar, sőt nagy bölcsen kimondták, hogy ez a comissió hozandó határozata föltétlenül kötelező s még a képviselet jóváhagyását sem kell arra kikérni. A comissió három teljes napon át ülésezett Az ügy előre haladott stádiumban állrán, a comissió most már nem is határozbaiott más képen, a körülmények által kényszer helyzetbe jutván, minthogy a városi borfogyasztók megadóztatását elvben elfogadván, ez alapon kezelőről kellett gondoskodni. Ke- zelőkü! jelentkeztek a régi kezelők, továbbá Grósz Ábrahám. Miért — vagy miért nem — elég az hozzá, hogy a polgármester erősen kötötte magát Grósz félfogadásához, a ki hajlandó volt a bor akójának 80 krra! való megadóztatása mellett a kezelést elvállalni s a várost a bérösszegre biztosítani. Most már a comissió ily módon tett. javaslatot a képviseletnek. A képviselet ösz- szegyült. Így elrooiatváu az ügy, s a mulasztás szülte

kellemetlen helyzetben most már azok is, a kik előbb a

szerződés visszaküldését, mint az ügy megoldásának egyedül helyes módját ajánlották, nem találtak más módot, mint ez évre a borfogyasztók megadóztatását, hanem az akónkénti 80 krnak leszállítását indítványozták, és ez csakugyan 50 krra leszáliittatott. Ekkor már Beismann Bertalan uj propositióval állott elő, hogy az adóbeszedést a város kezelők mellőzésével egészen házilag eszközölje, A házi kezelés egyébként olyan lenne, hogy a város egy év alatt erős deficittel végezné, de a borfogyasztóknak megadóztatását igy sem lehetett volna mellőzni. Beismann szépen beszélt kifele a városi közönségnek, azt megtehette volna bárki, de az a csodálatos, hogy ez néki csak a legutolsó ülésen jutott eszébe?! . . . . mutantur tempóra! Mi nem kutatjuk, mi rejlik mindezekben, elég az hozzá, hogy ha a poIgármes:er ez ügyben mulasztásokat nem követ el, vagy ha a képviselet az első ülésen tett indítványt, bogy a szerződés mint tulinagas összeget képviselő, küldessék vissza a pénzügyi igazgatóságnak — elfogadja, akkor a borfogyasztók az adómentességet továbbra is élvezik. Ez nem történt. Most már hiába lármáznak ! Köszönjék ezt a polgármesternek s azoknak, a kik belesebb utón vélték megoldani e kérdést, s mégis bele nyertek, mint Ber- tók a csikba !

Városunk reorganizálása egészségi és szépészeti szempontból.*)

(B. S.) Városunk hidoutuli részének kövezése, értve a hídtól a Benedek-féle házig terjedő részt — ki venné azt most tagadásba — célszerűtlen voll. Célja volt e kövezésnek ugyanis könnyebb közlekedés. S mit értünk el? Egy utcából kettő lett t. i. közvetlen a hídtól a sasig egy, jobbra a korlát mögött ugyancsak a hídtól a Benedek-féle házig a második, mely kövezetlen maradt, mi által a vargasorral a közlekedés — pedig az élénk — megnehezittetett, valamint a füzessorrali közlekedés sem könnyebbült.

Tavaszszai kezdődnék meg a kishidtól a nagyhi- dig terjedő utczak járdájának aszphaltirozása. Nézzük e munkálatokat kissé közelebbről.

1879-ben épült a nagy hídtól fölfelé azon kőfal, mely által egy nagy tért az „Uj tér‘-t nyertük. Mily állapotban van most ezen tér? Mennyivel mélyebben fekszik e térnek a szíjgyártók színe melletti része a hid melletti részhez képest, holott a Nehrebeczki-féle ház előtti kert oly magas, mint a tér közvetlen a hid mellett? Miért oly egyenetlen, miért szolgál az most a szó szoros értelmében szemétdombnak? Nem lehet-e ezen segíteni? De igen, a mint az alábbiakban igyekezni fogunk azt kifejteni.

A hidotuli kövezés alkalmával elkövetett czélsze- rütlenség az volt, hogy eltérve az eredeti első tervtől, mely szerint a kövezetét a hid mellett l1/, méterrel le kellőit szállítani, azt még emelték minek következtében, a szépészeti szempontot itt nem is említve, az említett két utcza keletkezett, mi által mindazon házror veszített értékéből, mind pedig örökös sárfészek keletkezett, végre a vargasorraii közlekedés rendkívül inegneliezit- tetett.

Ki venné tagadásba azt, miszerint előbb-utóbb hangok fognak emelkedni a mellett, hogy ezen természet ellenes állapotnak véget vessenek. De vájjon nem lesz-e már akkor késő, midón az építés, asphaltirozás stb. befejeztetik ? !

Jelen sorok célja tehát figyelmessé tenni az érdeklőit köröket, mielőtt még az építési művelet végrehajtása megkezdetnék; e sorok célja tehát megelőzni a a bekövetkezhető: bajt, s némi részben javaslattal is elő- állani.

Nem képzelhető az asphaltirozás a nélkül, hogy előbb az asphaltirozandó utcza szekér útja ki ne építtessék. Ha ez megtörténik — a mi felett kételkedni alig is lehet — helyén van a föntebb körülirt s türhet- lenné válható helyzetnek elejét venni akként, hogy a hídon inneni rész említett utcáinak kövezése és aszphaltirozása alkalmával a Korona vendéglőtől a hídig terjedő utcarész fokozatosan leszállittassék, természetesen a hídon túli rész főutjának lemetszésével arányosan. Ha ez megtörtént, hármas célt érhetünk el, tudniillik, mind a varga sorral mind a füzessorral a közlekedés meg- könyuyebbül, és az illető házsorok is emelkednek értékükben.

Az „Uj tér“ könnyebben planirozható lesz, egyidejűleg a Stahlberger házától a Nehrebeczky házáig terjedő utcarész részben leszálittatik, részben fölemelte- tik, a házsor pedig jelen rendetlen és szegletes helyzetéből egyenes illetve félkör alakúvá alakittatik.

Jobbra a Weinberger-féle háztól a Hoff nann-féle házig terjedő kertrész a város tulajdonába téríttetvén az Uj térrel együttesen gyönyörű sétatéré lesz alakítható.

Szépészeti szempontból, mily kellemes képet nyújthatna városunk ezen részeinek ilyképeui atalakitása, és egészségi szempontból mily élvezetessé válhatna az ? — Tény, hogy ily nagyszabású munka nem végezhető 1-2 év alatt. Javaslatom csak annyiból áll, hogy ezen itt bővebben kifejtett és nem nagy fáradtsággal, de annál több pénzzel keresztül vihető, mely hihetőleg városunk lakóinál sem fog ellenszenvre találni, előre elkészítendő terv szerint következetesen évról-évre részeukint végre *) Alig szükséges mondanunk, hogy jelen cikksorz&tban foglaltak egyéni nézetnek tekintendők. "* A szerkesztő.

hajtatnék, hogy évek múlva az egész teljesen készeu legyen. Ha most ezen javaslat elfogadtatnék, szépészeti, egészségi és egyidejűleg rendőri szempontból e mellett meg nem állapodnánk hanem tervünket tovább is folytatnék.

Nem rég, alig esztendeje, jelent meg az „Ung- vár“ hasábjain egy cikk Turner Ferencz ur tollából, melyben többek közt arról is panaszkodott, hogy elődeink hibái következtében oly szükek és rendezetlenek utcáink. Ne essünk mi is ezen hibába azáltal, hogy most olyasmit teremtünk, a mit előre láthatólag később úgy el kellesz rontanunk, vagy csak nagyobb költséggel célszerűbben előállítani.

így vagyunk a radvánczi utcával. Ugyanis lavasz- szal fogják ezen utcát is újonnan kövezni, építettek már oda két levezető csatornát is, melyek kizárólag az utcán összegyűlő esőviz levezetésére vannak készítve. De vájjon gondoskodtak-e arról, hogy ha egyik-másik vagy több radvánezutezai házbirtokosuak eszébe jutna az eddigi pöczegödör helyett levezető csatornát építeni, hogy azt hová vezesse? Mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak még czigáuyainkoak az elmúlt egész nyáron müveit dolgai; kik számtalan panasz dacára hatósági engedélylyel már 8 órakor este midőn még valamennyi üzlet nyitva volt a pecegödrökből az ürüléket a legélénkebb utcákban hordták keresztül. Hátha valamely liáztulajdonos, elkerülendő ezen bizonyára nem kellemes dolgot, csatornát akar építeni, hová vezetteti azt ? Avagy elégséges-e az említett 2 csatorna elvezetése a füzesbe? Hol majd idővel az összegyülemlő esőviz egészségi állapotunk rovására mocsarat fog képezni. Jobban vagyunk-e e tekintetben a belvárosban? Nem, nézzük a Nagyutcát, Teleki-Kazinczi, Káptalanutcákat, Széchenyi tért hány házban létezik ott levezető csatorna? Bizony nagyon kevésben, mert nincs hová azt vezetni.

Helyes-e pld. a radvánczi utcát kikövezni a nélkül, hogy az utca egész hosszában egy levezető csatornát építenénk, akkor midőn jól tudjuk, hogy elébb-utóbb ezen. csatornát kénytelenek leszünk építtetni, sok ottani ház bir még 1—2 meter szélességű előkerttel, nem lehetne-e ezeket kisajátítani és helyökre járdát készíteni, miáltal az utca szélesbednék és szépülne. Csakhogy ezek mellett arra is kellene súlyt fektetni, hogy as épitési engedély megadásával ne oly könnyelműen járjanak el mint eddig, hanem kívánják be az építendő épület teivrajzát előzetesen és csak ennek felülvizsgálása után, vájjon megegyez-e a szomszéd ház illetve az utca színvonalával, adassék meg az engedély, és ha nem felel meg, szorittassók az illető tulajdonos, miszerint épületét a többi épülettel egy vonalba építtesse. E rendszabály keresztülvitelére szigorúan kell ügyelnünk.

De térjünk visza. és állapodjunk meg a sastérén. Ha majd a fekete sas épülete a város tulajdonába körül és az leromboltatik, nem volna talán fölösleges az adóhivatal előtti kis kertet, a sóháznak a térre szolgáló megfelelő részét és a szomszéd két kis elókertet szintén kisajátítani. A tér ezáltal jóval nagyobbodnék, de egyúttal szabályossá is válnék. De nem ezen egyedüli cél késztet arra, hogy ezt javasoljam, hanem később előadandó okoknál fogva remélhelő, miszerint városunk az utóbbi évtized alatt elvesztett élénk kereskedelmi piacát, ismét visszanyerhesse. Ekkor a nagyobbitott térre is lesz szükségünk, különben is tapasztaljuk, miszerint a jelenlegi tér éléukebb heti vásárok alkalmával is kicsiny, és ha ez a sas épület lerombolásával nagyobbodik is, még sem lesz képes, egy országos vásár alkalmával összekerülő szekér és sátortöinegnek elegendő helyet nyújtani. Ha ezen eset bekövetkezik — és remélhető — akkor a bozosi utczát, mint e tér természetes folytatását fölhasználhatjuk. Egyidejűleg célszerűnek sót szükségesnek fog mutatkozni, az itteni leányiskola melletti szorost utcává pld. 20 meter szélességre átalakítani. Mindenesetre ily értelemben kell előkészítenünk városunk e részének átalakítását, dacára annak, hogy mi magunk talán élvezni sem fogjuk ebbeli fáradozásunk gyümölcsét.

(Folytatjuk.)

K ii IÖ n f é I é k.

— Névváltoztatások. Korns te in József ungvári lakos Dezső és Emil nevű kiskorú fiai vezetéknevének „Kardos“-ra, Ma zu rák János ungvári lakos saját, valamint Cornelia és Ilona nevii kiskorú leányai vezetéknevének „Rákos i“-ra kórt átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett.

— Jótékony hagyomány. Hirtenstein Lipót ungvári kereskedő néhány héttel ezelőtt elhalálozván, végrendeletében összes ingóságát s házibutorait eladatni s a bejött vételárt a következő célokra egyenlő arányban felosztani rendelte, u. m. az izralita nőegyletnek, a temetkezési egyletnek s az ungvári gimnáziumba járó szegény sorsú és szorgalmas izr. hitfelekezetü tanulók segélyzésének alaptőkéjére. A hagyományozott ingóságok a hatóság közbejöttével e napokban elárvereltetvén, azokért összesen 798 írt. vételár jött be. A hagyományozott összegek — értesülésünk szerint — már rendeltetésük helyére lettek juttatva.

— A m. k. pénzügyminiszter, f. évi 1939. sz. alatt, a következő körrendeletét intézte valamenyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz és illetékszabási hivatalhoz, az 1881: BIX. törvónyezikkben meghatározott perorvos latok igénybe vétele esetében lerovandó bélyegilletékek iránt: Mint hogy az 1873. évi IX. t. ez. 3. §-ában idézet 1868. éyi L1Y. t. ez. 294. §-a az 1881. évi UX.