Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-25 / 30. szám
I Színház. (X á íi t u s n é-D olesehall Gabriella müved velő mint vendég.) Színpadunknak az idény végén kedves vendége volt Xántusné- Dolesehall Gabriella ,'urhölgv személyében, ki a társulat iránti tekintetből fáradságot és időt nem kiméivé Miskolciról városunkba jött, hogy két előadásban részt vegyen. A kik a vidéki nevezetesebb színpadok előadásait figyelemmel kisérik, szóval a tulajdonképeni műpártoló közönség előtt, nem volt ismeretlen e név; Xántusné Kolozsváron, Kassán, Egerben, Miskolczon sokszor lépett fel, teljes sikerrel s diadalt aratva a színpadon, mely néki nem othona ugyan, mert hisz ő esak mint műkedvelő lép fel, azonban midőn fellépte alkalmával felgördül a függöny s megjeleli a közönség előtt Dolesehal Gabriella, akkor egy oly befejezett művésznő kedves és megnyerő alakja áll ott, a ki azon, hogy játékát tekintve — műkedvelőnek neveztessék., már rég túlemelkedett, mert ő mii'észnő a szó valódi értelmében. Szeretettel ragaszkodik a színpadhoz, egész hévvel s odaadással igyekszik megmutatni azt, hogy a ki — legyen bár műkedvelő is — kedvenee a művészet múzsájának, az erős akarattal méltóvá teheti magát arra, hogy a kegyeltek dis/.es sorában méltó helyet foglalhasson. A véletlennek köszönhetjük hogy szerencsénk volt hozzá színpadunkon, egyrészről mert Krecsányi igazgatónak régibb ös- merőse, másrészt mert rokoni kötelék is fűzi őt Ungvárhoz. Felléptéül „Magdolna“ Wilkie Collins és 0. Whexel 4 felvonásos színmüve, és „A lowoodi árva“ Birchpfeiffer S. 4 feivonásos drámája adattak elő jul. 19, és 21-én. Az elsőben Rosenberg Edith-et alakító., a másodikban pedig Eyre Jane-t. E két szerep Lét külön jellemet rajzol, nemes ugyan mindkettő, de Editb e a vég fejleményig rejtve marad, s be van árnyékolva számos gyönejeséggel; Jane pedig, az egész cselekvényen át, odaadó nemes érzelmeivel lépésről-lépésre kiemelkedik, e szerepben sem hiányzik azonban a szenvedély kitörése, Ily két különböző felfogást igénylő szerepet alakított Xántusné. Előre bocsátva, hogy külső kellékei: rokonszenves hangja s merész arcéle hivatottságot árulnak el, játéka mindkét szerepben nem hagyott maga után kívánni valót. Gonddal emelte ki a szerep minden egyes mozzanatát. szorgalommal érvényesített minden részletet, hozta napvilágra a legrejtettebb redöket, jól színezett, s a szenvedély lázas kitörése alkalmával is megtartotta a kellő mérsékletet, a miből az. látszik, hogy megveti a csupán külső hatásra számított eszközöket. Fia az egészhez hozzáadjuk hogy hangjával igen ügyesen bán el nem tagadhatjuk meg tőle őszinte elismerésünket. A közönség a t. miikedvelőnő kitűnő játéka iránt igen hálás volt, még nyílt jelentekben is megtapsolta s virágkoszorúkkal adott őszinte kifejezést elismerésének. Pngvár közönsége a t. nrhölgyet soká fogja megtartani emlékezetében, de ez fel fog frissülni, mert Ígéretet tett magán körben, hogy az ősszel rendezendő műkedvelői előadásra szerencséltetni fog bennünket. Mi is úgy tesszük le tehát most reported toliunkat, hogy „a viszontlátásig“ ! Különfélék. — Julius 24 — (Inségi segély.) A beliigytniuister Ungmegye ínségeseinek élelmezésére újabban 5000 frtot utalványozott. — (ITj fajta levelező lapok.) F. évi augustus hó 1-ével válaszlappal ellátott levelezőlapok fognak forgalomba bocsáttatni, melyeknek úgy első, mint válaszlapja benyomatott 2 kros levéljegygyel lesz ellátva. Az első lap alján a következő figyelmeztetés olvasható: „A lap másik fele válaszadásra való.“ A válaszlap felirata alatt e szó: „Válasz“ olvasható. (Uj al járást) irói állomás) rendszeresítését minden, csak némely soraira vet ez világot, mint a felkelő hajnal. Föllépése nagy mozgalmat idézett elő kortársai közt, kik bámulva vették észre,mily különbség van az eddigi s a megkezdett irány közt. Akadtak magasztalói s ellenei; amazok iparkodtak nyomain haladni, emezek tagadták alkotó-tehetségét; voltak, kik maguknak szerették volna a kezdeményezés dicsőségét elvitatni. Az irodalomba behozott reformjai kétfélék valá- nak: elméletiek és gyakorlatiak. Költői mintái után megírta költészetét; a gondolkodó tudós egyszersmind com- mentárt irt a lelkesült költő alkotásaihoz. Mint nyelvész úgy járt el, mint az okos orvos, ki nem a természetet akarja megíékezni, hanem annak változásait figyeli meg és eljárását ehhez alkalmazza. A nyelvalkotásnál is mindenkor a nyelv természetére figyelt. Es ebben áll legfőbb érdeme. Már gyermekkorában magába szíván a nép nyelvének eredetiségeit, könnyen tájékozhatta magát eljárásában s feladatában kevesebb nehézséggel kelle küzdenie. Lomonoszov mint több költő magasan állt kortársai fölött. Tolla divatba hozta az ódákat. Ünnepély, győzelem, névnap, sőt a kivilágítások és tűzijátékok is ódák tárgyaivá lettek. Az ily ódák szerzői azonban ihlettség helyett csak haszontalan túlzást fejeztek ki. Egyedül Petrov képez kivételt, kinél nem hiányzott az erő és a költői láng. A többiek mind csupán a rideg, rbetorikai szerkezetű Lomonoszov-ódákra emlékeztetnek, ennek szép zengzetű nyelve helyett fülsértő szórecsegtetéssel tömvén tele verseiket. Az acél már a kovához volt üt e: a költészet lob- bot. vetett. Lomonoszov alig ért még rá kezét lantjáról levenni, s már Derzsavin is megírta első dalait. engedélyezte az igazságügyi minister az ungvári kir. járásbíróságnál. Ez uj állomás kapcsolatban van az uj büntető törvény életbeléptetésével, a mikor is a járásbíróságok hatásköre büntető ügyekben fölötte ki íog terjesztetni s igy a teendők is megszaporodnak. Az állomás pályázat utján fog betöltetni. (Gyászjelentés.) Özv. Tusnády Pálffy Isvánné szül/ Laudesz Mária, radvánci iakosnő, továbbá Pálffy Mária, férjezett Mendlik Ferenczné, Pálffy István, Pálffy Kornélia, férjezett Vajdaffy Gézáná és Pálffy Béla, saját s többi rokonaik nevében elszomorodott szívvel jelentik kedves leánya, s illetőleg szeretett nővérüknek: Pálffy G i z e 11 án a k 1, Radváncon, folyó évi július hó 18-ik napján, délután 6 órakor, ifjú életének tavaszán két heti szenvedés után összes rokonainak mély bánatára tüdő- szélhüdésben történt gyászos kimúltál. A megboldogultnak földi maradványai a róm. kalh. egyház szertartása szerint folyó évi Julius hó 20-ik napján, Radváncon, d. u. 5 órakor szeretett édesanyja házától magán temetkezési helyen tétettek örök nyugalomra. Kelt Radváncon, 188ü-ik évi július hó 9-én. (Dalestély.) A bolt évad megélénkitéseiil az ungvári dalárda f. é. augustus hó 1 -én a szobránci fürdőben tánccal egybekötött dalestélyt rendez, a mely kedélyesnek ígérkező mulatságra előre is felhívjuk a közönség figyelmét. (A polg. lövész egy let köréből.) A július 18-iki lövészet eredménye: Az ipartáblán a dijat Mo- csáry Béla kapta; a versenytáblán 350 lövésre 272 kör lett lőve — mely 78 százaléknak felel meg — legtöbb körre Koretkó Lnczián, legmélyebb lövésre — 105 fokú 4-esre — a dijat Belházy Jenő nyerte. (Nagy vihar és eső) volt kedden délután Ung- váron s határában, mely mintegy félóráig tartott. Az óriási vihar több házfedelet s kéményt rongált meg s a szőllőhegyeken fákat tövestél kiszaggatott. (T án c m u 1 a t ság.) Az ungvári egyetemi és akadémiai hallgatók, az ungvári közkórház s nőegyleti árvaház javára augusztus 7-dikén a „Társaskör“ termében táncvigalmat rendeznek. Kezdete 9 órakor. Személyjegy ára 1 frt 50 ki\, családjegy 3 személyre 3 frt 50 kr., minden további személyre 1 írttal több, karzatjegy 1 frí. Jegyek válthatók Yerágntb cukrászdájában s Klein Ignác kereskedésében. (Az ungvári első általános ipartársulat) alakuló közgyűlését jul. 18-án tartotta. A társulat eddig beiratkozott 56 tagja kimondotta a megalakulást, s megválasztotta tisztviselőit ; elnökké: llevessy Mihályt, alelnökké Kaufmann Jakabot, jegyzővé Kulcsár Józsefet, pénztárnokká Veszprémy Sándort, szám ve vökül Kovács Jánost, Mibalics Jánost és Erdős Lászlót, továbbá a választmány tagjai lettek: Tarnóczy Ferenc, Deutsch Kálmán, Timkó László, Gallé Sándor, Vigh György. Pásztor István, Tomájko István, Skaliczky Antal, Scheliga Mihály, Getbery János, Licsák Sándor, Lipták József, A társulatba beiratkozni még mindig lehet. — Sárossy Gyula összes müveire és Milkó Izidor társadalmi rajzaira hirdet előfizetést Aigner Lajos. Katalin cárnő korában, — kinek uralkodását a legelső orosz mű-alkotások fényes kirakatának lehet nevezni, mikor minden téren jelentkezni kezdtek a tehetségek, s a harcok jeles vezéreket, a politicai élet államférfiakat, a nyilvános élet diplomatákat s az akadémiák szónokokat és szakembereket szültek, — feltűnt D e r- zsav i n, a költő is nagyszerű alakjával. Hasonlított korának fórfiaihoz, kikben még bizonyos nyers szabadságér- zet nyilatkozott, bevégzetien s faragatlan idomokkal, mint ama művek, melyeket elhamarkodva tesznek ki közszemlére. Lomonoszov és Derzsavin közt lényeges különbség van. Emez mindenben, még neveltetéseben is teljes ellentétét nyújtja amannak. Mig amaz egész odaadással feküdt a tudománynak és költészetét inkább szórakozásnak tekinté, addig ez egész lélekkel merült a költészetbe, Fölöslegesnek tartván a túlságos és sokoldalú tudományos képzettséget a költőben. Őt nem az elvont tudományok, hanem az élet tudománya foglalja le. Ódái már minden rangú s rendű emberhez szólnak, nála már alkotó erő, művészi felfogás működik; benne több a fenséges, mint Loraonoszovban. Itt-ott szónoki lendületet vesz előadása, mely aligha nem tatár származásának eredeti jellemvonását tünteti fel.*) Szavait olykora legtávolabbról veszi tárgyához, hogy annál rohamosabban közeledhessék aztán hozzá. Felhalmoz mindent egész a dagályig, hanem ahol az ihlet segítségére jön, ott az egész balom csak arra szolgál, hogy természetfő*) Derzsavin ugyanis tatár márnáktól származott ezredesnek fia volt s 1743-ban született Kazán kormánykerületben, mit ő dicsőségnek vallott. Anyanyelvűt az elromlott finn-orosz dlalectus szerint beszélte, minthogy azonban évekig szolgált a katonaságnál, a Nagy Péter által alapított nyelvet sajátította el, ehhez több ó- dél-szláv szót elegyített s ez okozá, hogy iratai oly korán elévültök . Sárossy költeményeit (a bárom kötet 6 frt) ajánlanunk fölösleges, s Milkó Izidorról bízvást elmondhatjuk, hogy az ifjabb tárczairó-nemzedéknek egyik legtehetségesebb tagja. (Előfizetési ára két forint.) t Dr. Szabóky Adolf kegyesrendü áldozár julius 22-én 59 éves korában a fővárosban elhunyt. Kitűnő és tevékeny férfiú volt, de különösen mint a magyar ipar első elöharcosa vívta ki magának azon tiszteletet és ro- konszenvet, melylyel a nagy közönség s az iparosok iránta viseltettek. Nyugodjék békével! (A z o n hadkötelesek,) kiket a sorozó bizottság felülvizsgálatra állított, Kassán aug. 2-án tartoznak a felülvizsgáló bizottság előtt megjelenni. (Állatbetegség S z e r e d n y e vidékén) Az ungvári járás szolgabirájának a megyei alispánhoz, intézett jelentése szerint Orlyova községében 3 db. ló és 3 db. szarvasmarha, szerednyén pedig 1 db. ló lépfenó- ben elhullott. (Dr. R r e i s z G e d e o n) a szőlőterületek megvizsgálására ide küldött miniszteri megbízott e héten megvizsgálta a szobránczi borvidék kivételével a többi szőlő — területeket is s azok mindenikét philloxera mentesnek találta. Az ungvári szőlőhegy talajára vonatkozólag utólag azt jegyezzük meg, hogy az a rovar terjedésére nem trahyt-hanem trahiytból származó dús homoktartalmánál fogva kedvezőtlen. (Krecsányi I g n á c z szint á r s n 1 a t a) Ungvári csütörtökön befejezvén az előadásokat, pénteken Munkácsra utazott, a hol mint egykét hétig fog időzni: onnan pedig S. A. Ujhelybe megy. A társulat operette — tagjai szerdán a szobránczi fürdőben adták elő a „Saragossai Fecsegek ‘-et. (X á n t u s n é-D olesehall Gabriella) urhölgy- nek, ki mint műkedvelő a társulat érdekében szives volt két darabban föllépni, Krecsányi Ignác színigazgató a maga valamint társulata nevében is, lapunk utján hálás köszönetét fejezi ki. (Az eső.) E héten a nagy vihar után is, a heteken át tartott szárazság után több Ízben esett. Az eső általában jó befolyást gyakorolt a kapás növényekre és különösen jótékonyan hatott a tengerire. A „Magyar könyvesluíz“-bó], melyet Aigner Lajos ad ki, ismét 3 füzetet kaptunk, mely a következő müveket tartalmazza: Boldogtalan, regény Turgenyef Ivántól, fordította Timkó Iván ára 40 kr: — A Rágalom iskolája Scheridon Richard 5 felvonásos vigjátéka, ára 40 kr. Á szegény muzsikus, beszély Grillparzertól, fordította Márkus Miklós ára 20 kr. (Beküldetett.) Tisztelettel felhívom mindazon Ungvár város bortermelő polgárait, kik a f. évi sept. hó 16-án Kassán megtartandó borkiállítás- és borvasárra termékeiket felküldeni szándékoznak, a kiállításra küldendő borok felszerelése és egyéb utasítások vétele végett, — alulírottnál mielőbb jelentkezni szíveskedjenek. Plathy István. Az „Ungvár“ cimü lap e heti száma támadást intéz lapunk ellen, mivel f. é. 28-ik számunknak „Nyi lttéi“-i rovatában, a Grün-féle kávéházban alkalmazott két pénztárnoknő, az „üngváf“ 27-ik számában megjelent közleményre válaszolt. Vezércikk alakot adott nevezett lap o tárgynak; nagyhangú phrásiso kban, igazságtalan kiindulási pontból, tarthatlan és merész következtetésekkel, útvesztőbe akarta vezetni az olvasót, midőn e nyilttér-i közlemény megjelenéséből qualifikálhatlan módon azon következtetést vonja lötti erejével életet leheljen a tárgyba és az olvasónak úgy rémlik, mintha ez ilyenkor ezer szemmel tekintene rá. Legfeltűnőbb e sajátsága a „Vizesés“ cimü költeményében. Derzsávinról méltán el lehet mondani, hogy ő a fenség dalnoka. Legnagyobb hibája, hogy nem ügyelt mindig géniuszának intéseire, s ahelyett, hogy mindig mellette maradt volna, gyakran phantasiája Phaetonszekerén oly utakat tőn, a hova őt nem követhette ihlete. — Nyelve nemes és tiszta, legerősebb ott, hol gondolatait és érzelmeit fejezi ki. Ódái közül legnevezetesebbek: „Az Istenhez“ (mely több európai, sőt chinai nyelvre is le van fordítva, magyarra jelen sorok Írója tette át s közölte az „Ország tükre“ cimü képes lapban), „Felica“, melyben Katalin fényes uralkodását dicsőíti, „Mecst- cserszki herceg halálára“ stb. Talán legszebb s legerőteljesebb verse „A vizesés“, tele merész, fenséges képekkel. Drámai költeményeket is irt, de ezek kevés figyelmet évdemelnek, s jobbára mind feledésbe mentek. Jellemző, hogy egyik versében Katalin cárnőhöz e szavakat intézi: „Hőst, költőt a világ nem feledhet soha“. Még pengeté Derzsavin lantját, midőn köriilte már minden megváltozott: a Katalin korabeli vezérek — e sasok — a fejedelmi fény, az udvari élet álomkép gyanánt foszlott szét. Uj, divatos korszak állt be. A franciák lettek mindenben a mintaképek, s valamint Párís divata bosszú időre meghóditá magának a közönséget, úgy hódították meg egv időre a költőket a szellemdus francia irók. (Vége köv.)
