Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

XVIII. évfolyam. 32. szám. Ungvár 188#. vasárnap, augusztus 8. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő műiden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratok vissza nem adat­nak. UNG TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Előfizetési feltételek: Egy évre .........................6 frt — Félévre...............................3 „ — Negyed évre .... 1 ., 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Uug kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába külden­dők. Kiadó hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. A KŰZMIVELQDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Nyílttéri Soronként 20 kr. Ungvár, augusztus 7. Mi kísért . . . . ? Rövid hírek, de rettenetesek. Mintha csak a „saison morte“ élénkítésére gon­dolnának azok az újságírók, oly isszonyú egymásután­ban sorolák föl az öngyilkosságokat. Ma egy fiatal tehetséges jogtudor és költő esik kétségbe nem bírja tovább e harczot keserű végzetével, — egyetlen nyomás és az ifjú szív megszűnt dobogni; — holnap ismét úgy családapa veti magát a folyam habjai közzé, hiszen ennek száguldó hullámai nem ál­lanak meg senki kedvéért sem, nem mondják el a tit­kot, mit ezer és ezer fölindult kebel bízott reájuk . . . rohannak tovább, hallgatnak és hüs ágyukban ezer éle­tet, ezer halált rejtenek. evekig küzd a tehetség, millió akadályokat gördít el a lángész, törhetlen bizalommal néz a jövő elé az op­timista, és ... a tehetség elbukni kénytelen, a lángész eltörpül az elbizakodottsággal szemben, az optimistából végül pessiinista lesz, . . . egy pár sor- mely meghiú­sult reményeket tolmácsol, egy kis darabka hideg ólom ... és az egyenlőség üli diadalát. Mintha csak felbomlani készülne az egész társadalom. Mintha csak maga felett látná lebegni a végzetet, mely elől nincs kitérés, melylyel síkra kell szállnia azon biztos tudatban, hogy e harez csak leveretésével fog végződni, mert alapjában korhadt minden intézménye, életereiben van megtámadva létfeltétele, már pedig a halálitélet az marad, ha végre nem is hajtják ... a kegyelem nem szabadulást, hanem csak végtelenre nyúj­tott küzdelmet jelent. Meg van támadva a társadalom minden rétege és az öngyilkosok légiójában bizon vajmi kevés akad, kinek kezébe szerelmi bú, vagy asszony hűtlensége nyomta volna a gyilkoló fegyvert. Komoly, tudományos, törekvő emberek; ügyvédek, kereskedők, bírák, magánzók oly rettentő számban un­ják meg az élet fáradalmait, hogy a jelenség, melyet az újdonság hajhászó közönség egyszerűen tudomásul vesz, nemcsak megszomoritó, de valóban kétségbeejtő. Nemcsak az ásitás ragályos, az öngyilkossági ma­nia is roppant hamar terjed. Ma még talán sokan meg nem értik azt, mint lehetett ez vagy amaz olyan kislelkü, hogy mindjárt elvesztve minden bátorságát, öngyilkossá lett, önmaga vetett véget azon életnek, melyet maga teremtett meg, de mások tettek tönkre .........és holnap talán már mind­azok ugyanazt teszik. Bátorság vezérli-e az öngyilkos kezét, homály bo­rul-e elméjére, a kétségbeesés fosztja-e meg gondolko­dási képességétől és öntudatlanul hajtja-e végre az iszonyú tetet, mind oly kérdések, melyekkel, talán a psychologiáuak hivatása foglalkozni, mi ezúttal e kór- jelenségnek okait magában a talajban, a társadalomban, a megmételyezett társadalomban keressük. „Erköcsi szabadság, . . . polgári rabszol­gaság anya és leány; . . . álomban fogantaira, ébren születve! “ Minden csak látszat. Ennek élünk mi ma; illasiókat táplálunk és mi­dőn az illusiók, az ábrándok helyére a való lép. . . . ezzel együtt jár a kétségbeesés is. Hiszen igaz, ha minden ember egyaránt bölcs, egyaránt tehetséges, egyforma hajlamokkal megáldott lenne, . . nem volna akkor szükség semmiféle összekötő kapocsra, mely talán a látszólagos ellentéteket hozza össze egymással. Embrek teszik a társadalmat, ezektől függ hogy milyen legyen az. Minden népnek olyan vezérei vannak, milyeneket az megérdemel. Nos akkor mi igazán szépen vagyunk, mert azok, kik a mi sorsunkat intézik, visszásán fogják fel hivatá­sukat, megbocsátják a bűnt, a vétket dicsfénynyel ve­szik körül s mint a műveletlen földön a burján üti fel magát, úgy lepi el a mi társadalmi életünket is oly rák­fene, mely gyógyithatlan mindaddig, migazt gyöke­restől ki nem irtják, vagyis röviden szólva: az intézők­nek kell elhullniok, hogy az intézmény maradhasson. Nem vezérli az öngyilkost távolról sem azon gon­dolat, hogyha majd kihűlt teteme felett a sir bezárul, a világ csak szépet s jót fog róla mondani! Nem vezérli ez eszme, bizonyára nem ! Pedig ha halála pillanatában még fen tudná dics­világát tartani, akkor minden esetre ki lenne elégítve ha máskor sohasem volt. Milyen derék, emberré lesz ez vagy amaz, mi­helyt főbe lövi magát! Mily lángész, mily jövendő nagyság veszett el egyikkel-másikkal mihelyt fölakasztja magát ! Pedig itt járt köztünk elég ideig! Kereste az elismerést szüntelen fáradozásáért, kereste a nyugalmat annyi kin után, — csakhogy akkor még ólt — az élő pedig mindig tövis annak szemében, ki szintén élni akar és vajmi kevés azon önzetlenek száma, kik magukbaD ne vélnének több létjogosultságot, mint más ezerben, kiket pedig minden létezésre jogosít. Mig itt járnak, elvesznek a hiú czélért versenyzők között. Vagy elég erősek és szemtelenek, hogy minden támadást hason fegyverrel torolnak vissza, a midőn aztán igy-amugy csak elboldogulhatnak; —- vagy pedig megijednek mindjárt, megyőződnek arról, hogy ők a protectió korszakának csak mostoha gyermekei és önkényt térnek ki minden megpróbáltatás elől, mely bizonyára nem hagyná őket érintetlenül. A midőn az emberek szabadoknak kezdették ma­gukat érezni, önkényt hajták fejeiket a járom alá, keze­ikre maguk húzták a bilincseket, azt hitték, csak játék­ról van szó. Mily üdvtelen álom, mily kárhozatos csalódás ! Mosolygva léptek a zsarnokság börtöneibe, mert ennek falait a bizalom fényétől nem láthatták. De próbálták csak aztán szabadságukat vissza­nyerni, gyenge fejük ezer darabra törve hullott vissza a magasból. Kár e szabadsággal kérkednünk, a midőn pedig nem vagyunk egyebek, mint a sors rabszolgái, a nagy­úri kegy játéklabdája, melyet a kegyelmes passió, a szabadalmazott gazemberség hány kénye kedve szerint ide s tova. Beteg a társadalom, mert elveszte szabadságát. Ki szabadnak érzi magát, ne üljön a sors szeke­rébe, mert ennek gyors futása elszédit, milliók buknak ki belőle és vas kerekei egész nemzedékeket zúznak össze. Az emberd szabadság, a legszentebb e föl­dön, gyalázatosán meg vau b e c s t el e n i t ve. Kik az egyenlőség tanait hirdetik, ők maguk aláz­zák meg az egyenlőséget. Tanait uralkodási vágyuk tör­vényeivé, kielégithetlen ambitiójuk zsinórmértékeivé tették! Hulljon le a fátyol mindarról, mi azért lesz sze­rencsétlenségünk kutforrásává, hogy azt nem láthatjuk 1 Hulljon le a hályog azok szemeiről, kiket a túlfeszített elbizakodottság tett elsahultakká; térjen vissza kiki azon korlátok közé, melyeket a kellően felfogott és kiérdemelt szabadság tűzött eléje, de mindenekelőtt kísért­sék meg az öngyilkosságban rejlő üdvöt azok, kik annyi öngyilkosságnak az okai akkor kevesebb „korán sírba szállott szép tehet­ségről“ de annál több „elismert érdemiről új­ságolhatunk. Pollák Gyula. Ungvár város képviselete aug 2-án ülést tartott- Ez alkalommal H agy árosy Gyula egyhangúlag al­jegyzővé megválasztatott. Ez ülésen Lehoczky polgár­mester bejelentő, miként Pieré Henrik rendőrkapitány a polgármester által tett rendőri intézkedést önhatal­múlag hatályon kívül helyezte, miáltal az elöljáró intéz­kedései iránti köteles tiszteletet sértő meg. A képvise­let ez ügyből kifolyólag a rendőrkapitány ellen a fe­gyelmi eljárást elrendelte. A gyógyszertári jognak végrehajtás utján való lefoglalásánál követendő eljárás ügyében a belügyminisz­ter a törvényhatósághoz a következő körrendeletét in­tézte: Azon eshetőségnek kikerülése szempontjából, ne­hogy valamely gyógyszertárnak személyes üzleti joga, bírói végrehatás utján eladassék, felhívom a törvényha­tóságot, hogy valahányszor valamely gyógyszertári jog­nak végrehajtási utón való lefoglalása a bíróság részé­ről a törvényhatósággal közöltetni fog: az illető bíró­ságot azonnal értesítse arról, vájjon azon gyógyszertár, a mely a bíró lefoglalás tárgyát képezi, reál- vagy sze­mélyes üzleti jogu-e? mely utóbbi esetben egyúttal figyelmeztesse a bíróságot, hogy személyes üzleti jog, az 1876. évi XIV. t. ez. 131. § a értelmében el nem adható. Azon esetre pedig, ha a törvényhatóságnak a kér­désben levő gyógyszertár üzleti jogára nézve netán va­lamely kétsége lenne: felvilágosítás nyerése czéljából mindenkor közvetlenül ide 'forduljon. A képzőművészet és Ungmegye. A megyei bizott­ság aug. 6-iki ülésében a képzőművészet pártolása ha- tároztatott el s a módozatok megállapítása iránt egy bi­zottság küldetett ki. Festészetünk az újabb időben vi­lághírű képviselőket mutathat fel, művészeink nagy száma azonban a külföldön talál kenyeret, a magyar genre, mely befogadtatott a világ festői tárgyai közé, kevés ki­vétellel a külföld számára készül. Üdvös lesz tehát, ha a megyék; igy Ungmegye is, együttesen, talán tár­saságot alakítva, fogják pártolni a hazai festészetet. Im­már meg is történt a kezdeményező lépés; Búgyis apát az ülésen azon lelkes indítványt tette, hogy a me­gyei terem számára közadakozás utján készíttessék el hazai művészeink egyikével ő felsége életnagysága arc­képe, s ő é célra 100 irtott felajánlott; őszinte elisme­rés illeti a nemes főpap ebbeli újabb nemes tettét, s áldozatkészségét. A hazai művészet pártolása a közim- velődósi politikának egyik hathatós emeltyűje; a közmi’- velődés képezi századunk eszméjének főcélját a társa­dalmi törekvések körében. Mt ajánljuk figyelmébe a me­gye főtisztviselőinek, bizottságnak, közönségnek. In hoc signo vinces 1 Azon regale ügyben, melynél Pálífy István regale- csonkitással vádoltatván, első fokulag a saját termésű borok árusításától eltiltatott s borkészlete elkoboztatott, a megyei alispán meghozta határozatát, mely panaszlot- tat a borárulásj jogába visszahelyezi, azonban a borok elkobzásának tényét mint elsőfokú büntetést ő is meg­erősíti. Megyei bizottsági ülés. Az augustus 6-án megtartott megyei bizottsági ülés a tagok nagyszámú részvéte mellett folyt le, s nem egy momentuosus ügy adott ez ülésnek rendkívüli ér­dekességet. Gr. Török Napoleon főispán, elnök, az ülést megnyitván, megemlékezett ő felsége a királyról, mint a ki e hó 18-án fogja születésének 50-ik évfordulóját megünnepelni. Momentuosus nap ez — úgymond — a magyar nemzetre, a szeretet legbensőbb érzelmeivel kör­nyezett király iránti hűség és ragaszkodás különféle módon fog kifejeztetni e napon, s a magyar nemzet minden fia sietni fog hódolatát s ragaszkodását a trón

Next

/
Oldalképek
Tartalom