Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

költeménye. — Az igaz gyöngy. Elbeszélés, irta Milesz Béla. — Lőcse. — A hajdankor vélekedése a levegőről. Kemenczky Kálmántól. — A sárga kesztyű. Emészti Lujza elbeszélése. — Az anya kincse. Mészáros István költeménye. — Az oroszlán titka. — Halászat a felső Ogohovefolyón. — Az arany kalászok. Földünk vége. Természettudományi csevegés. — Mondák a vizözönről — Tim bátya macskája. — Történoti apróságok. — Nagyszerű!! — A relytélyes vetólytárs. — Mozaik: Egyveleg. — Mindenféle: Egyleti hírek. — Szerkesztői üzenetek. — Képek: Lőcse. — Az anyakincse. — Halászat a felső Ogohovefolyón. — Az oroszlán titka. — Nagyszerű!! Két kép. Melléklet: A „Poste restante“ ez. amerikai regény 49—64 old. A borítékon: Hetinaptár. — Talány. — Kérdések. — E számhoz van mllékelve „Nővilág“ czimű divatlapunk október havi száma. ■— Előfizetési ára egész évre 6 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetés póstautalványnyal Mehner Vilmos kiadóhivatalában (Budapest kalap-utcza 6. sz.) köldendő.

— Azlstóczy „12 Röpiratára“ Nagyváradon készülő „ 12 Ellenröpirat“ HegyesiMárton országgyűlési képviselő szerkesztése alatt, Dr Báttaszéki Lajos, Dús László, Rácz Mihály stb. közreműködése mellett, november elsején okvetetlenül meg íog jelenni. Felkéretnek a tisztelt ivtartök, hogy e határnapig az előfizetéseket okvttetlenül Nagyváradra Laszky Ármin kiadóhivatalához czimezve beküldeni ne terheltessenek, hogy a már is tömegesen történt megrendeléseknek pontosan elég tétethessék. A röpirat szerkesztősége.

Tanügy.

— Pásztélyi Kovács János munkácsi püspök legközzelebb meghagyta 40 felekezeti néptanítónak, kiknek mint ilyeneknek semmi képesítésük sem volt, hogy Ungvárra menve vizsgálatnak vessék alá magokat. A vizsgálatok f. hó 19. 21. és 26-ik napján voltak. Az ungvári tanitó-képezde vizsgáló bizottsága előtt ekkoráig a 40 tanító közül csak 22 jelentkezett; ezek nagyobb- része is oly elszomoritóan semmit sem tudott (még a vallás elemeit s a bibliát sem), hogy a vizsgálatnál jelenlevő püspök kénytelen volt nekik meghagyni, hogy a jövő évben ismét tegyenek vizsgálatot s ha az akkor is sikeretlen marad, elmozdítja őket állásaiktól. Szomorú jele a szomorú időnek, hogy oly • néptanítók, kik már éveken át voltak alkalmaztatva és nevelték (?) a nép gyermekeit, önmagok semmit (még jól írni sem) tudnak. — Azonban van a képnek másik oldala is. Az ungvári „Kárpát“ cimü officziozus lap több tanítói állomásra hirdet pályázatot hivatalosan, ezek közül elég egyet említeni, hogy a baj okát felismerjük. A szászó - kai (bereghmegyei) tanító állomás járul mányai :

1 Egy szobából álló lakás és megfelelő gazdasági épület.

2. Fél telek után járó szántóföld, rét, legelő és erdő.

3. 5 köböl tengeri és 5 köböl zab.

4. Stola 10-12 frt.

5. Tandij 26 frt.

6. Az iskola fűtésére hat öl fa.

Az alvidéken a jóravaló gazdánál egy-egy konven- cziós béresnek kétszerennyije van, miként lehetne hát azt kívánni, hogy az említett járulmányokért képzett tanító válallkozzék a tanításra. Ha elcsapják az eddigieket, másokat nem kapnak helyükbe és akkor nem lesz senki, ki az illettő községekben tanító czimet viseljen. Pedig a felvidéki nép nagyon megérdemelné, hogy nevelésével törődjünk.

Közgazdaság.

A késmárki vászonkiállltás és első szepességi vászonvásár programmj a.

A nagyméltóságu földmivelés-, ipar-.“ s kereskedelmi m. kir. minisztérium és a tekintetes kassai kereskedelmi és iparkamara kezdeményezése folytán 1881 évijuuius hó második felében Késmárkon vászonvásárral egybekötött len-ésvászonkiállitás rendeztetik, melynek czólja a szepességi lentermelés s lenipar emelése.

E kiállításon bemutathatok:

1. Hazai len feldolgozatlan állapotban;

2. mindennemű lenszövetek az egyszerű vászontól kezdve a mintás damasig fehérített vagy nyers állapotba n

3. damasz-szövetekhez való mintarajzok és végre:

4. oly külföldi szövetnemek, melyek hazánkban legkelendőbbek s melyek kivitel s izlós tekintetében mintaszerűek.

Az első három csoporthoz tartozó tárgyakat hazánk bármely vidékén lakók állíthatnak ki, díjazásban azonban csak szepesmegyei kiállítók tárgyai részesülnek.

A negyedik csoporthoz tartozó tárgyak díjazásban nem részesülnek. Ily tárgyak beküldésére hazánk kereskedői kéretnek fel.

Dijakra eddig 400 frt áll rendelkezésre és pedig 200 frt mint a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi minisztérium és 200 frt mint a kassai ipar- s kereskedelmi kamara adománya.

Dijaztatni fognak:

az 1. csoportban: oly len mely minden tekintetben kitűnő;

2. csoportban: a legegyenesebben szőtt, hibátlan kötéssel és izlésteljes mintákkal biró szövetek;

3. csoportban: oly eredeti rajzok, melyek a műizlésnek teljesen eleget tesznek. Ezek közt a nemzeti izlósüeket illeti az elsőbbség.

A kiállítás e három csoportja leniparunkról teljes képet nyujtand s igy kereskedőink ennek állapotáról meggyőződést szerezhetnek és a kiállítással agybekötött vásáron a szövőkkel a közvetítés kizárásával egyenes üzleti összeköttetésbe léphetnek.

Gazdasági szempontból különösen fontos leven az, hogy szövőink a leggyümölcsözőbb irányban fejtsék ki tevékenységüket, vagyis kiválóan oly szövetnemeket és minőségűeket kiszitsenek, melyek honunkban a legnagyobb kelendőségnek örvendenek, a kiállítás 4. csoportja oly czélból rendeztetik, hogy az illetők ismeretei e tekintetben gyarapodjanak és ízlésük nemesitessék.

E czél minél nagyobb mérvben való elérhetése miatt felkértük az érdekelt kereskedő urakat, miszerint a 4. csoportba mintaszerű szöveteket beküldeni szíveskedjenek.

A kiállítók bejelentései a bizottság elnökéhez K é- ler Pál úrhoz czimzendők és legfeljebb 1881. évi már- czius 1-ig beküldendők.

Bármely csoportba tartozó tárgyak május hó 15-ig küldendők be.

Bővebb felvilágosítással szolgál az alólirt bizottság.

Kelt Késmárkon, 1880. évi október havában.

A kiállítási bizottság:

Deil Jenő s. k. Kéler Pál s. k.

Döller Autal s. k. * Kottlár Samu s. k.

Genersich Tivadar s. k. Morgenbesser Konrád s. k.

Ortmann Ernő s. k.

CSARNOK.

Izmail bey. (4)

— Keleti monda. —

(Lermontov Mihálytól.)

XVI.

Fölrázta .szenvedélyroham,

Nyergébe pattant, elrohan . . .

Egy percre, mint sötét madárka,

Föltűnt a hulla ott alant.

A köd bezárta nem sokára.

Sziklákon vitte őt lova,

Nem félt, nem nézett szót se merre,

Ily bátran az fut csak tova,

Kit üldöz a bűn szörnyű terhe.

XVII.

A cserkesz vájjon hova tart?

Hol csendesül meg már zavart Eszméje, lázas ifjú keble?

Pihenni itt ő nem akart.

Lovát nógatta, döfte egyre,

S ez nyargal, mint a szél, kitágul Orrlyuka, szikrát hány szeme.

Felbukkan im a pusztaságbul A kovahegy lánc teteje.

Mögötte kettős hófejével A Sát csúcs majd az égig ér fel.

S gondolja: „Nincs már messze s én Még célhoz érek idején!“

XVIII.

Előtte kékes színbe’ futnak,

Mint félig lógifal, az útnak Mentében koppasz hegytetők,

Mezők, álomkint eltűnők,

Szétválva, törve egyre-másra ...

Az óra múlt, utána más.

Őrültnek véli a ki látja De arcán egy minden vonás:

A vándort boszuszomja űzte.

A ló nem szokva, már kiáll,

A nap letér, pihenni száll.

A lég csipősb kezd lenni egyre.

Csak néz a puszta kőtömegre,

Mely bár sötétült, egyre nőtt . . .

Talány maradt a szem előtt.

XIX.

De hegyre bukkan végre, barna Nehéz felhőkint néze ki,

Körülte halmok, szélei

Mint perzsa szőnyeg tarka-barka.

Tajtékkal van lova tele,

Könyebbül itt lélegzete.

S a cserkesz elvonulni látja A gyermek év emlékeit,

Keblében ébred ifjú vágya .. .

Szeme könyekkel megtelik.

A gyűlölet elszunnyad erre,

Eszméi roppant súlya, terhe A szívről, látszott, hogy lehullt:

A homlok többé nem borult.

Szétnézve büszkeség dagasztá Hogy cserkesz s itt lön azzá,

Ez órjás sziklahegy között.

Hogy élte már lefolyt, feledte;

Gondolta, — s meg nem ütközött, —

Hogy ő világura e percbe’!

Feledte mind, mit szenvedett:

Rabévit, ellenit s barátját . . .

S leikével, mint fellelt aráját Ölelte a természetet!

XX.

A kék tetők pirosra válnak,

Felettők alkonyfény ragyog.

Sötétebb lesz a hegytorok,

A völgyből fel gomolygva szállnak A lomha ködnek leplei.

Már csak a ló robajjá hallik,

A távol ezt is elnyeli.

A sápadt őszi nap kialszik . . .

Virágok száraz kelyheit — Illatdus szirmok összehajlik, —

Álmatlan álmok meglepik.

Kisiklik néha csavarogva A szikla alul a kígyó S henyélve játszik a bokorba’,

Ezüstként fénylik illanó Futása közt hátán a pikkely ;

Páncéling s kard ily csillogó (Ha harcok végin nem szedik fel,

S a végzetes mezőn marad)

S csak hold, a csillagok lelik fel A bokrok közt vak éj alatt.

(Folytatjuk.)

Fordította: Flndcky Mihály.

A vasúti vonatok menet- és érkezési ideje.

Ungváron, f. évi október 15-től kezdve.

U ngvár-Budapest.

Ungváriul ind. 4 ó. 23 p. reg. Budapestre érk. 7 ó. 58 p. estve.

„ „ 3 ó. 40 p. délut. „ „ 6 ó. 30 p. reg.

Budapestről „ 10 ó. 50 p. este. Ungvárra „ 10 ó. 28 p. dólel. „ „ 7 ó. 34 p. reg. „ „ 11 ó. 6 p. éjjel

Ungvár-Beregszász.

Ungvárról ind. 7 ó. 36 p. reg. Beregszászra érk. 10 ó. 59 p. d. e.

„ „ 3 ó. 40 p. d. u. „ „ 12 ó. 23 p éjjel.

Beregszászról „ 3 6. 16 p. d. u. Ungvárra „ 6 j>. 35 p. d. u.

„ „ 4 ó. 44 p. reg. „ „ lO'ó. 28 p. d. e.

U ng vár-N y iregy háza.

Ungvárról ind. 4 ó. 23 p. reg. Nj iregyházára érk. 9 ó. 53 p. d.e.

„ „ 7 ó. 36 p reg. „ „ ló. 54p. d.u.

Nyíregyházáról,, 12 ó. 17 p. délben Ungvárra „ 6 ó. 30p. d.u.

„ „ 5 ó. 40 p. délut. „ „ 11 ó. 6 p. éjjel.

U ng vár-Kassa.

Ungvárról ind. 4 ó. 23 p. reg. Kassára érk. 12 ó. 3 p. délben.

„ „ 3 ó. 40 p. délut. „ „ 10 ó. 39 p. este.

Kassáról „ 3 ó. 45 p. reg. Ungvárra „ 10 ó. 28 p. délelőtt.

„ „ 4 ó 5 p. délut. „ „ 11 ó. 6 p. éjjel.

Zárórák a postahivatalnál.

Budapest, Nyíregyháza, Munkács M.-Sziget Kassa felé, a levólp. osztálynál: d. u. 7 óra, a kocsiposta osztálynál: d. u. 6 óra; — a d. u. 3 ó. 40 p. induló vonathoz ugyanarra d. u. 2 ó. 30 p. és 2 ó. 15 p. (Munkács kivételével.) — N.-Kaposra, Bory- niára, Szerednyére: a levélosztálynál: d. u. 7 ó., a kocsipostánál d. u. 6 ó, Nagymihályba: (Mezőlaborcon át Gácsország felé) a levélpostánál d. e. 10 ó. 30 p., a kocsipostánál 10 ó .

Szerkesztői üzenet.

Fábry Gyula pénzügyőri biztos urnák. A regale- ügyben lapunk múlt számában megjelent cikkünkre vonatkozó válaszát ma vettük kézhez, s igy annak csak a jövő számban adhatunk helyet.

Egy munkács e. m. áldozár-nak. Lapunk körén kívül esik, a munkács e. megyénél üresedésben lévő kanonoki állás betöltésére vonatkozó személyi kérdés szellőztetése, s ezért cikke, mely bár váloszul szolgál is az „Ungvár“ e tárgyban hozott közleményére, nem közölhető.

A pásztor leány. Kísérletnek megjárja, de a nagy közönség elé még nem való.

R. M. Tettük, s a válasz csak azért maradt el, mert a beválók közé soroztuk.

Felelős szerkesztő: Mihalkovich József.