Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-05 / 1. szám
veszettségében nem fogják világgá bocsátani: „hogy a barátságos kiegyezés — úgymond — közöttünk és Ausztria-Magyarország között csak akkor lehetséges, mikor a szláv elemnek Ausztria-Magyarországban döntő szava lesz a külpolitika kérdéseiben.“ * "Megtörténtek az újévi hivatalos tisztelgések. Tiszától lefelé valamennyi hivatalfőnöknek kijutott alárendeltjeinek hödolatteljes újévi jó kívánsága. Az ily hivatalos tisztelgések alkalmával a megtisztelt urak jövő magatartásukról szoktak egy kis programm-félét is elmondani, ezen szokás azonban inkább a fővárosban dívik, itt a vidéken főnök és alárendelt, elöljáró és publicum sokkal gyakrabban érintkeznek, minisem hogy még programmozást kívánnának újévkor. Pállunk csak a választás előtt szokták egyes tisztviselők hangzatos Ígéretekkel megvásárolni a közvéleményt, mely Ígéreteket hogyan váltják be aztán, azt csak azok tudják, kik fáradságot vesznek maguknak a közigazgatás ügymeneteit íigyeleinmel tanulmányozni. azok az árvaszék üléseiben jelen lehessenek. De hát mikor oda meghiva nincsenek, hogyan tudhassák mikor tartja az árvaszók üléseit, evégre mi feltételezzük a tiszteletbeli szavazó ülnökök felől, hogy meghívásuk esetére tán csak megjelennének az egyes ülésekben, ugyan próbálják csak meg őket olykor-olykor meghívni .... * i * * Tanügy. Az ungvári kisdedóvoda érdekében. Köztudomású tény, hogy városunkban a kisded- óvoda ügye évek óta elhanyagolt állapotban van ; a városi képviselet a múlt év utolsó időszakában kissé élénkebb figyelmet kezdett ez ügy iránt tanúsítani, ugyanis határozatot hozott, hogy f. évi január Í vel egy rendezettebb óvodát létesit, tanszerekkel ellátja, a főfelügyeleti jogot egy bizottságra ruházza; egyidejűleg tanítóul Farkas Balázs okleveles kisdedneve löt felfogadta. Mi ezek után a kisdedóvoda ügyét élénk figyelemmel kisérni, a közönséget pedig esetről-esetre minden mozzanatról értesíteni fogjuk. Miután pedig a kisdednevelés terén a tanitó és szülék között gyakori érintkezésnek szükségét látjuk, gondoskodtunk, miként a tanitó ur lapunk utján esetről-esetre az óvoda ügyéről nemcsak egyszerű jelentésszerü értesítéseket nyújtson a szülék részére, hanem a gyermekek házi és óvodai nevelése közötti szükséges összhangzat fenntartása végett mint szakférfiú nyilvánosságra hozza azon alapelveket, melyek szerint a kisdednavelés legjobban eszközölhető. Itt közöljük a tanitó urnák hozzánk beküldött értesítését: Azon kortól kezdve, midőn járni s beszélni kezd a gyermek, egész hét éves kor:g. úgyszólván a természetre bizatik; sok szülő egész lélekkel járna el gyermeke nevelése körül, hogy őt lelke örömére a jövőben boldog, szerencsés és derék honpolgárrá nevelhesse, de részint szaktudomány hiánya, részint napi foglalkozása miatt arra teljesen képtelen, — de mert a gyermek képzett alapnevelő vezetése mellett, csakis korabeli társaskörben képes minden jóra és nemesre képződni, e célra a városi t. képviselő-testület 78-ik számú határozata folytán f. hó 2-án a kövicsesen 228. számú házban a városi alapneveidét megnyitottam. A gyermekszív mind a jóra, mind pedig a roszra egyaránt hajlandó, ha a jóban nem nevelik, a roszban önként tog nevelkedni, azért minél korábban neveljük, a siker annál eredménydusabb leend; korán kell szivébe elvotui a jó magot, különben a gyom foglalja el helyét a mi a szellemi ruganyosságot megbénítja. Első gondom a gyermekben a belső tehetséget szunnyadásából felébreszteni s azt tiszta alapos ismeretek megszereztetése által fejleszteni, bogy a vágyó tehetség az erkölcsi törvénynyel szoros összefüggésben álljon, azaz, hogy a vágyó tehetségnek iránytűje legyen az erkölcsi törvény, — de hogy a gyermek vágyai mindég erkölcsiek legyenek s mint ilyenek a cselekeHa végig tekintünk városunk múlt évi közigazgatási történetén, abból ugyan nehéz volna évi mérleget csinálni, megjegyzendő, hogy mérleg alatt mi mást értünk, mint a milyennel itt nálunk az emberek szemét kiszúrni szokták. A törvénynek hanyag mellőzéséből eredő botrányokat naponta kell tapasztalnunk. Csak nemrég történt, hogy az ez évi költségelőirányzatot a képviselet tárgyalása alá akarta bocsátani anélkül, hogy az a törvény világos rendelete szerint közszemlére lett volna kitéve, s most megint alkalmunk van oly mnlasz- tásokat jegyezni fel, melyek ugyan nem tartoznak az épületes dolgok közzé. * A városi képviselet tagjainak felét a legtöbb adót űzető polgárok közzül minden év végén meg kell állapítani, úgy, hogy ezen virilis névjegyzék január 1-vel már végérvényesen megállapítva legyen Ungvár városában azonban az ez évre érvényes virilisek névjegyzéke máig sincs megállapítva, sőt a munkálat meg se kezdetett; az 1878. évi virilisek mandátuma december végével lejárván, most oda jutottunk, hogy nem lévén a virilisek névsora megállapítva — Ungvár városa ezúttal nem bir teljesen kiegészített képviselettel, mi következik ebből? az, hogy ezidejüleg képviseleti üléseket tartani nem lehet, s nem lesz lehető még vagy 30 napig, mert még a kiigazítás végett működő küldöttség sincs megválasztva a képviselet által; szóval Ungvár városa ezidejüleg nem bir határozat-képes képviselettel, pedig tudjuk, hogy számos ügy. vár elintézésre, s eltekintve sok mástól, az ez évi költségvetés sincs még tárgyalva, mely bizonyára eléggé fontos ügy. Mindezekért első sorban a város polgármesterét illeti a felelősség, kit a törvények és rendeletek pontos végrehajtásáért maga a községi törvény is ielelőssó tesz. * Költségvetésről lóvén szó. megemlítjük, hogy Arky Fiilöp az évi költségelőirányzatra vonatkozó kifogásait terjedelmes expose kíséretében már beadta; e kifogások oly adatokat tartalmaznak, melyeket a költségvetés tárgyalása előtt jő lesz mindazoknak átolvasni, a kik a költségelőirányzat érdemleges tárgyalásánál az ügyhöz érdemlegesen óhajtanak hozzászóllani. A városi árvaszék tisztetetbeli szavazó ülnökeit úgy tudjuk, hogy a képviselet azért választotta, hogy __i ■ " i .. ' ___!___■__iqg— detbe is átmehessenek, fő tényezője az akarat. Ez a vágyótehetség kihatásának folytatása. Minden emberben megvan a jóakarat, csakhogy nincs mindig erő azt jó tettekkel is megmutatni, igy a gyermek is, kiben sokkal erősebb az állati mint a szellemi élet, nem képes akaratának jó irányt adni; azért a gyermek akaratát úgy kell fejlesztenem, hogy az erkölcsi tövény- nyel viszonyban álljon s ha a jóra való akaratát kifejtettem, cselekvésre inditom s engedem szabadságát saját kedve szerint élvezni, hogy az akarat iránya kitűnjék, s ha rósz irányt tapasztalok, azt azonnal még csirájában elfojtom s jó útra vezetem mi könnyen ki- vihetővé csak úgy lesz, ha a gyermek cselekvését folytonosan jő irányban szoktatom. A szokás természetévé vállik s általa a gyermek jellemének alapja megvettetik; minthogy pedig az embert társai közt egyedül a jellem különbözteti meg, következik, hogy a gyermekben leginkább a jellemet kell kifejtem. A jellein fogalmához tartozik: A jó Ízlés, ennek, mint a jellem főelemének alapeszméje a szép. Ezt a gyermekben gyakorlatilag fejtem s nemcsak a dolog külszínét, hanem annak belbecsét is megismertetem vele. Innen kiindulva igen természetes, hogy a jó Ízléssel rokonságban álló: szabad nemszabad, illő nemillő, méltányos nemméltányos, célszerű és nemcélszerü fogalmakat is gyakorlatilag kell megértetni a gyermekkel, hogy tiszta jellemű legyen. A becsületesség, ez a jellemnek legfontosabb tényezője. Ki az erkölcs törvényeit kő /éti, a polgáriakat tiszteletben tartja, az becsületes ember. A becsületes jellemhez tartozik a munka. Itt azon leszek, hogy a gyermekekkel megismertessem az ember rendeltetését s hogy ő is, ha a munkásságot megkedveli, a közjó előmozdítóinak egyik tagja leend ; de hogy a munka sikeres legyen, szoktatom a józan gondolkozásra ; azaz hogy eltudja gondolni a célt, reá az eszközöket, tisztaság, rend és pontosságra s ebből kifolyólag a sze- mérmetességre. Ez utóbbi küiénöseu rendkívüli műgondot ad. — Érzőtehetség a legnemesebb, de egyszersmind legkényesebb tehetsége az embernek, ezt okosan kifejteni és célszerű irányban vezetni igen nehéz feladat; némely gyermekeknél e tehetség igen ingerlékeny, ezt okozza a gyermek elkényeztetése, másoknál bágyadt, ez a szülő kegyetlen bánásmódjának a következménye. A gyermek gépies természeténél fogva mindig utánozza az embert, ezt nevezem utánzási ingernek, ez inger tehát magában a gyermekben lévén, miután pedig minden egyes gyermek egyúttal cselekvési ingerrel is bir, azaz kissebb nagyobb mértékben cselekedni szeret, ha tehát utánzáíi ingere jó tápot nye- rend, jót cselekszik; es viszont. A cselekvőségi ingert fejleszteni az észszel és ügyességgel párosult folytonos elfoglalkodtatás által, miáltal lelkében fölébresztem a a tudásvágyat. Ismertető jele, ha a gyermek önmagától intéz hozzám dolog és tárgy iránti kérdéseket s ha ezt elértem hozzáfogok az ismeretek széiesb körbeni Költői hangulatban lehettem, mert a német vers- stropba lebegett ajkaimon: „Der Freudon und der Marter Quelle Und Heil, und Gift für Seel und Leib Der Erde, Paradies und Hölle Liegt in dem Worte: Weib . . . Ekkor a bokrok közó tévelyegtem önkónytelenül, s a harmatos fü puha pázsitján egy ifjút láték önfeledt merengésben . . . Nem vett eszre. Arca ragyogott valami tulvilági gyönyör érzetében . . . Meg se moccantam . . . Ekkor az ifjú ajka megszólalt. Lángoló, őrjöngő eszmék voltak azok, mik ajkairól lefolytak .. . El voltam ragadtatva tőlük, s beloptam emlékembe, hogy neked adjam mulattatásul . . . Elolvastad már azokat!. . . „Szőke, avagy barna? Mert egyike bizonyosan. S nekem vele kell megfutnom pályámat? S mindig körötte, támogatásában, segélyére, hűn, szeretve . . . Csodálatos világ! . . . S van szakálla s bajusza is . . . Mégis szeretnem kell majd őt. . . Megkisértém őt előre is szeretni. Talán álmodtam. Oda simulék keblére, szivem úgy vert, dobogott, — s oly jó volt ott pihennem . . . olyan biztosnak érzem magam ... oly bátor valók . . . Eszembe jutott a sas, melynek szárnyai alatt oly édesen húzódott meg az ökörszem . . . Eszembe jutott a tölgy, melynek törzsöké körött a folyondár hatalmas koronájáig kúszott, s védve volt vész- s vihartól . . . Uram! Az ón uram és parancsolom!“ igaza volt neki. 0 az én uram parancsolom s rabszolgám! Mikor felóbredék, hideg laz futotta át idegeimet; olyan sajátszerünek tetszett előttem ez az élet. ügy néztem, keresgéltem, kutattam fenn az égen; mert ott fenn van az isten, a ki a világot ilyen szépnek, az életet ilyen talányosnak megteremté . .. Férfi! Oly szó, mely édes borzalommal tölt el . . Nem rég, — csendes est volt, — ablakomnál merengtem, miként most, — lelkemet kifejezhetlen érzelmek ostromolták . . . érzelmek, melyekről bizton nem állíthatom, hogy édesek s nem, hogy keserűk valának . . . de megrészegítek lelkemet, s én vágytam szabadulni tőlük — s nem tudtam . . . Ekkor egy férfi haladt el az ablak alatt, — megemelintó kalapját s hangtalan tovább ment . . . Tekintetemmel kisérém őt, mig nem az ut egy kanvorodásánál eltűnt. . . Pirultam önkény - telenül s öntudatlanul . . . Miért? Nem mondhatom meg. Egy férfi volt — férfi! talán a gondolat pirított úgy meg. De úgy érzem, valamely véghetetlen boldogság lehet szeretni, s viszont szeretve lenni . . . Látom a mennyet . . azt mondják az, az üdvök hona .. . Azt hiszem a szerelem egy olyan meny tele boldogsággal s üdvvel. . . Nem akarok, nem mernék olyan boldog lenni! Egy mennyit hordani szivem ben . . . Leroskadnék súlya alatt. . . Hány nap van az érben? ... Ab s minden na] 24 órából áll ? . , . g minden óra 60 percből . . . ső még a percek is másodpercekből . . . Igen hosszú a: élet . . . Milyen jó, hogy a hosszú életet oly boldogai lehet eltölteni . . . Szeretni ... a percek minden niá sodpereében ... a napok minden óráiban ... az ével minden napjában . . . S azután? — Az örökkévalóság ba is átvinni a szerelmet ... A síron túl is lángoln hevülni . . . 0! a mikor ütni fog a szerelem órája s é: érezni fogom, hogy észrevétlenül lopózott bele lelkemb az a titkos édes kin ... A mikor azt érezni fogom . . ah! “ — * Nyájas olvasó! Én voltam az a férfi a ki e lányka ablaka alat eldefiliroztam ... Ott állottam soká egy lombos aká rejtegető árnyékában, s kihallgatám e szakadozottal előtörő ábrándos eszméket. . . Szent érzés gyullad fői keblemben ezek hallatára . . . Valamely fölmagasz taló ihlet fogott el — s szólani sem tudtam volna, mint elhaladtam az ablak alatt, kalapom megemelint ve . . . Siettem lakásomra ... A hold oly fényesen sü tött, hogy teljes világot árasztott körülem . . . Kinyi tám ablakomat s a leggyönyörteljesebb érzések közi szivdobogva, lelki megdicsőülésben, az alkotó nag természet remek törvényei fölötti lelkesülés közben in e sorokat megirtam . . . Müller Gyula. A ki nekem parancsol s a kinek én engedelmes cedem . . . Úgy rémlik: lehajolt hozzám, — egész ényében remegett, átkarolta derekamat, magához ölelt, i — megcsókold homlokomat . . . Szédület fogott el . . . Jgy égett ez a csók homlokomon . . . Ekkor fülembe ingott valamit... azt monda:, rabszolgád vagyok.“ Jogyan? az én rabszolgára? — Annyit veszített előttem, hogy ezt monda ... A kit én imádok, a kit urain- aak, parancsolómnak vallók, s ki mellett oly biztosnak irzein magam: az legyen az én rabszolgám? Ó! én •abszolgámat nem tekinthetem uramnak . . . S mótris . .
