Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-26 / 4. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 4. szám. Ungváron, vasárnap, január 26 Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré- zést illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok viasza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. AZ UiMGI KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: egy évié 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajczár Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Ká< roly örökösei könyvnyomdájába küldendők. líyilttér soronként 20 krajcár. Városi önkormányzati életünkből. Boldog, ki otthon — vagy a casino füstös légkörében, kényelembe helyezve magát, csendes elmélkedések között olvassa a császárok békéjét hirdető táviratokat, Boldog, ki szánthat, vethet szabad ég alatt, s nem törődve a közügyekkel, múlandó bajjal éli napjait családja csendes körében. De ki magára veszi a közügy sorsát, s törődik véle, hamar elbusul. Nem hivatásunk állami kormányzati vagy belügyi kérdéneket bírálni vagy méltatni, nem is haladhatunk oly messzire akkor, midőn itt, küszöbünkön saját városunk kormányzatának bajai, s a bajok lehető orvoslása elég anyagot szolgáltat, az elmélkedésre s a cselekvésre. Tekintsünk be administrátiónk legutóbbi folyamába, s ott hol másutt kincseket talál a gyöngyhalász, a mi szemünk monstrumokkal s kinövésekkel találkozik. Most ne halászizunk ki sokat, — elég egy sütetből egy lepény. A városi képviseletben évek óta sürgettetik az iparos tanoncok ünnep- és vasárnapi oktatása. A ki ösmeri itteni iparostanoncaink helyzetét, képzettségét, meggyőződik rólla, hogy ezeknek oktatás olyau szükséges, mint kenyér a szájba, kevés kivétellel nélkülözik nemcsak az ismeretek elemeit, hanem inri, olvasni is alig tudnak. Hogyan gondolható tehát, hogy e tan one, a kor igényeinek megfelelő iparossá fogja magát képezni. Ezek tanításával — mint fentebb emliténk — senki sem törődik, nem törődik vele városi elöljáróságunk, melyre pedig törvény által volna kényszeríthető. Avagy a kezdeményező lépéseket másoktól várják; tehát nem tartják elégnek a megyei tanfelügyelő e részben tett sürgetéseit? úgy látszik hogy nem, mert az eredménytelenség igazolja, hogy e sürgetések felett mindannyiszor egykedvűen napirendre tértek. Az elmúlt évben fölszólaltunk mi is e lapok hasábjain az iparos tanoncok kötelező oktatása érdekében, de elöljáróságunk e felett is egykedvűen napirendre tért. s láblógázva bámulja azóta a világ csendes folyását. — Mindenütt mulasztás és hiba. A városi költségvetést csak megszavaztatják évről-évre, de nincs a ki előterjessze a számadásokat, ugyan azon forum elé, mely a város kiadásait szavazza meg. Nem képzelünk oly jámbor embert, a ki azou édes hiedelemben legyen, hogy a számodások ismét úgy fognak vizsgáltatni mint a múltban 5—10 évi számadás egyszerre. Hogy eddig is mulasztás történt, ennek részben a képviselet is oka. Nem fejtette ki azon erélyt, hogy nagyobb befolyást gyakoroljon, nem védte kellőleg a város érdekeit, pedig a képviseletnek a szó valódi értelmében a várost kell képviselnie. Város, mely igy gondolkodik, mely ide jutott mi lesz belőle? Ezen kérdésre majd a jövőben nyerünk választ, akkor, midőn a helyzet, melyet részünkre teremtettek, zűrzavaros és szorult lesz. Addig elmélkedjünk azon, miért állhatott be polgármesterünk azon iskolanöveudé- kei közé, mely a nyilvánosság óraütésével szemben rendesen nagyot szokott hallani. ____________ — A rendőri kihágásokról szóló büntetőtörvény könyv, melyet az igazságügyminister újólag előterjesztett, két részre, XII. fejezetre és 145 szakaszra van felosztva. Az el«ő rész magában foglalja 32 szakaszban az általános határozatokat. A második rész szól a rendőri kihágások nemeiről és azok büntetéseiről; és pedig az első fejezet az állam elleni kihágásokról, a második fejezet a köznyugalom és hatóságok elleni kihágásokról, a harmadik fejezet a vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágásokról, a negyedik a pénz és értékpapírok hamisítására vonatkozó kihágásokról, az ötödik fejezet a családi állás elleni kihágásokról, a hatodik íejezet a közbiztonság elleni kihágásokról, a hetedik fejezet a közrend és a közszemérem elleni kihágásokról, a nyolcadik fojezet a szerencsejáték által elkövetett kihágásokról, a kilencedik fejezet a közegészség es testi épség elleni kihágásokról, a tizedik fejezet a tulajdon elleni kihágásokról, a tizenegyedik fejezet a vadászati rend elleni kihágásokról, és végre a tizenkettedik fejezet tartalmazza a zárhatározatokat. — A törvényjavaslathoz terjedelmes indokolás is van csatolva. — A közoktatási minis t er által a jogi szakoktatás ügyében behívott énquete-en is szóba jött, hogy mig minden álláshoz bizonyos qualificatio kívántatik, ügyvéd, biró, tanár stb. senki sem lehet, ha bizonyos tanfolyamokon nem nyerte képzettségét s vizsgálatokkal be nem bizonyította azt, addig a közigazgatási tisztviselőtől semmi előképzettség igazolása és okmányilag leendő kimutatása nem követeltetik; s mind állami, mind törvényhatósági tisztviselő, fogalmazótól tanácsosig, s alszolgabirótól alispánig, lehet (s van is akárhány) a ki iskolákat sem végzett. Ez ügyet, mint értesülünk, a vallás és közoktatási minister már egy pár évvel ezelőtt szóba hozta; de az akkor abba maradt. Közelebbről, de még az említett énquette egybehivása előtt, felelevenítette Treíort minister a kérdést; s fölkérte az e részben leginkább érdekelt belügyrainistert, egy a többi ministeriumok küldöttjeiből is egybehívandó tanácskozó bizottság alakítására, melynek feladata legyen részletes javaslatot dolgozni az iránt, minő qualificatiók, jelesen micsoda tanfolyamok végzettsége, mily államvizsga, vagy esetleg szigorlat letétele követeltessék azoktól, kik a közigazgatási pályára lépni s azon bizonyos fokig haladni kívánnak, mert valamint bizonyos, hogy az államnak érdekében és jogában áll, leendő tisztviselői qualificatióját megszabni, úgy ez is különböző lehet a különböző hivatali ágak s azokban is a különböző fokozatok szerint. Általános hivatali pragmatikánk nem lévén (mint a legtöbb európai államnak), ily kérdéseknek legalább külön s előzetes megoldása annál szükségesebb. A közoktatási minister felkérésére a belügyminis- ter az előzetes tárgyalást a többi ministeriumokkal annyiban meg is indította, hogy mindeniket előleges elvi nyilatkozatra felhivta s egyszersmind lépéseket tett, hogy némely külföldi államok ide vonatkozó pragmatikái tájékozásul megszereztessenek. Méltán érdeklődéssel nézhetünk e fontos — s már valóban idején lévő — kérdés tárgyalása s vajha mielőbbi megoldása elé! — A távirdaügy úgy Magyarországon, mint Ausztriában egy évről-évre növekedő deficitet okoz, mely a múlt évben Magyarországon 300,000 írt, Ausztriában pedig 600,000 frt tekintélyes összeget ért el. Az illető igazgatóságok természtesen semminemű módot sem hagytak figyelmen kívül, hogy e nagy bajnak elejét vegyék, mindeddig azonban s általában mig Az „UNG“ tárcája. Az ungvári dalárda ,,reunió“-ja. (1879 jan. 18-án.) Az úgynevezett „hivatalos" báli referensek nagyon meg lennének akadva, ha az én helyemben nekik kellene az ungvári dalárda „reunió“-ját megénekelni. — Ah! mily gyöngódtelenség! ekkép lan tolnának — mily csalfa kijátszása ez a női bájaknak! Szertehiresztelni, hogy az ungvári dalárda csupán reuniöt rendez . . . Nem lesz egyéb, mint pusztán egy kis reunio . . . Mellékesen egy fisharraoniumot fognak kisorsolni ... Az egész [nem egyéb, egy kedélyes összejövetelnél; — olyan entrevue-féle , . . , Egy kis entretien ............stb. Hogy tánc is lesz, hanem ez még hivatalos titok, s majd csak mint valamely »éle dús“ fő extemporizalö tehetségének kifolyása fog létre jönni. S ime! mi történik ? A hölgyek ártatlan szivecskéje hisz . . . belemegy a hálóba . . . készséggel juttatja magát a lépre . . . Megjelenik a reunióban, részt vesz az entrevue-ben, elmegy az ent- retien-hez. Természetesen báli toilette-ről szó sincs. Minek is lenne az ? Hiszen szó sincs bálról . . . Kár lenne is azért a tömérdek pénzért. A „papa“ szeretné megölelni, megcsókolni azért az okos ötletért az egész dalárdát. Mert szegénynek rögtön szívdobogása támad, mihelyt csak egy bálát említenek. Azonban a hölgyek csakhamar elszörnyedve tapasztalják, hogy itt biz szó sincs reunióról . . . Simára vixelt bál-terem, melyben sem asztalok, sem füstfellegeket okádó pipák, szivarok, sem ide-oda ficánkoló kellnerek, sem összecsörömpölő boros üvegek ... Ez pedig elmaradhatlan kelléke a reuniónak. S megindul az appreheDsio. A terem minden sarkából ki-zug-bug egy-egy elégületlen megjegyzés . . . Már micsoda dolog ez? Hisz ez valóságos bál! Hisz ez nem reunio . . . Hisz itt még csak annak sincs kitéve Fáz ember, hogy a tyúkszemét agyongázolják . . . Istenem, mily stellionatusok ezek a dalár- disták! Jaj milyen blageurők ezek a férfiak! No nézze meg az ember. Ne'n parlons plus! végeznék a „hivatalos“ báli referensek. No de mi nem vagyunk se hivatalos, se báli referensek. Mi az úgynevezett „elragadtatott“-ak közé tartozunk, a kik szivük sugallatát követve ragadják meg tollúkat, s Írnak a mint az első ihletség diktál, mely rendszerint igazságos kritikus. Igen! mi az ihletség suggallatát követjük s az ungvári dalárdának odaítéljük a pálmát, övé a diadal, ő a győztes, s a ki azt tőle elvitatni akarná, az soha életében nem volt apja 3 férjhez menendő lánykának, és soha bevásárlója 3 báli toilette-nek, és soha sem szenvedett olyan szívdobogásban, milyenben a „papák“ szoktak rendesen ilyen szűk esztendőben lenni, a mikor a báli toilette-ekot emlegetik. Hála neked ungvári dalárda, a ki meghallgattad a „Déli-báb« bálreferensének kétségbeesett kifakadásait a drága női toiletteek ellen, s nem törődtél a „Fővárosi Lapok“ báli kritikusával, a ki az enthusiasmusban odáig megy, hogy még azt is leírja, milyen fodra, milyen bodra, milyen szegélye, milyen csipkéje, milyen izéje, milyen feszólye volt ennek s annak a báli toilette- nek! Hanem azt mondtad, hogy rendezzünk „bált,“ (nem bálát!) — bált, igen! s ne sir ja azt senki pénze, s ne menjen tönkre miatta senki gazdasága. S igy hiresztelted el, hogy az egész nem egyéb, mint egy kis „reunió“, s igy lettél stellionatus, igy lettél bla- geur, — s nyerted el a pálmát, a diadalt! De elégedjél meg ennyi dicsőítéssel s engedd meg, hogy a nőket is méltassuk, érdem szerint. Kik vettek részt a helyb. dalárda reuniójában? Azok, a kik a kérdésre feleletkóp azt várjak, hogy betűrendben ideiktassuk mindazon hölgyek nevét, a kik jelenvoltak, s e fölötti kétségbeesésükben már keresni kezdik a ritkított betűs neveket, mint báikirálynő- aspiransokat, — kellemesen fognak csalódni, midőn mind e’helyett mást, mégis azt találják, a mit keresnek. Mert ón meg fogom mindjárt mondani, kik voltak jelen, a nélkül, hogy csak egy |nevet is említenék. — A reunióban három osztályú nők vettek részt. . . Az első osztályban jött a Kellem, vezérelve a Kedély s Fesztelenségtől, s besugároztaa term et vidám mosolyával s megteremte vele született tulajdonságánál fogva a tárneterem elmellőzhetetlen kellékét a hangulatot . . .
