Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

tály“ cimón egyesité azon tagokat, kik e vágyat táplálták kebelükben, s lüktető erőt adott a tespedő testbe 8 im: az osztály csakhamar azon jelentést tévé a választmánynak, hogy külön szervezkedni óhajt s mint önállóan rendes és pártoló tagokkal, külön tisztviselőkarral s válaszmánynyal biró egylet kívánja a mire- lődési közcélra érvényesíteni tevékenységét. És csakugyan a lővészegylet meg is alakult még 1877-ben s azóta külön alapszabályok s vezetés alatt folytatja működését. Társulatunk kezdeményezése e téren óhajtott sikerre vezetett.

Társulatunk többi szakosztályairól nem sok örvendetest jelenthetek a közgyűlésnek.

A dalár- és zenész osztály még 1877-ben rendezett egy hangversenyt, melynek jövedelme a választmány beleegyezésével a szakosztály számára szükségelt zongorára volna fordítandó. A jövedelem máig a kamattal 70 o. é. frtots74 krt tesz. Működött* még a r. k. templomban három Ízben misét énekelve zeneki- sérettel, de ugyanazon évben. Amily örvendetes lendületet vett tehát, annyira feltűnik pangása 1878-ban. Tartott ugyan még dec. 8. 1877.-ben osztálygyülést, melyben egy hangversenyre újólag meghatároztattak a a közreműködők s a játszandó vagy éneklendő darabok. A hangverseny idejének meghatározására s az előkészületek megtételére egy bizottság küldetett ki. 1871. márc. 7-én a választmány a fentebbi célra engedményezte is a jövedelmet, de az óv letelt s 1878. nov. 8-án uj programmot alapított meg a szakosztály, mig a múlt évben dec. 14-én és folytatólag 19-én ismét összejöttek jobbjai; kiküldetett egy bizottság, mely most is rendezi a zongora beszerzésre fordítandó jövedelmű hangversenyt, pedig a kimaradozó tagok egyik főpanasza, hogy „nincs az osztálynak zongorája-'. Nem kutatom az okokat, melyek a ziláltság előidézői; nem hiszem, hogy a közügy játékszer akar lenni egyesek kezében; de kimondom tapasztalatom: az osztály újjászervezése elodázhatlan!

(Vég. köv.)

Színi szemle.

(Szombat, jun. 28. és vasárnap jun. 29. »A Koroevil- lei harangok^ operette. Kedd jul. 1. „Csók“ vígjáték, irta Dóczy Lajos. Szerda, jul 2. „Budapesten“ vígjáték, másodszor. Csütörtök, jul. 2. „A kis menyecske“ operette.)

A zene s a dallam hetét éltük; a víg zene pajzán tündére járt közöttünk s az újabb operelte-k zeneszerzőinek kedélyéből a vidámabbnál vidámabb dallamok egész árja csörgedezett elő. De a kedves zenéjü operette-k mellett színre került két jeles vígjáték is, melyek mindenike a közönséget derült hangulatban tartotta. A közönség pedig színészeink igyekezetét tömeges megjelenésével méltányolta , elismerést fejezvén ki ezzel, hogy szinészeiuk tehetség és igyekezet tekintetében helyt foglalhatnak bármely vidéki színpadon. Térjünk át a heti műsorra.

Legvonzóbb újdonság volt Planquette „Korne- villei harangok,, cimü operettéje, mely „regényes“ mesét közönségünk hálásan fogadta. A darab rövid meséje ez: Két francia nemes sok év előtt elmenekült hazájából, mindkettő politikai üldözés miatt. Egyik Korneville marquis, a másik Luciennes gróf. Az utóbbi leányát és kincseit Gáspár apó nevű parasztra bizta, az előbbi unokáját magával vitte volt. Gáspár apó, hogy a pénzt eltulajdoníthassa, a gróf- kisasszony keresztlevelét az anyakönyvben, az időközben elhunyt városbiróval meghamisittatta és a leányt mint saját húgát nevelte föl. Pénzét az elhagyott kor- nevillei várban rejti el s hogy a népet távol tartsa, mint kisértet járkál benne éjjelenként. E titok leleplezése képezi a darab cselokvéuyét. A kornevillei marquis unokája Henri visszatér, s első gondja, hogy a kisértetet fölfedezze. Meg is lepik Gáspár apót, ki a nagy lelki rázkódásban s ijedségben megőrül. De uj bonyodalom következik. Gáspár apónak van egy talált gyermeke, kit cselédeként tartott. Serpolettenek hívják. Minden jel oda mutat, hogy ő a grófnő. Ez igen csinos fordulatra s vig jelenetekre ád alkalmat. Végül Gáspár apó őrültségében kibeszéli a titkot, Serpolette „kipofytyan* és Germaine, eddigi húga visszakapja örökségét.

A darab zenéje remek és elragadó. Az operette központja ezúttal is Liptay Laura (Serpolette) volt, a ki ez este is kifejezéssel és kellemmel énekelt; csinos alakjához a pajkosság igen illett, bár ebben egyes jeleneteknél, minő a többi között az okmány felolvasásának jelenete, indokolatlanul a túlzásig ment. Mellette ki kell emelnünk Mészárosnét (Zserme Ger- mánie?) ki élénken játszott s szépen énekelt. Elismerés és dicséret illeti Makót, ki Gáspár apót jól színezte, bensőséggel s színpadi routinnal adta. Csige

(Hanri) ez este igen előnyösen mutatta be magát, játékával határozott igyekezetét s fejiődő tehetséget mutatott s erős kellemes hangjával különösen a keringő éneklésénél tetszést aratott.

A „Csók" Dóczy Lajos vigjátékát közönségünk miután az két évvel ezelőtt adatott utoljára, szívesen vette. A játszók játékukért kiváló dicséretet érdemelnek. Különösen H. Szabó Ilka (királyné) és Mészáros Ilka (Maritta) tűntek fel, előbbi igaz érzelemmel és azon nemes értelemmel játszott, melyek őt úgy ezúttal, valamint előbbi szerepeiben is jellemzik, utóbbi pedig a „Csók" definitiőjának elszavalásánál tűnt ki legjobban, a darab ez érdekes passusát ritka figyelemmel szavalván el. Ki kell még emelnünk Mészáros (király) Bács (Adalár) Makó (Sobrinus) játékát, kik mindannyian e jeles vígjáték sikerét nagyban előmozdították.

„A kis menyecske“ kedves operette, melynek becsét emelte B. Liptay Laura (Graciella) kedves játéka és éneke, s mondhatjuk ez este tehetségét ra- gyogtatta, ki iránt közönségünk tapsokban rótta le az elismerés adóját. Tatay Eugenia (Lucretia) szép alt hangú énekesnő, ki e mellett kielégitőleg játszót!. Lászy comicai tehetségét ma is igazolta s játékával nem egy mulattató jelenetet idézett elő; ő mint comicai színész játékában a szerep nyújtotta helyzetet fel szokta használni, hogy elmésségét és találékonyságát érvényesítse, melyből ö gazdag forrással rendelkezik. Ki kell még emelnünk Szombatyt. Makót, és Gálosyt, kik eleven játékukkal tűntek ki.

Iskolai értesítők

A tanév bevégeztével előttünk fekszenek több rendbeli értesítők, melyek városunk megyénk tanügyi viszonyainak lelkiismeretes és hű képét nyújtják. Örömmel kell constatálnunk, hogy a tanügyi viszonyok, a mi főképen a magasabb oktatást illeti, nemcsak hogy kielégítőknek mutatkoznak, hanem várakozásunkat is jóval fölülmúlják. Térjünk hát a beküldés sorrendje szerint ezen értesítésekre.

Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló leánynevelde. Oly emberektől, kik pár évtized előtt hagyták el e városi s most visszatértek, igen sokszor van alkalmunk hallani ama reánk nézve valóban örvendetes nyilatkozatokat, hogy Ungvár a magyarosodás terén a legközelebb elmúlt időben bámulatos haladást tett. Mi ezt örömmel constatáljuk s büszkén tekintünk az ország bármely felvidéki városára bátran elmondhatván a netalán kétkedők szemébe, miszerint városunk a magyar nyelvben való honszerelem parancsolta előhaladás terén bizonyára nem szorul előttük háttérbe. Szóval: tény az, hogy Ungvárott most aránytalanul több ember beszél magyarul, mint csak egy-kót évtizeddel is ezelőtt; és ez örvendetes tény okozói között — be kell vallanunk — a nőnevelés terén itt már két évtized óta oly áldásosán működő apácák tanintézet* bizonyára nem az utolsó helyet foglalja el.

Hogy mennyi kitartás, — szorgalom- és odaadással jártak el a t. irgalmas nővérek itteni működésűkben lefolyt 20 óv alatt: igazolja az elmúlt 1878/9. tanév eredménye is. A szép számmal megjelent szülők előtt jun. hé 20. és 21. napjain megtartott vizsgálatok alkalmával a növendékek a tudományos ismeretek s különösen a magyar nyelvtanban annyi jártasságot és képességet igazoltak, hogy ez intézet s annak tanítónői s tanárai a közönség elismerését méltán megérdemlik; a rendszerrel — melyet a tanitás terén követnek hazánknak jó honleányokat nevelnek.

Minő siker koronázta a t. irgalmas nénék fáradozását, arról mindenki saját tapasztalásából szerezhetett volna magának meggyőződést, ha a nyilvános vizsgálatokon megjelent volna; elég szomorú! hogy a nép- nevelésnek Ungvárott oly bőven található barátai igen csekély érdeklődést tanúsítottak e vizsgálatok iránt.

Ennyit tartottunk szükségesnek e nevezett intézet reputatiója s az irgalmas nénék húsz éves itteni működésének méltatása tekintetéből általánosságban megjegyezni; ami a múlt óv részletes staisztikai adatait illeti:

Volt az intézetnek a lefolyt tanévben összesen 170 növendéke, ezek közül 7 bennlakó. Vallásra nézve: rk. 120, gk. 10, helv. hitv. 5, ág. hitv. 1, izr- 32. — A tanitás 4 irg. nővér, 1 tanítónő s 4 kívülről bejáró tanár vezetése mellett 6 osztályban történt, még pedig úgy, hogy az I. osztály 82 növendékkel külön, a II. oszt. 21 növendékk el külön, a III. oszt. 32 növendékkel külön, a IV. oszt. 16. növ. az V. 13 növ. és a VI. 6 növendékkel ismét együtt egy-egy tanteremben nyertek a magyar püspöki kar által az 1868. S8. t c. értelmében összeállított szabályrendelet és tanterv szerint az egyes osztályok különböző

igényeihez képest oktatást a következő tantárgyakból Hittan, irvaolvasás, magyar nyelvtan, mondattan, irodalom, továbbá német nyelvtan, földrajz, történelem, alkotmány tan, terményrajz, természettan, számtan és háztartástan; az elméletileg előadott tantárgyak begyakorlására a személyesítő*, betütörlés, beszéd s értelemgyakorlat, szókiszedés, elemzés helyesírási s fogalmazási feladványok, költemények beemlózése, el- szavalása s némelyek éneklése, számtani példák kidolgozása, természettani tünetek előállítása, természetrajzból a látás és hallás, a vérkeringés, táplálkozás és lélegzés eszközeinek ábrázolása alkalmaztattak. — Taníttattak továbbá egyesek a francia nyelv elemeiben, többen a zongorázásban, még többen a rajzban, végre mindnyájan a kézimunkák előállításában oly szép eredménynyel, hogy a vizsgálaton 287 darb kész női kézimunka volt a növendékek által kiállítva, mi, tekintetbe véve azon körülményt, hogy a növendékek legnagyobb része az intézetbe léptekor még a kötőtűt sem tudta kezébe lógni, valóban bámulatra méltó tekintélyes meny- nyiség. —

Ezek után nincs egyébb mondani valónk. Adataink eleget mondanak. Adja tehát az Ég, hogy a t. irgalmas nénék, kik, bár igen igen sanyarú anyagi állapotokkal kelle küzdeniük, mégis húsz évi itteni működésük alatt o'y fényesen bebizonyiták a nőnevelés terén való fáradozásaik áldásosságát további működésük alatt is oly hatalmasan lendítsenek a magyar nyelvnek városunkban való előhal adásán, mint eddig tevék. Ezt kívánjuk forró szeretett hazánk érdekében. (Folytatjuk.)

Különfélék.

(A honvédség köréből.) Az Ungváron állomásozó 36-ik honvédzászlóalj parancsnoka Mihai- lovits Döme alezredes f. é. juniusl-ével nyugdijaz- tatván, a zászlóaljparancsnokságot e héten a Munkácsról áthelyezett Lehocky György százados — zászlóaljparancsnok ur vette át. Mihailovits ur évek óta állomásozott Ungváron, mely idő alatt polgári-társadalmi élet körében tanúsított rokonszenves modora s előzékenységénél fogva mint társasköreink egyik kiválóbb tagja a műveltebb körök, s a nagy közönség részéről általános tiszteletben és rokonszenvben rósze- szesült, s igy csak örvendünk az alezredes ur abbeli elhatftrozásának, hogy továbbra is Ungváron fog lakni, s midőn ez alkalomból — mint e megye nyilvános közege — elismerésünk és tiszteletünk adóját személye iránt leróvjuk, üdvözöljük Lehoezky zászlóaljparancsnok urat uj állomásán, a ki azon szívélyes viszonyt, mely itt a katonai és polgári elemek között fenáll, továbbra is igyekezni fog erősíteni és fen- tartani. —

(Ungmegye alispánja) f. é. május hó 24-én Szeged és vidéke árvizkárosultai részére 375 frt 58 krt. mint kilencedik küldeményt a belügyministerium- hoz felterjesztette. Ezen összeghez járultak : I. A szob- ránczi járás szolgalmija utján: a) a 60. számú gyüjtő- iven Soltész Tivadar 1 frt, hét kisebb adomány ösz- szesen 1 frt 50 kr. b) a 68. számú gyüjtőiven Poper Péter, Jaczko Mihály, Linka József és Klein Dávid 1 írtjával, Benetine község lakosai 1 frt 50 kr, harmincöt kisebb adomány 7 frt 60 kr összegben.

II. Az ungvári m. kir. főerdőhívatal utján : a) a lyuttai erdőgondnokságtól 11 frt, b) az ókemencei erdőgondnokságtól 44 frt 12 kr. c) a turia remetei erdőgondnokságtól 15 frt 25 kr. III. A bereznai járás szolgabirája utján: a) gróf Török József gyüjtóivén gróf Török József 10 frt, Jakab János 5 frt, Cser- niczky Ede 2 frt, Zsitkovszky Gyula 2 frt, Duchon ándor 1 frt 50 kr. Gáspáry, Grünbaum Vilmos, Fried József, Bródi Ábrahám, Mittelman Dávid, Mittelman Mihály, Biderman Mór, Händler E. H, Händler Jakab és Ruttner Gyula 1 írtjával, N.-Berezna község 10 frt, huszonhat kisebb adomány összesen 7 frt 96 kr. b) Petreezky János gyüjtőiven Bacsinszky András 1 frt, nyolc kisebb adomány összesen 1 frt 70 kr., c) Uzsok község gyüjtóivén Uzsok község 10 frt, Hrabár János 1 frt 10 kr. Erszényi Ferenc 1 frt, Petreezky János 2 frt, Voloszánka község 12 frt, Kossey János

1 frt, tizenöt kisebb adomány összesen 2 frt 50 kr

d) a 72 számú gyüjtőiven Mittelman Danko 2 frt. Luh község 10 frt, Sztavna község 15 frt, Demjano- vics Sándor, Ausländer Elias és Weiczen Mandel 1 írtjával, Verb. Bisztra község 10 frt, Ticha község 15 frt, tizenhat kisebb adomány összesen 3 frt 60 kr.

e) a 73. számú gyüjtőiven Huszna község 8 frt. f) a a 74. számú gyüjtőiven Lubnya község 10 frt, Szu- cha község 10 frt, Uj Sztuzsica község 10 frt; g) a 75. számú gyüjtőiven Moskovics Manó 1 frt, Koszt- rina község 2 frt 10 kr, Szolyva község 1 frt 48 kr. Knyahina, Sztricsava és Zábrogy községek összesen

2 frt 12 kr. h) a 78. számú gyüjtőiven Rothman íz-