Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-11-16 / 46. szám
len azonban orvosságot ajánlani nem tud, — ennyiben is a többséghez tartozik. A közigazgatás javulását a közigazgatási tisztviselők kinevezésétől várná, ha a miniszteri íelelőséget a megyei, illetőleg községi önkormányzattal összeegyez■ tethetönek találná. Az igaz, hogy ez a „hic Bhodus hic salta.“ Szerző sokat olvasott, sokat látott, szemlélt, tanulmányozott, de pozitív elhatározásban nem ment tovább, mint irodalmi előzői. j Maga is megmondja, hogy a statisztikai adatok gyüj■ tése, a gyámi, és árvaügy s több eféle, nem tartozik szorosan az adminisztrációhoz. Ha tehát a közigazgatási közegek mostani teendőit megkülömböztetjük, könnyen eltaláljuk az autonómia határát, mert ugyan mi kétsége lehet a legféltókenyebb autonómistának abban, hogy váljon a statisztikai adatokat kinevezett vagy választott tisztviselő gyiijti-e ? Nem lehet azonban közönyös, vájjon a szorosan vett administració kinevezett vagy választott tisztviselő kezében vau-e ? — Nem lehet közönyös vájjon egy qualifikált, jól adminis- tráló (külső) szolgabiró egy uj választásnál, a megyei clique által meg buktatva, faluzni küldetik, vagy pedig biztos, bár kevesebb fizetésre a grémiumba visszatér, a hónán a külső administracióra meg választatott. Ha szerző az állami és közérdekeket, a közigaz- 'gatási magánérdekektől megkülönböztetve, a közigazgatási bíráskodás és intézkedés kezeseit lelki szemei elé állitandja, reméljük hogy nemsokára oly önálló és határozott irányú munkája fog napvilágot látni, a mely a magyar közönség többségének szivéből éppen úgy leend szedve, mint a jelen füzet, de az közig, bajaink nemcsak kedélyes ecsetelését, hanem azok határozott irányú orvoslását is tartalmazandja. K. N. „Pesti Hírlap.“ Különfélék. » (Megint földrengés lesz.) Dier Lajos szatmári nyugalmazott tanár és szentszéki ülnök, ki már régi idők óta foglalkozik a földrengések" törvényeinek kutatásával, s ki a múlt hóban észlelt földrengéseket is előre megjósolta, egy, az „E— s“-hez beküldött levelében arra -figyelmeztet, hogy legközelebb újra földrengés várható az ország több részében. A rengés nov. 14-ike körül a Tisza mentén fog fölfelé terjedni s tarthatnak tőle azok is, kik ott laknak, hol a Körös‘vize egyenesen délnyugatnak foly. Ha az ingás Diószeg és Székelyhidat érné, könnyen eljuthatna az Ér mentén azon területre is, mely 1829. julius 8-án és 1834. okt. 15-én szenvedett. Párisi apróság. Egy élemedett hölgy roppant beil- latszerezve lép be a színházba. — „Szépnek ugyan csúf, fiatalnak pedig vén, de meg kell adni, hogy jóillatu“ — Ez már nekünk gyakran befizetett, Adós maradt ezért is a magyar: Fizetni hát mostan mórt nem akar?“ Boldog idők! A mikor még jól esett arra élczel- niinki, hogy miért nem engednek a pecsovicsok adót fizetnünk ! Azonban más mező is felszabadult a humoristicus verseny számára. Szabad volt az Íróknak egymást lerántani. Voltak irók, a kik csak válogatott körük számára Írtak, voltak mások, a kik a nép számára, a nép kedélyéből eltanultat írtak, s ezeknek volt adva az a hatalom amazok fölött, a mi van adva most az ellenzéknek a kormánypárt fölött. Szigligeti, Petőfi, Vahot Imre, Kuthy Lajos, Gaál József, Nagy Ignácz, (Ez Zajtay álnevet használt, nehogy a hivatalából elcsapják.) Pálffy Albert, Pákh, Degré és Tompa inditák meg az egészséges vérlüktetést a magyar népszerű irodalomban, bebizonyítva, hogy a magyar költészet nem a holdban lakik, hanem a földön, s itt is nem a palotákban, hanem a zsindelyes és zsuppos háztetők alatt s kint a szabad mezőn. Ezen nevek közé sorakozik Lauka Gusztié is. Emlókezik-e még hármunkon-négyünkön kivül valaki azokra a kefelevonatokra, a mikben „Lazaros-el- Puppos“ kegyetlenül fel volt tréfálva, s a miket a „Charivari“-ból Lauka nekünk felolvasott; a miken Petőfi olyan nagyokat kaezagott, de a miket a censor nagy hidegvérrel rendesen kitörült egész a czimiratig. Ezt a küzdelmet a népies irány diadalra juttatásáért küzdötte Lauka Guszti végig velünk. Milyen sikerrel, arról tanúskodik munkáinak nagy száma. J)e sok furcsa időt megértünk e negyven év alatt! Láttunk tizeunégzféle kormányt egymásra következni. Ugyanannyi más-más korszakot. Láttuk Metter- nichet. — Batthyányit, — a honvédelmi bizottságot, — Szemere republikánus kormányát, — aztán Iíaynau rémuralmát, — majd meg a Bach-huszárokat, tovább az októberi diploma kormányát, — utána Pálffy Móricz provisoriumát, — majd Sennyeyt, — reá Andrássyt, — ! jegyzi meg egyik fiatal ember. — „En tudom is miért“ i — válaszol barátja — „elővigyázó hölgy ez, s már életében bebai. mozía magát“. (Kossuth Lajos) egy nyílt levélben kéri fel j mindazon emigráns társait, a kikhez ő különösen 1859., GO. és 61-bcn levelet irt, hogy azokat akár eredetiben, akár másolatban hozzá beküldjék, mert kiadandó müvében mindezeket is fel akarja használni. (A sár, mint h á z as s ágs z er z ő.) Néhány nap előtt egy pozsonyi fiatal ember utazott Erdélyből haza Nagyváradon keresztül. A véletlen úgy akarta, írja a „Sz—g“, hogy reggelijét kényelmesen elköltvén, nem ügyelt a jeladó csengetyüre s orra előtt robogott el a vonat. Addig is, mig a másik vonat megérkezik, unalmát elűzendő, sáros városunk megtekintésére bejött. Úgy van az, hogy a sáros idő kényszeríti a nőket bajaik elárulására, s igy történt, hogy emberünk hamarosan oly átalakuláson ment keresztül, mely metamorfózisnak végső pontja — a szerelem. Egy csinos nő tűnt fel előtte, s az ifjú hamarosan határozott. Követte, s itt oly szerencséje volt, hogy a nőcske esetleg özvegy, még pedig csinos özvegy. A történetnek vége az lett, hogy a pozsonyi ur még a harmadik vonatot is elmulasztotta, de nemsokára visszatér Nagyváradra, hogy mint feleségét vigye magával a kis menyecskét. (A tok a j-h e g y a 1 j a i szüretet) — mint a „Zempléni Lapok“-ban olvassuk — egy pár nagyobb szőllőbirtokos kivételével — a múlt hét folyamán bevégezték. Az eredmény, átlagosan véve, középszerűnek mondható. A bor minőségéről még most keveset szólhatunk, azonban annyit már is mindenki tud: hogy sokkal jobb lesz a tavalyinál. Az- árak minőség szerint 15- 40 írt közt váltakoznak, de az európai általános rósz szüretek mellett, később még ennél is nagyobb árakat remélhetni. (Az ipartársulatokról Un g vár on.) Az 1872-iki ipartörvény, az addig fenállott czéh-rendszert beszüntette s ezek helyébe ipartársulatok alakítását engedte meg. Hogy a társulásnak, különösen az ipar terén, miiy fontossága van, erről mindenki meg van győződve és esetről-esetre gyakran lapunk is hozott czikkeket, melyekben élénken sürgettük a hatóságot, hogy ezek megalakítása érdekében vesse magát közbe. De ezideig részint az érdeklettek merev magatartása, i ószint az ügy iránti csekély érdeklődés miatt semmi sem. történt. A dolog azonban uj fordulatot nyert, a mennyiben K ende Péter alispán és Lehoczky Béla polgármester múlt vasárnap számos iparost hívtak egybe értekezletre, mely alkalommal különösen Kende alispán ur az iparosokhoz intézett beszédjével hathatósan felvilágosította őket az egyesülés szükségességéről. A jelenlevők kinyilatkoztatták, hogy a különnemű iparágak szerint hajlandók mielőbb a társulatok szervezése iránti mozgalmat megindítani, s csak arra kérték fél Kende és Lehoczky urakat, hogy egy újabb értekezletet hívnának egybe, melyre igyekezni fognak minél számosabb iparos részvétét megnyomában Lónyayt, — odább Bittót, — később Szlávyt, — végtére Tiszát. — Tizennégy ez épen. 8 Lauka Guszti mind a tizennégy kormányt végig humorizálta, a nélkül, hogy a humoristák sorsának háromféle végzete közül valamelyik elérte volna. Mert ez a három a következő. A humoristát előbb- utóbb vagy becsukják, vagy meglövik, vagy megverik. És annyi politikai változás mellett soha sem történt meg Lankán, hogy politikai ellentétbe jutott jó barátján fegyvere élét koptatta volna. Pedig hát élezekkel megostromolni a hatalmasakat nem olyan nagy virtus, mint megitatni az eczetes spongyával — az egykori jó barátot. Azt mondják, hogy a humorista egy jó élczért az édes atyját is kész lerántani: Lauka Guszti az egyetlen humorista, a ki a szivét nem tagadta meg soha. Ezért is bírja minden pályatársai szivét. Egy szívvel mondjuk hát, hogy tartsa meg őt az ég sokáig niiudazoksal, a kiket szeret, s a sok rossz és még rosszabb saison elmúltával, következzék be rá a mindenképen jó és tökéletes — epocha! (Általános éljenzés. Jókai Lankát megöleli.) Jókai köszöntője után Balázs Sándor éltette Lauka anyját, s szavait az egész társaság szívből viszhangozta. Majd Komócsy József olvasta fel az ünnepelthez Írott humoros költeményét. B. Horváth Miklós és Vadnai Károly Laukát éltették, Hatala Péter Lauka széplelkü nejét. Utánnuk -zana Tamás olvasta fel az érkezett üdvözlő iratokai, j táviratokat. Margittay Dezső a vendégekért ivott. Erre a társaság Szász Károlyt kívánta hallani, ki szólott is rögtönözve, felsorolva beszédében Lauka sikerültebb irodalmi alkotásait. Komócsy a derék ungvári püspökért Pasztélyiért ürített poharat, mit ez Laukára és nejére mondott köszöntéssel viszonzott. Végül Balázs Sándor éltette rövid nehány szóval Jókait, Érődi Béla pedig Feridun bey török consult, mire a köszöntők hosszú sora véget ért. A lakoma csak 5 óra felé végződött, mely idő alatt a társaság még sokszor tüntette ki a jubilaris irót rokouszenvének nyilatkozataival. q nyerni, hogy azoknak, kik ez alkalommal meg nem jelentek, alkalmuk legyen a szükséges felvilágosítást nevezett uraktól hallani. Az újabb értekezlet mielőbb ösz- sze fog hivatni. > (A magyar földbirtokos osztály) anyagi hanyatlása egy idő óta Európaszerte figyelmet kelt. Nemrég a „Standard“ foglalkozott e tárgygyal, most pedig a „Vaterland“-ban találunk hasonló felszólalást. E lap egyúttal fölemlíti, hogy más államok a földbirtokos és földmives osztályok védelmére mennyi hatékony törvényhozási intézkedést tettek. így például kiemeli, hogy a gyorsan benépesedett Manitoba államban 160 akrenyi terjedelmű birtok a gazdasági épületekkel és kerítésekkel, egy tehén, két ökör, egy ló, négy juh, két sertés s 30 napi élelem ki van véve az adósságok miatti exe- kució alól; végrehajtást erre a vagyonra vezetni nem lehet. Brit-Kolumbiában egész az 500 font sterling értékű gazdaságot és a gazdasági fölszerelést és bútorzatot egész 100 font sterlingig nem lehet adósságok miatt iefoglalni s igy a farmer, a gazda egész 7000 írtig teljesen biztosított s a hitelezők ellen védett birtokkal bir. Norvégiában ha egy földbirtokos eladja birtokát, a földes ur neje, özvegye vagy leszármazói húsz évig folru- házvák a joggal, hogy az illető birtokot a régi áron visz- szavásárolhatják. Ily védelem mellett a szabad paraszt birtokos osztály csakugyan fönmaradhat, mig a végrehajtási eladások korlátlansága gyors pusztulásra juttatja azt. — (Verhovay lapja.) A „Somogy“ hiteles forrásból hallja, hogy Verhovay Gyula csakugyan mcginditja közelebb politikai nagy napi lapját, melynek kiadási költségei fedezésére a pénz már nagyrészben beszerezve van. Egy Svájczban tartózkodó honleány maga 10 ezer forintot (?) adott e czélra, s ezenkívül a párt tagjai tetemes aláírásokat tettek. A lap czime „Függetlenség“ lesz. (A besztercze-bányai „Svornost“) a magyar- országi tót ajkú páuszlávok ellen polemizál, a kik mindent gáncsolnak, a mi a magyar állam eszméjét előmozdítja. Ők nincsenek megelégedve a magyar nyelv köteles tauulásával s izgatják a népet esztelen és káros beszédei s iratai által. A „Svornost“ ezen tót pánszláv igazgatók ellenére tanácsolja a tótoknak, hogy gyermekeiket tanítsák magyar nyelvre, s akkor majd minden félreértés megszűnik. Végül állítja, hogy a tót pán- szlávok, a tót nemzetnek legnagyobb ellenségei, mert a tudatlan népet tévútra vehetik. (A „Denevér“ ungvári él clap) legújabb 11. száma következő tartalommal jelent meg: Ungvári ce- lebritások, Lederer Longinus. — Kaposi különlegességek. — Parabola ad captum. — Ki mit tud. — Milliame- ron. (888.) — Konkolyföldy. — A természet tudományából. — Ne bosszankodjék Zoltsák. — Alit mond az „Ung“ 45. száma. — Szerkeszti Nostradámus. Előfizetési ára évnegyedre 1 frt, az előfizetési dijak a kiadó id. Fésűs József könyvnyomdájába küldendők Ungvárra. Ungmegye közigazgatási bizottsága havi rendes ülését nov. 11-én tartotta gr. Török Napoleon főispán elnöklete alatt. Az ülés tárgyát folyó ügyek s a szakelőadók havi jelentései képezték. Báró Sahihausen Lipót adófélügyelő a többi között Ungvár város adótartozásának lerovásáról a következő adatokat terjesztő elő: 1875. évi hátralék 6788 frt 42 kr., 1876—1878. évi hátralék 30897 frt 7 kr., 1879. évi egész adóelőírás 65545 frt 9 kr., a f. évi szaporodások 396 frt 69'/2 kr., összesen 103,627 frt 27'/2 kr., ebből levonandó a f. évi oct. végéig leirt adókat, 2770 forint 7 krt, tettleges tartozás 100,857 frt 207a Ier- Befizettetett erre: f. é. jan. 1-től oct. végéig 35,808 frt 73 kr. mutatkozik hátralék oct. végével 65,048 frt 47V2 kr. 1878 évben jan.—oct. havakban befizettetett: 43574 frt 50 kr, tehát a f. évben 7765 frt 77 krral kevesebb. Az adóbehajtás ily csekély eredménye után az adófelügyelő hivatkozva azon súlyos felelősségre, mely az adóbehajtásoknál őt, valamint a közigazg. bizottságot terheli, s figyelembe véve, hogy a f. év 6 hét múlva lejár, megfelelő intézkedések tételét kéri a közig, bizottságtól, mely határozatiig kimondá, hogy Ungvár város területen egy időre az adóbehajtás az adófelügyelőség utján állami adóvégrehajtókkal lesz eszköz- lendő. Megjegyezzük ez alkalommal, hogy a közigazgatási bizottság határozata folytán, tekintettel a rósz termésre s a mostoha viszonyokra, előzőleg már felterjesztetett a megye községei és Ungvár városa érdekében azon kérelem, mely szerint a f. évi fél évre szóló adóhátralékok fizetésére a jövő aratásig halasztási engedély adassék; az alapos indokokra való tekintetből remélni lehet, hogy a pénzügyministerium e tekintetben kedvező határozatot hozand. . (j- Buday Sándor) miniszteri tanácsos a m. kir. pénzügyminiszteri unban, Beregmegye volt főispáni
