Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-11-16 / 46. szám
Apróságok. Az éjjeli betörések s lopások, mint naponta halljuk, Ung vár on ijesztő mérvben ismétlődnek. Hát ezzel, ennek következményeivel s a módokkal, melyek ezt megakadályozni, vagy kevesbbiteni képesek volnának, a múltkor részletesen foglalkoztunk s Lehoczky polgármester urat sürgős intézkedések megtételére s a képviseletnek e őzéiből ad hoc — mielőbbi egybehivására kértük fel, hogy e tekintetben a város polgárai részéről s érdekükben a kezdeményező lépések megtétessenek. S mi történt? . . semmi; a nagy mester előtt, ki őrökö-( sen nagyszabású tervekkel látszik foglalkozni, e kicsiség nem részesült a megérdemlett figyelemben, a képviseletet e czélból — úgy látszik — nem tartja szükségesnek egybehívni, hanem örül az ő híveinek: a főültetvényeseknek, hárompróbás mamelukok és kulissza- tologatók sokaságának, kik az ő urukat s nagymesterüket követik szárazon és vizen, elárasztván édeskés biztatásokkal a nagymestert, ki e bájteli örömök között kicsiségekkel ám nem is törődhet. * Az igazságügyi miniszter azon örökös és pedig jogos panaszok folytán, mely szerint gondnoksági kinevezéseknél s csődtömegeknél gondnoksági és perügyelői kiosztásnál különösen protezsált ügyvédekre voltak tekintettel a biró urak, elrendelte, hogy jövőben ezek sorrend szerint osztandók ki. Hát bizony ez úgy volt eddig, hogy a zsíros csődtömeget protezsált ügyvédek kapták, ha pedig egy szegény ördög jutott csődbe, kit már agyonexequálták, ? kinél az összes leltározott csődtömeg három ing és két papirgallérból állott, azt oda adták valami szegény kezdő ügyvédnek; a kiadott rendelet igazságos tehát, mert hiába, nem jó ám mindent a bíróság bölcs belátására bízni! * * * Bíróságról lévén szó, néha a fekete táblán, melyen a bírósági körözvények, árverési és igényhirdetmények kifüggesztetnek, megakadhat tekintetünk. Ha valaki az ungvári járásbíróság küszöbét átlépi, tekintete a bemenetnél jobbra, a fekete táblára esik, melyen a különféle árverési, igény s más hirdetmények vannak kifüggesztve. Csodálatos, hogy egyetlen egy árverési hirdetményt sem lehet egészen elolvasni, mert a hirdetmények úgy vannak kiszegezve, hogy egyiknek a feje, másiknak a közepe s a harmadiknak a vége látszik ki. Ezen furcsa kifüggesztésből gyakran ilyen furcsaságokat lehet e fekete táblán olvasni: a lakárti 36. sz. tjkben felvett ingatlan .............felperes kérelmére...............gondnokság alá helyeztetvén,.............a távollevő jelzálogos hitelezők részére gondnokul N. N. ügyvéd kineveztetik, . . . . . melynek becsértéke 210 frt .............az árverés foganatosítására N. N. végrehajtó .... deczember 14. becsáron alul is el fog adatni. No de ez nem tesz semmit, a perrend 434. §-ának, hogy az árverési hirdetAz „UNff iá rcáj a. J^AUKA pUSZTAY IPXÓI JUBILEUMA. Az irók és művészek társasága november 8-án ünnepélyt rendezett Lauka Gusztávnak 40 éves irói jubileuma alkalmából. A fővárosi lapok ez ünnepélyes alkalomból méltatták a rokonszenves iró irodalmi munkásságát, azon Íróét, kinek neve az országban általánosan ismeretes, és a társadalom minden osztálya talá- müvein élvezni valót. Életrajzából álljanak itt a következő adatok: Lauka első szépirodalmi dolgozatait negyven év előtt a „Rajzolatok“ hozták. Atyja, ki gróf Károlyi Lajos uradalmi főmérnöke volt, minden áron le akarta terelni az iró pályáról, s ennek az eredménye lett az aztán, hogy. a fiatal Lauka gazdasági Írnokká lett. De mint „Emlékirataidban elmondja, Pesten sokkal jobban tele szita magát a poézis miazmáival, hogy- sem Erdődön a láz újból ki ne tört volna belőle „Verseket. Írtam — írja többi közt — minden formában és minden irányban. Megénekeltem a várat, egyházat! Pet- riásról, az öngyilkos asztalosról balladát készítettem, a falubika felügyelőjének leányáról a kit a malom morzsolt össze, románczot, szerelmi verseket irtain, a biró leányához, az uradalmi ügyvéd szolgálójához, később neki bátorodva, a vadasi ispánnéhoz és egy ismeretlenhez, a kit azonban nagyon jól ismertem. 1840-ben megint Pestre jött, s Kovacsóczy Mihály szerkesztőnél kapott alkalmazást, 7 pengő forint havi gázsival. Élhetett hát újra az irodalomnak. De persze csak annak, mert abból élűi, tudjuk jól — ma is aliglehet. 0 azonban ezzel nem gondolt s irt — tömérdeket. Munkái következők: Versek, 1846. N. Károly. — Karrikaturák, 1847. Pest. — Martiáliák. 1847. Pozsony. •— Falusi éjszakák Pozsony, — A XIX. század élvei. 1848. Geibel kiadása. (Elkoboztatott.) Dongó, (Petrimény nyilvánQsan kifüggesztendő, elég van téve; a ki pedig ingatlant akar vásárolni, az az árverési feltételeket a folyosón őgyelgő sápistáktól tudhatja meg legbiztosabb forrásból. * * * A törvényszéki területek végleges megállapítása iránti törvényjavaslat rövid idő múlva be fog nyujtatni a házhoz. Legalább az igazságügyér ő excellentiája ezt nem rég egy küldöttségnek meg is Ígérte. Baja, Esztergom, Szolnok az utolsó időszakban érdekűkben mozognak. Szolgáljon ez figyelmeztetésül az ungváriaknak is. * * * A kövezeti vám már elég rég szedetik Ungvár városa álta', hogy valahára legalább a borzasztó infámis járdák kijavíttattak volna; ez egyébként már határozatba is ment, de hát az ördög tudja, mi akadályozta abban az illetőket, hogy ez őszön ez megtörténjék. Történt annyi, hogy az Okolicsny kereskedése előtt két halmazban burkoló apró kő áll, tán csak nem akarják a télen végrehajtani a kövezés-javítást s a burkolatot a hó alól kaparni ki?! * ± * Menydörgős-menykős port kap a város Weinberger Lipóttól, ki a helypénzszedési jognak az uj bérlők részére történt átadása miatt akar porolni; Weinberger Lipót hát — ha csak azt akarja, hogy eldicsekedhessék avval, hogy egy oly tekintélyes testületet pöröl, miül Ungvár városa, — lelje benne kedvét, nem kerül az egy kis perköltségnél egyébbe. * * * Egyébként a helypénzszedési jog átadása és átvétele alkalmával érdekes epizódokat, lűrcsábbnál-furcsább híreket lehetett hallani; voltak olyanok, kik nem titkoltak aggodalmaikat, a helypénzszedési jognak az uj bérlők kezei közül való elpárolgását illetőleg. Ezek mind nagyon érdekes hirek, de ezek kapcsában kering egy még-érdekesebb lnr, mely úgy hangzik, hogy Lehoczky ur s hárompróbás kényszer mamelukjai igen örültek s fölöttébb meg voltak elégedve, hogy a helypénzszedési jog az uj Tarnóczy-Speck-féle consortium kezeihez hozzá is ragadt nemcsak egy-ket napra, hanem a szerződésbeli egész bérleti időre. Ez a hir persze annyira érdekes, hogy szinte hihetetlen, s mi nem, is habozunk kijelenteni, hogy az egészet tendentiosus koholmánynak tartjuk .......................... Ungmegye legtöbb adótfizető (virilis) bizottsági tagjainak 1880. évre érvényes névjegyzéke. — Adómennyisóg szerinti sorrendben. — Gr. Sztáray Antal, gr. Hadik Béla, gr. Török Napoleon, br. Redvicz Sándor, br. Vécsey József, Ibrányi chevich Horváth Lázár ellen.) Pest 1848. (Elkoboztatott) Comedia és tragoedia. Pest, 1857. — Vidék. 1857. N.- Várad. Megtörténtek és megtörténbetők; N.- Várad, 1858. — Szellemi szikrák. Pest, 1863, — Régi jó világ. Pest, 1863. — Költemények, Pest, 1864. Münchhausen versekben és rajzokban. Pest, 1864. — Újabb novellák Pest. 1874. — [A múltról a jelennek. (Emlék- jegyzetek. 1878.) Az ünnepélyi lakoma a Hungária termében d. u. 2 órakor kezdődött. Ez ünnepélyre Lanka édes anyján, nején s több rokonain kívül, mintegy 180 vendég jelent meg az irók, művészek, egyházi főméltóságok, képviselők s előkelő hivatalnokok köréből, a vidékről az ünnepeknek számos tisztelője, Ungvárról Pásztélyi János püspök s Firczák Gyula kanonok. A mint az iinuepelt iró nejével és öreg anyjával megérkezett, Éjszaki Károly, az irók és művészek társasagának elnöke szép beszéddel üdvözölte, méltatva érdemeit, mire Lauka meghatottan felelt. Ezután Éjszaki átnyújtotta az aranytoilat, a szegediek pompás ezüst bográcsot, majd Péohy Jenő képviselő lépett elő, s mint a „Szatmármegyei Közlöny1, szerkesztője, mely lapnak Lauka is munkatársa, egy ezüst-tintatartét adott át az ünnepeknek. A lakoma ezután megkezdődött. A felköszöntök sorát Feleki Miklós nyitotta meg, a királyra, királynéra és a trónörökösre. Ezután Jókai Mór mondotta a jubilánsra a következő elmés köszöntőt: Negyven évig Írónak lenni, az is elég nagy érdem; de negyven évig humoristának lenni, negyven évig fiatalnak maradni, az már virtus. Kivált az a negyven év, a mi ilyen saisonokra volt felosztva. A saisonokra való idő felosztás Laukának, mint asztronomusnak a találmánya. Még akkor a saisont nem hitták se idénynek, se ivaduak, se évadnak, s az esztendők fel voltak osztva igy: „jó saison“, „rósz saison“,— „infámis rósz saison“ és „ezudar saison.“ — Jött egyszer aztán egy olyan rossz idő, a melyik túl tett valaLajos, Markos György, Orosz András, Veinberger Albert, Lipcsey József, dr. Iváncsy László, Kovács Károly, Bernáth Dezső, id. Horváth Gábor, gr. Sztáray Ferdi- nánd, Vicsalkovszky Cyrill, gr. Sztáray Tivadar, Má- i’iássy János, Nehrebeczky György, Makkay Dániel, Vidder Albert, Béressy András, Bernáth Zoltán, Gottlieb Ábrahám, Csuha Sándor, Herczeg Károly, Dézsy Ferencz, László Albert, Kellner Izrael, Pribék Béla, Grosz Abrahám. Guttmann Izidor, Herskovics Áron, Öeszterreicher Márk, Csuha István, Andrejkovics Endre, Fekete Vincze, dr. Veinberger Salamon, Bugyis András, Héthy Antal, Róth Pinkász, Turner András, Szabó István, Pásztélyi János, Berhelyi Ödön, Bekény Belizár, Gyöngyössy Pál, Dráveczky Aurél, Vinkler Lemmel Pó- lányi István, Ring Ignácz, Markoovics Márton, Vidder Mór, Györöcskey István, Molnár Elemér, Sckiiffer Vilmos, Fekésházy Lajos, Kron Chaim, Pogány Antal, Ehrenreich József, Telendy Antal, Csuha Mihály, Petrik János, Kandó Kálmán, Kaminszky József, Felföldy Ödön, Tomcsányi Menyhért, Gortvay János, Reizmann Bertalan, Fekésházy Miklós, Pribék Antal, Orosz Aladár, Rozenblüth Ignácz, dr. Spitzer Armin, Feldman Jankel, Szmolniczky János, Tomcsányi László, Demek Antal, Brody Zsigmond, Fejérváry Ferencz. Thuránszky Tivadar, Hercz Benedek, Pemp Antal, Schmitezer Ede, dr. Zsiro István, Friedmann Pinkász, Csonka Ignácz, Balogh Károly, Újhelyi Ignácz, Gottlieb Lipót, Eüzesséry Vincze, Leonnorovics Mózes, Eeldinann Mór, Bródy Mark, Zinner Salamon, Rozenberg József, Ackermann Náthán, Bo- bovszky Tamás, Szomráky István, Kohn Hermann, Vidder Manó, Bene Lajos, László Pál, dr. Preusz Adolf, Csicsery Antal, Farkas Ferencz, Moskovics Ábrahám, Royko Béla, Philipovios Hermann, Lehoczky Béla, Veinberger Mór, Tüchler Salamon, Kucsay Ferencz, Lasz- tókay Béla, Tabódy Jenő, Balogh Vincze, dr. Turner Ferenez, Kacsánovszky András, Tamasko Bálint, Ackermann Aron, Hadzsega Bazil, Krausz Adolf, Herkner Hermann, Dráveczky Kálmán, Kleiu Mark, Virágh József, Hirtenstein József, Gálócsy Károly, Halász Mihály, Glück Jakab. Tanulmányok a közigazgatás köréből. Ily cim alatt tett közzé Kolosy Miklós, Sárosmegye főjegyzője egy csinos kis kötetet. E könyv ismét egy szavazat a közigazgatási tisztviselők választási, vagy kinevezési kérdéséhez. Szerző állami állapotunk bajait kedélyesen festi s nemcsak közigazgatási tisztviselőknek de más állami életünk iránt érdeklődő müveit embernek élvezetes olvasmányt nyújt, főleg azért, mert a statisztikai adatok összeállítása azokat is érdekelheti, kik hazánkat közelebbről óhajtják ösmerni. Szerző meg is irta, ki is nyomatta, hogy köz- igazgatási állapotainkkal nincsen megelégedve, — ő tehát a magyar közönség többségének tolmácsa. Az elmennyien ; — „hát ez milyen saison, Guszti? — „Ez már nem saison: ez már epocha!“ Én nem tudom, miért hívják a megnevettető poe- zist humornak, hisz a nedvcsinálás inkább a könyrefa- kasztó poezis-tuiajdona, a jó kedvben van a láng, ez a vulcáni alkotás, amaz a neptuni. A jó kedvű poezis lángja meglehetősen kialvófói- ben volt nálunk negyven év előtt; csak a parázsa volt meg a hamu alatt. Osokonay, Eáy, Kisfaludy Károly müveiben. De hát mire is lehetett volna élczelni? A censor nem érti a tréfát. A politikai humor egészen ki volt zárva a Dyomdefestékből. A kormány az Metternich volt. A magyar kormányfő Reviozky. Ezeket még csak dicsérni sem volt szabad (xlz lett volna a legnagyobb sa- tyra); a katonákra semmi észrevételt nem tenni; a papokra még annál is kevesebbet; s a diétái követ urakat még csak ismerni sem, még csak a beszédeiket olvasni sem, nem hogy azokra valami tréfát mondani, írott élezek maradtak ugyan fenn minden országgyűlés után egyes személyekre; de az olyat csak két ember értette meg, az egyik a ki irta, a másik, a kire írva volt. Később aztán, mikor egy kissé szabadabb kezdett lenni a lélekzetyétel, hallottunk egy-egy hangot is a Pan sipjáu, a mi a politikára emlékeztetett. Ifjú pályatársaim alig fogják hinni, bogy a leg* nagyobb furorét csinált politikai satyrája ama kornak az adófizetésről volt Írva: de nem ám az adókat kivető kormány ellen, hanem az adófizetést elvállalni nem akaró nemesség ellen. Legelőször életemben úgy láttam Petőfit, a mint Pápán az önképző társulatban minden aesthetikai szabályon átroutva, felugrott az emelvényre s elkozdé szavalni: „Hahó! Tekintetes Karok és Rendek!“ „Utánam csak, majd én elől menendek!“ Nem az övé volt a vers, Gaál irta. De rendkívüli volt a hatás; kivált azoknál a soroknál: „Hiszen tanúja már egy ezred, Hogy a magyar fizetni nem szeret, Vegyünk török, tatár s más nemzetet 4
