Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-03 / 27. szám
2.7 szám. XVIII. évfolyam. Ungvár 1880. vasárnap, julius 3. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. TÁRSADALMI ES VEGYEST ART AL MU LAP. Előfizetési feltételek : Egy évre ...............6 frt — Félévre....................3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajozár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó hivatal: Pollaesek Miksa könyvnyomdája. A KÖZMIVELÖDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, julius 3. Meghívás. — A József főherczeg nr Ő császári és királyi Fenségének magas védnöksége alatt Kassán 1880-ik évi szeptember hó lö-án és következe napjain tartandó bor-, szőlő- és borászati s szőlészeti eszköz- kiállitásra és borvásárra. 1. 1880. évi szept. 16-án és következő napjain József főh e r c z eg 0 császári és királyi Fenségének magas védnöksége alatt a kassai kereskedelmi és iparkamara által szab. kir. Kassa városában borvásárral egybekötött bor-, szőlő- és bo- rászati s szőlészeti eszközkiállítás rendeztetik. Ezen kiállítás 5 csoportot foglal magaban: A) Borkiállítás. B) Csemegeszőlők kiállítása. C) A bor mellókterményeinek [a) cognac, törkölypálinka, b) boreczet, e) borkő, borolaj, borsavas mész stb. ) kiállítása. D) Szölőmftvelési eszközök kiállítása. Ej Pinezészeti eszközök kiállítása. 2. A borkiállítás és az azzal összekötött borvásár czélja Felsőmagyarország kitűnő bort termő vidékeinek u. m. a tokaj-hegyaljai, a feiső-zemplén-ungh-felső-be- reghi, az abauj-tornai és alsó-beregh-ugocsai borvidékek borait a külföldi és hazai vevőközönségnek bemutatni és a vevők és eladók közötti közvetlen érintkezést lehetővé tevén, nagyobb mérvű előnyös vételekre és eladásokra alkalmat nyújtani. A szőlőmivelés és pinezészeti eszközök kiállításával, mely nemzetközi jelleggel bir, azon czélt kívánjuk elérni, hogy felvidéki megyéink legkiválóbb bortermelői kik a kiállításon kétségkívül képviselve lesznek, a külföld e terén való haladásával, a külföldön czólszerüknek talált újításokkal,a tudomány és gyakorlat vívmányaival a szőlőm ti vöLwj ón pinezekezelés terén megismerkedvén, a jónak és czélszerünek utánzására serketessenek. A többi kiegészitő kiállítások czéljáról a fent elmondottak után fölösleges bővebben megemlékeznünk. 3. Az A) ésB) alatti kiállításokban csupán a tokaj -hegyaljai, a felső-zemplén-ungh-felső-bereghi, az abauj- tornai és az alsó-beregh-ugocsai borvidékek borai vehetnek részt, a C)—E) alatti kiállításokban a bel- és külföld e szakba vágó minden versenyképes kiállítási tárgya mutatható be. 4. Az 1. pontban elősorolt kiállításokra vonatkozó bejelentések külön bejelentési iveken, melyek a kassai kereskedohnijés iparkmaránál, a zemplénmegypí és ungi gazdasági egyesületeknél díjmentesen megszerezhetők, folyó évi augusztus 15-ig a kiállítást rendező kamara titkári hivatalánál eszközlendők. 5. A kiállítási tárgyaknak a vasúti állomástól a kiállítási helyre való szállítását, azok kicsomagolását, felállítását és visszaküldését az illető kiállító terhére a kiállítási bizottság eszközli. 6. A kiállítási tárgy részére igénybe vett térért igen mérsékelt dij fizetendő. Asztalok- és állványokról, valamint egyszerű díszítésről a kamara gondoskodik. 8. A kamara azon lesz, hogy a kiállítási tárgyak számára az egyes vasut-igazgatóságoknál szállítási kedvezményeket eszközöljön ki és a fogyasztási adónak elengedéséért fog a kir. kincstárhoz kérelemmel járulni. 9. A legkitűnőbb kiállítási tárgyak kiállítói dijakban és illetőleg elismerő okmányokban részesülnek. 10. A kiállítás részletes programinja és a bervá- sárra vonatkozó utasítás legközelebb fog közététetni és az alólirt kassai kereskedelmi és iparkamara és a Zemplén- és ungmegyei gazdasági egyletek utján megszerezhető. Midőu a fentebbiekben a kiállítás és borvásár általános programmját közétennők, tisztelettel kérjük Felsőmagyarország említett borvidékeinek kiváló bortermelőit és borkereskedőit, valamint az osztrák- és külföldi nagybani borkereskedőket és illetőleg a szőlőmivelési és borászati eszözök bel- és külföldi készítőit, miszerint kiállításunkban és az azzal egybekötött borvásárban minél jelesebb termékekkel és minél nagyobb számban részt venni szíveskedjenek. Ha mind a hazai bortermelők és borkereskedők, mind a külföldi gyártók és borkereskedő ezégek kiállításunk és borvásárunk nagy horderejét kellően méltányolni szívesek lesznek, bizton reméljük, hogy az általunk kitűzött hazafias czél el fog éretni. Mi megtettük az első lépést arra nézve, bogy a tokaj-hegyaljai, bogy a többi kiváló felsőmagyarországi borvidékek kitűnő borai a kül- és belföldi vevő közönségnek méltóan bemutattassanak. A mélyen tisztelt kiállítóktól függ önzetlen, hazafias vállalkozásunk sikere. Kassán, junius hó 17-én A kereskedelmi és iparkamara. DeilJenő, Novelly Sándor, titkár. elnök. Városi képviseleti ülés volt jul. 2-án, melyen a következő tárgyak nyertek elintézést: Felolvastatott a hidontúli városrész lejtméreti munkálatának felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyv s Walla Ede mérnök jelentése, mely szerint a munkálat megbízható s műszaki szempontból is helyes lévén, az elfogadandó; bemutat- tatott egyúttal a költségvetés a nagyhidtól a radvánczi utca végéig elvonuló ut kiépítése iránt a mely 8516 frt. 12 krt tesz, e munkálat még e nyáron végrehajtandó lévén, az árverés julius 15-ére tűzetett ki, s annak vezetésével s a feltételek elintézésével egy vegyes bizottság bízatott meg. — A kövezetivám bizottságban megürült helyekre Zoltsák János, Lám Sándor és Tarnóczy Ferenc választattak meg. — Az újonnan szervezett a 1- jegyzői állomásnak választás utján leendő betöltésére aug, 2-ika kitüzetett. — A .házaló kereskedés gyakorlatának a város területén való betiltása elhatároztatott, s ennek a belügyminisztérium által való megerősítése fog kérél- meztetni. — Végre az izr. húsáruié helynek s szíjgyártó színnek alkalmas helyre leendő kijelölésére s véleményes jelentéstételre Lám Sándor. Mihalkovich József, az orvos és tisztiügyész küldettek ki. Az „Egyetértés“ f. é. 180-ik számában egy közlemény jelent meg, mely azt Írja: hogy az ország több felső megyéiben s ezek között Ung-bau is az inségi kölcsön kiosztásával uagy visszaélések követtettek el. Zemplén megyéből felhozza azt is, hogy az utalványozott összeget legnagyobbrészt az ottani nagybirtokosok vették fel kölcsön. Addig is mig a részletes kimutatás Ung megye alispánja által közzététetik, melyből meg fog győződni mindenki arról, hogy az inségi kölcsönből egy családnak juttatott összeg sehol sem haladja felül a 40 irtot, s igy természetes, hogy nagy vagy kis birtokosok ily kis összeget kölcsön sem vehettek, de a kölcsön csakis telkes gazdáknak juttatott, — fel vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy az „Egyetértés“ idézett közleménye Ungmegyére vonatkozólag minden alapot nélkülöz. Válasz „A rend és tisztaságira. jun. 26. T. Szerkesztő ur! Előrebocsátva azt, hogy valamint a journalistika érdemei iránt a közéletben meghajolok, úgy hírlapjának városunk helyi érdekei iránt tanúsított éber figyelmét és jóakaró munkálkodását is czélszerünek, üdvösnek és háládatosnak tartom, épen ez okból kötelességemnek érzem az „Ung“ 25-ik számában „A rend és tisztaságiról hozott czikkre röviden válaszolni. A sertés piaczok s a „Szécsényi-téren“ fenálló visszásságokat illetőleg czikkiró véleményét teljes mérvben osztom s azokat a városi rendőrkapitáuynyal együttesen a közegészség és köztisztaság kívánalmaival össze- férhetlennek tartom; s hogy e visszásságok figyelmünket ki nem kerülték, bizonyítja a következő tényálladék : Egy 1879 april 19-én kelt beadványomban a csatornák és közterek rendezése körül tettem némi indítványokat. Ezeknek tárgyalása alkalmával a városi kapitány a sertóspiaczok s kenyéráruhelyek áthelyezését is hozta javaslatba, s e javaslatainkat beható tárgyalás után a városi tanács el is fogadta, hasonló értelemben mint az „Ung“ czikke ezt most ajánlja. A tanács azonban szem előtt tartva azt, miszerint a közegészségi és köztisztasági tekinteteken kívül a lakosság egyéb érdekeire is, úgy például az árulók és vásárlók kényelmére, a piacz értékének fentartására a százféle egyéni erdek megőrzésére stb. őrködni van hivatva, nem vélte czélszerünek a hetenként tartott sertésvásárok a városon kívül helyezését elrendelni addig mig oda őszi és tavaszi időben csak bokán felül érő sártengeren keresztül juthatni; és hasonló okból a kenyér- és sertéshús áru- helyekre is alkalmas hely nem nyílik mig az aranyAz „UNG;7 tárcája. Csatangolás a vidéken. (Ungvár és környéke. - Az ó-kenienezei-gereb és az ungvári zu- gótelep. — A neviczkei várrom s annak gyöuyörei: az ezüstiaka- dalmi emlékfák és tábla, a rokmok restaurálása, a gyönyörű kilátás, a várdomb parkírozása. Az ungmegyei „Ínséges paraszt“-ok. —Erdödi György és Széchenyi Béla grófok ungi vadászata.) (vége.) _ Az ínségről és a szépről lévén szó, még két dologról meg kell emlékeznünk: az ungmegyei ínséges parasztról, és a gr. Erdődy György és az Ázsiát látott gr. Széchenyi Béla ungi vadászati bérletéről. Amaz szomorú kép. Ez azonban annál vigasztalóbb! Valamelyik vidéki s utánna több fővárosi lap érdekest és korszerűt akarva Írni, azt irta ugyané napokban, hogy : Ungmegyében a felvidéken iszonyú nagy lehet az éhség, mert a tudósitó saját szemeivel látta, hogy kenyér helyett valami dudvából készülő élvezhetőn gyurmát készít a nép ezt süti meg s eszi stb. Én meg ugyanakkor saját füleimmel hallottam és szemeimmel láttam, hogy az „Ínséges paraszt“ nem akar a világért is szakmánybán dolgozni, a midőn t. i. a teljesített munka arányához mérten jár ki a gázsi; pl. anyagot fuvarozni még az ő érdekükben kezeménye- zett ínséges munkálatokhoz sem akar a világért is, ha az a fuvarozott darabok száma vagy mennyisége szerint fizettetik, hanem csak napszámban; még akkor se, ha: szakmánybán dolgozva képes lenne minden megerőltetés nélkül is többet keresni, mint a „napszám“- ban való henyéléssel kiérdemelni vágyott napszám. Inkább elmegy a korcsmároshoz egy-két rumpli előre felöntött pálinkáért „napszámban dolgozni“, alias: henyelni ! Ismerni kell e népet, az ő igényeit, erkölcseit s erényét, mielőtt zajt ütünk érettük! A „beruházások“ póuz- és termésdns éveiben is volt alkalmam huzamosb ideig közöttük élni s őket ki- ösmerni. — A zab. vagy árpadarából avagy a korpából kevert barna gyurmán il akkor sem igen sütött kenyér helyett egyebet hamuban a legbőségesebb orosz paraszt sem, de annál nagyobb előszeretetet tanúsított akkor is a mennyei pálinka iránt. 100 ezerekre ment a mit egy- egy néptelen völgyben Ungszabályozásra, vizfogók építésére, favágatásra, fuvarra és usztatásra a kincstár évenként „kiknek-kiknek saját kezére kfizetett“ s azért mégis csak koldus volt és koldus maradt ez indolens és műveletlen nép, mert egyenesen a korcsmába vitte és hagyta a jövő bét elején minden garasát, mint a múlt hét végén a katzenjammerből felocsudozva keresett. — A munkaerő hiányában külföldről behozni kellett munkások ez alatt Ízletes polentával, sajttal, füstölt bússal s melegételekkel éltek; pálinka helyett jó magyar bort ittak; de még ebből sem ittak annyit mint amazok a komisz lengyel pálinkából. E mellett még bonn hagyott családjukat is képesek voltak pénzzel ellátni; sőt még magokkal is vittek haza ilyent. . . . I)e az igaz, hogy tudtak is aztán (dolgozni ügyiben. . . . s józanul, mig az érdemes „polgártársak“-kal például a fausztatásnál csak úgy lehetett valamire menni, ha a szeszes antalagot egynek határa kötötték s kolompos módjára a csapat élén előre küldötték a parton. Sob' se hittem, de úgy volt és úgy van ez máig is: az „Ínséges“ felvidéki nép igen sok családja együtt lakott és lakik apraja-nagyja, sertés, borjú, báiány egyetlen egy szobában, melynek egyik szögletében szabad tűzhelyen (poczkon) ég a tűz, mely még sötétebb képett ad e különben is elég sötét képnek. És nem állítok hihetetlent azzal, hogyha a jelenleg élő nemzedéket a Kanáánföldére helyeznék is át, még ott is „ínségesnek“ látszanék e nép, pl. az alföldi magyar ember előtt az ő szerény igénye és az ahoz alkalmazó simplex életmódja miatt. Fokozatosan, népnevelós utján az erkölcsöket, szokásokat s igényeket lehető lesz talán idővel itt is oda- f'ejlcszteui, hol valóban Ínséggel küzködik mindaz, ki kenyér helyett a fennériuleit barna gyurmát eszi: mindaddig azonban az adott viszonyokhoz arányított mértékkel kell mérni az inség nagyságát e vidéken is. E fokozatos, fejlesztés azonban képzelhető, hogy szörnyű módon lassan megy ilyen helyt. Példa képen csak azt hozom fel, hogy pár évvel ozelőtt az „Ungmegyei közművelődési társulat“ iparügyi szakosztálya hosszas fáradozás után és szorgos tevékenység után 3 tanműhely fokozatos felállítását határozta el a felvidék közművelődésének és jólétének előmozdítása végett, egy bodnártanmühelyet legfent — Sztavnán; egy kosárfonó tanműhelyei lejebb Perecsenyben és egy fafa- ragászati tanműhelyét Turia-Remetón. Az elsőt 1878. évben tényleg fel is állította, megnyervén a kincstár és a megye hathatós pártfogását, sőt még a káptalan támogatását is. Volt Zólyommegyébol hozatott kitűnő bodnármester, a kincstár által felajánlott tanműhely és faanyag, ingyenes lakás, több stipendium a társulat, a megye és a káptalan által biztosítva, sőt még a tanon- ezok munkájának ára is nagyrészt a tanonezok közt kiosztatni terveztetett stb. Minden volt tehát, csak a tanulni vágyó munkakedv hiányzott a népnek még ifjabb sarjaiban is! Nem ment tanulni egy is. Ha erővel vitték is: megszökött! Hogy azonban akadnak felvidéki Ínséges polgártársaink között is nem épen élelmetlen emberek: arra is vannak adataink. Körülbelül ép az nap (május 22-én) hogy szárnyra kelt a felvidéki enybitetlen inség hire: ellopták az ó-kemenczei pagonyerdész Wertheimer-féle kézipénztárát, vasrácsos ablakok mögül vagy 700 forinttal, melyben az épen „oh Ínséges nép!“ érdekében megindított kincstári építkezési költségeknek s a kormány, illetőleg a megye utján kiosztandó állami insé-
