Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-11-23 / 47. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1870. 47. szám. Az „UNG“ megjeleli minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: TÁRSADALMI É Ungváron, vasárnap november 23. 8 VEGYESTARTALMU LAP. Nyilttér: egv évre 6 forint, félévre 3 forint negyed évre 1 forint 50 krajczár. Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába üngvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Előfizetési feltételek : Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungváron, november 22. TJj társulatok: alakulása. Szomorú gazdászati viszonyok között élünk, rósz termések, szerencsétlen vállalkozások, elemi csapások egymást követik 1 pénzügyi nehézségekkel küzködők az állam, a társulatok s az egyesek. A jelen sauyaru viszonyok közt aztán egyszerre csak arra ébredünk egy szép reggelen, hogy két uj pénzintézet alakult fővárosunkban. Franczia tőke alakította mind a kettőt, biztositó társulat mind a kettő; csak az a különbség köztük, hogy az egyik napvilágnál, a másik gázvilágnál alakult. S mi nem azért szólunk e tárgyhoz, mivel franczia tőke szerepel mindkét társulatnál, hanem mivel biztositó társulat mind a kettő. Mert hogy franczia pénz jön hazánkba vállalkozni, hogy elég bizalmat helyez belénk a franczia pénzaristocratia arra, hogy fölös tőkéjét nálunk elhelyezze; hogy közgazdászat! viszonyainkat elég egészségeseknek tartja arra, hogy nálunk rengeteg összegeket fektessen be kamatositás végett: ez magában véve olyan jelenség, mely bennünket csak kellemesen érinthet és megelégedéssel tölthet el. Hanem szöget üt fejünkbe, nagy szöget, hogy épen a biztosítás mezejét választották működésük tereül. Mert hiszen ki érzi itt szükségét uj biztositó társulatok alakulásának ? Nincsenek-e elég biztostó társulataink? Nem képesek-e a hazai, s azon számos külföldi társulat eleget tenni a biztositó közönség igényeinek, melyek nálunk képviselőségekkel bírnak? Olyan kérdések, melyekre mindenki bizonyára igennel válaszol. — S épen mivel tudjuk, hogy a mi hazai társulataink alaptőke, igazgatás és szilárdság dolgában elég biztosítékot nyújtanak közönségünk megnyugtatására; a franczia tőke ezen a téren nem lehet [reánk hasznos, Hasznos csak akkor lehetne, ha előnyösebb befektetések s olyan vállalatok által kamatosittatná a franczia pénzaristokratia otthon el nem helyezhető fölös millióit, melyek szükségeinken enyhítenének, valamely általánosan érzett hiány betöltését czé- loznák, szóval, ha olyan közhasznú iparvállalatokba fektettetnének, melyek nemzetgazdászati vagy kereskedelmi érdekeink hathatós előmozdításában, s a munka szaporodásában nyilatkoznának. Az újonnan alakult két társulat nálunk nem pótol hézagot, nem enyhít szükségeinken, nem mozdít elő se nemzetgazdászati, se üzleti érdekeket, munkaszaporodást elő nem idéz, se pangó iparunkat nem fejleszti. Mire valók tehát? Ez a kérdések kérdése. Gondolkozóba esünk. Mert ha figyelembe veszszük az előbbi évek szomorú jelenségeit, a végtelen számú felesleges vállalkozások sajnos eredményeit, s ezek még sajnosabb következményeit, kell hogy gondolkozóba essünk akkor, midőn ismét felesleges vállalatokkal állunk szemben. Párisban az idő szerint lábra kap a szédelgés; sok pénzük van a francziáknak, s ők vállalkoznak. Hever a tőke, előtérbe lép a nyerészkedési vágy, s buján díszük a „gründolás“ szenvedélye, mint a pipacs virága, 1873-ban is ez volt a jó bécsiek bogara, s hová vezetett? Bejött a „krach“, nyakra-főre buktak a társulatok, nesszeható következményeket, tönkre jutott tözséreket és jól berántott nyerészkedőket hagyván maguk utánt Vájjon az a franczia consortium, mely hazánkba jött olyan társulatot AZ UNGI KÖZMIVELQDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. soronként 20 kr. „gründolni“ melyre egy csepp szükségünk sincs nem pusztán nyerészkedni jött-e csak hozzánk? Ilyen nyerészkedő „gründolás“ még több is jöhet. Mert nyerészkedni nemcsak jó mérleg felmutatásával lehet. Nagy garral kihirdetjük a társulat megalakulását, milliónyi összegekről van szó, roppant alaptőke (paranthesis között legyen monda, legnagyobb része csak papiroson van) van hüllő s a részvények felszökkennek, haszon van rajtuk, a párisi pénzpiaczon sok a heverő tőke, — eladjuk a részvényeket jó haszonra. Ez jó „gseft“, s praktisáltatik is. Jó lesz tehát vigyázni; ne higyjünk vakon, s ne rohanjunk neki ajtóstól. A „gründolási“ düh következményeinek voltunk már tanúi. Kell, hogy óvatosak legyünk hason'ó jelenségekkel szemben. Hazai biztositó társulataink — les- alább részben — olyanok, hogy nincs okunk őket cserben hagyni. Két uj biztositó társulat egyszerre! Minek? Talán, hogy a már meglévő társulatok biztosságát is veszélyeztessék a díjtételek erőszakos lenyomása által? Ez által több kárt tehetnek a biztosító közönségnek, mint hasznot. Két évtizen lefolyása alatt nem kevesebb, mint húsz hasonló társulat ment tönkre. Rakásra dőltek, s most aluszszák a kinszenve- dettek nyugalmas örök álmát. Nem hagytak hátra egyebet károsodott feleknél, s tán még ma is perlekedő atyafiaknál. Kellett ez nekik? S ha egész serege a biztositó társulatnak ment tönkre 2 évtized alatt, váljon van-e, lehet-e reménye újabban keletkező hasonló társulatoknak sikerre? Ha tönkre hagyjuk menni azokat, mi szükségünk van emezekre ha szükségünk volna: élnének amazok is, de nem élnek és mivel nem élnek: ezekre nincs szükségünk. Ez világos. Vannak derék hazai intézeteink, pártoljuk azokat. Ott van a „Pesti biztositó társaság“, a „Duna“ „Tisza“ s mások. Ott van hazafias intézetünk, az „I. magyar általános biztositó társulat“, melynek nemcsak mint biztositó társulatnak, de nemzetgazdászati szempontból, mint hazai pénzintézetnek is nagy jelentősége van. Tisztán a magunk erejéből, becsületes szilárd kezelés folytán feltudott emelkedni olyan magaslatra, honnan nemcsak a részvényeseknek nyújthat állandó, becsületes osztalékot, s a feleknek roppant tartaléka által biztosítékot, hanem honnan közjó előmozdítására, jótékony és hazafias a mozgalmak gyámolitására is megtesz mindent azon közönség javára, melynek erejéből virágzik, s mely fenállását biztosiotta. Az ilyen hazafias intézetnek pártolása nemcsak hazafisából, de higgadt üzleti speculatióból, saját érdekeink szempontjából is előnyös, szükséges. Ne engedjük saját kárunkra idegen növények felburjánzását a maguk talaján, s ne lépjünk hiszékenységünk által idegen érdekek szolgálatába. Üdvözöljük a külföldi tőkéknek hazánkba özönlóst, de hasznosabb, szükségesebb, hi- ánypótlóbb téren. A biztosítás mezején nem lehet beléjük bizalmat helyezni, mert nem látjuk be szükségességüket. Van első rangú hazai intézetünk; minek hagynánk parlagon heverni a magunk telkét azáltal, hogy a szomszédét trágyázzuk! Ezeket ajánljuk bisztositó közönségünk figyelmébe. (Ínségesek munkái.) Az Eperjes-Szvidnik közti hadászati útvonalon az ínségesekkel való útépítkezés nov. 10-én megindittatott. Kerek rét, Radoma, Rákóczpatak képezik az első szakaszt, Hartig s. mérnök vezetése alatt: — Rákóczpatak, Rákócz, Mesztiszko képezik a második szakaszt Gleviczky mérnök gyakornok vezetése alatt; — Mesztiszko, F. Szvidnik képezi a harmadik szakaszt és áll az egész hadászati utat vezető fő mérnök vezetése alatt. Eddig van 6000 Ínséges munkás összeírva ellátásuk a következő: minden munkás kap reggelit, ebédet bizonyos súlyban- kenyeret 600 gramot, délben pálinkát, 3 liter kukoriczát családja részére, és 5 kr. készpénzt. A munkások ezen természetbeni fizetménynyel igen meg vannak elégedve, az összes napszám kerül 42 krba. Az ellátás és a munkások elhelyezése az ut mentén barakokban történik és ellenőrzés alatt álló vállalkozók gondozzák. Egy felügyelő alatt 150 ember, 8—10 felügyelő egy mérnök alatt áll. Az ut vonalon az ottani teljesen télies Időjárás daczára erélyesen folyik a tracirozás és a kézi munka is. azonban mi fog történni ezen Ínséges munkásokkal akkor ba oly zord időjárás álland be, a melyben pár hétig munkáltatni absolute lehetetlenség lesz? Helyesen in'ózkedett a kormány, hogy nem kész pénzzel, hanem élelmi szerekkel fizeti a munkásokat, minthogy ily módon valóban a nyomor enyhittetik, a kész pénz lelketlen üzérek birtokába jutott volna és a nagy országos áldozatok mellett és óbbalál lett volna a következménye. — x. y. z. A kir. kúriának választási ügyekben ítélő tanácsa következő eivl fontosságú határozatokat hozta: 1. Az adófizetés kötelezettsége nem csupán azon birtok vagy jövedelem után járó adókra szorítkozik, melyek alapján a választói jog igénybe vétetik, hanem az illetőnek minden adójára. 2. A ki a múlt évben mint választó be volt Írva, a következő évben nem hagyható ki azért, mert magyar állampolgárságát nem igazolta. 3. A köz és magán szolgálatban álló szolgákat és cselédeket az 1874: XXXIII. t. czikk 10. §-a értelmében, más alapon se lehet a választók közé felvenni. 4. Az adónak nemcsak a legközelebb elmúlt, hanem az azt megelőző évre is kifizetve kell lenni. 5. A ki a választási törvény 9-ik szakasza alapján (mint akaéemiai tag, tanár, tudor, ügyvéd, közjegyző, mérnök, sebész, gyógyszerész, oki. gazda, oki. erdész, oki. bányász, lelkész, községi jegyző, iskolai tanító stb.) követeli a névjegyzékbe való felvételt, joggal nem vétetik fel azon község válosztói névjegyzékébe, a melyben a névjegyzék kiigazítása után költözött. 6.) Azok is kötelesek az adó fizetést igazolni, kik nemesi jogon bírnak választói joggal. 7.) A központi választmány határozatait nem kell a felek saját kezéhez kézbesíteni. 8.) A ki az 1874 : XXXIII. t. ez. 9-ik §-a alapján, mint ügyvéd kéri a választói névjegyzékbe való felvételt, nem utasítható vissza azon okból, hogy a mu[lt évben nem volt rá adó kivetve. 9) Adóhátralék miatt a felvétel nem tagadható meg, ba az illető adóhivatal igazolja, hogy a hátralék kelletén túli adó kivetésből származik. (Lauka Gusztáv köszöneté.) Mindazon hatóságok, testületek és egyesek, a kik az „irók és művészek társasága“ által rendezett jubilaeumom ünnepén, kegyesek voltak üdvözletüket vagy jó kivonataikat levélben vagy táviratilag részemre megküldeni, — fogadják legmélyebb hálásköszöneteinet, s azon biztosítást, — hogy azokat legbecsesb emlékemül fogom megőrizni. Budapest, nov. 12-én, Lauka Gusztáv. Közgazdasági levelek. I. Ha bármely nemzetnek egyetemes történelmét tanulmányozzuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy annak
