Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-01-04 / 1. szám
nélkül 30 krt kellett fizetni, akár 20 kros, akár 500 fo" riütos volt is az. A katonai laktanyák építésére irányuló mozgalom az 1879. 36. t. ez. alapján megindult az ország legnagyobb részében s csaknem minden vármegyében, hol katonaság szokott elhelyeztetni. Egyesek sehol se akarnak laktanyák építésére vállalkozni, mindenütt a községek, városok s illetőleg itt-ott maguk a vármegyék. Ez irányban már mintegy harmincz törvényhatóságtól érkeztek fölterjesztések a honvédelmi ministeriumhoz. a legtöbb fölterjesztésben ki van mutatva az a kulcs, mely szerint a laktanya építési költség az adónemekre kivettetik. Több vármegye azon határozott igénynyel lépett fel, hogy tekintve az ország jelenlegi ínséges helyzetét, a kormány a laktanyák építkezési költségeihez a kormány kezén levő alapokból adjon akkora kölcsönt, a mekkorának kamat és törlesztési évjáradókát a közös hadsereg által adandó évi javadalmazás fedezni képes. A honvédelmi ministerium e fölterjesztésekre még végleg nem rendelkezett, de több megyét már értesített, hogy addig, mig a laktanyák elhelyezése a katonai hatóságok közreműködésével végleg meg nem állapittatik, a vármegyék költséggel járó előmunkálatba ne kezdjenek. Az ujonezozásra vonatkozó körrendeletét a hivatalos lap dec. 31-iki száma közli. E rendelet szerint a jövő ujonezozásra az I860., 1859. és 1858-ban született hadkötelesek hivatnak be. Ungvár városának hidontuli választó kerületében a képviseleti tagok választása iránti eljárás már régen megsemmisittetett. Csodálkozunk, hogy az uj választási határidő kitűzése iránt Lehoczky polgármester ur mindeddig nem tett előterjesztést. Ez ügynek mielőbbi elintézését e helyen újabban figyelmébe ajánljuk. Megyei bizottsági tagokká a decz. 29-én megejtett pótválasztások alkalmával megválasztattak: a tibai kerületben: Jasencsák Gusztáv, a zalacskai kerületben: Huszár Flóris, a szerednyei kerületben: Kende Zsigmond, Muncsko Pál. A perecsenyi kerületből a jelentés a megye hatóságához még eddig be nem érkezett. Unginegye közigazgatási bizottsága ülését jan. 13-án tartja. Holmi. A fogyasztási-adó kezelésének kérdése, titkos volta daczára, megoldatott nyilvánosan. A város felfogadott kezelője utján kezeli, avagy kezelteti, rendes könyvvitel mellett, s akként, hogy a közönség teljesen meg lesz nyugtatva; a 20 virilis többségének aggodalma tehát el van oszlatva. * * * És mily népszerűvé lett Lehoczky a decz. 29-iki ülés folyamán, midőn a fogyasztási adó ügyénél reá ruházott diktátori jogot a tisztelt képviselet kezeibe tette le. Hiába, Lehoczky ur politikai talentum, a ki belátja, hogy a viszonyokkal meg kell alkudni, s tudja, hogy a politika az exigentiák tudománya, melyet Pólányi nem akart acceptálni, a mennyiben Lehoczky e hirtelen fordulatot vett elhatározását sehogy sem tudta megérteni. * * # Hanem t. olvasóm, elvben méltányolhatod azok álláspontját is, a kik azt hangoztatták, hogy a fogyasztási adó kezelési kérdését nyilvánosan nem lehet tárgyalni. * # Külömben az egészen mindegy ki a kezelő, a fő az, hogy a kezelési rendszer a városra előnyös. * * * Vannak azonban olyanok is, a kikre nézve nem mindegy, hogy ki a kezelő, no hiszen ritka eset az, a mikor mindenki egy véleményen van. * * * Mindegy a városi polgárokra nézve az is, hogy hány könyvet foguak vezetni, valamint nem bánkódnak a régi kezelő után, úgy közönyösen veszik, hogy Weinberger Adolf a kezelő.— í/jeM , Városi képviseleti ülés. . í Ungvár városa képviselete 1879. decz. 29 én ülést tartott. Az 1880-ik évi költségelőirányzatnak a megyei bizottság által kifogásolt tételei tárgyalás alá vétetvén, azokra nézve a megye bizottságához a következő felvilágosítás lesz adandó. A vágómarhák orvosi vizsgálati dijának kezelése iránt a város legközelebb szabályrendeletet alkotand, s ennek elkészítését dr. Novak Endre, Farkas Ferencz és Pólányi István tagokból álló küldöttségre bizza. Ungvár városa által a kisdedóvoda és szegény-alapoknak tartozó összegek utáni kamattartozás a költség- előirányzat kiadási tételeibe fel fog vétetni. Az urb. egyezség folytán a város tulajdonába jött s elárusított földek vételárának tőkéje s kamatai jelenlegi mennyiségéről s elhelyezéséről azon jelentés lesz teendő, hogy ez összeg, mely a Kornstein-féle ház vételére s a városháza csere utáni értékkülömbözet megtérítésére lesz fordítandó, mint külön kezelendő alap nem jöhet be a költségelőirányzatba, azonban, hogy a községi törvény idevonatkozó §§-ainak elég tétessék, jelen költségvetéshez a város activái és passiváiról szóló kimutatás is csatolandó lesz, melyben a földek vételáráról is a jelenlegi állapot ki lesz mutatva. A régi pótadó hátralékról szóló kimutatás a megyéhez felterjesztendő lesz. A parterőditési munkálatokra a vasuttársulattól kapott 1000 frt a kölcsönvett 12,000 írthoz csatolván, avval együtt aonak idején el fog számoltatni. A 3400 frt kölcsön kamatai pedig az előirányzatba helyesen vannak felszámolva. Lehoczky polgármesternek útiköltség czimén megszavazott 350 frt a költségvetésbe felvétetik. A városi földek vételárának hátralékaira 1880. dec. 31-ig terjedő halasztás adatik, mely idő alatt az adósok tartozásaikat kifizetni köteleztetnek. A követelések kellő biztosítása azonban a tanács által haladéktalanul megteendő. Lehoczky polgármester előterjesztő, hogy a fogyasztási adó ügyben, az év vége felé járván, intézkedni kell. Bár a képviselet őt megbízta avval, hogy a kezelés ügyében feltétlenül intézkedjék, ő azonban ez ügy elintézésére a képviseletet kéri fel. A képviselet ennek alapján beható tanácskozás után a házi-kezelés rendszerét elfogadva, a további teendőkre bizottságot küldött ki. A bizottság tagjai lettek: Lehoczky polgármester elnöklete alatt: Bánóczy Ferencz, Telendy Antal, dr. Novak Endre, Pólányi István, Beismann Bertalan, Tarnó- czy Ferencz és Szmolniczky János. Néhány szó a hiúságról. That our flesh is heir to. A kinek alkalma, volt a társadalom minden rétegével érintkezhetni, s a ki csak kevéssé is meg szokta figyelni a különféle osztályú emberek jellemeit; annak lehetetlen volt nem tapasztalnia, hogy az emberek nagyobb része kor, rang és nemi külömbsóg nélkül kisebb nagyobb mértékben ama lelkikórságban szenved, mely csakhamar megváltoztatja az úgynevezett eszeslények benső világát ép úgy, mint átalakítja külsőleg a megismerhetetlenségig; — e lelki kórság, (a jelenkorban különösen ragályos:) mely annyira kivetkezteti az embereket önmagukból, közönségesen hiúságnak neveztetik. Ha csakugyan emberismerés céljából vetünk fürkésző tekinteteket társadalmunkra, úgy nem kell sokáig várakoznunk, s megismerjük az emberi jellem ezerszeres változatait. A becsvágy, bosszuszomj, rágalom, szemtelenség, irigység, fukarság, hálátlanság, stb. nem sokáig maradnak rejtekhelyeiken, de a gőg, dölyf, pöffesz- kedés, felfuvalkodottság, kevélység, a hiúság ezen bo- szantó, részint nevetséges nemeivel lépten nyomon találkozunk; — ezeket ha akarnók is, még sem lehetne kikerülni. A valódi nemes büszkeség külön válik ezektől. Igaz. hogy a büszkeség is, a fagyos és szívtelen hidegséggel párosult hiúság, tehát a kevélység egyik neme; de ha valódi, úgy nemes tettekre is vezethet; ha csak idővel nem válik ál-büsakeséggó, mely a túlhajtott hiúság kifolyása, A valódi nemes büszkeség csak egy nagy és erős lélek szenvedélyét képezi, ki érzi erejét, méltóságát és benső értékének tudatával bir, mig a hiúság csupán elv a törpe lelküek számára, kik jelentéktelen tulajdonságoknak s csekély beoscsel biró dolgoknak magasb ér tékét és becset tulajdonítanak. A büszke nem sokat gondol a mások Ítéletével, bárminő hízelgésre száraz, közönyös marad ; ellenben a hiú kivétel nélkül tetszeni vágyik mindenkinek és mindig dicséret utánsovárog. Sokszor a kevélyhez hasonlóan egy-egy pillanatra enged, hajlik — látszólag, sőt meg is alázza magát, de csak azért, hogy aztán ismét fölmagasztaltassék. A hiú akár van akár nincs tudatában gyengeségeinek, még is büszke azokra, vagy képzelt előnyeire; [mig ft büszke elég büszke arra nézve, hogy hiúvá ne váljék, — innen van, hogy a büszke ritkán válik nevetségessé, ellenben a hiú majom büszkeségével min - denkor és mindenütt nevetséges. *) Mi sem tesz oly könnyen a hízelgők játéklapdájává, mint a hiúság. Ezen szenvedély, mint már előbb is mondám mindig dicséret után áhítozik. — És kik értenének jobban a dícséréshez, mint a hízelgők? Különben a hiú ember egyszersmind a "legnagyobb hizel gők sorába tartozik, mert nem csak önön magának hizeleg a legnagyobb mértékben, hanem másoknak is, hogy ezáltal viszont dicséretet nyerjen. Hiúk a nagy emberek között a legtöbben — igen sok tudós és művész s a nők mindannyian. Ha vissza akarunk tekinteni a íégmult fátyola mögé s figyelemmel kutatunk a világtörténelemben, a világot alkotó és romboló szenvedélyek s a ülönféle indulatokból folyó tettek ezen roppant tárházában, azt fogjuk tapasztalni, hogy akár a nagyság akár a megörökített kislelküség prototyp alakjainak képeit nézzük a kép hátterében legtöbbször ott látjuk az incselkedő hiúság hol jobban, hol gyöngébben körvonalozott, máshol meg már inkább elmosódó alakját is. Caesar soha sem vette le fejéről a babérkoszorút, mivel kopasz volt. Alcibiades, a görögök dicsőített ideálja még most is a hiúság példányképeül szolgál, Cicero is hiú volt, mindőn fölfedezte Catalina összeesküvését, sok ideig nem beszélt egyébről mint ezen tettéről. Érdemes itt felemlíteni Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet (1581—1602) ki ellenállhatlannak képzelte magát, s napjában ötször váltott öltözetet, s ha kalandos udvarlásai megkívánták többször is. II. Lajos magyar király (1518) ki finom fehérbőrű kezeire volt hiú, órákig elnézte azokat, gyönyörködvén az áttetsző kék erekben. Nem úgy volt Hunyadi Mátyás, ki egyszer véletlenül meghallotta, midőn szép sima arcát leányosnak mondták, e miatt sok éjen át nem tudott aludni, vágyva a férfi kor ntán s óhajtva sebhelyeket arcára. Petőfy Sándorunk büszkesége és hiúsága ismeretes. Bobespi- erre nem érzett nagyobb örömet, mint ha őt az angol lapok szidalmazták, ha zsarnoknak, s a magas repub- lica katonáit „Bobespierre drabantjainak“ nevezték. Napoleon hiúsága leginkább udvartartásban nyilvánult. Nagy 'fényt és pompát fejtett ki a koronázási es egyéb ünnepélyek alkalmával. Jelszava a „grande“ volt. „Grande nation“ — „Grande armée“. — Hiúság volt nála az is hogy ő maga a legegyszerűbben öltözködött, mig a kíséretéből lévő tábornagyok és törzstisztek a legfényesebben . kihimzett, egyenruhákat s irgalmatlanul fel- tollazott kalapokat viseltek. Hiúságának eklatáns példájául szolgáljon a „nevető b öl cs“ következő adomája. I. Napoleon nagy Consul korában néhány napig egy vendéglőben lakott. Midőn eltávozni készült egyik segédtisztjének parancsot adott a számla kifizetésére. A vendéglősnó sejtette ki volt vendége mert a számla valódi összegét 50 Louis jjd‘orral felrugtatta. A segédtiszt civodásba eredt vele a magas ur felett, mire Napoleon is megjelent közöttük s megtudva a vita okát bosszúsan mondá a vendéglősnének: „mais, Madame il faut corriger le compte“ (De asszonyom önnek le kell szállítania a számla árát). Nem késett azonban a parancsot adni a 100 Lajos arany kifizetésére midőn a vén boszorkány ravaszul ezen szavakkal válaszolt neki. „Le ci-devant roi paya autant1'. (Az előbbi király annyit fizetett). De ezek még csak hagyj án! Nagy embereknek nagy hibáik vannak. Ha már a legkisebb hiúság is hiba, de itt nagyon ártatlan hiba mely legfeljebb mosolyra indítja az embert. Az esetben persze nem lehetne igy szólni, ha p. o. Bobespierre Frankhon e hóhérja — hiúságból tette volna azt, a mit tett, de nála is a hiúság nem előzte meg a tettet, csak követte. Alá azonban (legyen szabad magam igy fejeznem ki) a hiúság annyira elfajult hogy keresve és nagyon gyéren találhatnék fel társadalmunk bármelyik osztályában is azokat az úgynevezett „kedvessé vált, ártatlan“ hiúságokat, melyek ha általánosságban nem használnak is, de legalább nem ártanak. Napjainban az excentrieus hiúktól hemzseg a v-i lág, a kiken a komoly és józan gondolkozásnak már eleget mulattak, kiknek viseletét eddig csak nevetségesnek találták, a kiket már eléggé szántak mostanáig csupa emberbaráti szerétéiből, kik megérdemlik, hogy méltó megrovás alá essenek. A túlzott hiúság alakjai már nem csak nevetségesek, de annyira boszantók kezdenek lenni, hogy a legtürelmesebb emberben is felforalják a vért. Ki tudna nevetni például az excentrieus hiúk ama hideg önzésen, mely társadalmunkban annyi ferdeséget s annyi *) Wéber Dfcmokútos,
