Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-09-12 / 37. szám
Károly, Dézsy Ferencz, László Albert, Csuha István, Gasparo Antal, Stahlberger Mór, Fekésházy Lajos, Vidder Albert, Grosz Ábrahám, Andrejkovics Endre, Gyö- röcskey István, Héthy Antal, Bugyis András, Lehoczky Béla, Pólányi István, Csonka lgnácz, Kulin Aurél, Horváth Gábor id., Fekete Yincze, Szabó István, Berhelyi Ödön, Österreicher Mark, Be kény Belizár, Draveezky Aurél, Turner András, Gálocsy Károly, Markovics Márton, Bernath Dezső, Vidder Mór, Girsehik Adolf, Klein Áron, Bóth Pinkász, Scheffer Vilmos, Csuha Mihály, Juszkovics Ábrahám, Weinberger Lipót, dr. Zsíró István, Pogány Antal, Petiik János (tanár), Kaminszky József, Kandó Kálmán, Gortvay János, Vinkler Lemmel, Fel- földy Ödön, Hercz Benedek id., Tomcsányj László, Ehrenreich József, Pribék Antal, Orosz Aladár, Rozenblüth lgnácz, Eeizmann Bertalan, Gottlieb Ábrahám, Szmol- niczky János, Fehérváry Ferencz, Thuránszkv Tivadar, Pásztélyi János püspök, Pemp Antal, dr. Bene Sándor, Kron Chaim, Spitzer Armin, Brody Markus, Herskovics Áron, Molnár Elemér, Farkas Ferencz, Füzosséry Vince, Bemek Antal, Telendi Antal, Fekésházy Miklós, Bo- bovszky Tamás, Tóth Antal, Zinner Salamon, Vidder Manó, László Pál, Homicskó Miklós, dr. Preusz Adolf, Hampel János, dr. Novak Endre, Filipovics Hermann, Friedmann Rubin, Krausz Adolf, Hadzsega Bazil, Schmitzer Ede, Csicsery Antal, Tabódy Jenő, Laszkó- kay Béla, Bródy Zsigmond, Boykó Béla, Gottlieb Mihály, Tamasko Bálint, dr. Hercz Mór, Hirtenstein József, Draveezky Kálmán, Tarnóezy Ferencz, Virágh József, Tom- csáuyi Ödön, Lövi Náthán, Ackermann Náthán, Tom- csáuyi Gyula, Buday Miklós, Karpenczy Ferencz, Tlm- ránszky Ferencz, Fekésházy József, Bene Lajos, összesen 130. A közgazdasági hatóságok bíráskodási jogköre. A magyar büntető törvények életbeléptetéséről szóló 1880. évi 37. t. ez. 41. §-a jelöli meg főképen azon eseteket, amiknek elbírálása a közigazgatási hatóságok illetősége alá tartozik. Nem lesz fölösleges, az 1879. évi 40. t. c. §§-ból azon eseteket felsorolni, melyeket a közigazgatási hatóságokuak e czélra kijelölt személyei fognak ezután elbírálni. Ilyenek lesznek: az állatkínzás, árjegyzék kifiig- gesztetésének elmulasztása a hús- és kenyér elárusitásá- nál, árszabály megszegése; beteg állatokról emberekre átháromolható veszélyek kikerülése végett kiadott miniszteri rendeletek megszegése; bérkocsik fertőtleuités- ének elmulasztása ragályos beteg szállítása után ; bou- czolás, temetés, hulla- fölvétel és hulla- szállításra vq- nonatkozó szabályok megszegése; bujakorosnő dajkának szegődése; czim- vagy rangbitorlás; rend- vagy disz- jelek jogtalan vagy engedély nélküli viselése; csavargás; elhullott állatok elásatására vonatkozó szabályok megszegése; emlékszobrok, síremlékek bemocskolása; köztemetők, sétányok, kertek, ültetvények és tartozékaik rongálása; útmutatók, község- és mérföld-jelzők, tilalomtáblák rongálása vagy bemocskolása; építkezésekre, ros- kadó épületekre vonatkozó elővigyázati intézkedések elmulasztása ; érczedényekben való főzésre élelmi áruezik- kek tartására szolgáló szabályok megszegése; fáklyás- menet rendezése engedély nélkül vagy tilalom ellenére; fegyvertartás tilalom ellenére; fürdés mesztelenül, gyógyvagy szülész intézetek s fürdésre nézve közszemérem szempontjából kiadott szabályok megszegése; hatósági rendelet vagy hirdetmény rongálása, letépése; hidak, kompok, átjárók veszélyes karban tartása; hitelesítetlen mértékek használása és tartása; hús és kenyér árulása körül visszaélések; a kéjnőkre vonatkozó szabályok meg nem tartása; kiutasított egyének engedély nélküli visszatérésére ; kivilágítás rendezése tilalom ellenére; koldulás; közhivatali vagy katonai jelleg színlelése; ugyanily jelvény vagy egyenruha jogtalan viselése; köz- igazgatási hivatalnok s közeg szóbeli megsértése ; közlekedés akadályozása; figyelmeztető jelek fölállításának elmulasztása; ezek iedöntése vagy elvitele; kutak, források, vizvezetések beronditása, használkatlanná tetele ; lerészegités; lövőhely-nyitás engedely nélkül, lövöldözés lakhelyek közelében, lőfegyveradás hozzá nem értőnek; marhák, stb. vágására vonatkozó szabályok megszegése, név, állás lakhely be nem vallása vagy hamis bevallása hatósági fölszólitás folytán; nyilvános mulatatságok, látványok rendezése engedély nélkül; nyilvános ünnepélyek, körmenetek csoportosulások alkalmára tett hatósági intózkedések megszegése; orvosi segély igénybevételének elmulasztása családfők, stb. részéről, ragály bejelentésének elmulasztása az orvos részéről; részegség által való közbotrányokozás; robbantó anyagok készítésére, tartására, stb. vonatkozó szabályok megszegése; robbantás, sebes hajtás vagy lovaglás; segély megtagadása tűzvész vagy vizáradás idején; sütő-, mé- sszáros-, kéményseprő-ipar törvényes idő előtti beszüntetése; a szemét kihordásra vonatkozó szabályok megszegése; szilárd tárgyak járt helyre dobása, vagy fölállítása ; szinelőadás tartása belügyminiszteri jogosítvány vagy hatósági engedély nélkül; tűzvész ineggátlására vagy oltásra kiadott szabályok megszegése; vaspályán s melléképületeiben a biztonsági intézkedések megszegése; vendégkönyvbe beiratkozás megtagadása; hamis névbeirás; vendégkönyvbe beiratkozásra való fölhívás elmulasztása a vendéglős vagy alárendeltjei részéről; verekedés nyilvános helyeken; veszett állatok körüli gondatlanság ; veszélyes vadállatok, mérges kutyák tartása körüli vigyázatlanság; záróra meg nem tartása. S végre a közigazgatási hatóság illetősége alá tatozik: a vadászatról szóló 1872. évi 6. t. c. s a vadász- és fegyveradóról szóló 1875. évi 21-ik t. c. 16. §-a szerint büntetendő kihágások; továbbá a miniszteri rendelet által megállapított kihágások, a mennyeiben kifejezetten a járásbíróságok hatáskörébe nincsenek utalva; a törvényhatóság és városi szabályrendelet últal megállapított kihágások. Ezek szerint a fönt elősorolt kihágási eseteket tárgyaló közigazgatási közegeknek fontos szerepük nyílt a sept. 1-ével, s már maga a belügyminiszter 38,547 sz. a. az összes törvényhatóságokhoz intézete körrendeletében fölhvivja a törvényhatóságokat, hogy az uj büntető törvények tanulmányozásával igyekezzenek a a közigazgatási tisztviselők hozzájuk utalt ügyekben a díszes bírói hatalmat a leglelkiismeretesebbeu kezelni, figyelmeztetve őket azon személyes felelőségre, a mely reájuk akár mulasztásból, akár a törvények nem szabályos alkalmazásából hárul. Homicskó Miklós ur válasza. A „Kárpát“ f. hó 9-ről kelt 35. 36-ik száma hozza a válasz befejező közleményét. A négy hasábra terjedő közleményből, kivonva az ügy érdemére vonatkozókat, adjuk a következőket. „A Bugyis András ur exposéja — úgymond Homicskó úr — mindig a körül forog, hogy én orosz- ruthéu nyelven tartom hittani előadásaimat és hitszónoklataimat, és miért nem tartom tisztán magyar nyelven, mint a magyar tanulmányi alapból fentartott s magyar katholikus vallás alapból tisztességesen díjazott ungvári főgymnásiumi hittanár, és hogyan tudom én azt összeegyeztetni a magyar hazafias érzzlemmel? Hát Bugyis András fogalma szerint az nem is lehet magyar hazafias érzelmű, ki egy, Magyar országon tényleg létező nemzetiségnek nyelvén beszél? vagy mindaz a ki merészel bár jogosan és a törvény engedelmével más nyelven és nem magyarul beszélni, az már a hazafiat- lanság bűnébe esik? No akkor Bugyis András prépost ur is hazatiatlau, hisz ő is mint szerednyei plébános népével és cselédeivel mindig tótul és oroszul beszélt, sőt tudtommal, a szerednyei intelligentia kérelmére, hogy predicáljon már magyarul is, nem akarta azt tenni, jelenlegi plébániáján pedig szintén szükségesnek látja azt hogy a tót nyelvet is használja, sőt a nélkül nem is plebáuoskodhatnék ; de többet mondok ; fiiltanuja voltam, hogy tót beszédében oly szavakat is használt, melyeket hívei alig értettek; de azért épen oly igazságtalan volna az, ki őt hazafiatlannak modaná, mint ő, midőn engem és velem sokunkat azért nevez muszkáknak és hazafiat- lanoknak, mert az elodázhatlan szükség miatt, létező orosz népünk miatt merészelünk oroszul beszólni. Bugyis ur azt meri papírra nyilvánosan tenni, hogy ama hires „Magyar állam“ czikke után, a kassai kir. főigazgató Ungvárra sietett, s meggyőződést szerezvén a hires közlemény alaposságáról, határozottan meghagyta és reám parancsolt, miszerint előadásaimban respectájam a magyar nyelvet. Csudálkozom e merész állításon akkor, midőn egy oly nagy tiszteletet érdemlő férfiúra hivatkozik, mint a minő gymnasiumunk, kassai tankerületi főigazgatója, kinek figyelmét hivatalos működésem soha sem kerülte ki, s ki hosszú évektől óta jól tudta és tudja azt, miszerint mint gr. kath. hittanár és hitszónok kötelességemnél és hivatásomnál fogva jogosítva voltam arra, hogy az orosz-ruthén nyelvet szabadon használjam előadásaimban és hitszónoklataimban. Hogy pedig a magyar nyelvet kezdettől óta mindig re-peciáltam, hivatkozom — ha már kell védekeznem — 25 évi működésem alatt gondozott tanítványaimra, kik legjobban tudják azt, miszerint nemcsak mostan, de mindig a magyar nyelv volt fele részben az előadási nyelv, a tanulókkal való társalgásban pedig és a hivatalos kezelésben majdnem kizárólagosan a magyar. Hivatkozik Bugyis András ur b. e. Pankovics püspök parancsára és rendeletére, és engedetlenségemet úgy mint dacolásomat püspökömmel szemben dobja a nyilvánosság elé. holott jól tudja azt, miszerint egy papnak hivatalos müdödésében püspökével dacolni és nyílt rendeletéi ellenében engedetlennek lenni nem lehet, s hogy azt a ki igy tenni merészel, hivatalával és existentiájával játszik; én ha esetleg engedetlen lettem volna a hivatalos püspöki rendelet iránt, bizonyosan alá lettem volna vetve a canonicus processusnak. Hát annyira gyengének hitte Bugyis András ur b. e. Pankovics püspököt, hogy ő nem tudott volna érvényt szerezni jogos és törvényes rendeletéinek ? “ Azután a „válasz“ áttér egyes részletekre. Hogy Homicskó Bugyisnak a „M. Á“-ban megjelent cikkére nem válaszolt, bár a közlemény készen is volt, tette azt azért, mivel a főigazgató és püspöke tanácsolták Homicskónak, hogy polémiákba ne bocsátkozzék. Arra nézve, mintha Homicskó, Bugyis állítása szerint, a jelen körülményeket nem tartaná kedvezőknek az ügy szellőztetésére, tartván a leleplezésektől, megjegyzi, hogy múltja nyitott könyv, szabad abba betekintenie mindenkinek, a leleplezésektől nem tart. Szathmáry féle ügyében, a törvényes utat választotta, ily utón el is járt ügyében, azt tehát elodázni nam akarja. Hogy sajtópert nem kezdett, az igen természetes, ösmerve viszonyainkat ; de a legfőbb itélőszék végzésében különben is kimondotta, hogy azon ügy nem tartozik a sajtóbiró- ság elé. Arra hogy miért nem énekeltet a gör. kath. ifjúsággal a templomban, ha kívánná is Homicskó, ez újítást önmaga be nem hozhatta, ily ügy a felsőbb egyházi hatóság jogkörébe tartozik. Hogy az e. m. iskolák rendezése végett egy évi szabadságot kapott, a gimnáziumnál ez időre alkalmazott helyettes vallástanár díjazása nem fogja terhelni a vallásalapot, hanem az egyházmegyét. „Bugyis ur és rokon érzelmű társai igy szól továbbá Homicskó válaszában, a szabadságoltatást — mint mondja — aggodalommal fogadják, miért? mert én már eddigis mint tanfelügyelő muszkásitottam az iskolákat, legalább ez a magyarázata van hosszú okoskodásának. — Példákat hoz fel aggodalma bebizonyítására, és pedig első sorban a jenke- hitközségi iskola ügyét. Nagyon sokat kellene Írnom ezen iskola ügyéről, hogy teljes felvilágosítást adjak, de hogy rövid legyek, hivatkozom először a szathmári egyházmegye általam igen tisztelt főtanfeiügyelőjére Novak Antal kanonok ő nagyságára, ő tudná legjobban kiadni nekem a bizonyítványt Bugyis ur igaztalan állítása ellenében. Nem én követeltem ott az imádságoknak, hittanunk és egyházi énekeinknek, cyrill betűs nyelvem tanítását, de maga a nép, mely azon hi!községben többségben van, s csak azon feltétel alatt volt hajlandó egyesíteni az iskolát, ha ugyanazon iskolában vallásuk és rítusuk, egyházi nyelvükön, melyet ők teljesen értenek és megszoktak, tanittatik. Továbbá hogy hogy mentem én a legvégsőbb határokig az egyezkedésben, és hogy mindenképen igyekeztem a békés kiegyenlítést a fentebb tisztelettel említett kanonok-tanfelügyelőn kívül, hivatkozom az összes vegyes eommissióra, mely ha igazságos akar lenni, nekem adaudja az igazat. Annyira mentem a legszélsőbb engedékenységben, hogy midőn eljárásomról beszámoltam a ft. sz. széknek, nem találtam helyeslésre, mert feladtam a béke kedvéért, fiók hitközségünk egyházi és vallási érdekét, s azzal oda jutottam, hogy ütöttek egyik oldalról is és a másikról is. Ezt önnek, Bugyis uram el kell ismerni, ha bir azon meggyőződéssel, hogy még az ellenség irányában is igazságosnak kell lenni. Tudjuk mi azt jól, hogy azok a cyrilbetük nagyon de nagyon szúrják önnek a szemét, de tehetünk e mi arról, hogy ezer évvel ezelőtt azon betűkkel alakították meg őseink nyelvünk littera- turáját, és hogy talán szerencsétlenségünkre szomszédai vagyunk egy nagy birodalomnak, mely azon cyrill betűket használja. Hogy pedig cyrillbetüs népnek Magyar- országon lehet jó magyar hazafinak lenni és tényleg az is, bizonyítja a történelem a régen múltban épen úgy, mint a legközelebb múltban. Á német nemzet is épen úgy áll hátunk mögött mint az orosz, s mégis Magyarországon minden intelligens ember igyekszik úgy maga mint gyermekeivel megismertetni a német nyelvet. Igen — tehetne ön kifogást, ha a mi iutelligeu- tiánk idegenkednék a magyar nyelvtől, és az életben és sociális téren ragaszkodnék csak is a cyrill betűs nyelvhez, de édes uram, emelkedett fővel mondhatjuk mi azt, miszerint a magyar nyelvet csak úgy tudjuk, ha még nem jobban, mint ön uram, és rokon érzelmű társai. Bugyis ur tényeket kíván tőlem és nem hírlapi dicsekvéseket, igen, én tényeket mutathatok -fel, és ön azokat a tényeket jól ismeri, de tudni nem akarja, de hogy dicsekvésbe ne bocsátkozzam, ezúttal elhagyom azokat. Hogy Bugyis Audrás ur hosszú ue legyen, csak röviden hivatkozik a hírhedt hosszumezei iskolára, Lakárt és Ördög-Porubára. E két utolsóban még személyesen nem voltam, tehát el nem muszkásithattam azokat; a hosszumezei iskolára vonatkozólag pedig meg adtam feleletemet négy Ívnyi relatióban püspöki kormányom utján, melynek értelmében a nagymélt. miniszter ur által az alaptalan vádak alól, melyeket a felizgatott tanító tett, kegyelmesen felmentettünk, és eljárásunk tudomásul vétetett. Ha ön ngos uram kiváncsi látni és tudni a miniszteri leiratot, kész vagyok azt önnek bármikor megmutatni; közölni önnel, ily polémiában mint a minőbe mi jutottunk, illetlennek tartom.“ Védelmét igy végzi: „Nem lehet csudálkozásomat ki nem fejezni a felett hogy, Bugyis ur, miután a hazafiatlauság gyalázatos bűnét reám fogja, és oly veszélyesnek tüntet fel a magyarságra nézve a nagy közönség előtt, be valja azt, miszerint lapom, az a cyrill betűs „Kárpát“ hazafias irányú és magyar szellemben van szerkesztve. Eltagadhatta volna már azt is, úgy a mint tagadja azt, hogy lapom a magyarországi orosz nép nyelvén van Írva. Azt mondja, tud oroszul olvasni, és tudja a ruthén nép
