Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

XVIII. évfolyam.

Uflgyár 1880. vasárnap, november 21

47. szám.

Az „UNG“ megjelen minden vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit som közlünk, ha nem tudjuk, kitoljon. Kéziratok viasza nem adatnak.

TÁRSADALMI ES V EGY EST ART AL MU LAP

Előfizetési feltételek;

Egy évre

.........................ü írt —

Félévre

..............................3 „ —

.Negyed évre .... 1 ,, 50

Egyes szám ára 12 krajczár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaosek Miksa könyvnyomdájába küldendők.

Kiadó hivatal:

Pollac8ek Miksa könyvnyomdája.

A KQZMIVELÓDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE.

Nyilttér:

Soronként 20 kr.

Ungvár, november 20.

Az orsz. magyar képzőművészeti társulat miísorsolása.

Két évi szünet után, melyet az ország egyes vidékeit ért közgazdasági válságok miatt betartandónak vélt, az orsz. magyar képzőművészeti társulat magasra tűzött czéljainak megközelítése érdekében uj müsorsolást rendez.

Más szavakkal: az orsz. magy. képzőművészeti társulat, hivatásának élénk tudatában, s a közönségre nézve legkedvezőbb módozatok között újra megadóztatja a hazai közönséget a hazai művészet közügyének támogatása és lendítése érdekében. Még világosabban szólva a társulat az általa rendezett müsorsolásnak előre kiszámítható szerény jövedelmét, a műcsarnok építése által magára vállalt terhek törlesztésére kívánja fordítani, hogy mielőbb osztatlan erővel láthasson közvetlen czéljainak, a hazai művészet fejlesztése és felvirágoztatására irányult feladatának teljesítéséhez.

Újra apellál a magyar társadalom hazafí- ságához, művészétéhez.

De a társulat az által jobban bizik a sikerben; méltán kecsegteti magát a műsorsolás kielégítőbb anyagi eredményének reményével. Mert időközben, részint a haladási ösztön hódító befolyása mellett, részint lelkes műbarátok meleg felszólalásai folytán, biztató jelekben, sőt nagy horderejű tényekben-nyilvánult a nemzet müpártoló szellemének föllendülése.

A közvélemény leghivatottabb tolmácsai, a hirlapirodalom legkitűnőbb képviselői, nemes lelkesedéssel, s mind sűrűbben szobainak föl a nemzeti közkincs, a szép fejlődésnek indult hazai művészet pártolása és ápolása mellett. — S a lelkes szavak viszhangot találnak, s áldozatkész versenyt ébresztenek a megyei és városi tanácstermek falai között. — A városok és megyék vetekedve szavaznak meg tekintélyes összegeket művészeti czélokra, sok esetben egyenesen a képzőművészeti társulatra bízván azok hováforditását. Nem is egyszer mindenkorra, hanem évenkint megújuló járulék alakjában.

Az orsz. képzőművészeti társulatnak a feléje ily alakban forduló közbizalom a legkedvesebb gondokat okozza. Bizonyára legszebb kötelességének fogja ismerni, hogy közvetítő szerepét híven betöltvén, a reá bízott javakat a hazai művészet javára gazdagon gyümölcsöztesse.

Egyes hazafias müpártólókra, s az egyes jóakarókból álló nagy közönségnek pedig épen a folyamatban levő müsorsolás által nyújt kedvező alkatmat arra, hogy a művészeti közügy lendítése mellett, értékes nyereményekben lelhessen kárpótlást egy-egy sorsjegy vásárlására fordítandó csekély áldozatáért.

Es valóban, az orsz. képzőmövészeti társulat még aligha rendezett müsorsolást, melynek nyereménysorozata gazdagabb, s a mennyiben ez hazai művészeink legjelesebb képviselőinek neveit csaknem kivétel nélkül magában foglalja, a sorsolásban részt veendő közönségre nézve vonzóbb és kecsegtetőbb lett volna. A társulat e részben bőkezűen járt el. Önzetlenségének hire amúgy is szilárd alapon áll, mert közérdekű sok •szép vállalatra anyagi kárával végződött anélkül, hogy ruganyos tevékenysége megbénult vo'na. Ezen uj müsorsolás is többet nyújt mint a mennyit eleve Ígért. Az egy forintjával kapható sorsjegyek szövegében a kisorsolandó müvek értéke eredetileg 36,000 frtra tétetett. Ez érték időközben hozzászerzett újabb müvek arányában tényleg 41,135 frtra emelkedett, úgy, hogy a részvétel olcsósága mellett, a közönségre nézve előnyösebben tervezett sorsjátékot képzelni sem lehet.

Vajha ezen üdvös célú vállalkozásával szerencsésebb lenne a társulat, mint a korábbiakkal ! Vajha az elismeréssel, melyre bizton számit- hat, kedvező arányban álljon az anyagi siker, melynek amúgy sem volna más rendeltetése, mint a képzőművészeti társulat szükséges fen- állásának erkölcsi nemesitő befolyásának szilárdítása, a művészet segélyével a művészet érdekében.

Ezen Siker biztosításának előmozdítása által, nemos kötelességet teljesítünk mindannyian. A kockázat nem nagy, az áldozat csekély s a sorshúzás napja — dec. 15-ike — közeledik. Ne is riadjon vissza senki attól, hogy a társulat, kezelési könnyebbség miatt és régibb szokásához ragaszkodva, egyes jóuevü hazafiakra, vagy értelmesebb és jómódú családokhoz a fővárosban és a nemzet kulturális haladása iránt ép oly melegen érdeklődő vidékre több sorsjegyet egy csomagban küld szét. A küldemény átvétele koránsem kötelez valamennyi sorsji^y megtartására. Csak mindnyáját ne küldje visza senki, legalább egygyel kínálja meg szomszédját, barátját, s az elfogyott sorjegy he. lyébe, egy kis levelező lapon följegyzet két szo- nyi felhívásra szívesen küld uj készletet köszöneté kíséretében a társulat titkári hivatala. A zaklató titkárság mögött áll az ügybuzgó társulat; a társulat mögött a felvilágosodott nemzet támogatására utalt hazai művészet; a művészet mögött pedig legnemesebb törekvéseink, legnemesebb nemzeti aspiatioink egész összege. Ha úgy tetszik: a haza jövője. —

Gróf Zichy «Fenő a népnevelési egyletekről, s közművelődésünkről.

Gróf Zichy Jenő az „Eperjesi Széchenyi — kör“ — meghívásának engedve, f. hó 7-én meglátogatta Eperjest, ahol a nemes gróf nagyszámú közönség részéről a leglelkesültebb, legzajosabb fogadtatában részesült. Aznap délután a „Széchenyi kör“ termében majd minden társadalmi elem megjelent, hogy meghallgassa szavait kitűzött tárgyáról, szóval hogy tettre és tevékenységre buzdító szavait meghallgassa, a mint az „Eperjesi Lapok-ból olvassuk, a közönség meg is érté a nemes gróf intentióit, s áthatva a mondottak valóságától, élénken adott kifejezést érzelmeinek s köszönetének az előadói ránt.

Érdekes e beszéd, melyben sok oly eszme, és számos bennünket érdeklő kérdés van érintve, hogy kellemes dolgot vélünk tenni olvasóinknak, midőn azt alább egész terjedelmében közzétesszük. Bárha meghallgatnék a grófnak szomszédunkban elhangzott tanácsait, s igyekeznénk azt viszonyainkhoz képest körünkben is érvényesíteni.

Tisztelt vendég-koszorú!

A „Széchenyi-kör“ szives volt közgyülósileg engem meghívni, hogy a népnevelés eszméjéről, 'melyet májusban Fehérmegyében előadtam, itt önöknek egy előadást tartsak. Én a meghívást köszönettel fogadtam el, mert köszönettel és hálával kel! lennem mindazok irányában, kik a közjó iránt érdeklődnek, a kik azon eszméket karolják fel, melyeket én szükségeseknek, helyeseknek és halasztkatlanokuak tartok. Engedjék meg, hogy én a

„Széchenyi-kör“ meghívásán és az egyletek haszna határán túl menjek, és nem tisztán a népnevelési egyletek eszméjéről, de összefüggőleg hazánk közmivelődéséről, azaz annak anyagi és szellemi fejlődéséről szóljak.

Hazánk midőn az önkormányzat sorompóiba lépett és saját ügyeinek elintézését kivívta, akkor is már meglehetősen megterhelve vette át ezen jogát. E mellet in- stitutióinak körét folyton nagyobbitotta, azokat a kor igényeinek megfelelőkké, a XlX-ik század kulturállamai- nak keretébe illőkké kívánta tenni. Következménye ennek az volt, hogy a már is nagy teher napról napra nagyobbodott és maholnap elbirhatlanná vált. A gondolkozó embert ez arra késztette, hogy miként lehessen ezen segíteni? Ha az orvos beteget akar gyógyítani, szükséges, hogy a baj eredetét megtudja. Állami bajaink tanulmányozása mellett világos lett előttünk, hogy mennyire felszeg állapot az, midőn valamely állam tisztán a mezőgazdaságra van utalva. Hazánk tisztán ag- rikultur, mezőgazdasági állam volt, mely tisztán nyers terményeinek kivitelére volt szorítva. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a külföld, melynek tisztán kolóniájául szolgáltunk, bennünket iparczikkeivel elhalmrzott. azért pénzünket kivitte: holott Magyarországon minden van, csak tőke nincsen.

Tanulmányoznunk és vizsgálódnunk kell, hogy a bajt orvosolhassuk, a baj gyökerét feltaláljuk. Számok beszélnek legvilágosabbau. Számok mutatják, hogy mint intézteinek egy ország ügyei; ha a számok statisztikáját betekintjük, azt tapasztaljuk, hogy az országból uyers termények vitetnek ki, de kürülbelül 400 miltió frt erejéig szálitatuak be külföldről iparczikkek és készítmények, melyekhez mi csekély mértékben adjuk a nyers terményt. Az áruczikkek beszállítását maga a külföld eszközli, s a szállítási tarifáit a külföld szabja meg. így mindenkor és mindenütt azt tapasztaljuk, hogy Magyarország tisztán a nyugati államok kolóniájává vált. Mig egyrészt 400 millió frt értékű külföldi készítmény ho- zatik be hozzánk, másrészt 160 millió frt értékű áru vitetik Magyarországon keresztül nyugatról keletre, holott mi geograíikus helyzetünknél fogva hivatva volnánk a piaczot keleten elnyerni. Nem helytelen-e az, hogy velünk szemben, kik a kelet ajtajánál állunk, a messze Angliából és Belgiumból szállittatik hazánkon keresztül a készítmény ? nem mi volnánk-e hivatva ezen tért elfoglalni V Magyarország úgy állott ez ideig, mint félvállal biró emberi test, melyre egész súly nehezedik; ha az egyik váll képezi a mezőgazdaságot, a másiknak kellene lenni az iparnak. Azt mondta Thiers: „Az egyesek jóléte képezi az állam erejét“ ez elvitazhatlan igazság. Hadd lássuk, hogy gazdálkodnak az egyesek. Megint számokkal kell előállanom, összehasonlítva Magyarországot a külföldi államokkal. Angliában körülbelül 50 egyén között van egy, a ki többett ad ki, mint a mennyit bevesz; Francziaországban 50 egyén közt van egy a ki nem szerez; Magyarországban 50 közt van egy, a ki kevesebbet ad ki, mint a mennyit bevesz. — Itt nincs kilátás arra, hogy a családok erősbödjenek, és a nemzet anyagilag gyarapodjék.^ Azon nemzetnek pedig, mely egyenként és együttesen igy gazdálkodik, a mely az elszegényedés felé gyors léptekkel halad, nincs reménye arra, hogy valaha szabad, független, önálló legyen. Ke- mélhető-e hát az, a mit Széchenyi mondott, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz“?! Remélhetjük-e, hogy egy uj ezred év felé remónynyel mehessünk ? Tagadom! Es mi mindezeknek fő és tulajdonképeni oka ? Az általános közömbösség a véghetetlen elfásultság, az általános erkölcstelenség, vallástalanság és a nagy közönség müveletlensége. Kemény szavakat mondtam, de tessék elhinni, hogy az életből merítettem. Én a nagy közönségről szólok, ne vegye az egyes magára azt, a mit mondtam. Az egyes mit vegyen fel tanúságul ? Azt a meggyőződést, hogy ennek igy nem szabad maradni! Azt, hogy minden tőle telhető módon igyekezzék a javulást előmozdítani, hogy minden egyes polgár köteles-