Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-08-03 / 31. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 31. szám. Az üng megjelen minden vasárnapA szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tndjnk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: .Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. Ungváron, vasárnap, augustus 3. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÜ LAP. Előfizetési feltételek : egy évre 6 forint, félévre 3 ferin negyed évre 1 forint 50 krajozár Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. AZ UISIGI KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Nyi Itt élsoronként 20 krajcár. Lehoczky Béla polgármester úrhoz. — Nyiltszó a „Nyiltszó“-ra, — Lehoczky Béla ur, Ungvár város polgár- mestere „Nyílt szó Ungvár város tisztelt polgáraihoz“ cim alatt e héten önvédelmi iratot osztatott szét. Lehoczky ur — mint maga mondja — túlságos szerénységének félretételével, az öndicséret silány eszközéhez folyamodva, önvédelmét két részre osztja; az első részben előadja, hogy minő zavart és silány volt a város anyagi és szellemi helyzete 13 évvel ezelőtt, akkor t. i. midőn a polgármesteri állásra megválasztatott; a második részben pedig elősorolja mindazon vívmányokat, melyeket e város 13 év alatt elért, s a melyek az ő személyével szerves özszefüggésben állanak. Valóban a szerénységnek túlságos íélretétele kellett ahoz, hogy Lehoczky ur a mellett, hogy a város 13 év előtti derout állapotát elődjeinek mintegy hibáiul látszik felróvni, másrészről a város összes tényleg mutatkozó vívmányainak érintése mellett oly vívmányokat is akar feltüntetni, melyeket mi nem látunk, nem tapasztalunk, s a melyek úgy látszik csak Lehoczky ur túlságos képzelődő tehetségének lehetnek szüleményei; és ismételjük, — a szerénységnek túlságos íélretétele kellett ahoz, hogy ő mindezeket az ő — s egyedül az ő saját érdemeiül tünteti fel, s mintegy azt látszik mondani, hogy: ungvári lakosok, ti hitvány páriák, ha én és egyedül csakis én nem vagyok polgármesteretek, lábatok alatt csakugyan elsüppedt volna e város, mely csakis az én atyai gondoskodásom alatt fejlődött oly naggyá, rendezetté. Nemcsak az előítéletnek butitó, a szenvedélynek bóditó hatásától érezzük, menteknek magunkat, hanem érezzük hogy midőn e sorokat írjuk, megtisztítottuk magunkat minden ellenszenv és rokonszenvtől. Senki sem fogja megtagadni Lehoczky polgármester úrtól kiváló férfiak ama legfőbb díszét, mely szerint egész korszakok utánuk neveztetnek. Ungvár város eddig 13 éves korszakát, melyben erő és reményteljes helyzetéből a tönkreju- tás széléré jutott, a jövő nemzedék Lehoczky- korszaknak f«gja nevezhetni. Az ő egyéniségének bélyegét viseli rovonásról-vonásra. És váljon a Le- hoczky-korszak Uugvár város életében mily mértékben volt képe3 a város anyagi és szellemi jólétére irányzott legfőbb feladatokat megvalósítani ? E kérdésre a feleletet csak a tényekben szabad keresnünk. Nem vagyunk ezúttal arra kényszerítve, hogy a tények hosszú sorát idézzük, hanem arra szorítkozunk, hogy általánosságban mutatunk rá a tényekre, hogy ebben a városban a polgárok óriási többsége a város közigazgatási ügymenetével, a megkivántatö rend, pontosság és fegye- lommel nincs megelégedve, s hogy a város lakosai % jelenlegi városi állapotokat nagy calami- tásnak tekintik. Fájdalommal nélkülözi e város lakossága a fegyelmet, a rendet, a törvények szigora végrehajtását, a közérdek lelkiismeretes ápolását, s érzik, hogy a hozott áldozatokért mily csekély mértékben részesülnek egy rendezett városi jólét jótéteményeiben. A városi nyomorult állapotok felett általános a panasz. A rendetlenség és zavar, melynek következményeit mindenki érzi, mely sérti a jogos érdekeket, kellemetlenné teszi az életet ebben a városban, elégedetlenség és bizalmatlanság litötte fel tanyáját, s túlzás nélkül mondhatni, hogy e város tekintélye alig volt valamikor annyira megingatva, mint most. Hogy meggyőzzük Lehoczky urat a fentebb csak általánosságban vázolt állapotokról, utaljuk őt a városi intelligent s az értelmesebb polgárok nagy számának nap-nap mellett hangoztatott nyilatkozataira, a kik pedig minden körülmények között számba veendő tényezők. És mindezek a legnagyobb elégedetlenséget hangoztatják. A mi pedig a tömeget illeti — kik között igen sokan, könnyen érthető okokból — minden beható áttekintés nélkül Lehoczky urnák bizalmi nyilatkozatokat szoktak tenni, azokra mi s azt hisz- szük titkon Lehoczky ur is — kevés súlyt fektetünk, érezvén, hogy a tömegnek súlya csak akkor van, ha eszköz az erősnek kezében, és mely soha egyebet, mint értelmetlenséget nem tudott tanúsítani, bámulva csakhamar azt, a kit még az imént gyalázott, és kacagva azt, a kit istenitett tegnap. Most pedig álljunk elő eklatáns tényekkel. Valljon a fegyelem, a rend, a törvények szigorú végrehajtása, s a közérdek ápolására nem — e legnagyobb arculcsapás méretik akkor: Midőn a város majd minden általa kezelt pénzalapoknak tetemes összegekkel tartozik, a nélkül, hogy igyekeznék módokat találni, ezen terhek megszüntetésére. Midőn a polgármester szemben a város legszorultabb anyagi állapotával, beleforceirozza a várost ezúttal luxuriosus partépitési és kisajátítási kiadásokba, melyek belekerülnek vagy 25 ezer forintba, s a fedezet ismét kölcsönök utján fog eszközöltetni. Midőn a város számadásai évek hosszú során át meg nem vizsgáltatnak, s most a helyzet kényszerűsége alatt, azok felülvizsgálatát rövid idő alatt eszközöltetik. Midőn a város által kezelt pénzalapok sok esetben biztosítékot alig uyujtó feleknek kikölcsö- nöztetnek, s most azok az elveszés esélye előtt állanak. Midőn a város polgármestere — dacára an nak hogy képviseleti határozat szerint minden hónapban legalább egyszer képviseleti ülést ösz- szehivni tartozik — hónapokig nem tart képviseleti ülést, s az összehívott képviseleteket önkényesen, a képviselet tekintélyének áramütésével. elnapolja. Midőn az önkormányzat életérdekeibe vágó képviseletet a törvény által előirt időben meg nem alkottatja. Midőn magán feleknek a képviselethez intézett kérvényeit az illetékes forum elé hónapokig, sőt egy évnél tovább is, elő nem tej- jeszti. Midőn 13 éves polgármestersége alatt nem tudta annyira vinni, hogy a közigazgatási iratok irattároztassanak, vezettessék nyilvántartási sor- és előadói könyv. Midőn a községi adót — a nélkül, hogy erről a képviseletnek, vagy a megye bizottságának tudomása volna — a tanács által önkényesen felemelteti s azt be is hajtatja, Midőn a tanács ülésekről semmi jegyzőkönyvet nem vezettet. Midőn a képviseleti ülésekről felvett jegy- lőkönyvek évek hosszú során át nem hitelesíttettek, s csak a legújabb időben folytonos inter- pellátiók után lehetett ezt is keresztülvinni. Midőn a képviseleti ülésekben nem fejti ki az elnöki tekintélyt és szigort, s eltűri mint elnök, hogy az ülések veszekedés, zaj és szeuve délyes kitörések színhelyei legyenek, s néha valóságos zsibbongás álljon elő. Midőn mint polgármester eltűri azon évek hosszú során át hangoztatott panaszát a városi és vidéki lakosoknak, hogy a felek a termények darusításánál a legnagyobb visszaéléseknek vannak kitéve mértékek tekintetében s midőn e jogos panaszok orvoslást nem találnak; a helypénz szedése körüli visszaélés pedig már türhetlenné vált. Midőn a kővezetvám engedélyezése után keresztül akarta forceirozni, hogy az a házi kezelés mellőzésével kéz alatt magán vállalkozóknak adassák ki bérbe; az idő igazolta, hogy ez mennyire káros lett volna. Midőn mint árvaszéki elnök az árvaügyek kezelése tekintetében a gyámügyi törvény s az ezt követő szabályrendelet utasításait meg nem tartja s azok végrehajtásáról nem intézkedik. Midőn a városi közigazgatás egyöntetűsége érdekében egy rendszeres s az egyes tisztviselőknek szölló ügyviteli szabályzat alkotásáról nem gondoskodik. Midőn a városi közegészségügy a legnyomorultabb állapotban van, a város udvarainak nagy száma undok piszokkal van telve. És valljon a város szellemi és culturális fejlődése érdekében mit tud vívmányul felmutatni ? Valljon van-e községi iskolánk, a mi már annyiszor sürgetve lett, nincs. Az iparos tanoncok kötelező oktatása ma sem kezdetett meg; az iparosok társulási intézményei iránt nem fejtett ki állásához mérten annyi erélyt, hogy legalább két- három ipartársulat szerveztessék ; és váljon a művelődés egyéb tényezői iránt mutatott-e szervezői érzéket ? Mi legalább szivének és eszének alkotásait sehol sem látjuk. Lehoczky ur ha látszólag a felelősség sólyát más tényezőkre hárítaná is, mi ezek dacára mégis jogosan mindezen mulasztásokat a polgár- mester urra háritjuk, mert a hibák, visszaélések és hiányok egész halmaza évek óta áll előttünk, ezekről hasonlóul ő is évek óta tudomással birt, s neki mint polgármesternek — ki a várost re- presentálja, kellett annyi helyes érzékkel és tapintattal bírnia, hogy megtalálja a szeg fejét s oda üssön, bár az ütés snlyát rombolás kövesse is. Volt idő nálunk és pedig nem rég, midőn a polgárok társas öszlétének szükséges harmóniáját nem zavarta meg semmi, midőn % politikai nézeteltérésekből szüksógkép kifejlődő elvi harcok nyugodt és csendes medrökben folytak0 De ez megváltozott. Ma — különösen az iparo osztály tagjai között meg van zavarva a meg'- kivántató jő öszhang és sokaknál a barátság szoros kötelékét kívülről jött csapás drasztikusan vágta ketté. Az elvi meggyőződés szabadakaratu nyilvánítása politikai és községi kérdéseknél nincs-e elnyomva? Igen, s mindezekért nagy mértékbeli Lehoczky urat illeti a felelősség. Tessék csak visszaemlékezni a legközelebbi képviselőválasztási mozgalmakra. Nem-e a mi polgármesterünk vette alkalmazásba a pressio minden nemét arra, hogy a polgárok szavazatát oda terelje, a hová ő akarja. Már tiszteljük Lehoczky ur politikai meggyőződését, hanem ez hozzá mint a város atyjához nem csak hogy nem illett, hanem ezzel az ördög párnáját dugta a polgárok feje alá- Avagy a községi képviseleti tagok választásánál nem rontja-e a polgárok jó és nemes érzületét a foganatba vett itatásokkal, nem fejleszti-e ezzel a demoralizátiót, és corruptiót közöttük ? és higyje el hogy az ily utón kierőszakolt többsége tarthatatlan lesz, s éppen akkor fogják cserben hagyni, midőn arra legkevésbbé számolt, mert a kiábrándulásnak mielőbb be kell következnie.
