Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-02-17 / 7. szám

Lerovás. Az 4878. évi január havában be­fizettetett ......................... 20.744 frt 067? kr. Mutatozik hátralék: 248,345 írt 1273 kr. Előadatott Ungvártt, 1878. február hó 12-én tar­tott közigazgatási ülésben. Br. Sahlhauten Lipót k. a. f. Meghívás az Arad-liegyaljai üoryásárra. Tartatik Aradon, - 1878. martins hó 16., 17. és 18-án. A magyar borvidékek között az aradi hegyalja igen nevezetes helyet foglal el, mert nemcsak annak 10,000 katasfrális holdat meghaladó területe, hanem kedvező' fekvésén, forgalmi és közlekedési összeköt­tetésein kívül, termékeinek kitűnő’ anyaga és ennek tiszta kezelés* és kiváló természeti s üzleti előnyö­ket biztosítanak számára. A londoni, párisi és bécsi világtárlatok, továbbá a belföldi kiállítások alkalmával az aradi borok min­dig elsőrendű kitüntetésekben részesültek, de a jelen kor fejlődésének színvonalára mostanig itt fel nem emelkedett kereskedelem nem tudta azok megbecsüt- betlen előnyeit kellőleg felhasználni. Az alig egy pár éve keletkezett kereskedelmi és iparkamarának is idő kellett, míg magát a borászat valódi szükségei tekintetében tájékozta, de később csak hamar meg kellett győződni arról, hogy az arad-begyaljai boroknak csak alkalmat kell szerezni, 8 azok az őket joggal megillető helyet minden rend­kívüli eszközök segélye nélkül is, csupán ismeretök terjesztése által, a versenytéren minden bizonnyal el- ióglalandják. Az aradi begyalja kitűnő termékei közül a fe­hér magyarádi asztali bor zamat, bigság és könnyen emészthetőség tekintetében a legjobb francia borokkal bátran síkra szállhat, s ezek felett még azon előnye van, hogy ritka mennyiségben tartalmazván citrom­savat, bővebb élvezet után sem okoz kellemetlensé­get, s a legmelegebb időben is vizáéi vagy savanyu- vízzel vegyitve kellemes üdítő italt szolgálhat. A magyarádm kívül az aradi begyalja egész sorával dicsekedhetik a jó mindőségü fehér boroknak, mert kezdve Mokrától, Pankotán, Muszkán, Galsán, Világoson, Kuvinban, Kovaszincon, Gyorokon és Radnán azok évenként nagy mennyiségben ter- mesztetnek. A vörös borok között legelői a ménesi asszu és ménesi vörös bor említendők, melyek jelességét köze­lebbről jelezni szükségtelen, mert azok a magok nemében ép úgy királyi tekintélynek örvendenek mint a fino­mabb fehér bor között a tokaji. Ezen vörös borok különben finom, en\he, fűszeres és illatos zftmatuk, bö cukor és vilisav tartalmuknál fogva párjukat rit­kítják, és gyógyászati célokra, különösen as üdülök erejének gyarapítására nézve kitűnők. Jeles vörös bor termeltetik továbbá nagyobb mennyiségben még Kuvinban, Gyorokon, Paulison és Barackén. Azonkivül riesling, csemege, síalma és egyéb boroknak is nagy készletével rendelkezik e vidék. — Mindezen borok termelői nagyobbrészt Arad szab. kir. városában laknak, az összes borkereske­dés itt van központosítva, mi annál könnyeben tör­ténhetett, mert nincs az országban vidéki város, mely annyi közlekedési eszközzel rendelkeznék, mint Arad, mely jelenleg négy vaspálya érintkezési pontját ké­pezi, s az arad-hegy alja helységei közül Pankotán, Világoson, Gyorokon, Paulison és Radnán rendes vasúti állomások vannak. A természet és üzleti segédeszközök minden elő­nyeivel el van látva tehát e borvidék, mely jelen több kitűnő termésű évek borkészletével rendelkezik. A kamara által rendezett borvásárra a legkülönfélébb borok igen nagy mennyiségben lesznek bejelentve, miért az a borkereskedőknek akár kész vásárlásra, nknr a hegyvidék közelebbi megismerésére nézve, igun kedvező alkaimul fog szolgálni. A kamara által tavaly április hóban rendezett borvásárra 102 termelő részéről több mint 40,00 hectoliter különféle bor volt bejelentve. Az idei borvásár alkalmával egyszersmind meg­engedtetik, hogy magyar és osztrák iparosok borá­szati eszközöket is kiállíthassanak, mi reájuk nézve annyiban haszonnal járhat, amennyiben gyártmányai­kat itt nagyobb érdekelt közönségnek mutatják be. Alulirt kereskedelmi és iparkamara ennélfogva azon felszólítást intézi a bel- és külföld t. c. bor- kereskedőihez és borfogyasztó közönségéhez, hogy az általa rendezendő és f. évi mártius hó 16-, 17. és 18. napjain tartandó arad-hegyaljai borvásárt meg­látogatni szíveskedjenek. A kamara irodája (főtér színházi bér épület, északi rész I. emelet) minden a borvásárra vonatko­zó felszólításoknak készséggel eleget teend és a szük­séges felvilágosításokat a legrövidebb idő alatt mega- dandjB. Arad, 1878. január bő végén. Az aradi kereskedelmi és iparkamara: Deutsch Beruát s. k., elnök. Dr. Gaal Jenő s. k., kam. tikár. Magyarország és a pápa. Simor János, bercegprimás IX. Pius halála al­kalmából a következő körlevelet bocsátotta ki: „A mitől hosszabb idő óta remegve féltünk, megtörtént. Szentséges atyánk IX. Pius pápa, tegnap délután 5—6 óra között a mulandóbói az örök életre kiszóllitva, visszaadá szent lelkét terem tőjének. Jólehet mindnyájan ismerjük kitűnő szellemi tulajdonait, melyekkel e dicső pápa még ellenségeit is csodálkozásra, minket katholikusokat pedig iránta va-ó szeretetre ragadott; jólebet ismerjük magasztos erényeit, melyekkel a nap fényében tündöklőit, — dicső tetteit, melyek nevét és uralkodását halhatat­lanokká teszik, mégis szeretnék ezek felsorolásánál most már azért is tovább idézni, hogy annál inkább kitűnjék, mit vesztettünk mindnyájan, mit vesztett s mennyit vesztett Isten szent egyháza, mely halála által az annyi zivataros hullámoktól hányatott sajkája bátor, bölcs és edzett kormányos által fosztatott meg. De ezek felsorolásától most tarózkodnom kell az idő rövidsége, sőt hiánya miatt, miután nehéz, de legfon­tosabb hivatalom másfelé szóllit, t. i. az örök város­ba, hová legközelebb azok fognak egyesülni, kiknek kizárólagosan joga és kötelessége az egyház uj lát­ható fejének, uj legfőbb pásztorának megválasztása. Ezen útra holnap indulok — de nem tehetem, mi­előtt intézkednék azok körül, melyek a szentséges atya gyászos kimúlta következtében a mi teendőink. Szent kötelességünk, melyet az egyház feje iránti tiszteletünk reánk ró, követeli, hogy a boldo­gult szent atya lelki üdvéért buzgó imákkal, legin­kább pedig a sz. mise áldozat által fohászkodjunk • de hasonlag kötelességünk az irgalom atyját és iste­nét legforróbban kérnünk, miszerint az uj pápa vá­lasztását szent kegyelme által úgy intézze, hogy mihamarább láthassunk az egyház élén egy az ő felségének tetsző pápát. Azért a t. plébános óa helyettesek jelen körle­velünk vételétől számítva a következő vasárnap tu­dósítsák a hívőket, hogy a legközelebbi hétfőn vagy kedden IX. Pius pápa lelki üdvéért ünnepélyes ha­lotti mise fog mondatni, következő napon pedig az uj pápa szerencsés megválasztásáért szinte egy uj ünnepélyes mise, továbbá a szent beszédek és a ki­tett legfelségesebb oltári szentség előtt mondott litá­niákban a szokott imák után még 3 Mi Atyánk és 3 üdvözlégy, a választandó pápa érti imával (oratio pro eligendo pontifice) fog mondatai. — Hogy pedig a h'VÖk mindezeket kellő ájtatossággal végezhessék, megmagyarázandók a szent beszédekben azon jóté­temények, melyek a pápa isten rendeletén alapuló Az „Ung“ tárcája. A névtelen vár. (Történelmi regény 10 füzetben. Irta: Jókai Mór. Budapest, 1878. Nyomatott az „Athaeneum“ nyomdájában.! I. Jókai Mór legújabb regénye, mely nemrég jelent meg, a múlt század világtörténelmi eseményekben fe­lette gazdag időazakában játszik. A mű hátterét a francia szomorú események képezik, s ezekből dombo­rulnak ki azon időszak történelmi eseményeinek egyes alakjai. A francia nép a vérpadon látta a francia királyi pár fejét lehullani, de gyermekeik elhunyta folyvást kétségbe lön vonva, s a regény tárgya is ebből van merítve: XVI. Lajos s Mária Antoinette leánya Cam- bray és Vavel Lajos által megmenekül, ismeretlen földre „egy országba, a hol nincs rendőrség, mégis van rend.“ Bár a regény a francia eseményekkel kezdődik' de annak nagyobb része mégis hazánkban játszik; élénk színekkel vannak benne festve azon kor társa­dalmi élete, jellemezve az akkori középosztály gondol­kozás módja és műveltsége. A bevezetés nemcsak a regény meséje iránt tá­jékoztat, de megismerteti az olvasókat annak főbb alakjaival is. D’Avancourt marquis megmentvén Mária Antoinette leányát, egy darabig merészen Parisban tartja őt Cambray álnév alatt, majd, midőn észreveszi, hogy már gyanút költött, Vavel Lajos fiatal barátja gond­jaira bizza őt: „Vau egy ország, a hol nincs rendőr­ség, mégis van rend, eredj féltett kincsünkkel oda." A kitűzött határidő estéjén hazamenve, kapujuk­ban egy siró nyolc éves leánykát találnak, — ki any­ja nevét és lakását nem tudja, de elpanaszolja nekik, hogy őt az anyja által megfenyített cseléd fosztotta meg ruháitól s hagyta itt magára. A leánykát felviszik magukhoz, s kendőjének elcseréiése is még jő alkal­mai szolgál a „féltett kincs" megszőktetésére. Vavel ügyesen kijátszva a rendőrséget, megszökik. Cambray másnap a kis lánykát haza viszi anyjához - s ott elfogják. E kis leány s anyja (Themire grófné) Cyt- here daudárának tagjai voltak azon „szép hölgyekből, deli ifjakból és ártatlan gyermekekből álló szövetség­nek, kiknek feladatuk gyöngéd érzelmek álarca alatt belopódzni a családok szentélyibe; behálózni a hozzá­járulható embereket, bizelegve csalni ki azoknak titkait." — A kis leány kikémlelte őket, korát meg­haladó rafinériával szedte össze a legkisebb adatokat is. A nemes D’Avoncourt marquis várfogságba került. Themire pedig meg lön bizva, hogy a menekülteket kutassa fel. Évenkint háromszázezer forintot s sikerü­lés esetében öt millió frankot kap. S a parancshoz hiven elutazik rögtön s a nélkül, hogy gyermekétől is elbúcsúzott volna. Eddig tart a bevezetés. A következő rész már Magyarországon játszik. A Fertő partján ismeretlen nevű idegen telepedik le. s várkastélyában, melyet a nép „névtelen vár“-nak keresztel el, nemcsak teljesen visszavonulva, de az embertársaságot szándékosan is kerülve él. Ez Vavel gróf, ki féltett kincsét őrzeni jött ide, hol „nincs rend­őrség, még is van rend." A szomszéd község tulajdo­nosa is változik időközben. Landsknechtsschild Katalin bárónő foglalja el a helyet. Mindketten visszavonultság- ban élnek. Éveken át nem is látják egymást. De a gróf tanúja lesz a bárónő számtalan jótetteinek, nemeslel- küségének 8 különösen miután egy alkalommal a rab­lóktól is megmenti őt, szerelmes lesz belé. Egykor egy féltékeny katonatiszt, B.trthelmy Leó, ki elcsábított nejét keresi mindenütt, a Máriát sétagyaloglásra kivivő Lajost megtámadta : Katalin bárónő megtudva ezt előre, maga könyörög Vavelnek, hogy ez alkalommal őt vi­gye el kocsizásra Mária helyett s Így kész jó hírnevét feláldozni érette. Vavel egészen el van ragadtatva. Ekkor jő Napoleon serege s ennek ellenében a magyar nemesi fölkelés. A lánglelkü ifjú elérkezettnek látja az időt, hogy a zsarnok meglegyen buktatva, a bárónőt eljegyzi, „féltett kincsét“ az ő őrizésére bizza is maga vagyona nagyrészénekíöláldozásaval, mint már indigenált magyar nemes, a fölkelők soraiba lép tele harcvágy gy a 1 és remény nyel. S itt áll be a forduló pont történetünkben. Napoleon ismét győzni kezd, a magyar nemesség működése az ármánykodások miatt meg van bénítva. S mindehhez járul még, hogy az ellenségtől elfogott le­vélben megtudja, hogy az ő Katalinja nem más mint Themira grófnő, ki Mária elrablására volt kiküldve, hogy a rablási eset s még a féltékeny férjjeli összeüt­közés is kicsinált dolog volt, hogy kincsét egész gya­nútlanul adja ezeu nő kezeibe. Vavel kétségbeesésében is megtartja higgadtságát, maga a harctérről nem tá- vozbatik s azért Sátán Lacit, a hires rablót, ki neje és fia ápolásáért lekötelezettje, küldi el Mária meg­mentésére. Themira ezalatt megkapja az intést, hogy a ke­zébe esett zsákmányt szolgáltassa át. Napoleon válni készül nejétől s az egyedüli trónkövetelő nőülvétele mindennél jobban megszilárdíthatná állását. De Themira már nemcsak Vavel Lajost, de Máriát is megszerette. Egyedül a titkos rendőrség kezében levő leánya miatt haboz még. S ime! csaknem az utolsó percben megér­kezik a nemes Cambray, hírül hozva, hogy leánya el­halt s átadja utolsó levelét, melyben e gyalázatos pá­lyától rettegését festi. Cambray magával hozaa a halál magvát s elvész, de megmenti Máriát, kit Sátán Laczi családja Győrbe kisér, mig Katalin a táborba megy, s miután hűségét bebizonyítja, Vavel bocsánatával ismét Máriához jut Győrbe. Vavel különben kétségbeesésében már elégette azon okmányokat és emlékeket, melyek védenezének eredetét bizonyítani képesek voltak. A barcz lezajlik s Vavel — habár nagy veszé­lyek között — ismét fölleli kedveseit, kik már-már végleg a franciák kezébe estek. De az eddig teljes nyugalomban élt Máriára a rendkívüli események meg- renditőleg hatnak s szeretteinek karjai között hal meg, „Vavelről és Katalinról soha sem hallott többé a világ semmit, a névtelen vár is eltudott tüuni, a hogy el­tűnnek a Fertő partjain falvak, templomok hatvan év alatt: elnyelte szépen a föld, lassan csendesen."

Next

/
Oldalképek
Tartalom