Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-11-07 / 45. szám

(x) Lapunk mai hirdetési rovatában lévő Kauf­mann és Simon-féle hirdetésre felhívjuk az olvasók ügyeimét. A sorsjegyek állami felügyelet alatt állanak: az eredeti sorsjegyek fölötte előnyös feltételek mellett szerezhetők meg. Ezen ház külömben is mint szolid és megbizható már kivívta magának a tekintélyt mind­azon felek előtt, kik sorsjegy vásárlásoknál vele érint­kezésbe tették magukat. (x) Lapunk mai hirdetési rovatában különösen ér­dekes az id. Heckscher Sámuel féle Szerencse-hirdetése. Ezen ház az itt és a vidéken nyert összegek gyors és titokbani kifizetése által már is kivívta magának a jó hírnevet. IRODALOM. (P. Sathmáry Károly műveibő 1,) az em­beri művelődés történetéből a 11—17 füzet jelent meg legutóbbi ismertetésünk óta. E füzetek Nagy Sándortól az ókor befejezéséig lerjednek s a középkorból a vallá­sos fejlődést, társadalmi műveltséget, lovag világot, a nővilágot, hűbériséget politikai műveltséget, törvény, valamint a középkori költészetet tartalmazzák. Görögor­szág Nagy Sándor hősi alakjával uyer befejezést, inig Kóma művelődés története egyike az ókor legszebb rész­leteinek, a görögöktől átvett szépészeti formák itt mind nagyszerűbben tárulnak elénk. A finom ízlésű görög elme szüleményei a római nagyszabású, hatalmas vi­szonyai közt, a nagyravágyásnak, a kéjelgéssel határos kényelemnek lesznek eszközeivé. Csodálattal szemléljük a dúsgazdag, római patrícius lakása belsejét (223. ábra) szobájának pompás diszitményét (229. ábra) a Caesarok paradicsomi nyaralóit (230. ábra) és fürdőit (232. ábra), a nép szenvedélyeit felingerlő amphitheatrumokat (222. ábra) és circusokot (231. ábra) látjuk összeomlani e tár­sadalmilag elkorhadt világuralmat, melynek külfénye káprázó de belólete rothadt, a tróntól le az utolsó ple­bejusig. Megbecsülhetlen értékű az ókorhoz adott betű­rendes névjegyzék, melyet ily teljességben magyar mű­nél hiába keresünk, s mely rögtön útbaigazít bármely ókori személy, tárgy vagy esemény iránt. A 14-ik fü­zettel kezdődik meg a középkor, melynek érdekes rész­letei közűi szerző látszólag a lovag- és nővilágot, vala­mint a költészetet dolgozta ki kiváló előszeretettel ez utóbbit sok szemelvénynyel bővítve. Terünk nem en­gedi kellően méltatni e díszes kiállítású müvet s azért csupán arra szorítkozhatunk, hogy az teljesen beváltja a mit ígért mind tartalmilag, mind az ábrákat illetőleg, s azért melegen ajánlhatjuk minden háznak, hol serdül- tebb ifjúság van. Egy füzet ára 30 kr., az I. köteté 4 lit, díszes kötésben 5 frt. (A „Magyar Regény-Csarnok“) cimü válla­lat 3-ik füzete megjelent. A füzet Jókai „Asszonyt kísér, Istent kisért“ cimü regényének 2. folytatását hozza. A vállalat előfizetési ára egész évre 7 frt 50 kr., fél­évre 3 frt 75 kr. Megjelenik kéthetenként egy füzet. (Uj zenemű.) „Belga Hymnus“ cimü zenemű jelent meg, díszes címlappal Táborszky / és Parsch ki­adásában; zongorára szerzé Bayer F. Ara 50 kr. CSARNOK. Izmail bey. (5) — Keleti monda. — (Lermontov Mihályiéi.) XXI. Ej van. Köpenybe burkolá a Vándor magát. Hah, nem sokára Homályos fák alatt az ut Előle eltűnt, zug a szól már; Ló botlik, ingadozva fut, — A véletlen azt akarta, hogy a pénteki napon házasodjam. Mit gondol, mi lett az eredmény ? — Nem tudom. — Dehogynem tudja! Az egész világ tudja! . . . Megcsalt a feleségem ! — Pénteken ? — Nem ! . . . Mindennap! * Ilyen példák után lehetetlen nem félni egy kicsit a péntektől. Annyi bizonyos, hogy e napon a legkevesebben utaznak, a legkevesebben házasodnak. Vannak nők, a kik ilyenkor még uj ruhát sem rendelnek. Egy ismeretlen költőnk megesküdött előttem, hogy azért nem nyerte el a népszínműi palyadijat, mert pén­teken nyújtotta be a darabját. Állítólag az is be van bizonyítva, hogy korcso­lyázás közben pénteki napon esnek el a legtöbben. * Egy jó barátom felesége azon stádiumban volt, a melyet ok nélkül neveznek érdekesnek. Nagy feszült­séggel vártuk az örvendetes eseményt. A véletlen úgy akarta, hogy az pénteken követ­kezzék be. — Ilyesmi csak velem tövténbetik ! — sóhajtá az újdonsült anya. -------------­Horkol és meg-megállva vészt vár . . . Megállt. Leugrik a lovag, Szörnyű üregbe lát le mélyen, Alatta rohanó patak Hullámzik zúgva lent a mélyben. (Ezt haliám én is bus vadon Közt, hordta a szél könnyű szárnya; S mélázva jöttek szabadon Eszméim, bus szivemre szállva.) A vándor a mélység felett Aggályos szívvel állt, magára Hagyatva; hah, de tűz szemet Lát fölvillanni többször; ismét Lovára ül fel s nyargal innét. Fáradtan fut a pislogó Tűz fénynek tartva már a ló. XXII. A rezgő , tűzbe nem az ármány 8 csel szelleme csalogtatott; E szikla völgybe nem a sátán Gonosz szemfénye villogott. Két csöndes, egyszerű fehér ház Kejtőzik a hegyaljban ott. Tetőin bámult a .fövénymáz, Eresszén hosszú fű terül, Cafrangkint függnek rajt’ körül. S az őszi szél nekik kívül Nem földi dalt dudol, ha méláz . . . A széles udvart már avult Kerités zárja el, lehullt Sövényzet félig dűlt karókkal. Halotti álom szállt oda. Nyerit a cserkesz hű lova A fénysugárra, visszaszólal Az ólbul egy más nyomba rá. A port nyihogva kapará. Kilép a házbul egy alak Sietve s szól: Ki az ? A nagy Próféta választottja ez tán !“ — Utas! volt rá a válasz . . . Aztán Behívja, megmentvén a gondtól. Ez nálok régi ős szokás. A gazda erre nyomba más Dologhoz lát, a lóra gondol, Leszedve nyerget, szijt, alá S föl udvarán megjártatá. XXIH. A cserkesz füstös házba lépve Egy agg fogadta őt; kezet Azonnal fog az érkezett Yendóggel s tűzhöz ültető le. Szobája négy falán ragyog A gazda kincse: nyíl s a kardok, Versekkel ékes tőr s a sok Fegyver, a gyilkos bárd, alattok A nyergen, szűr közt ostorok. Szabadság jött majd erre szóba, Utóbb harcokra térve, róla Beszédjök igy folyt jó soká. A képzelet meghordozá Őket jövőbül múltba hajtva. Az óra gyorsan elpereg, így ülve, bámul az öreg, Először most figyelte meg Az ifjú bus szavát, s sohajta! . . XXIV. w 0 lesgi volt; s már nem vala (Az ég akarta igy maga) Honába’ rég. Három fiának Es ifjú szép lányának él. Körükben hallgat kin s a bánat, Szegény lakával nem cserél. Midőn a csillag fent az égen Kigyul, olyankor mennek épen Kalandra a merész fiuk. Van zsákmány s egyre sok kijut! Már telve van a táj nevükkel. A „venni-lopni“ egy nekik. Mind tőrrel kér ha méz s csiger kell, S a kását ónnal fizetik. Ménesre, vagy ha ólra buknak, A szép ló készen áll nekik. Csupán a hajnalt rettegik. Határa nincsen birtokuknak. Egynek hon kell maradnia . . . Ma hon vau legkedvesb fia. A vendég nem szól, nem figyelmez, Lélegzet nem fér a kebelhez, Gyors pillantása, mint mikor Hull s fenakad a meteor, Egy bájos szűz teremtre forr. Ég-földnek mily remek vonása! Egy bájdus ifjú peri mása . . . (Folytatjuk.) Fordította: Fíncicky Mihály. A közönség köréből/5) A jövedelmi adó kivetése, az e célból fele részben az állam által kinevezett, fele részben pedig a törvény- hatóság állal megválasztott vegyes bizottság előtt, most tárgyahatik. A törvényhatóság által választott adókive­tési bizottsági tagnak kötelessége — a törvényes kor­látok között — a törvényhatóság egyetemét képviselő adózó polgárok érdekeit képviselni, s euyes — esetleg netán felmerülő — túlkapásokat ellensúlyozni. Nem igy tesz Bacskay András a törvényhatóság által küldött adókivető bizottsági tag, mert ő épen hivatásával ellen­kezőleg oda törekszik, hogy a polgárok minél több adó­val rovassanak meg, ha az túlhaladja is a való jövedel­met. Az én esetem eléggé megvilágítja ama tisztelt ur qualifikálhatlan eljárását. Ugyanis jövő évi adóm 12 frt 50 krral felemeltetni terveztetvén, miután kimutattam a bizottság előtt, hogy jövedelmem ez éven nemcsak hogy nem emelkedett, hanem apadt, kértem legalább a 12 frt 50 kr. többlet törlését. A t. adófelügyelőség előadója indokaimat méltányolva, nem ellenezte a törlést, hanem nosza Bacskay András uram bakakáplár hangon elkez­dett lármázni, hogy én bizony fizethetek a 12 frt 50 kr. többletnél még többet is. Bacskay András ur ugy- látszik, vagy végig aludta az évet, hogy nincs annak tudatában, miszerint Ungváron az üzlet évről-óvre ha­nyatlik, s igy egy oly üzletembernél, mint nálam is, nem jövedelmi adó felemelésről, de apasztásról lehet szó, — vagy pedig kaján örömet talál benne, ha má­sok anyagi veszteséget szenvednek. Bacskay András uram kivitte pedig, hogy a 12 forint 50 kr. adótöbblet csakugyan reám Íratott. Ajánlom a t. adózó közönség­nek figyelmébe at. jóakaratu bizottsági tag urat, mint az adófelsrófolás nagy mesterét. A megyei bizott­sági tag urak pedig csak válaszszák meg jövőre is a polgárok kárára ezt az urat, ki ugylátszik különb né­mely bachkorszakbeli hasonszőrű társainál. Ki hitte volna, hogy a patent helyettesitő szolgabiróból pa­tent adókivető bizottsági tag is lesz. Ungvárt, 1880. nov. 6. Grünfeld Mór. *) Alak- ég tartalomért a beküldő felelős. A vasúti vonatok menet- és érkezési ideje. Ungváron, f. évi október 15-től kezdve. U ngvár-Budapest. Ungváriéi ind. 4 ó. 23 p. reg. Budapestre érk. 7 ó. 58 p. estve. „ „ 3 ó. 40 p. délut. „ „ 6 ó. 30 p. reg. Budapestről „ 10 ó. 50 p. este. Ungvárra „ 10 ó. 28 p. délei. „ „ 7 ó. 34 p. reg. „ „ 11 ó. 6 p. éjjel Ungvár-Beregszász. Ungvárról ind. 7 ó. 36 p. reg. Beregszászra érk. 10 ó. 59 p. d. e. „ „ 3 ó. 40 p. d. u. „ „ 12 ó. 23 p éjjel. Beregszászról „ 3 ó 16 p. d. u. Ungvárra „ 64ó. 35 p. d. u. „ „ 4 ó. 44 p. reg. „ „ 10‘ó. 28 p. d. e. U ng vár-N y ir egy háza. Ungvárról ind. 4 ó. 23 p. reg. Nyíregyházára érk. 9 ó. 53 p. d.e. „ „ 7 ó. 36 p reg. „ „ 1 ó. 54 p. d.u. Nyíregyházáról „ 12 ó. 17 p. délben Ungvárra „ 6 ó. 30 p. d.u. „ „ 5 ó. 40 p. délut. „ „ 11 ó. 6 p. éjjel. U ng vár-Kassa. Ungvárról ind. 4 ó. 23 p. reg. Kassára érk. 12 ó. 3 p. délben. „ „ 3 ó. 40 p. délut. „ „ 10 ó. 39 p. este. Kassáról „ 3 ó. 45 p. reg. Ungvárra „ 10 ó. 28 p. délelőtt. „ „ 4 ó 5 p. délut. „ „ 11 ó. 6 p. éjjel. Zárórák a postahivatalnál. Budapest, Nyíregyháza, Munkács M.-Sziget Kassa felé, a levélp. osztálynál: d. u. 7 óra, a kocsiposta osztálynál: d. u. 6 óra; — a d. u. 3 ó. 40 p. induló vonathoz ugyanarra d. u. 2 ó. 30 p. és 2 ó. 15 p. (Munkács kivételével.) — N.-Kapósra, Bory- niára, Szereduyére: a levélosztályiiál: d. u. 7 ó., a koesipos- tánál d. u. 6 ó, Nagymihályba: (Mezőlaboreon át Gáesország felé) a levélpostánál d. e. 10 ó. 30 p., a koesipostánál 10 ó . Felelős szerkesztő: Milialkovich József. Nyilttcr*) IX yilatkozat. Alólirott ezennel kinyilatkoztatom, misze. int Vie- den Károly ungvári lakos s építőmester ur a nagy­utcában levő 5G4. sz. alatti házamat dacára a sok esőzé­seknek, 52 nap alatt oly pontosság- és gyorsasággal teljes megelégedésemre felépítette, hogy nevezett építő­mester urat az építtetni szándékozóknak a legmelegeb­ben ajánlhatom. Előttünk: Neben zahl Adolf, Schvarcz Igllácz, ungvári háztulajdonos. Róth Jukli, Keszler Mór. *) Az ezen rovai alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom