Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-12 / 230. szám

ÁRA 10 FILLÉR Békéscsaba, 1938 október 12. szerda 66. évfolyam 230. szám oniin adf eiy evonu ora poiys yar A delegációk tagjai beszámoltak kormányaiknaka komáromi tár­gyalások eddigi eredményéről Ma déli tizenkét órakor folytatják a tárgyalásokat Komáromban (A B. K. tudósítója jelenti.) Kánya Kálmán külügymi- 1 niszter és T e I e k y Pál gróf kultuszminiszter tegnap este héromnegyedhat órakor Komáromból visszaér­keztek Budapestre. Kánya Kálmán még az este be­számolt a kormánynak a magyar-cseh tárgyalások eredményéről. Fél II órakor Horthy Miklós kormányzó­nak számoltak be másfélórás kihallgatáson a tárgya­lások jelenlegi állásáról. A külügyminiszter és a kul­tuszminiszter még ma reggel gépkocsin ismét vissza­utazik Komáromba, hogy a déli 12 órára kitűzött tár­gyaláson részt vegyen. A magyar kiküídötiek tegnap dél­után 3 óra után gépkocsin men­tek át 0 Komáromba, ahol a la­kosság tomboió éljenzéssel fogad­ta a delegáció tagjait, akik való­ságos virégeső közben vonultak be a tenácsterembe, miközben a ujjongó tömeg ütemesen kiál­tozta : Mindent vissza I Mindent vissza 1 Délután a következő hivatalos jelentést adták ki: A magyar és a cseh szakértők kedden délelőtt 9 órától déli 12 óráig közös meg­beszélést tartottak, majd délután 15 órakor plenáris ülést tartottak a delegáció tagjai. B megbeszélések ered­ményét a delegáció tag­jai közölni fogják kor­mányaikkal. A tárgyalásokat ma délután fog­ják folytatni. A tegnapi tárgyalások eredmé­nye tegnap este a prágai minisz­tertanács elé került. A külföldi lapok munkatársai egyebek között a következő felvi­lágosítást kapták i A magyar ál­láspont elejé'ől fogva világos és határozott volt. IDagyarország a felvi­déki magyarság részé­re ugyanazt az elbá­nást követeli, amelyet a szudétanémetek és a lengyelek kaptak. Magyarország az önrendelkezési jogot követeli minden nemzetiség számára és ennek ugyanugy kell megtörténni, mint ez már a néme­teknél és a lengyeleknél meg­történt. A szlovákok önállósági törekvéséi a magyarság tisztelet­ben tartja, de abboz nem járul bozzá, bogy ujabb mes­terséges batárokat von­janak, azért, bogy az ónálló Szlovákia élet­képes legyen. Kifejezik végül magyar részről, hogy Magyarország őszintén kí­vánja 8 szlovákok boldogulását. A tarlós békét csak ugy lehet megoldani, ha a magyar kérdést gyökeresen rendezik. Ipolyság ismét a magyaroké Ipolyság és a környék lakossá­ga boidogan várla azt a pillana­tot, amikor ledöntött határsoróm­pón át bevonulnak a magyar csa­patok. A város főterén a déli órákban ezrek és ezrek szoronga­nak. Ctupa virág minden, még az u'at is teliszórták virágokkal, amerre a magyBr katonáknak el kell haladriok. Délután 13 órakor elsőnek egy kerékpáros zászlóalj vonult ba Ipolyságra éa megszáll­ta az uj határt, utána zeneszó mellett és a lakosság óriási lelke­sedése közepette vonultak be a többi alakulatok. A város főierén Schalkovszky Jenő dr., tartománygyüiési kép­viselő fogadta a bevonuló kato­nákat. A honvéd zenekar először a nemzeti Hiszekegyet játszotta el, majd rázendített a Himnuszra, amelyet önfeledten énekelte a mintegy 15 ezer magyar, aki 20 év óla először énekelhette a Himnuszt büntetés nélkül. Ezután Schalkovszky Jenő dr. örömtől elcsukló hangon üdvö­zölte a bevonult katonákat, majd afeletti örömének adolt kifejezést, hogy a felvidéki magyarság fel­szabadításában éppen Ipolyságot érte a szerencse, hogy elsőnek csatolják az anyaországhoz. A tömeg minduntalan tomboló éljenzéssel szakította félbe a szó­nokot és Hortby ÍTlik­lós kormányzót éltette. Ugyancsak éltette Mussolinit és Hitlert s minduntalan felhangzott az ütemes kiáltás : Pozsonyt visz­sza, Kassát vissza, mindent visz­sza / Schalkovszky Jenő dr. beszéde további részében kijelentette, hogy a cseb rabigóban élő magyarság sobasem vesztette el a bitét, megmaradt igaz magyarnak s most boldogan ölelhetik keblükre testvéreiket. Ezután a város bírája szólt a tömeghez, köszönetet mondva mindazoknak, akik diadalra vitték a magyar igazságot. Több beszéd elhangzása ulán Schalkovszky Jenő dr. indítvá­nyára hódoló táviratot küldölt a felszabadult Ipolyság lakossága Horthy Miklós kormányzónak s ugyancsak üdvözölte Imrédy Béla minissterelnököt, valamint Kánya Kálmán külügyminisztert. Délelőtt fél 10 órakor a sátor­aljaújhelyi közös hídnál— amely­nek túlsó oldalán reggel még tá­bori sapkás, szuronyos puskás, kézigránátos cseh rendőrök telje­sítettek szolgálatot — megjelent vitéz Füzesséry István őrnagy, tol­mács kíséretében átment a cseh oldalra és olt a laktanyában Tau­ser Bohumil cieh őrnaggyal meg­tárgyalta az átadás részleteit. A katonai szakértő bizottság tárgyalása alatt a csodálatosan feldíszített újhelyi hidon gyülekez­tek a katonai és polgári előkelő­ségek. A hid környékén végelát­hatatlan sokaság. Két-három kiló­méteres vonalon, a szerlefuló uc­cákon mindenütt emberek. Ha nem is juloltak el a hídhoz, leg­alább várva-várlák azt a pillana­tot, amikor a Himnusz éneklése után a katonazenekar hangjai jel­zik, hogy magyar csizmák vonul­nak át azon a hidon, amely husz évig elszakította Sátoraljaújhelyt kis állomásától és egyik részétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom