Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-08-08 / 32. szám
igen értik meg. E körülmény nagy óvatosságra int hogy a midőn Homicskó lapja ellen a vidékről vádakozások küldetnek be, ne adjunk azoknak rögtön hitelt, mert különben azon igazságtalanságba eshetnénk, hogy haza- íiatlanság gyanújába veszünk ép egy oly buzgó hazafit, ki a hazafias magyar szellem terjesztésében aligha többet nem tesz, mint azok, kik őt panaszláv érzelmekről gyanúsítják.“ — Vajha me gér dem lett dicsőítés volna ez. Egyidejileg a „Magy a o r s z ág“ 212-ik számának újdonságai között Homicskó Miklós ur lapja a „Kárpát“ megtámadtatott, mivel állandóan „ezár“-uak nevezi uralkodónkat, dacára annak, hogy e szó „Király“ oroszul nem „ezár“ hanem „Krály“ vagy pedig „Koroly“. Ennek megjelenése után nyomban a „Magyar orsz á g“ f. é. 213-ik számában vonatkozással az imént idézett közleményre, az áll „hogy Homicskó ur megjelent a lap szerkesztőségében, és kijelentette hogy ő pánszláv teudeutiákkal éppen nem vádolható, — felmutatta lapjának több példányát, melyeknek valamennyi cikke a magyarosodás érdekében emel szót; nevezetesen hogy a görög katholikusok egyházi szertartásai magyarul is végezhetők, hogy a szertartási könyvek magyarra fordítása szükséges stb.“— Homicskó ur tehát a lap szerkesztőségében védekezett pánszláv teudentiái ellen, dicsekedve — mit és mennyit tett a magyarság érdekében. — Ezeket olvasva eszembe jutott azou latin közmondás: „lguotos íallis, uotis est derisui,“ Uram Isten mennyi port hintenek a szegény magyarnak szemébe! Kísértsük meg dióhéjban Főtisztelendő Homicskó Miklós urat a maga valóságában előállítani, habár megtörténhetik velem: „szólj igazat betörik a fejed“. Ám lássuk Plató emberét! Isten látja lelkem, ón volnék az, ki leginkább örülnék, ha említett napíhir és ujdouságbeli közlemény alapos volna. Nem hiába mondá az Üdvözítő: „Gyümölcseikről isme ritek meg őket;“ Én is gyümölcse után becsülöm a fát, — a madarat daliáról, az embert tetteiből ismerjük meg. — Nem említem az absolut s a Schmerling korszakban tanúsított szereplését Homicskó Miklós urnák, mely időben bajosan is lehetett a magyar ellen beszélni és teuui, pánszláv érdekeket előmozdítani s ily utón érdemeket szerezni. Csak a közel múltat s a jelent veszem elő s nem is jó kedvemből, hanem a „Magyarország“ s „Magyar Korona“ említett közleménye által provokálva s az igazság érdekében teszem azt. Nem a személy iránti gyűlöletből, mely távol legyen tőlem : hanem az ügy érdekében, kötelességből, haza- íiságból. Homicskó Miklós ungvári íőgymn. tanár, azaz gk. hitszónok. Hogy e tisztét miként töltötte be a magyar nemzetiség kárára eléggé földerítettem 187G april 11. kelt s ugyanazon év april 21-ki 91. számú „Magyar Állam “-ban közlött levelemben, mely szerint Homicskó Miklós hittanár úr a hitszónoklatokat és hittani elemzéseket a magyar ajkú, de görög kath. ifjúságnak kizárólag csak is orosz-muszka nyelven tartotta, dacára b. e. Pankovics püspök határozott rendeletének, mellyel meghagyta s parancsolta Homicskó urnák, hogy hitszónoklatait, előadásait a főgymnasiumi ifjúságnak magyar nyelven tartsa. A segéd hitszónok az algymnaSiumi ifjúságnál e szerint járt el, de Homicskó úr dacolva hazafias püspökével, ezt nem tette, s hogy a mai napig is nem tartja tisztán orosz nyelven, nem az ő, hanem e kassa kerületi főigazgató úr érdeme, ki a „Magyar- Á!lam“-ban közlött valóban boszantó s hazafiatlan eljárás következtében Ungvárra sietett, - - s meggyőződést szerezvén a közlemény alaposságáról, határozottan meghagyta s reá parancsolt Homicskó úrra, miszerint ezu- táui előadásaiba respectálja a magyar elemet. S ezen időtől föváltva, vagyis vegyesen magyar és orosz nyelven tartja előadásait. Ha Homicskó Miklós úr oly hazafias elveket hirdet, oly szószólója a magyar nemzeti eszmének és oly erélyesen törekszik ellensúlyozni ama pánszláv agitátorok működését, kik a magyar ajkú ru- thén népet a muszka célok eszközeivé szeretnék megnyerni, — s ha olyan hazafi milyennek a „Magyar Korona“ idézett közleménye vallja, s olvasó közönségével elhitetni igyekszik, kérdem: miért nem végzi a hitszónoklatokat, hitelemzéseket Homicskó Miklós, a magyar kath. tanulmányialapból fentartott s magyar kath. vallásalapból tisztességesen díjazott ungvári főgymn. hittanár magyar nyelven, melyet az ungvári gymnasiumi görög kath. ifjúság nemcsak ért, de tökéletesen beszél is; — hanem végzi kötelmeit vegyesen, vagyis is fölváltva magyar és orosz nyelven, mely utóbbit az ungvári gymnasiumi görögkatholikus ifjúságának egy része nem is érti ? Hogyan egyeztetheti ezt össze Homicskó úr magyar hazafias érzelmeivel? Helyén látom itt megjegyni miszerint a főnt említett s a „Magyar Állam“-ban megjelent közleményről megemlékezvén Homicskó Miklós úr 1876 május 8-án kelt 17. számú „Magyar Kárpátijában (már megszűnt,) azt ígérte: „mi fogunk válaszolni a provocátiókra tárgyilagosan s biztosítjuk a főesperes urat, hogy nem fogjuk oly epésen, de rósz akarattal sem válaszunkat megtenni. (Mily tárgyilagos, e kevés szava is tanúsítja.) Azonban Homicskó Miklós úr ez Ígéretével mai napig is adós. Valószínű, miszerint a jelen körülményeket és viszonyokat nem tartja kedvezőknek az ügy szellőztetésére, tartván a további leleplezésektől, kivált a Szathm. ry Sámuel féle röpirat ulán, mellyel szemben, dacára igére teiuek és hencegéseinek, nem találja tanácsosnak sajtóper utján történő igazolását, hanem mint biztos tudomásunk van, kereste és keresi olyau utakon, melyeken elodázhatja ugyan, de a Damokles kardot fejéről elhárítani nem képes. Nem de az idő mindent eltakar? ! (E pontban előadottakra azt kell megjegyeznünk, hogy Homicskó Miklós ur Szathmáry elleni ügyében törvényes utón, keresetét legújabban azon bíróság előtt megindít i, melyet a legfőbb ité- lőszék ügyében illetékesnek mondott ki. A szerk.) De visszatérve a „Magyar Korona“ közleményére Homicskó úriói azt Írja: „főtiszteleudő Homicskó Miklós úr volt úgyszólván kezdeményezője és azóta is a legerélyesebb sürgetője, hogy a lythurgiában az orosz nyelv helyett a magyar használtassék“. Jó volt oda illeszteni e szócskát: úgyszólván, mert a tények ellenkezőt bizonyítanak. A sok közöl csak egyet hozok föl. Homicskó Miklós úr az ungvári fögyran. görög kath. ifjúságának hittanára; közuap a mikor akkor, vasár és ünnepnapokon pedig rendesen csendes szent misét köteles tartani az ifjúságnak ; ha Homicskó Milos úr a legha- zafiasabb elveket hirdeti és szószólója a magyar nemzeti eszmének; ha u gy s z ó 1 v á n kezdeményezője és azóía a legerélyebb sürgetője annak, hogy a gör. kath. lythurgiában az orosz helyett a magyar használtassék, — miért nem intézkedett mint a magyar nemzet barátja, miért nem intézkedik, hogy a csendes szent misék alatt a gör. kath. de magyar ajkú ifjúság: (lásd a gymnasiumi programunkat:) magyar nyelven énekeljen s zengje a hymuuszokat. De eziránt nem intézkedett eddig s igy habár a „Magyarország“ f. év 213. számának újdonságok rovatában megjelent közlemény szerint védekezik, dicsekszik, mit és inenuyit tesz ö a magyarosodás érdekében, nevezeteseu: hegy a gör. szertartások magyar nyelven is végezhetők, -- miért nem tartotta a hitszó- uokiatait s előadásába magyar nyelven, s miért nem énekeltet magyarul? ugyebár zavarná a rituA, mint állitá Tóth Miklós eperjesi püspök szentelése alkalmával. De, ha az énekes orosz vagy ó szláv nyelven végzett szeut mise alatt s közben görögül énekelheti a hytnnus egyes részeit pl. Agios otlmos, agios athanatos, eleyson imát, stb. s ez nem zavarja a szláv nyelvű lythurgiát ? annál könnyebben dicsőítheti a magyar ajkú grk. ifjúság- istenét csendes szt. mise alatt magyar nyelven. Ezek előre bocsátása után, ha való a „Magyar Korona“ azon értesülése, miszerint a vallás és közoktatási m. kir. miniszter úrtól Homicskó Miklós úr mint liitamir egy évi szabadsági időt nyert, mely szabadság idő mint biztos tudomásunk van, múlt évi kérelmére tők határozottan megtagadtatott, s ha jelenben csakugyan megnyerte (természetesen a vallásalap terhére melynek kimerithétlen (?) pénztárából telik a helyettes díjazása,) hogy teljes gondját és idejét az egyházmegye népiskoláinak tüzetes megvizsgálására és rendezésére fordíthassa, (mintha bizony e:.t káptalani rendes kanonok meg nem tehetné, máit más egyházmegyékben a főesperesek közbejöttével) én és rokonérzeímü társaim e szabadságolást aggodalommal fogadjuk. Mert hogy csak egy esetet hozzak föl: Homicskó Miklós úr a jenkei rom. kath. iskolában, hová grk. tótajku gyermekek is járnak, azt követelte a két kath. fél tauoncai egyesítése tárgyában a helyszínén 1879 október 1-én működő szatmári és munkácsi ft. püspöki vegyes bizottságban: hogy a grkatli. tótajku gyermekek ciryllbetűs orosz nyelven oktattassanak a róra. kath. orgonista tanító által (az egyesülés feltételéül ezt tűzvén ki,) mely nyelven a gör. kath. hívek nemcsak nem beszélnek, de azt nem is értik, s mely követelést az ungi róm. kath. főesperes határozottan visszautasította, ragaszkodván az ország törvényéhez, moly az anya és magyar nyelveni tanítást parancsolja, de a vallás oktatást sájátfelü hitoktatókra bízza. Ez alapon a jegyzőkönyv ugyan felvétetett, de a szabályszerű egyesülésből még eddig mi sem lett, pedig már 10 hóngp múlt el, s miért? — Tényleg azonban az egyesülés létezik, a gör. kath. gyermekek a róm. kath. iskolába járnak s mint az iskolát vizsgáló főesperes örömmel tapasztalta, a május végével tartott vizsgán meglepő eredmónynyel a tót és magyar nyelvben nagy haladást tanúsítottak a gyermekek. Vagy ez is Homicskó úr érdeme? ki a „Magyarország“ 213 száma szerint nem vádolható pánszláv tendentiával ? Tények, tények kellenek nekünk, hogy a hírlapokban olvasható dicsekvéseit elhigyjük. Uraim 1 ha Jenkén megtörténhetett róm. katholikusok iskoijánál, melyben szívesen látjuk a gör. kath. tanoncokat, Homicskó űr botrányos és törvénytelen követelése, mi történhetik más helyütt, ha szabadság idejét a munkácsi egyházmegye népiskoláinak tüzetes rendezésére forditaudja? Hogy hosszú ne legyek, a hírhedt hosszumezői iskolára, Lakárt, Ördög Poruba vegyes rithusu iskolákra hivatkozom, hol a gör. kath. tótajku gyermekek az érthetetlen ciryllbetűs olvasás és írással kinoztatuak, pedig ez nem anyanyelvűk. Tessék próbául olvastatni a gyermekekkel, s az olvasmányt — biztosítom — hogy saját szavaikkal megfejteni nem bírják. Megkísértettem, mert hivatalos kötelmemnél fogva, a latin szertartásu gyermekek miatt, kik ott iskolába járnak, ama helyeken többször megjelentem. Ez abnormis helyzetről kell hogy tudomással bírjon Homicskó Miklós úr, mert már évektől Munkács — egyházmegyei főtanfelügyelő, s itt a közelben; fel kell tennem tehát róla, miszerint ez iskolákat meglátogatta. Tessék tehát ez urra bízni a gör. katholikus iskolákat, majd ő magyar szellemben fogja rendezni és vezettetni! Kötve hiszek a komának! Még b. e. Pankovics püspök mondása fülemben cseng: „Barátom graeca fi des ............, “ Igaz: aiDcs szabály kivétel nélkül. Hát a Munkács-egyháztnegyei ft. főesperes urak, kiket a magyar kath. vallásalapból évi 200 frt utazási átalánynyal látott el a magas kormány iskolalátogatási címen, ezen urak buzgalma, ügyszeretete és hazafisága, kik megyéik körében működnek, nem volna elegendő a főesperesség iskolái rendezéséi e? s ők heten nem volnának képesek annyit tenni, mennyit a roppant téren Homicskó Miklós egyházmegyei főtan fel ügyelő ur képesnek hiszi magát?! Szép! Azonban ily viszonyok között én megköszönném a méltóságos püspök urnák az ily szegénységi bizonyítván) mint főesperes. Homicskó Miklós egyházmegyei tanfelügyelő ur hazafisága (?) iskolai ügyszeretete (?) itt nálunk eléggé ismeretes, tanúságot tehetne, erről azonban abereghme- gyei közigazgatási bizottság s kir. tanfelügyelő, s aligha köszönettel fogadná ezt a nevezett ur. Hogy Homicskó Miklós ur, mint az orosz „Kárpát“ szerkesztője ezt magyar szellemben szerkeszti most, megengedem; de azon megjegyzéssel, hogy lapját nem a magyarországi rufchén nép nyelven szerkeszti, s azért legnagyobb részben csak az érti, ki a muszka litheráturában jártas. Magam is tudok olvasni, s bár beszélem a ruthón nép nyelvét, de birzouy keveset értek meg lapjából. Elhiszem, hogy magyar szellem leugi át lapját, mert különben a kormánytól húzott subventiója elpárol ogna. Tisza miniszterelnök 0 excellentiája e részben tréfát nem ismer. Homicskó Miklós magyar érzelmeire vonatkozólag még egyet jegyzek meg mint euríósumot, de jellemzőt. Boldogult édes atyjának volt több fia,' tudtommal Sándor, András, Miklós, János, Elek. Isten áldja meg porait! Öt fiának talált a naptárban Magyarországban szokásos katholikus kereszt nevet. Homicskó Miklós urnák tudtommal van egy fia, annak is neve Vladimir, bizonyosan Bendegúz vagy Korvin Mátyás vezértúrsainak- vagy hősei egyikének neve lehetett. Igen, Petersburg- ban ! De elég a jelen alkalommal, s most azou óhajtással fejezem be soraimat, vajha a viszonyok és körülmények által ne volnék kényszerítve hasonló exposéra, s jellemzésre, s most éljen a haza! éljen a király! S vajha az egyetértést köztünk meg ne zavarná senki ambiti- ója. Versenyezzünk a haza szeretetében, a nép igaz s valódi érdekeinek, tehát a valláserkölcsös nevelés s oktatás előmozdításában. Ekkor fölvirágozand a haza s a hálás utódok áldani fogják még porainkat is .Mindenesetre pedig, nyugtatni fog az öntudat már ez életben, hogy kötelmünket teljesítettük. Isten velünk! Bugyis András prépost plébános ungi lat. sz. foesperos. Különfélék. — Augusztus 7. — (A színi kerületek) eltörlése vagy uj beosztása tárgyában a m. színészi egyesület központi igazgató tanácsa feszólitotta a jelenleg fenálló 29 szinike- rület igazgatóit, hogy ez ügyben véleményüket az au- gustus 10-én tartandó közgyűlés előtt terjeszszék elő. E felszólítás alapján 19 igazgató tehát a többség a színi kerületek feltétlen eltörlése mellett nyilatkozott. (Sport.) Múlt szombaton Durcsák Dezső szoi- gabiró által K. Szlatirián rendezett vadászaton egy harmadfél mázsa súlyú nyolez agancsu szarvas esett el. A
