Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-02 / 222. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 október 2 tartja vele a haragot, noha ép ö volt as, aki elég sunyin orra buk­tatta. Azért ne gondolja senki fia holmi anyőmesszony katonájának őlordságát. Még kevésbé nyóm­nyémnak, vagy határozatlannak. Ellenkezőleg ! Az exposéi neve­zetesek a hiánytalan pontosságuk­ról és a körvonalazásuk élessé­géről. Igaz, hogy a lord lehetőleg kerüli a pathelikus hangnemet. Azaz, hogy egyszer, egyetlen egy­szer életében ő is, a hűvös, saen­vedélyeskedett s szerlelenkedett. Akkor, amikor egyes püspökök nem átallották néhány jotlát vál­toztatni az ősi liturgián, amit Er­zsébet és Jakab rendezett szerbe­számba. Nem fogom tűrni — csat­tant fel szokása ellenére a nemes lord — igenis nem fogom tűrni, hogy avatatlanok a Common Prayer Bookhoz nyúljanak. Mint vérbeli angolt föílázitotta annak a puszta gondolata is, hogy az anglikán szerlartáskönyvben csak egy betű megváltoztassák s mint olyan csa­ládnak a sarja, amelynek számos­nál számosabb tagja ült Canlen­bury és York primási székében, elfajzottnak, sőt elvetemültnek érez­hette volna magát, ha az anglikán egyház némileg rozzant épületét csinosítani, tatarozni hagyja. Nem, nem és megint nem — harsogta a képvisalőház ámulatára. S végül ts győzött akarata. Annái békülé­kenyebbnek mutatkozott Indiában, ő volt az, aki Mahatma Gandhit szabadonbocsájtotta és Jjvaharlal Nehrut a nyeregbe ültette. Az öreg fapipás, a gróffá előlepett Baldw'n nagyra értékelte az engedékeny­ségét, olyen nagyra, hogy nem röstellte Anglia véderejét reá bizni. Pocskondiázták is eleget emiatt a londoni tréfacsinálók. A mulatók­ban sokáig énekelték azt a gúny­dalt, amelynek a refrénje ugv ál­lította be Haltfaxot, mint aki Tols­tojt plagizálja nem illő helyen. He wants not to fight, nem akar ve­rekedni, fütyörészték róla még a gyerkőcök is. Távoznia is kellett rövidesen a hadügyminisztérium éléről, ehol Duff Coopert váltói'* fel. Mint azonban ilyenkor szoká­sos, Habfax fölfelé bukott. Meg­kapta a lérdszalagrendet, gond­jaira bislák a nagypecsétet s as urak házában őt nevezte ki Ba/d­win leadernek, e kormány helyet­tesének. Ebbeni pozíciójában gya­korta nyilt alkalma Sir Anthony Edennel tereferélni s a két arisz­tokrata jó darabig meg ia árult egy gyékényen. Am mihamar cá­folni kellett a pletykát, mintha a cimborák osztozkodnának egy­mással. Kacsa volt az egész — ölerdsága nem kapott hajba sen­kivel. Mindössze csekély nézetel­térés támadt közte s Eden között. Eden nem titkolta a germanofo­biáját. Halifax meg a germanofi­l'jat nern rejtette véka alá. Iga­zat szólva, lord Halifax nem volt germanofii abban az ertelemben, mintha a francia szövetség helyett a német szövetségre áhítozott vol­na. EHenben csökönyösen rendü­letlenül bízott abban, hogy Német­országgal tartósan meyferhet Ang lia. Követte ebben lord Haldanet, aki Grey-vel szemben, állandóan a németek mellett kardoskodoíi. Edennel szemben azt a thézist vi tetta Halifax: a német politika megnyerhető a béke ügyének, föl­téve, ha elébe megyünk s jóaka­ratot tanusitunk. Nem is habozott levonni az összes ievonható kon­zekvenciákat ebből a thésisből. Mihelyst Eden örökébe üli, azon nyomban tárgyalt éspedig szemé­lyesen Hitler kancellárral. Tovább ment. Lefogta Franciaország kezét Guernica s Almeria bombázása után és lefogta akkor is, amikor német csapatok átlépték ef Innt s fölbukkantak a Dunánál. Ő volt ez, aki Sir Sámuel Hoare-vaI és és Sir John Simon-nal egyetem­ben a Foreign Officeban megsaö vegezte a memorandumot Benes hez, illetve Ciehiz'ovákiához. Ilyen értelemben : 1. Csehszlovákia átengedi a har­madik birodalomnak mindazokat a területeket, ahol németeké a számbeli fölény. 2. Az átengedés s a lakósság kicserélése nemzetközi ellenőrzés alatt foganatosítandó. 3. a francia csehszlovák szövet­ség (megköttetett 1925. október 25.) valemint a francia orosz csehsdo vők szövetség (megköíteiett 1936. május 16.) helyébe a csehszlovák semlegesség általánof, nemzetközi biztosítása lép. Tessék jól figyelni. A Halifax memoranduma a csehszlovák ál­lam semlegességének általános, nemzetközi biztosításáról — ga­rantia internationale générala — szól, ami — elég bizonytalan va­lami. Amiből következik, miszerint Halifax uj Locarnon töri a fejét, akkor, amikor a locarnoi szellem régóta elpárolgott. A háttérben az a reménység lappang, hogy az utolsó órában sikerülni fog a cseh­szlovák kérdés örvén rrinden kér­dést, ami Európát sanyargatja egynevezőre hozni és egy csapásra megoldani. Csakhogy vége azok nak az időknek, amikor az ilyen­nesze semmi fogd meg jól elkelt — a piacon. Ahogy Flandin mondja, a írompe 1* oeil, nzaz szédelgés­sel nem lehet többé kereskedni. A ném«l vezérkancellár nem is ült fel Halifaxnak » abban az in­terjúban. amit Ward Price-nak adott kereken mondotta, r mit akar. S hasztalan igyekezett Chamber­lain berchtesgadenben amellett ér­velni, hogy legcélszerűbb volna a Reichw ahrt demobilizálni s hasz's lan ismételte meg ugyanazt Go­desbergben, a harmadik biroda­lom f-jjét nem ludtiel tántorítani cél­jától. Ellenben Halifax politikája megingott s verssillesi béke örökre megdőlt, összes territoriális klauxu­Iáival egyetemben. Most aztán Halifaxon a sor — kiiartani a megkezdett uton, amely a békéhez vezet hit. Körösladányon, kövesut mellett, 170 magyarholdas tanyás birtok kedvező feltételekkel eladó! Felvilágosítást nyújt : dr. Relsz József ügyyéd Békéscsaba, Ferenc J.-tér 3. ben reánkváró pompás tó partján tábort ütünk, ahol o y nehezen tudjuk megállapítani, hogy a nyers paradicsomnál ciak a tó kristály­vize esett jobban. Fürdés után útnak indulunk és mint jó turis­tákhoz illik, az első falfelé vezető ösvényen igyekszünk as elibénk koppant Peskő teteje felé. * liosszu lenne most ecsetelni azt pompás és színes utat, amely hol kiálló sziklafalak alatt, hol az al­pesi turistát is próbára tevő óriási sziklaszakadékokon át. majd gyö­nyörű magaslati flóráju ezer virág­tól diszlő és illatozó, borókás, re­kettyés fennsíkon vezet el Peskő gyönyörű kilátásához. Ezen a vi­déken újra mellénk szegődik a Pallavicini óriási kiterjedésű va­daskert végeérhetetlen drótkerítése, amely elzárja a kíváncsi elől a hegyek túlsó oldalainak gyönyö­rűséges panorámáit. Csak ott, ahol a fák sürüja megtörik, a merész kapaszkodók sziklás tetején pillant­hatunk be a nemes vadak nyu­godalmas területére, ahol csak nagynéha, sötét éjssakák csendjé­ben dörren meg egy-egy vadorzó fegy/ere a tiltott szarvaslesen. A kerítés pedig mindenütt vezet ben­nünket, sokszor jó is belékapasz­kodni a lélekzetet is elállító mély­ségek felett, amikor kutzunk fel­falé a lábunk alatt meg-megingó sziklákon.Néha megindul egy-egy nagyobb kődarab a lábunk alatt és nagy robajjal zuhan lefelé két­háromszáz métert az alattunk el­terülő mélységbe és a hatalmas bükkös fáin keresztül tűnik el a sötét erdő végtelen sűrűjében. A Peskő tetejéről elibénk táruló látvány szemlélésében a lassan lehúzódó nap bíborvörös fénye savar meg. Sietni kell lefelé, hogy pár száz méterrel lejjebb egy bé­kés tisztáson éjszakai pihenőhe­lyet keresünk. Utunk legizgalma­sabb része talán ez a leereszke­dés volt, Meredek völgyben, avar­ral befedett járatlan uton, két mé­tert meghaladó csaiánerdők között kusztunk másztunk lefelé. A las­san ránkboruló alkonyat sejtelme mesebeli elvaráz lolt völggyé va­rázsolta nehéz utunkat. Mélységes csend piheni a szélcsendes erdő­ben. A komor fák sudár cioportja kísérteties vigyázz állásban meredt falfelé utunk két szélén. S ha meg­indultunk, a száraz galyak recse­gése ropogása gépfegyvertüzként hatott, amikre komor választ adott tompa zúgással a szomszédos hegytetők visszhangja. Ha meg­álltunk, as erdő zaja is elült és újra halotti csend borult a sárká­nyok völgyére, ahogy hirtelen el­neveztük a térképen fel nem talált vízmosást. Amikor azután csurom­vizesen leértünk a törpa bozótok­kal körülkossorusott tisztásra, tá­bort ütöttünk és a hirtelen ránk­borult éjszaka néma csendjében seunnyadiunk el mély álmunkba, IHa, vasárnap; felelet a kérdésre 4*JUv JÍUvdMi a Üapf^to-' EGYEDÁRU S ITÁ WERNER ED ELÁRUSÍTÓIN I. kerület Hugyec János Hugyec Pál Kovács Jenő Neumann Mlksánó Zugó Ferenc II. kerület HorfobágyI Jenő Igaz Jenő Pongrác Andrásné III. kerület Balda János Darlda Zsófia Neumann József Szrenykanyi Pál ÉNÉ ÉS TÁRSA, BÉKÉSCSABA ANDRÁSSY-UT 27 BEUGZEY-UCCA SAROK IV. kerület Kmöcs Pál Lerner Tibor Prekopa Pál Uhrin Pál Szakái Miklós Vlcskó György V. kor.. Erzsébethely Ábrahám Andrásné Botyllc Ar.drás Breiar József Dudás György Fábián Pál belföldi Károly özv. Friedmann F.-né V. IMI., Erzsébethely Gohér Kálmán Havas Rezsöné Herold Sándor Hoff László Llska József özv. Márkus Miksán* Paróczay János Szlkora Jánosné Szlávlk JánosnA Ulmer Margit Urbán Pál VI. IceriHet Ballaj Pálné Ugocsal ££ Orosz Iván riportja: Az elkényeztetett úrfi lovon viteti fel magát a Tarkő sziklás tetejére Az erdők aljában éjszakázó turistát reggel rókavonyitás veri fel álmából A Bükk hegység egyik legro­mantikusabb hegyéről, a Bélkőről úttalan utakon, alpesi izü tájakon, as egri papnövelde tulajdonát ké­perő erdőkön és üde fennsíkokon leereszkedve jutunk a Hárstetőhöz, amelynek nagyseorosi oldalén a fenyőerdőben a Telekesi mene dékhás fogad bennünket. Da to vább haladunk, hiszen az egyik útitársam háromnapos srakálitól óhajt megszabadulni és ezért be­térünk Bélapátfalvára is. A sok erdő után stinte jól esik a falusi házakat is látni, bár nem sok az öröm bennük, mert, a poros ucca elveszi a kedvünket a falusi po­ros élettől az ózondus erdei na­pok után. A faluban a félóráig elnyúló „borbélyötperc"-ben ké­nyelmesen bevásárolunk. Hagy­mával, paradicsommal, kenyérrel töltjük mer üresedő élelmiszeres tarisznyánkat, mivel az idő en­gedi, a Hangyában egy hüsitő hosszulépést is megengedünk ma­gunknak, majd hosszú lépésekkel nekiindulunk a hegyek felé. hogy megtekintsük a tatárjárás előtti időkben épült romén-stiju apátsági templomot, majd as Öídög hegy falé elkanyarodva, a kies völgy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom