Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-02-08 / 6. szám

ben közreműködtek; csakhogy a cultura meg van! így nem fog előállani a törtószészeinknél oly gyakori eset, hogy oly egyének, kik akár a tudomány, vagy művé­szet mezején, akár pedig társadalmi téren messzeható reformokat létesítettek, s igy az emberiség közjólété­nek hálára méltó szolgálatot tettek, még névszerint sin­csenek fölemlítve, inig a hatalmasok tetteivel tömvék a történelem lapjai. A történelem tehát oknyomozóan követi az emberiség culturalis fejlődésének különböző mozzanatait és szem előtt tartva e két szót: „hova“ és „miért“ fültünteti azt, hogy semmi sem fordul elő az emberiség fejlődése történetében, a minek oka és célja nem volna. Az ok: az uralkodó eszme; a cél: az emberiség fejlődése; az ember szellemi és erkölcsi értékének fokozása s mert az a végtelenségig fokozható, azért az emberiség fejlődésének processusát is végtelennek kell tekintenünk. Se fejlődés története, a történettudománya logicai okszerűség tárháza. Az emberiség fej­lődésének sok ezer éves mozgásában az események lát­szólagos ziláltságának dacára is a magsaabb álláspontot foglalt történész szigorú okszerűséget és egyenes hala­dást vesz észre a tökély felé. *) Olyan e mozgás, mint egy tervszerűen vezetett csata: a hadsereg egységei egészen más és más cél felé látszanak törekedni, s mig az alárendeli; szereplők talán tervnélküli tusakodást lát­nak, addig a hadvezér, a mindnyájok fölött álló szellem jól tudja, hogy a különféle csapat mozgalmak egy kö­zös főcél felé törnek. Így az emberiség fejlődése. — Az ókor népei egymás után tűnnek le a történe­lem színpadáról. Csakhogy a műveltségnek áltatok ma­gasan lobogtatott zászlója nem tűnt le velők együtt: egyik vezérlő kézből a másikba jutott az. Az antik vi­lágot romba döntötte a népek vándorlása, de az antik műveltség, a görög- romai szellem megmaradt, sőt e szellem szolgált a római birodalom romjai fölött alko­tott országok fejlődésének alapjául. A műveltség bizo­nyos álláspontjára emelkedett egyes népek politikai ha­talmának megsemmisülése nem akasztja meg az embe­riséget fejlődése útján, a népeknek csak politika hatalma szűnik meg, amit állándót hoztak létre az megmarad, átmentén az emberiség- közös tulajdonába. A nagy tudósok is meghalnak, de a tudományok térén tett vizsgálódásuk eredménye örökké él. Sőt a vezérszerep e folytonos váltakozása végeredményét tekintve rendkívül üdvösnek bizonyul; a népek bukásukat önmaguk okozzák hibáik által; mi_ dón szellemi és erkölcsi élőtök hanyatlásnak indul, mi_ dőn erejüket a küzdelem fölemésztette s a vezérszere, pet betölteni immár képtelenek, akkor következik be bukásuk. S a zászlót kiragadja kezükből a győztes, életképesebb nép! Lehet mondani: az emberiség története folytonos küzdelem az uralkodó eszmék fo­ganatosítás a körül, s e szünet nélküli küz­l) Emu állásponté mail fogva nem osztnn a históriai pessi- mismust, jólehet a philosophiai pessimismusnak hive vagyok. Rot- teek, véleményem szerint, a civilisatióra vonatkozó összes adataival ellenkezésbe jő, midőn az újkor történetét e szavakkal nyitja meg: Das Loos der Menschheit bieibt Täusounng, Kampf und Danaiden- Mühe. L. ßotteck, Allgemeine Geschichte. 1858. VII. k. 1. Az „UNCäf tárcája. A SAKK JÁTSZMA. — Rajz. — Tél vau. A kandalló lobogó tüzénél csinos fiatal asszony ül. Fejecskéje mélázva hajlik könyökére, mintha bizony attól félne, hogy meg talál görnyedni a dús fe­kete hajzat súlya alatt, mely egyszerű fonatban omlik alá kerekded vállaira. Az arcz szabályos, a keskeny hó­fehér homlokról — ha phrenológ volnék —- egy kis önfejűséget tudnék kimagyarázni; a nagy sötét szemek­ből szunnyadozó szenvedélyesség szól; a csókra ter­mett korállajak, a piczi kis kacso, hozzá még a formás termet, melyhez szelíden simul a házi öltözék puha szö­vete . . . mindmeganuyi jellegzetes attribútuma azon bájos teremtésnek, kiről e helyütt szó vagyon. Bella nagysátn egyedül van s miként az rajta már több Ízben megesett, ezúttal is késedelmező férjére vá­rakozik. A férj kedves kis feleségét gyakran, igen gyak­ran hagyja egyedül, talán — legalább azt állítja a rósz világ —- éppen azért, mert felesége. Bellácska eleintén könyeket hullatott férje gyongédtelensége miatt, de a mióta Imréje azt találta mondani, hogy nőm szeret látni kisirt szemeket, nem is sir többé, hanem e he­lyett néhány, héten át unatkozott, mig len ezt a foglal­kozást is félre csapva, legújabban ábrándozásra adta magát. Hogy mi képezi egy bájoló fiatal asszonyka gon­dolkodása tárgyát olyankor, midőn az egyedüllét veszé­lyeinek van kitéve, arról talán nem kell éppen szok­nom; nem egyéb ez, mint variátiója ama themúnak, melyet Éva ősanyánk lesett el még akkortájban, mikor a paradicsomheli kígyó tartott neki előadást. A függöoyajtő szétválik s a szolgától vezetve, egy delem az, a mi áldandó kz emberiség törté­netében, a küzdelem nagysága pedig a civi­li s a t i o álláspontjának mérve. Es, mert küzde­lem csak ott lehetséges, a hol ellentétek uralkodnak, világos, hogy a történelemben végtelen fontosságú sze­repek játszanak az ellentétek. Értekezésünknek feladata lesz nehány történelmi ellentétnek bemutatása az ál­talunk fejtegetett elvek szerint. (Folytatjuk.) (Lapunk mai számában) „Néhány törté­nelmi ellentétről“ cimü essay közlését kezdjük meg, Schürger Ferencz gymnásiumi tanár ur tollából, melyre e helyen is felhívjuk olvasóink szives figyelmét. (Adaíok Ungmegye telekkönyvi s pén/.ügyi viszonyairól) cimü cikksorozatunk befejező közieméinél jövő számunk hozza. Deák-ünnepély. Az ungvári főgym. „Dayka-köre“ f. hó 1-én d. e. 10 órakor kegyelettel ünnepelte meg Deák Ferencz emlékezetét a főgym. termében. A kör érdemdús vezetője bevezetőleg melegen fejtegette az ün­nepély jelentőségét s ez alkalommal ismét lelkesen figyelmeztette az ifjúságot nagyjaink példájának buzgó követésére. Az ünnepély megnyitása után Kulcsár Ist­ván VII. o. t. Zichy A.-nak Deák F. halálára irt emel­kedett haügulatu ódáját szavalta. Utáua Báuóczy Béla VIII. o. t. domborította ki a Imzn. bölcsének jellemét egy hatásos, a nagy hazafi életviszonyainak mindenol­dalát megvilágító s munkásságának fénypontjait szeren­csésen egyesitő emlékbeszédben. Az ünnepélyt Lám Ár­pád VIII. o. t. fejezte be Szász K. ódájának elszavalá- sával. Mi pedig, midőn azon édesen megnyugtató gon­dolattal távoztunk, hogy azon ifjúság, mely nagyjaink emlékét nem feledi, tettével édes hazánk jövő holdogi- -tásának munkálása nyújt garaneziát, megjegyezzük azt is, hogy a tanári karnak becsületére válik, hogy az if­júságot ily korán megtanítják a hazafiság, a nagy pol­gári erények tiszteletére, s a fogékony fiatal szivekbe komoly törekvések magvát hintik. Deák Ferencz halála évfordulóját nem ünnepelte más, csak az ifjúság. A kö­zönség füledékenységét egy szerény iskola igyekezett helyrehozni. (A munkácsi müpártoló egyesület) január 31-én tartott láncestólye — mint levelezőnk értesít — fénye­sen sikerült. A bál 9 órakor vette kezdetét, a mikor Horváth Istvánná — bálanya — az ottani főispán lel­kes neje, és kísérete Horthy Vilmosné, Freyseysen Bo­risba, Péchy Endréné, Puky Erzsiké a bálbizottság ál­tal bevezettettek a csinosan feldíszített terembe. Cserszky Antal egyesületi elnök a bálanyának egy jáczint és ka­méliákból készített csokrot nyújtott át, mig a rendezők csinos tánezreudet osztottak szét. A táncz csaknem megszakítás nélkül tartott — Lányi ungvári zenekara mellett — virradtig. A hölgyek közül fentebb elősorol- takon kívül részt vettek még: Buzáth Károlvné, Bojkó Sándorué, Ilosvay Lörinezné. Eolliherger Gyuláné, úgy fiatal ember lép a szobába. Imréjének meghitt barátja ez, kivel sakkozui szokott bizonyos estéken. Bella ezt a játékot már csak azért sem állhatta, mert inkább sze­retett ábrándozni, semmint komolyan gondolkozni és ezért olyankor, midőn a két barát játszott, be se szo­kott volt jönni a szobába. A fiatal embert Imre egy al­kalommal futólag bemutatta neki, de azóta nem igen érintkezett vele. A két férfi az utczán találkozott egy­mással, a fiatal férjnek — úgy látszott — sietős dolga volt. — — Hozzád szándékoztam sakkozni. —- Ma nem tehetem, kedves barátom, hanem ha már idáig jöttél, felkérnélek egy szívességre. — S mi volna ez? — Nőm egyedül van. Tedd meg nála azt a láto­gatást, melyet nekem szántál és csevegd el vele az es­tét; meglehet, hogy még ott találkozunk, mire vissza­térek. — Ezer örömmel, ha azt hiszed, hogy szívesen fogadnak. — Ahhoz szó sem fér, ugyan hogy is kérdezhe­ted? Tehát viszontlátásra! Imre elsietett, Géza pedig folytatta útját, Már most nem tudom, engem vagy a feleségét tartja-e az ártatlanság példányképének — dör- mögó magéban — különös . . . ezek a férjek biztonsá­guk érzetében csaknem tolakodókká lesznek. Bella barátságosan fogadta vendégét, kiről most vette csak észre, hogy legalább is van olyan csinos férfi, mint férje-ura. Géza ezélzatosan avval kezdte a I társalgást, hogy elbeszélte a fiatal asszonynak, a férjé- ! vei való találkozást, azt gondolván, hogy ezáltal csakis | a maga malmára hajt vizet. — Nem volna-e hajlandó Imre távollétében ez egyszer velem sakkozni? — kérdé hirtelen a nőcske — nem igen ismerem ugyan a játékot, de . . . — Ha nagvsád megengedi, úgy oktatója leszek. — Legyen is ára türelme Lojsaál Jászay Hermán, Pap Józsefné, Boros Illés Berta, Ilos­vay Erzsiké, Boros Erzsiké, Babinetz Mariska, Pintér nővérek, Zachey Gyuláné, Borostyám Hennin s többen. A négyest 18 pár táuczolta. A cotillon és rendezői jel­vények igen diszesek voltak, s Seefehlner J. L. müiz- léséről tanúskodtak. Végül megjegyzi tutósitónk, hogy a báli bevétel 170 fit volt, elégséges a mostani anyagi viszonyokhoz képest. A febr. 10-én ugyanott tartandó nőegyleti tánczestóly is fényesnek Ígérkezik. (Az átvonuló katonaság élelmezési dija) a kassai kerületben lß'/ü krban lett a honvédelmi miuis- terium által megállapítva. Megyei inségiiigy. Ungmegye Ínségeseinek felsególésére a belügyminiszter az első ízben adott 500 írton felül a m. napok­ban 3000 frtot küldött; legújabban arról értesülünk, hogy a jövő hét folyamán ismét 3000 Irtot fog küldeni; az eddigi segélyösszeg tehát 6500 frtot tesz. A közlekedési miniszter pedig ínséges mun­kára e héten 20 ezer frtot utalványozott, melyből nagyrészt az Ungvár-uzsoki vonalon foguak útépítési és helyreállítási munkála­tok teljesittetni. A külön címeken juttatott segély tehát összesen 26,500 frtot képez. Az „Általános tanügyi Közlöny“ 5-ik száma „Ung­megye népiskolai közoktatásának 1879-ik évi állapotá­ról“ lapunk ezidei 3-ik számában adott jelentést ismer­tetve, azt a felületesség jellegével illeti. Tisztelt laptár­sunknak e tekintetben azon felvilágosítást nyújtjuk, hogy az „Ung“-ban megjelent kimutatás csak kivonatja volt a tanfelügyelő ur által a közig, bizottsághoz beter­jesztett féléves jelentésnek, mely eredetileg e megye joépiskola i közoktatásának állapotáról minden részletekre kiterjedő összes adatokat tartalmazza. A mi az izraelita magániskolák nagy számát illeti, megjegyezzük, hogy ez a helyi viszonyokban találja indokát, bár ezek száma az utóbbi időkben apadt, sőt ma Ungváron már egy fe­lekezeti izr. elemi iskola is vau. Az iskolalátogatás me­gyénkben kedvező állapotot mutat, mert mig 1870-ben az iskolalátogató tanulók száma 8000-et tett, ma már 15,000-re emelkedett. Végül még azt jegyezzük meg, hogy Talapkovics Emil ungmegyei tanfelügyelő ur a tanfelügyelői intézmény szervezése után az elsők közé tartozott az országban, a ki részletes s hiteles adato­kon alapuló kiterjedt jelentéssel tüntette fel annak ide­jén e megye népoktatási állapotát, melyért felsőbb hely­ről is elismerést kapott. Szobránc-vidéki levél. Szobrán« vidékéről vettük a következő sorokat: Midőn ezelőtt két évvel a sztmj- nyáni k. i. szolgabirói kerület a szobráncival egyesittetett, a megye értelmiségének nagyobb része Köröskényi Elek urat —- ismerve ennek már eddig is e téren ta­núsított buzgóságát, hivatalábani pontosságát, erélyét s bő tapasztalatait — választá meg kerületünk szolgaid* rajává; s valóban, a választás méltó személyt ért, ki « téren már hosszú éveken át a haza s emberiség jóléte s felvirágozására működik. Nevezett szolgabiró ur —- szemben a nagy Ínséggel — felebaráti szeretetének ki­fogásaként kitűnő tevékenységet fejt ki. Múlt évi rósz termés okozta mostoha anyagi helyzete van, valamint országszerte úgy kerületünk népének is, szegényebbj-* már-már éhezett; miért is szoigabiránk hazafias kötel­mének ismerő e bajon segiteui; járt, kelt, irt s kórt, — Attól tartok, nagysád inkább meg fogja unni a tanulást, mint ón az oktatást. A fiatal asszony csengetett és az inas előhozd a játékasztalt, melyre a sakktáblát és némi gyümölcsöt, valamint egy palaczk bort helyezett el. Mialatt Géza aK alakokat rakta sorjába, addig Bella bort tölte egy po­hárba s kimondhatatlan bájjal kínálta meg 'ele vendé­gét. — Én ezt az Imrét nem értem — gondold magá­ban Géza, miközben bókoló szavakkal mondott köszö­netét a figyelemért — no de meg is boszulom maga­mat e sértegető bizalomért. Géza és Bella most már szemben ültek egymás­sal, csupán a kis játékasztal képezte közöttük a válasz­falat. — Megengedi nagysád, hogy mindenekelőtt az ala­kok jelentőségét magyarázzam meg — kezdé Géza. — Mincíanuyiak között legfontosabb a királynő. E szavuk­nál kezét szivére tette és jelentős pillantást vetett a szemben tilő nőre. Nélküle — t. i. a királyné nélkül *— folytató, az egész játék nem bír érdekkel/ körűié cso­portosulnak a lovagok és parasztok, a futók és tornyok s ha sikerül őt elfogni, a játék nyerve v n. Es a király? — kérdé Bella, — Ez nem igen vesz részt a küzdelemben. Fél­revonul a csatatérről, és másokat enged sikra szállant magáért. — Igen értelmes játék — jegyzé meg Bella. — Nem egyéb ez, mint a mindennapi életnek miniatűr hasonmása — folytaid Géza — melyben vál­takozva fordul elő a különféle bonyodalom, intrika ve­reség és győzelem. Géza ezek után megmagyarázta szép tanítványának az egyes alakok különféle húzásait s az igazat megvallva, tanitgatása közben nem annyira a helyes húzásokra, mint inkább a rózsás ujjak mozgá­sára volt figyelemmel. —- Hogy kitudjara, mennyire haladt a játék isme­retébe, engedje meg nagysád, hogy egy feladvány tad*

Next

/
Oldalképek
Tartalom