Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-02-08 / 6. szám

ben közreműködtek; csakhogy a cultura meg van! így nem fog előállani a törtószészeinknél oly gyakori eset, hogy oly egyének, kik akár a tudomány, vagy művészet mezején, akár pedig társadalmi téren messzeható reformokat létesítettek, s igy az emberiség közjólétének hálára méltó szolgálatot tettek, még névszerint sincsenek fölemlítve, inig a hatalmasok tetteivel tömvék a történelem lapjai. A történelem tehát oknyomozóan követi az emberiség culturalis fejlődésének különböző mozzanatait és szem előtt tartva e két szót: „hova“ és „miért“ fültünteti azt, hogy semmi sem fordul elő az emberiség fejlődése történetében, a minek oka és célja nem volna. Az ok: az uralkodó eszme; a cél: az emberiség fejlődése; az ember szellemi és erkölcsi értékének fokozása s mert az a végtelenségig fokozható, azért az emberiség fejlődésének processusát is végtelennek kell tekintenünk.

Se fejlődés története, a történettudománya logicai okszerűség tárháza. Az emberiség fejlődésének sok ezer éves mozgásában az események látszólagos ziláltságának dacára is a magsaabb álláspontot foglalt történész szigorú okszerűséget és egyenes haladást vesz észre a tökély felé. *) Olyan e mozgás, mint egy tervszerűen vezetett csata: a hadsereg egységei egészen más és más cél felé látszanak törekedni, s mig az alárendeli; szereplők talán tervnélküli tusakodást látnak, addig a hadvezér, a mindnyájok fölött álló szellem jól tudja, hogy a különféle csapat mozgalmak egy közös főcél felé törnek.

Így az emberiség fejlődése. —

Az ókor népei egymás után tűnnek le a történelem színpadáról. Csakhogy a műveltségnek áltatok magasan lobogtatott zászlója nem tűnt le velők együtt: egyik vezérlő kézből a másikba jutott az. Az antik világot romba döntötte a népek vándorlása, de az antik műveltség, a görög- romai szellem megmaradt, sőt e szellem szolgált a római birodalom romjai fölött alkotott országok fejlődésének alapjául. A műveltség bizonyos álláspontjára emelkedett egyes népek politikai hatalmának megsemmisülése nem akasztja meg az emberiséget fejlődése útján, a népeknek csak politika hatalma szűnik meg, amit állándót hoztak létre az megmarad, átmentén az emberiség- közös tulajdonába. A nagy tudósok is meghalnak, de a tudományok térén tett vizsgálódásuk eredménye örökké él. Sőt a vezérszerep e folytonos váltakozása végeredményét tekintve rendkívül üdvösnek bizonyul; a népek bukásukat önmaguk okozzák hibáik által; mi_ dón szellemi és erkölcsi élőtök hanyatlásnak indul, mi_ dőn erejüket a küzdelem fölemésztette s a vezérszere, pet betölteni immár képtelenek, akkor következik be bukásuk. S a zászlót kiragadja kezükből a győztes, életképesebb nép!

Lehet mondani: az emberiség története folytonos küzdelem az uralkodó eszmék foganatosítás a körül, s e szünet nélküli küzl) Emu állásponté mail fogva nem osztnn a históriai pessi- mismust, jólehet a philosophiai pessimismusnak hive vagyok. Rot- teek, véleményem szerint, a civilisatióra vonatkozó összes adataival ellenkezésbe jő, midőn az újkor történetét e szavakkal nyitja meg: Das Loos der Menschheit bieibt Täusounng, Kampf und Danaiden- Mühe. L. ßotteck, Allgemeine Geschichte. 1858. VII. k. 1.

Az „UNCäf tárcája.

A SAKK JÁTSZMA.

— Rajz. —

Tél vau. A kandalló lobogó tüzénél csinos fiatal asszony ül. Fejecskéje mélázva hajlik könyökére, mintha bizony attól félne, hogy meg talál görnyedni a dús fekete hajzat súlya alatt, mely egyszerű fonatban omlik alá kerekded vállaira. Az arcz szabályos, a keskeny hófehér homlokról — ha phrenológ volnék —- egy kis önfejűséget tudnék kimagyarázni; a nagy sötét szemekből szunnyadozó szenvedélyesség szól; a csókra termett korállajak, a piczi kis kacso, hozzá még a formás termet, melyhez szelíden simul a házi öltözék puha szövete . . . mindmeganuyi jellegzetes attribútuma azon bájos teremtésnek, kiről e helyütt szó vagyon.

Bella nagysátn egyedül van s miként az rajta már több Ízben megesett, ezúttal is késedelmező férjére várakozik. A férj kedves kis feleségét gyakran, igen gyakran hagyja egyedül, talán — legalább azt állítja a rósz világ —- éppen azért, mert felesége. Bellácska eleintén könyeket hullatott férje gyongédtelensége miatt, de a mióta Imréje azt találta mondani, hogy nőm szeret látni kisirt szemeket, nem is sir többé, hanem e helyett néhány, héten át unatkozott, mig len ezt a foglalkozást is félre csapva, legújabban ábrándozásra adta magát. Hogy mi képezi egy bájoló fiatal asszonyka gondolkodása tárgyát olyankor, midőn az egyedüllét veszélyeinek van kitéve, arról talán nem kell éppen szoknom; nem egyéb ez, mint variátiója ama themúnak, melyet Éva ősanyánk lesett el még akkortájban, mikor a paradicsomheli kígyó tartott neki előadást.

A függöoyajtő szétválik s a szolgától vezetve, egy

delem az, a mi áldandó kz emberiség történetében, a küzdelem nagysága pedig a civili s a t i o álláspontjának mérve. Es, mert küzdelem csak ott lehetséges, a hol ellentétek uralkodnak, világos, hogy a történelemben végtelen fontosságú szerepek játszanak az ellentétek. Értekezésünknek feladata lesz nehány történelmi ellentétnek bemutatása az általunk fejtegetett elvek szerint.

(Folytatjuk.)

(Lapunk mai számában) „Néhány történelmi ellentétről“ cimü essay közlését kezdjük meg, Schürger Ferencz gymnásiumi tanár ur tollából, melyre e helyen is felhívjuk olvasóink szives figyelmét.

(Adaíok Ungmegye telekkönyvi s pén/.ügyi viszonyairól) cimü cikksorozatunk befejező közieméinél jövő számunk hozza.

Deák-ünnepély. Az ungvári főgym. „Dayka-köre“ f. hó 1-én d. e. 10 órakor kegyelettel ünnepelte meg Deák Ferencz emlékezetét a főgym. termében. A kör érdemdús vezetője bevezetőleg melegen fejtegette az ünnepély jelentőségét s ez alkalommal ismét lelkesen figyelmeztette az ifjúságot nagyjaink példájának buzgó követésére. Az ünnepély megnyitása után Kulcsár István VII. o. t. Zichy A.-nak Deák F. halálára irt emelkedett haügulatu ódáját szavalta. Utáua Báuóczy Béla VIII. o. t. domborította ki a Imzn. bölcsének jellemét egy hatásos, a nagy hazafi életviszonyainak mindenoldalát megvilágító s munkásságának fénypontjait szerencsésen egyesitő emlékbeszédben. Az ünnepélyt Lám Árpád VIII. o. t. fejezte be Szász K. ódájának elszavalá- sával. Mi pedig, midőn azon édesen megnyugtató gondolattal távoztunk, hogy azon ifjúság, mely nagyjaink emlékét nem feledi, tettével édes hazánk jövő holdogi- -tásának munkálása nyújt garaneziát, megjegyezzük azt is, hogy a tanári karnak becsületére válik, hogy az ifjúságot ily korán megtanítják a hazafiság, a nagy polgári erények tiszteletére, s a fogékony fiatal szivekbe komoly törekvések magvát hintik. Deák Ferencz halála évfordulóját nem ünnepelte más, csak az ifjúság. A közönség füledékenységét egy szerény iskola igyekezett helyrehozni.

(A munkácsi müpártoló egyesület) január 31-én tartott láncestólye — mint levelezőnk értesít — fényesen sikerült. A bál 9 órakor vette kezdetét, a mikor Horváth Istvánná — bálanya — az ottani főispán lelkes neje, és kísérete Horthy Vilmosné, Freyseysen Borisba, Péchy Endréné, Puky Erzsiké a bálbizottság által bevezettettek a csinosan feldíszített terembe. Cserszky Antal egyesületi elnök a bálanyának egy jáczint és kaméliákból készített csokrot nyújtott át, mig a rendezők csinos tánezreudet osztottak szét. A táncz csaknem megszakítás nélkül tartott — Lányi ungvári zenekara mellett — virradtig. A hölgyek közül fentebb elősorol- takon kívül részt vettek még: Buzáth Károlvné, Bojkó Sándorué, Ilosvay Lörinezné. Eolliherger Gyuláné, úgy

fiatal ember lép a szobába. Imréjének meghitt barátja ez, kivel sakkozui szokott bizonyos estéken. Bella ezt a játékot már csak azért sem állhatta, mert inkább szeretett ábrándozni, semmint komolyan gondolkozni és ezért olyankor, midőn a két barát játszott, be se szokott volt jönni a szobába. A fiatal embert Imre egy alkalommal futólag bemutatta neki, de azóta nem igen érintkezett vele. A két férfi az utczán találkozott egymással, a fiatal férjnek — úgy látszott — sietős dolga volt. —

— Hozzád szándékoztam sakkozni.

—- Ma nem tehetem, kedves barátom, hanem ha már idáig jöttél, felkérnélek egy szívességre.

— S mi volna ez?

— Nőm egyedül van. Tedd meg nála azt a látogatást, melyet nekem szántál és csevegd el vele az estét; meglehet, hogy még ott találkozunk, mire visszatérek.

— Ezer örömmel, ha azt hiszed, hogy szívesen fogadnak.

— Ahhoz szó sem fér, ugyan hogy is kérdezheted? Tehát viszontlátásra! Imre elsietett, Géza pedig folytatta útját, Már most nem tudom, engem vagy a feleségét tartja-e az ártatlanság példányképének — dör- mögó magéban — különös . . . ezek a férjek biztonságuk érzetében csaknem tolakodókká lesznek.

Bella barátságosan fogadta vendégét, kiről most vette csak észre, hogy legalább is van olyan csinos férfi, mint férje-ura. Géza ezélzatosan avval kezdte a I társalgást, hogy elbeszélte a fiatal asszonynak, a férjé- ! vei való találkozást, azt gondolván, hogy ezáltal csakis | a maga malmára hajt vizet.

— Nem volna-e hajlandó Imre távollétében ez egyszer velem sakkozni? — kérdé hirtelen a nőcske — nem igen ismerem ugyan a játékot, de . . .

— Ha nagvsád megengedi, úgy oktatója leszek.

— Legyen is ára türelme Lojsaál

Jászay Hermán, Pap Józsefné, Boros Illés Berta, Ilosvay Erzsiké, Boros Erzsiké, Babinetz Mariska, Pintér nővérek, Zachey Gyuláné, Borostyám Hennin s többen. A négyest 18 pár táuczolta. A cotillon és rendezői jelvények igen diszesek voltak, s Seefehlner J. L. müiz- léséről tanúskodtak. Végül megjegyzi tutósitónk, hogy a báli bevétel 170 fit volt, elégséges a mostani anyagi viszonyokhoz képest. A febr. 10-én ugyanott tartandó nőegyleti tánczestóly is fényesnek Ígérkezik.

(Az átvonuló katonaság élelmezési dija) a kassai kerületben lß'/ü krban lett a honvédelmi miuis- terium által megállapítva.

Megyei inségiiigy. Ungmegye Ínségeseinek felsególésére a belügyminiszter az első ízben adott 500 írton felül a m. napokban 3000 frtot küldött; legújabban arról értesülünk, hogy a jövő hét folyamán ismét 3000 Irtot fog küldeni; az eddigi segélyösszeg tehát 6500 frtot tesz. A közlekedési miniszter pedig ínséges munkára e héten 20 ezer frtot utalványozott, melyből nagyrészt az Ungvár-uzsoki vonalon foguak útépítési és helyreállítási munkálatok teljesittetni. A külön címeken juttatott segély tehát összesen 26,500 frtot képez.

Az „Általános tanügyi Közlöny“ 5-ik száma „Ungmegye népiskolai közoktatásának 1879-ik évi állapotáról“ lapunk ezidei 3-ik számában adott jelentést ismertetve, azt a felületesség jellegével illeti. Tisztelt laptársunknak e tekintetben azon felvilágosítást nyújtjuk, hogy az „Ung“-ban megjelent kimutatás csak kivonatja volt a tanfelügyelő ur által a közig, bizottsághoz beterjesztett féléves jelentésnek, mely eredetileg e megye joépiskola i közoktatásának állapotáról minden részletekre kiterjedő összes adatokat tartalmazza. A mi az izraelita magániskolák nagy számát illeti, megjegyezzük, hogy ez a helyi viszonyokban találja indokát, bár ezek száma az utóbbi időkben apadt, sőt ma Ungváron már egy felekezeti izr. elemi iskola is vau. Az iskolalátogatás megyénkben kedvező állapotot mutat, mert mig 1870-ben az iskolalátogató tanulók száma 8000-et tett, ma már 15,000-re emelkedett. Végül még azt jegyezzük meg, hogy Talapkovics Emil ungmegyei tanfelügyelő ur a tanfelügyelői intézmény szervezése után az elsők közé tartozott az országban, a ki részletes s hiteles adatokon alapuló kiterjedt jelentéssel tüntette fel annak idején e megye népoktatási állapotát, melyért felsőbb helyről is elismerést kapott.

Szobránc-vidéki levél. Szobrán« vidékéről vettük a következő sorokat: Midőn ezelőtt két évvel a sztmj- nyáni k. i. szolgabirói kerület a szobráncival egyesittetett, a megye értelmiségének nagyobb része Köröskényi Elek urat —- ismerve ennek már eddig is e téren tanúsított buzgóságát, hivatalábani pontosságát, erélyét s bő tapasztalatait — választá meg kerületünk szolgaid* rajává; s valóban, a választás méltó személyt ért, ki « téren már hosszú éveken át a haza s emberiség jóléte s felvirágozására működik. Nevezett szolgabiró ur —- szemben a nagy Ínséggel — felebaráti szeretetének kifogásaként kitűnő tevékenységet fejt ki. Múlt évi rósz termés okozta mostoha anyagi helyzete van, valamint országszerte úgy kerületünk népének is, szegényebbj-* már-már éhezett; miért is szoigabiránk hazafias kötelmének ismerő e bajon segiteui; járt, kelt, irt s kórt,

— Attól tartok, nagysád inkább meg fogja unni a tanulást, mint ón az oktatást.

A fiatal asszony csengetett és az inas előhozd a játékasztalt, melyre a sakktáblát és némi gyümölcsöt, valamint egy palaczk bort helyezett el. Mialatt Géza aK alakokat rakta sorjába, addig Bella bort tölte egy pohárba s kimondhatatlan bájjal kínálta meg 'ele vendégét. — Én ezt az Imrét nem értem — gondold magában Géza, miközben bókoló szavakkal mondott köszönetét a figyelemért — no de meg is boszulom magamat e sértegető bizalomért.

Géza és Bella most már szemben ültek egymással, csupán a kis játékasztal képezte közöttük a válaszfalat. —

Megengedi nagysád, hogy mindenekelőtt az alakok jelentőségét magyarázzam meg — kezdé Géza. — Mincíanuyiak között legfontosabb a királynő. E szavuknál kezét szivére tette és jelentős pillantást vetett a szemben tilő nőre. Nélküle — t. i. a királyné nélkül *— folytató, az egész játék nem bír érdekkel/ körűié csoportosulnak a lovagok és parasztok, a futók és tornyok s ha sikerül őt elfogni, a játék nyerve v n.

Es a király? — kérdé Bella,

— Ez nem igen vesz részt a küzdelemben. Félrevonul a csatatérről, és másokat enged sikra szállant magáért.

— Igen értelmes játék — jegyzé meg Bella.

— Nem egyéb ez, mint a mindennapi életnek miniatűr hasonmása — folytaid Géza — melyben váltakozva fordul elő a különféle bonyodalom, intrika vereség és győzelem. Géza ezek után megmagyarázta szép tanítványának az egyes alakok különféle húzásait s az igazat megvallva, tanitgatása közben nem annyira a helyes húzásokra, mint inkább a rózsás ujjak mozgására volt figyelemmel.

—- Hogy kitudjara, mennyire haladt a játék ismeretébe, engedje meg nagysád, hogy egy feladvány tad*