Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-09-05 / 36. szám
XVIII. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungvár 1880. vasárnap, szeptember 5. 36. szám. Előfizetési feltételek: Egy évre .....................G frt — Félévre ..........................3 „ — Negyed évre . . . . 1 ,, 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, September 4. Néhány szó az ipariskola kérdéséhez. Az „Ung“ két előbbi számában egy oly kérdés volt tárgyalva, mely városunk társadalmi kérdései között — nézetem szerint — az első helyet érdemli meg. Ez az „iskolabetegség“ s vele kapcsolatban a városunkban felállítandó „ipariskolainak kérdése. Nem akarok ismétlésekbe esni, sem nyilvánvaló dolgoknak hosszas tárgyalása által az olvasók figyelmét fárasztani, azért csak röviden, egy-két tény fölsorolása által fogom indítványomat mintegy bevezetni, melyet ez úttal tenni és leg főkép t. Kende Péter ungmegyei alispán úr figyelmébe ajánlani akarok. Hazánkat még nem is oly régen a prókátorok országának nevezték, természetesen azért, mert nemes ifjaink legnagyobb része e pályára özönlött; ma ugyan megszűnt ez az anomalia, de úgy látszik, csak azért, hogy egy másiknak adjon helyet, a mennyiben mai napság fiatal embereink nem kizárólag az ügyvédségre, hanem általában tudományos pályákra adják magukat. Az is, ez is kórállapot. Az állam nem lehet el intelligentia nélkül, de nem nélkülön- heti az iparos, kereskedő sat. osztályokat sem, s hol ez osztályok nincsenek meg, a vagy számba nem vehető jelentéktelenségben tengődnek, mint minálunk, ott az államnak magának kell őket előteremtenie. Márpedig első eszköze nem lehet más, mint megfelelő szaktanodák fölállítása. Városunkban egy ipariskolának fölállítása oly égető szükséggé vált, hogy attól tetemes anyagi áldozatok árán sem szabad visz- szariadnunk. Mert nem ok nélkül rendelte el, mint azt e napokban olvastuk, az osztrák kultuszminiszter, hogy a főigazgatók és középta- nodai igazgatók hassanak oda, hogy a középtanodába nem való elem szoritassék le a hova való, t. i. a polgári, kereskedelmi és ipariskolákba. A középtanodai-, polgári-, meg ipariskoláknak teljesen elütő feladatuk van, vegyes hallgatóságuk tehát az általános eredményre csak gátlólag hathat. A mi Cislajthaniára áll, az áll hazánkra, resp. városunkra is. Ha válásunkban ipariskolát állitunk, kettős célt érünk el: 1.) A helybeli főgymnasium megszabadulván a kebelébe minden évben befogadni kényszerült olyan oda nem való elemtől, mely az iskolába való járást csak időtöltésnek nézi, feladatának jobban fog megfelelhetni, 2.) A szülő fiait nem idegen feladatnak szolgáló, hanem olyan iskolába fogja küldhetni, mely élte céljára készíti elő. A végeredmény: intelligen- tiáink szellemi erőben gyarapodni fog, polgáraink pedig oly műveltségnek birtokába jutnak, mely őket arra képesíti, hogy nem lesznek saját jól falfogott érdekeiknek ellenében egyesek önző céljáinak vak eszközei. És most előadom azon módot, mely ha nem is szerzi meg rögtön a szükségesnek el- ösmert ipariskolát számunkra, de ahhoz egy lépéssel mindenesetre közelebb fog vezetni. Vegye az ügyet egy erélyes, az ipar úgy, mint a tanügy iránt általában buzgó egyén a kezébe. Én megyénk alispánját, t. K e n d e P é- ter urat kérem föl arra. Tegye magát érintkezésbe városunk polgármesterével, és hívja össze haladéktalanul városunk értelmes polgárait tanácskozásra. E tanácskozás alkalmával állapitassék meg azon összeg, melylyel a város az ügyet elősegíteni képes is, kész is; küldessék ki egy bizottság, mely Ungvár városának politikai és kereskedelmi helyzetéből önként folyó találó érvekkel ellátott folyamodványt készítsen a Nm. m. k. Kultuszminiszter úrhoz. Ezen folyamodványt pedig a város legtekintélyesebb férfiaiból álló küldötség folyó hó 15-ikén, midőn u. is a Miniszter úr Munkácsra jő az ottani községi iskolának megnyitási ünnepélyére személyesen és azon kérelemmel nyújtsa át, hogy 0 excellent! áj a folyamodványunkat a hely színén, mint Ungvár vendége, méltóztassék tanulmányozni. S ha a miniszter úr személyesen megjelenik közöttünk, s helybeli körülményeinkkel sa- iját szemeivel győződik meg, lehetetlennek tartom, hogy segélyét tölünk megtagadja. Scliürger Ferenc, (A megyei közigazgatásibizottság) rendes havi ülését f. hó 14-én tartja. (Ungvár városa fogyasztási-adó ügyében) benyújtott felebbezésre a belügyministerinm f. évi aug. 17-én 37498. sz. a. határozatot hozott; a leirat előre bocsátva minő mozzanatok történtek ez ügyben a város és a pénzügyi igazgatóság között, s hogy végre a városi képviselet April 3-iki határozata szerint a város ez adót házilag kezeli, mert annak kezelésével és beszedésével ßeismann Sámuel és Nebenzahl Mór bizattak meg, kik a beszedett adót a városnak naponta átadni tartoznak és íárag ságukért a város által di- j a z t a t n a k, — miután ezek szerint — úgymond — a panaszok alapja megszűnt, azokra nézve további érdemleges intézkedések szüksége is elenyészett. (A bélyeg és jogilletékek) hátralékára nézve a pénzügyministerium — az itteni adófelügyelőség utján — meghagyta Ungvár városának, hogy azokat f. é. október végéig, vagy legkésőbb nov. 20-ig kaladéktala- lanul behajtsa. (A belügyminiszter) aug. 18-án 37510. sz. a. Ungvár városának megengedte, hogy a város részére a fenállott kassai cs. k. helytartósági osztálynak 1860. évi márt. 15-én 2078—238. sz. a. kelt rendeletével adott azon engedély, hogy közjövedelmei szaporítása végett a bor és busfogyasztási adó után esetleg 2O°/0-ig terjedhető községi pótadót vehessen, továbbra is érvényben tartassék, magától értetvén, hogy ezáltal a törvényhatóságnak eddig is gyakorolt azon joga, hogy az évenként kivetendő ezen községi adó százalékát a megszabott korlátok között a költségvetósileg igazolt szükséglet arányában megállapíthassa, érintetlenül hagyatik. Homioskó Miklós ur válasza. B u g y i s András ur lapunk 32-ik számában nyílt támadást intézett Homicskó ur ellen. Támadásának lényege abban öszpontosult, hogy Homicskó ur gimnáziumi tanári s egyházmegyei tanfelügyelői minőségében kifejtett ténykedése hazafias tekintetben nem oly irányú, mint azt tőle a cikkíró szerint méltán" elvárhatni. Homicskó ur saját lapjában, az Ungváron megjelenő orosz „Kárpát“ 33. és 34-ik számaiban válaszol, válasza azonban e számmal befejezést még nem ért. Az eddig megjelent „Válaszából kivonva, az ügy lépyegére vonatkozókat, azt a következőkben adjuk. „Mindenki előtt, ki Bugyis András úrnak az „Ung“ 32-ik számában megjelent czikkét elolvassa, első sorban azon kérdés tűnik fel: bonnét ered azon nagy ellenséges iudulat, mely a czikkből s annak sorai közül Homicskó személye ellen kikandikál s különösen azok előtt, kik tudják azt, hogy két egyházi {személy állanak szemben egymással. E kérdésre szándékozik először megfelelni. Bugyis András úr a görög szertartási! katholikus egyháznak nem barátja; három évtized hosszú sora elég bizonyítékot tud arra felmutatni; -— hisz maga mondja czik- kében „graeca tides nulla tides“ — de miért épen néki, Homicskó Miklósnak oly elkeseredett és ki nem bókit- hető ellensége ? a nyitja annak az, hogy Homicskó Mki- lós kormánypárti, mig Bugyis András egy időtől óta az egyesült ellenzéki pártnak lett hive. Történt pedig a múlt országgyűlési képviselői választásunknál, hogy ő a kormánypárt jelöltjének egyik türhetlen hive volt, s a párt győzelme érdekében minden lehetőt megtett, mig Bugyis András, ur az ellenzéknek férfia volt. Azóta Bugyis András ur azt tapasztalja, hogy Homicskó tör- hetíen hive a kormánypártnak, és minden csekély erejét és befolyását, azon párt érdekének használta fel. Tagadja bár Bugyis, Homicskó fenti állításait, az mindegy, az általa ellene felhozott hazafiatlanság bűneit az tisztítani nem fogja, és ő beösmeri azt, hogy az ostorozott és üldözött bűnt nem enyhíti lényegében az ellenséges indulat, és nincs is szándékában azzal védekezni, hogy Bugyis ur neki személyes ellensége, lehet, hogy ő csupa bazafiságból hazafiatlan bűneiért igazságos ellensége. Ám legyen az ő szavai szerint, de neki erkölcsi kötelessége a nagy közönség előtt, a Bugyis által idézett latin közmondást: „Iguotos; fallit, notis est derisui“ nem alkalmazhatónak nyilvánítani, úgy nemkülönben batározattan kimondani azt, hogy nem tartozik azok közé. kik a szegény magyarnak — mint ő mondja — port hintenek a szemébe. Mindenek előtt nyilt homlokkal mondhatja, miszerint 25 éves nyilvános élete mint tanárnak, alkotmányos honpolgárnak és egyházi személynek nyitott könyv, a melybe mindenkinek szabadon lehet betekinteni, s tetteit valamint nem fogja soha megtagadni, úgy azokat szégyeneim sem fogja.“ „Bugyis ur mondja, — igy szól Homicskó—hogy nem akarja említeni az absolut s a Schmerling korszakban tanúsított szereplésemet, és ezzel mintegy azt akarná mondani, — mintha azon korszakban lennének olyan tényeim, melyek sötét és eltörülhetetlen foltot és bélyeget hagytak volna rajtam. Ha már nem volt szives Bugyis főesperes és plébános ur engem megkímélni újabb korszakokbeli bűneim felemlitésétől, úgy kár a régieket is elhallgatni, legalább lenne alkalmam nekem is viszonzásul a régi dolgokkal foglalkozni, ha már vtan botrány, legyen meg az a maga teljes épségében. En, mint fentebb mondottam, engedek szabadon betekinteni múltamba, s ha van bennem bűn, lakóijain érte, de más se igyekezzék nagyon tisztának tartani magát.“ Ezután Homicskó ur reflektál azon vádra, mintha ő a „Magyarország“ s a „Magyar Korona“ szerkesztőségeinél, pánszláv tendentiái ellen védekezve dicsekedett volna, hogy mit s mennyit tett a magyarság érdekében. Ő nem dicsérte magát, magáról mit sem Íratott, hanem midőn a fővárosban léte alkalmával figyelmessé tétetett a „M—g“-nak lapjára vonatkozó közleményére, a szerkesztőségnél igazolta, hogy lapja hazafias irányú, s a „M. K.“-ban reá vonatkozólag megjelent közleményt nem sugalmazta, mert ö arról csakis akkor nyert tudomást, TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. \ KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE.
