Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-11-30 / 48. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1870. 48. szám. Ing váron, vasárnap november 30. Az „UNG“ megjeleli minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési feltételek: egy évre ti forint, félévre 3 forint negyed évre . 1 forint 50 krajczár. Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: Pollaesek Miksa könyvnyomdája társadalmi es veryestartalmu lap. AZ UNGi KÜZtöiVELÖDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Nyilttér: soronként 20 kr. Ungváron, november 2á. Adocxoeutió. A közönség értesült már arról, hogy Ungváron állami adóvégrehajtók fognak alkalmaztatni. Hogy e hir szélesebb körben ébresztett sensatiót s a múlt szombati képviseleti ülésnek is egyik tárgya volt, azt tudjuk érteni. Biz az nagy ok, hogy felriaszsza az aggodalmat. Távol van tőlünk, hugy ezért az adófelügyelőséget kárhoztassuk; az állam ezen közege teljesiti kötelességét, teljesít egy felsőbb parancsot, melyet az államháztartás szigorú gondja diktál. Hogy az állam szükségletei pontosan kielégíthetők legyenek, fedeztessenek, meg kell az adót tizeim. He engedje meg a kormány, ha kivételes állapotok adják elő magukat, azon esetben mégsem lehet forceirozni az adófizetést s kivánui, hogy az adómennyiség a múlt s az előző évekhez arányitva folyjon ne. E város polgárai ez évben saját hibájuk nélkül oly állapotba jutottak, mit köznyelven nyomorúságnak szokás nevezni, a kormány teendője tehát: a polgárok viszonyainak respektálása. — A lakosság anyagi viszonyai a legroszabb íordulatot vették, a szegénységről megdöbbentő hireket veszünk s hiszszük, hogy ez mar hivatalosan constatalva is van. Ha tehát a kormány meggyőződést szerzett magának arról, hogy Ungvár lakosainak nagy része nyomornak néz elébe, ha tudja, hogy az Ínség az ajtókon kisert, akkor tűzzel-vassal pusztító executiót nyakunkra zúdítani, valóban a legnagyobb keserűség lenne. És kérdjük, miként lehet azt a várost eny- nyire terhelni, mely kötelességének nem vétkes mulasztásból, hanem nyomorúságból és az ínséges idő viszonyainál fogva , nem képes megfelelni? Erre aztán feleljen az , a ki tud. — Szemben az általános terméketlenséggel, avval, hogy az ipar s kereskedés pang s a közönség minden osztálya érzi a nenéz viszonyok súlyát, s hogy a keserűség pohara szinig telt: ily körülmények között állami adó végrehajtók alkalmazása által az adó minden áron való behajtását sürgetni, nem egyéb, a polgárság megrontásánál, kiknek lenyúzhatják bőrüket, de fizetni nem képesek, s ha lim-lomjait elviszik, miből fizetnek jövőben? Csinálnak ploretáriusokat! Ungvár városa a közigazgatási bizottság ebbeli határozata eilen felebbezéssel élt s a tel- folyamodvány ma már a kormány kezében van. Reméljük, hogy a kormány ezen ügy körüli intézkedésében óvatosan és bölcsen s lehetőleg irgalmasan fog eljárni. Nem vészit semmit. Ungvár lakosai megteszik kötelességüket e téren is, mert élni akarnak e hazában megfi- zetik adójukat, mert tudják mivel tartoznak az államnak. De ma halasztásért esedeznek, mert nem képesek fizetni! ____ . Azon fegyelmi ügyben, mely Ungvár város tanácsa, névszerinti Lehoezky Béla polgármester, Kovács István főjegyző, Mazurák János és Sándory József tanácsnokok ellen indíttatott, hogy az 1877-ik évre megáilapitott városi közköltség fedezésére kivetett 8«/10°/o-nji járulék helyett 13°/0 községi adónak kivetését és behajtását a tanácsülésből kifolyólag elrendelték anélkül, hogy ez a képviselő testület illetékes elhatározása alá terjesztetett s ahoz a törvényhatóság »jóváhagyása kieszközöltetett volna, Ungmegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya 1879. junius 3-án kelt határozatával, tekintettel az 1871. évi XVllI. t. ez. 20. és 117. §§-aira, mely szerint a tanács fennebb érintett intézkedései a törvény világos rendelkezésébe ütköznek, a tanács fenti tagjait — mint tudjuk — az 1876. évi Y. t. ez. 18. §-nak a) és b) pontjai alá eső fegyelmi vétségben bűnösnek kimondotta s e miatt Lehoezky t 500 frt, Kovácsot 100 frt, Mazu rákot és Sándor it pedig 75, illetőleg 50 frt birságban elmarasztalta. Ezen határozat ellen marasztaltuk felfolyamod- váu, ez ügyben a belügyminiszter f. óv november 23-án 46,750 sz. a. hozott határozata csütörtökön nov. 27-én a közigazgat si bizottsághoz leérkezett, e szerint, minthogy a tanáé, tagjainak panaszolt eljárása kétségen kívül az idézett törvények rendelkezésébe ütközik, a fe- felebbezett határozat a vétkesség megállapítását és minősítését illető részében jóvá hagyatott, ellenben a büntetés kiszabását tárgyazó részében megváltoztattatott, s tekintettel azon körülményre, hogy a költségvetésben 4859 frt öd1/* krban megáiittpitütt szükségleteknek az időközben történt változások folytán 7820 frt 89‘/|krra lett felszaporodása okmányilag is igazolva van s a tanács altul ekként felemelt adó a szükségletnek annyira megfelel, hogy azt csat is 109 frt 7 krral haladja meg, s e szerint a tanácsot aiaposan csakis azon vád teiiieiiieti. hogy eljárásánál a törvény rendelkezéseihez szorosan alkalmazkodni elmulasztotta, Lehoezky polgármester 100 írtra, Kovács főjegyző 50 frtra, Mazurák és Sándory tanácsnokok pedip egyenként 20 frtra mérsékelt pénzbírságban marasztaltatok el a belügyminiszter által. Apróságok. nak panasza van, vagy a hatóság s testület valamely intézkedésével, avagy határozatával megelégedve nincs 8 egyéni vagy az összesség jogainak sérelmét látja, bir annyi polgári érzékkel, hogy megteszi a kellő orvoslást s ha maga nem képes azt Írásba foglalni, bizonyára tudni fogja hová kell fordulnia. Hagyják tehát nyugton ez embereket, ne zavarják őket iparos teendőikben s ne adjanak arra alkalmat, hogy a közönség higgadtabb osztálya előtt — mely nem tudja őket eléggé becsülni — veszítsenek értékükből s tekintélyökből. * * * S ziebe r Ede, vonatkozással a fent elmondottakra, nemes imdignatiójának s megrovásának, melvlyel a képviselet összességének érzelmeit tolmácsolta, méltó szavakban adott kifejezést. így érzett az egész képviselet. * * * 17 adóvégrehajtó és becsüs van most Uugváron, az adófelügyelőség kegyelméből. Erről nincs is egyebet mit Írni. * * * Az ungvári Ínségesek segélyezése érdekében, a képviselet kezdeményezése folytán, megindult a társadalmi mozgalom. Csak arra figyelmeztetjük az adakozókat, hogy a nyomorral küzdők segélyezésére a lehetőleg készpénzt adjanak és nem élelmi czikkeket, mert attól lehet tartani, hogy könnyen lefoglalhatják a segélyzettől adó fejében, holott a zsebben lévő pár kraj- czárhoz az adóvégrehajtó nem nyúlhat. * * * A „Denevér“ celebritásainak keretébe legutóbb Lehoczky Léiát illesztette be. A bevezető sorok s a tu- lajdonképeni fényképezés között valami nagy hézag volt észrevehető. Mondják, hogy maga Nosztradámusz irta, ki oly jóindulatú, hogy a saját kéziratait is meg szokta kékczeruzázni, s állítólag e sorok maradtak volna ki már a bevezetésnél: „Mikor egy énekes többet evett ebédre, semhogy Figaro szerepében a kellő fürgeséget ki tudná fejteni, azt az előcsarnokban kifüggesztett tábla rendesen tudtul adta ily módon: „N. N. ur a n. é. közönség szives elnézéséért esedezik.“ Ha a „Denevérének állana rendelkezésére ilyen tábla, bizony ráírhatnám én is a könyörgést, mert tessék elhinni tisztelt olvasóim, hogy L. B.-át lehetetlen úgy leírni, hogy se más, sem ő meg ne haragudjék érte. Én pedig békeszerető ember vagyok.“ * * * Lehoczky polgármester ur bizalmas körben megígérte, hogy a város szépítésére ezentúl különös gondot fog fordítani. Bizalmas körökben hírlik, hogy a hid melletti bódét eltávolítják s ott, valamint a Hoffmanu-féle ház mellett az adópréseket fogják felállítani. •i* Fináncz-világot élünk, annyiban, hogy a pénzügyekkel szoros kapcsolatban lévő adóbehajtások, csempészett dohány-elkobzások, esztergomi adófelügyelőnek rendezett macskazene stb. vannak a tapéten, s miután Molnár István vinczellérképezdei igazgató — a filioxerárúl értekezve — kimondotta, hogy a íiiloxera csizmatalpon is behürczolható, a fiatáron levő íinánczok bizonyára utasítást fognak kapni, hogy az utasoknak necsak bőröndjét vizsgálják meg, hanem azok csizmatalpait is, s ha valami gyanús külsejű csizmát pillantanak meg, aztkon- fiskálják azonnal. . ____________ . Gazdálkodók, iparosok. Ügy számítják, hogy Magyarországon minden száz ember közül kilenezven vagy gazdálkodó, vagy iparos. Tehát a nemzettest eme nagy tömegének nevében két kérvény adatott be a nemzet képviselőházához. Egyik kérvény a gazdálkodók, a másik az iparosok sorsának javítását kérelmezi. Mindkét nagyfontosságu kérvény már tárgyalás alá is került az országgyűlésen, s a ház határozata értelmében mind a kettő kiadatott a gazdasági bizottságnak. Átadatott pedig oly utasítással, hogy a bizottság bfcha* A legközelebbi városi képviseleti ülés egynémely tárgya megérdemli, hogy utólag róluk valamit feljegyezzünk, csak azért, hogy mások okuljanak, s némely polgárok társadalmi s polgári kötelességeiket megtanulják. Weinberger Lipót érdekében a helypénz felől három városi polgár feiebbezést adott be, melyben a való tények egészen elferdítve adattak elő. A képviselet ezzel elbánt érdeme szerint. Az ügy tárgyalása folyamán azonban azon szomorú jelenetnek voltunk tanúi, hogy az egyik felebbezo, ki történetesen városi képviselő is, névszeriut Éles István, in pleno kijelenté, hogy bizony ő nem is olvasta azt a feiebbezést, hanem többszöri felkérésre irta alá. Egy polgárnak ily magatartása minden kritikán alul áll s annál sajuálandobb, hogy épen egy választott városi képviselő szerez kellemetlen boszan- tásokat a képviseletnek, hamis dolgok előadása által. —■ Hí Hí Külömben egy idő óta élharapódzott az a rósz szokás, vagy nem is tudom minek jellemezzem, hogy némelyek panaszos kérvényeket s felebbezlseket városi s megyei ügyekre vonatkozókat, nem maguk adják be, már t. i. a kik készítik — vagy legyen gyártják — azokat, hanem ungvári polgárokkal íratják alá, kik a panaszos ügy természetével alig ösmerósök s a kiknek legfeljebb csak felolvassák a beadványt, vagy még tán fel se olvassák, a mint az Eies-sel történt. Már kérem a városi munkás iparos emberekkel igy bánni, s őket eszközül felhasználni, elég nem szép. A kinek panasza van, álljon ki maga a sikra s ne vegye fel Mephisto köpenyét, mert Ungvár iparosainak bármelyikét eszközül fel-j uaszualüi, gálád dolog, fia bármely polgárnak, iparos-1
