Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-23 / 240. szám

6 BEKESMEGYEI K0ZL0NV 1938 október 30 MERANO SZALLODA Budapest, IV, Bécsi-ucca 2. Exclusiv belvárosi családi ház. Propagendaárak kizárólag belföldi uta­sok számára. Kifogástalanul berende­zett, hideg-meleg folyóvizes, központi fűtéses szobák : Egyágyas 5 .— Kétágyas 8.— Egyágyas háromszori étke­zéssel 8.— Kétágyas háromszori étke­zéssel 14.50 Egy heti tartózkodásnál a taxi költségét a pályaudvartól és vissza megtérítjük Szobát ajánlatos előre rendelni. Munkásszemmel Irja: Murár Pál A politikusok, kiknek a törvény­hozásnál olyan szerepük van, mint a bábáknak a gyermekszülésnél, nagyon sokat tanultak mér az or­szág két nagy barátjától. Többek kösöit, az idén a munkásság prob lémáját is különös módon vették szemügyre. Ezt elhihetjük, mert olyan kérdést is vetettek fői, amire a munkásság egyelőre nem is gon­dolt. Mégpedig foglalkoztak a ma­gyar „dopólayóro" kérdéssel, azaz a munkautáni intézményes szóra­koztatás fontosságával. A munkások ált&lénős stabad idejének a jó fölhasználására gon­dolna?:. Hogy miért, ezt ők tud jók. Lehet, hogy a nagytőkések érdeke is esi kívánja. Elképzelik, hogy a munkásnak sem ártana meg egy kis optimizmus s hoay még sokkal üdvősebb dolog, ha egy bizonyos egységben föloldó dik a dolgozók egyénisége, mint­hogy inkább gondolkozzanak. Az iiyen elgodolóson csak csodálkoz­hatunk. Mert először kérdezzük azt, hogy van-e ideje a munká­soknak szórakozni ? Másodszor pedig, akiknek ven egy kis sza­bad idejük, van e hangulatuk a szórakozásra? Munkásságunknak nagy általánosságban nincs elég ideje még pihenésre sem, nem­hogy szórakozősra volna. Nincs szabadidejük, hogy a gondoktól és a munkától olyan formán meg­pihenjenek, hogy a fejükbe elfér­jen a szórakozás gondolaia. Kü­lönösen a földmunkásoknál, ami­kor munka van, ekkor azt éjjel­nappal hajtják, hogy més eludni is kevés idejük marad. Siőrako zőst caak tudnának találni, ha arra idejük volna. Szegény fiata lok, fiuk és lőnyok, kik nem le­hetnek meg egy kis tánc és ba­rátkozás nélkül, ások is az alvási idejüket rövidítik meg, ez elemi szükséges szórakozás miatt is. Merészség és bátorság kell tehát ahhoz, hogy a munkásság intéz ményes s rendszeres szórakozá­saira gondo'jon ma valaki. Éi próbálná csak tréfából ast troi­dani bárki, hogy a munkanélkü­liek szórakozhatnak, ez azután még jobban félreismerné a vilá­got, mint aki azt hiszi, hogv a folyton elfoglalt alecsonybérü mun­kások „dopolavorozhatnak". A munkásmozgalom közremű­ködése melleit az olasz dopola vorot, a német Kraft durch Freude-t ujy, mint a francia nyaraltatóst és az angol vikendezést, hosszú évekkel megelőzte mindenütt a munkaidőnek és munkabérnek a szabályozása, sőt a munkanélküli segély rendszeresítése, még jóval a fasizmus előtt. Változó nehéz időkben, amikor a gazdasági élet minden életkörülményei az egoisz­tikus egyéniséget fejlesztik ki az emberekben, bajos volt a múlt­ban és ma is valami kollektív jellegű munkósszórakoztatásokra ', gondolni. Mert olyan a nép felfo gáse, amilyen az élete. Az embe­rek természetében van, hogy bár­CSAK HÁROM SZÓ, JEGYEZZE FEL; TANKÖNYV, TANSZER GESMEYTÖL mely piííanaibsn le'esíik a munka és as elei gondjait, nyomban az élvezetek s szórakozás u'án fut­nak inkább, mint a ludomőny után. Azonban elsősorban az egyé­nit keresik. Az egoizrrustól tu fű­tött légkörben lévő ember szá­méra a személyes szabadság mel­lett csak szappanbuborék marad az intézményes szórakozó*. Amint ez ország a negy imperiumok kö­zé ékelve keresi az igazsőgát, ép pen ugy mint az egész népesség egy bironyos reakció nyomása alatt, önmagára támaszkodva ke­resi a maga egyéni boldogu'ósát. Minden egyes élelmeenyilvánu­láeban csak az egyéniség kihang­súlyozása folyik és ez a skála az önnepi pózban sem változik. Igy természetet, hogy a szórakozás­ban is Ciak az egyéni szebadsá­Pálos Tibor verse: Éhség Pirulva fordulok el : éhes vagyok én. Már második éve nem reggelizem. Délelőlt járkálok s ha lábam padot ér, leülök és látni kell: kocsi, gyerek, csónak, mint jár kél az uton s a vizén. És sajog és fáj, ahogy szűkül a gyomrom. Szánnám magamat, jobban, mini a karót, aki áll s a paradicsomot — le ne rogygyon puffadt gyümölcsével — támasztja szótlan. S ráköli terhét a medzag vagy a drót. A kés amint fénylik, ugy villog száíambjn a szivárgó nyúl S nyakam hosszan reng, ha nyelek s egyedül csúszik le ártatlan fénnyel egy falatnyi napos levegő s mint ádáz, éles kard, ugy peng odabent. Két váll világít n<kem és két váll riogat vissza engem. {Uöy kell — mért lettem ember.) Jó barmok dédelgetik szopós fiokat ahogy engem köiülnyal az álom. S ébren: didereg a napsugár tenyerembin. Repedt poharat kaptam én ajándékba. Ágatlan villát és lyukas kanalat. Es szemeket, hogy bámultak a tányérba, sima homlokot, ráncokat gyűjtőnek s két kezet: — csüggeszteni az osztal alatt. Egyszer próbából kiütném félszemem, hy lehetnék hirtelenül öreg én. Egy lányt engednék fejembe, ki félszegen, összevont vállal sélálna bennem — s aztán boldogan kinézne a szemem üregén. Csupa üreg vagyok körmömtől hajamig. Csupa horpadó gyomor. Hullámtalan öböt fülem — szájam kiszáradt part. Alig ismer rám, aki éccaka közelit — s elszclcd tőlem, akinél lámpa van. got ekerják kiélni az emberek. Mindenki máskép és máskép, a saját ízlése szerint akar szórakozni.­Amig pedig az általános többség az egyéni szórakozásokat kellőkép­ki nem merítette, eddig mindig csak arra törekszik. Ma már min­denki tudja, hogy az egyéni szó­rakozás s élvezet a jo«os kullur­igények föltétele. Es csak az egyéni* szórakozások kimerítésén tut jöhet valami kollektív mulattatós, amely a testi és lelki gyümölcsöző föl­használását célozná egy nagy ál­talónossógban. Olyan nép, amely szinte már ciömérüléiig van az egyéni élvezetek minden fajtájával,, a kulturigényei minden teljessége melieti, lehet, hogy vigan üdvözöl valami változatosságot: esetleg egy dopolerovot. Bármilyen szempontból akarná valaki még ma megvalósítani a munkásság intézményes szórakoz­tatását, az a megélhetés biztosí­téka nélkül nem volna időszerűd A korgó gyomrú embereknek hiá­ba mondanák, hogy „örömben az erő", ezok elsősorban a kenyér­ben s az egyéni megelégedés le­he'őségében lőlják ez életerő for­rásait. Mér mikor jólakottak a* emberek, akkor esetleg tudnak egy közös életparádéban is gyönyörű­séget találni. Még elevenen áll előttünk ason nehéz idő, mikor a tisztes polgári emberek is lefele bukdécsolrak a élet utjain, a pro­letórsors faié. Ason idő, amelyben azt mondhatjuk, hogy a su :yos, negy anyagi gondok leküzdése és eihőrilősa nélkül minden öröm csak hamis. Igen, azon idő, ami­kor a gyötrelmek és mélyenszántó szenvedés homályosította el nap­jainkat 8 égbekiáltó volt a nyo­morusé. Mélyen alant vergődtünk ae emberséges életszínvonal alatt, hogy alig volt megmenthető maga a munkaerő. Hogy mennyire vől­tosott meg a hs yzet, azt mindenki önmaga tudja megítélni. Eddig a remény táplálta lelkünket s nem jért az eszünkben semmilyen „de­polavoro". Ezután pedig megujult hittel a sorsunk jobb jövőjére sze­retnék gondolni. Minden fáradtsá­gon és pihenésen lul, az embe­rekben tangói ez egyetemes nagy mindenség élete és tudata: azért vógyódik a legnyomorultabb em­b?r te az éleiboldopséíra . . . Olvassa A Sportot Árirai Jenő Békéscsaba, Szetsf Istvén-tér 3. Csillár, radio legnagyobb választékban Rosenbaumnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom