Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-02-10 / 6. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1878. 6. szám. Ungrváron, vasárnap, február 10. Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minde-i közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krxjcxír. Egyes szám ára 12 kr. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ nyomdája. könyvTársadalmi és vegyes tartalmú lap. Az ungvári k.özmiv©lődési társulat közlönye. Hirdetések szintúgy mint előfizetések ax Ung kiadé-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 krajcár. Ungvár, február 9. Ungvár városa közigazgatási önkormányzatának első orgánumáról — a képviseletről megemlékeztünk. Lehetetlen ez alkalommal érintetlenül hagyni a városi háztartás és ügykezelés hiányait. Nem is volna szabad mellőznünk ezt, mert ha a tollat városunk javának szánt hasznos szolgálat iránti törekvés adta kezünkbe, kötelességünk rámutatni néhány olyan szembeötlő hiányra, melyek továbbra is orvosolatlanul hagyatván, az életműködés egészséges mozgását fognák veszélyeztetni. Városunk életének egyik legfontosabb előfeltétele — az évi költségvetés. Az előrelátás és a szigorú rend azt követeli, hogy a költségelőirányzat az előző évben állapittassék meg. Ezt kívánja a gyakorlat, mely a rendet szereti, ezt parancsolja a törvény, mely kifogásokat, az elodázásra felhozott okokat nem tűrvén így szól: „Az előterjesztett költségvetési előirányzat a következő évre mindenkor előre az ősziközgyülésenvizsgáltatik, illet őleg állap ittatik meg.“ Ebből pedig az következik, hogy Ungvár város költségelőirányzatának már a múlt évben s oly időben kellett volna elkészülnie, hogy az a megye bizottsága által ugyancsak a múlt év december havában tartott ülésében lett volna felülvizsgálva. Ma február 9—ét Írjuk s a város ez évi költségelőirányzata ma sincs megállapítva. Ezen mulasztás miatt azon viszás helyzet előtt állunk, hogy legalább is ez év első negyedében költség- vetés nélkül fogunk a legnagyobb zararok közt tengődni. — A költségelőirányzat mellett meg kell emlékeznünk még egy szükségességről, mely iránt a város képviselete mindeddig nem intézkedett. — Ugyanis a város kiadásainak fedezésére szolgáló pótadóról nem tétetnek időszaki jelentések. S igy ma a városi lakosok nem tudják mennyi pótadó foly be évenként és évnegyedenként, miként könyveltetik, a város pénztárába miként foly be, mennyi a pótadóbeli hátralékok összege, s a hátralékokból melyek a behajthatok és a behajt- hatlanok. Ezen értelemben egy időszaki kimutatás készítésére lehetne az elöljáróságot utasítani, mert az adófizető városi polgárok ezen gazdálko* dási műveletekről kívánhatnak rendszeres kimutatást. A képviselet meghozza halomra a sok határozatot, s nem intézkedett, hogy a határozatok mi módoni végrehajtásáról esetről-esetre értesüljön. Szükséges volna tehát, hogy a hatóság minden három hónapban indokolt jelentésében mutassa ki a képviselet előtt, melyek azon határozatok, melyeket végrehajtott, mi módon hajtotta végre; melyek azon határozatok, melyek végre nem hajtattak, s mi akadályozta a hatóságot a határozatok végrehajtásában? Ez által a képviselet mindig evidentiában tarthatná határozatait, s határozna a végre nem hajtás indokai felett. Nagy fontosságú intézkedés volna tehát ez, s akkor a képviselet nem volna az, a ki csak arra való, hogy meghozza a nagyhangú határozatokat, s azután édes önmegnyugvással bizza annak keresztülvitelét a jó Istenre. Egyáltaláu a város közigazgatási életének egy szerves egészet kellene képeznie, a mit egy rendszeres szabályrendelettel lehetne irányítani, Mik lennének ezen szabályrendeletben felvéve, azt hosszadalmasságánál fogva egy közelebbi cikkünk számára tartjuk fenn. A gyülekezési jog korlátozására vonatkozó ministeri határozatnak egy belügyministeri rendelet lön következménye, mely egész csendben szét- küldetett a törvényhatóságokhoz. E rendelet, a népgyülósek engedélyezésének módozatairól szól s a N. P. J. szerint a következő pontozatokat tartalmazza: 1. Az ily gyűlések megtartása csak akkor engedélyezhető, ha három nappal a tényleges gyűlés megtartása előtt az egybehivásról jelentés tétetett. 2. Ha a népgyülés megtartására 6—10 oly tekintélyes helyi lakos kér engedélyt, kiknek megbízhatóságáról az illető hatóság meg van győződve, oly formán, hogy ezek kezessége mellett az illető hatóság saját meggyőződése és felelőssége érzetében tanácsosnak látja az ily gyűlés engedélyezését. 3. Ha a kezeskedők Írásban kötelezik magukat, hogy nemcsak a gyűlés alatt netán okozott károkért, de még azon károk- és kihágásokért is felelősséget vállalnak, melyeket a nép a népgyülés befejezte után okoz. — Minden bejelentett népgyü- lésről, nemkülönben a tanácskozás tárgyáról és a kijelölt szónokok neveiről a belügyministeriumnak azonnal távirati utón jelentés teendő. Ezen intézkedések a képviselőválasztások alkalmából tartandó gyűlésekre nem vonatkoznak. IX. Pius pápa meghalt. Róma falai között megdöbbentő hirt hozott a távíró. IX. Pius pápa, a katholika egyház feje 7-én délután 4 órakor meghalt. Az ur magához szólította lm szolgáját ki e földön helytartója vala. Mély gyászt ölt magára az egyház, gyászoló harangok zúgása tölti be a levegőt gyász eneket zeng és imát mond az egyház, s minden erzo ember szemébe megcsillan a néma könny bódulatául azon nemes szellemnek, ki mint ember szeretetreméitósága, szivjósága, jámborsága és szellemessége által a jó és nemes ember példányképévé vált. Az emberi nem táplálkozása es tápszerei (Folytatás.) Táplálék gyanánt az ember részére csak oly anyagok szolgálhatnak, melyek mig egyrészt összetételüknél fogva a szervezet eddig felsorolt céljainak megfelelnek, másrészt oly tulajdonokkal bírnak, melyeknél fogva tápszereink által emészthetők, vagyis oly előkészítésekre alkalmasak, melyeknél fogva a vérkeringési utakba juthatnak. Ez okból megkivántatik, hogy folyékonyak mint rendes italaink, vagy pedig tápnedveink közreműködésével oldhatók, vagy igen fiuoman eloszthatók legyenek. Tápszereink, — a víztől és a vérben megjelenő sóktól eltekintve — szerves termények, és mint ilyenek azon jellegzetes sajátsággal birnak, hogy nagyobb fokú élenyülésre képesek — eléghetők. Miudazon szerves anyagok, melyekkel az állat táplálkozik a növényországból származnak, és vagy közvetlenül onnan vétetnek, vagy pedig elöremenőleg más állat testében lettek összehordva. Ez a növény- és az állatországból származó eledelek közti különbség. Mikor disznót hizlalunk, a tengeri-, árpa-, répa-, burgonyában rejlő zsirt gyűjtsük halomra, mely benne hájjá, szalonává válik, és mikor marhát vagy csirkét ölünk, az általa emésztett növényrészekben foglalt fehérnyeanyagokat kérésük és megleljük hu1' alakjában. Az élvezett cukor és cukorképző anyagnak — a keményítőnek azonban, mely a növényi tápszer szilárd részének fő összetételi anyagát képezi, alig akadunk nyomaira az állati testben. Ez utóbbi hová lett? az eddig előadottakból is kitüut már: felégelt és szénsav és viz alakjában leheletünkkel, ürülékeinkkel hagyta el a testet. A növényevők a növónyországból sajátítanak el anyagokat oly alakban, hogy testük anyagvesztességeinek pótlására fordíthatják, elegyítve más anyagokkal, melyek részint csekély, részint semmi tápértékkel nem birnak; mig a sokkal szükebb és kisebb térfogatú tápüreggel rendelkező húsevő állat teste alkatrészeit az előbbiből mintegy fövényállapotban már készen veszi át. Azon ellentétnek mely a növény- és állati seit élet- és vegymüködései közt létezik, köszönjük mi tápszereinket, köszönjük azon körülményt, hogy a körlég élenytartalma utóbbinak nagymérvű fogyasztásának dacára nem csökken; s a legkevesebb a mivel ez életadó jótéteményekérti hálánkat a növényország iránt leróhatjuk abban áll, hogy az ide szolgáltatott anyagokat használt kölcsön gyanánt visszaszolgáltassuk. — A természet, — a növény és állatországnak közös anyja t. i. bölcs intézkedése szerint tókét fektetett be, mely két rendbeli gyermekeinek egyaránt hasznára szolgáljon és gondoskodott a felől, hogy a beruházott tőke soha kárba ne mehesen. E tőke: a föld felélete és a körlég. A növény anyagokat sajátít el a talajból, a rizsből, a környező szervetlen természetből és ez anyagokból felépíti testét; a növény alkatrészei az által alkatrészeivé lesznek; az állat alkatrészei a talaj a levegő alkatrészeivé, hanem a növény azokat ismét visszanyeri a szerves élet részére. íme a természet által berendezett körforgása az anyagok valódi nagyszerűségében ! A növény életműködése abban áll, hogy vizet, szerves lény sókat, hamanyt, szikenyl, villanyt meszet stb. gyökerei által a talajból, levelei által pedig szénsavat vesz fel a levegőből; s ez anyagot nap fénye és heve közreműködésével élenynyeli összeköttetéseikből felszabadítja. A felszabadított élenyt levelei légző pórusain át légnek ereszti a szénsav parányáiból, a viz könnenyéből és a szerves sók légenyéből pedig magasabb összeköttetésű élenymentes összeköttetéseket — szénvizegyeket, és a legfelsőbb rendüeket légenytartal- mu szénvizegyeket — febérayenemeket állít elő, teste felépítésére és magvainak képzésére. — A növényi test vegymüködése élenytestülési folyamatnak (Desoxyd ali- osprocess) neveztetik. Az állat ugyancsak ezen, a növény által készített felsőbb rendű összeköttetésekből alkotja testét, és e magas összetételű alkatrészeit a felvett éleny segélyével, egyszerűbb képletekké bontja szét, — szénsavvá, vízzé, szerves sókká vezetvén vissza azokat, azzá a mik eredetileg voltak. Az állati szervezet ilynemű vegymüködése mellett a felvett anyagokat felbontani képes ugyan, de magasabb összeköttetésbe hozni nem; képes a felvett le- hérnyeanyagokbói zsirt és légenysókat, a zsírból és szénvizegyből szénsavat és vizet képezni, de nem viszont. Teste alkatrészeit azonban csak legmagasabb összeköttetések képezvén, növésre és anyagpótlásra csakis ily magasrendü szerves anyagra lesznek alkalmasak. Könnyen megértjük továbbá, hogy az állati szervezet e bontó műveletét könnyebben és gyorsabban fogja gyakorolni az alsóbb rendű csakis mohón élenyülő szén és könenyből álló szénvizegyeken, milyen a cukor s illetőleg a cukorra való keményítő, és a zsiradékok. Utóbbiaknak jut ennélfogva kiválóképen hogy a febérnyeanyagok is e célra ne legyenek fordítva. (Folyt, következik.) Vidéki levelezés. Munkács, 1878. február 4. Farsang, bál, toilett, szerelem és házasság. — így következnek sorban a boldog órák még boldogabb szülöttjei, néha-néha rontván meg a rendet egy csinosan szőtt . . . kosár, vagy egy hervatag petrezselyem. Hanem azért a kosár és petrezselyem is örömet okoznak olykor-olykor, s még ebben is meg van a farsang gyönyöre, mert hiszen Terpschikore ábrándos mosolyával mindenki szivét boldog érzelemmel önti tele, — ruhájának minden egyes ráncából illatos levélkét hullat el rózsaszín betűkkel, telve epedés és édes szerelemmel. És a lánykák készülnek is ehez nagyon, ... a meghívók még ki sincsenek bocsátva, a ruha készül, a csipke, fodor, szalag etc. rejtekhelyen nyugszik, hanem azért még egynek sincs kész a ruhája, még senki nem tudja, mit vesz magára, hogy disziti fel? Ez mind asszonyi titQkl
