Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-11 / 229. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 október 11 Tízmillió pengő értékű gyümölcsöt exportáltunk az idén (A B. K. tudósítója jelenti.) Külkereskedelmi mérlegünk egyik évről-évre emelkedő bevételi té­tele, a gyümölcskivitel, az idén a gyenge termés ellenére is kedve­zőbb pénzeredményt nyújtott, mint ez elmúlt évben. A rossz időjárás miatt ciőkkent mennyiségű gyü­mölcs- és zöldségtermés ugyanis jóval előnyösebb árfeltételek mel­lett került forgalomba a külföldi piacokon, mint tavaly s ennek tulajdonithaló, hogy az export­bevétel nemcsak, hogy nem csök­kent az előző évhez képest, hanem körülbelül egymillió pengővel meg is haladta azt. A Külkereskedelmi Hivatal ki­mutatása szerint a folyó gazda­sági év alatt 10 millió pengő értékű gyümölcsöt éa gyorsan romlandó cikket exportáltunk. En­nek 73 százaléka a Duna—Tisza­közből, 9 százaléka Dunántulról, 9 százaléka Gyöngyös és Eger vidékéről, 5.5 százaléka Budapest­ről és környékéről, 2.5 százaléka pedig a Hajdúságból és a Nyír­ségből került a külföldi piacokra. A fennmaradó egy százalékot az ország többi részei küldölték a piacra. A gyümölcskivitel városok sze­rinti megoszlásában az idén is Kecskemét tartja a vezetőszerepet az összkivilel 43 százalékával, amelyben a város és környékének kivitele foglaltatik. A korai nyári gyümö'caök és zöldségféléken (eper, málna, cse­resznye, meggy, barack síb.) kivül a legutóbbi hétig kiszállított cik­kek exporistatisztikája igy alakul!: Kivittünk 200 vágón nyári almát, 65 vagőnnal többet, mint tavaly, körtébői a mult évi 10 vagónnal szemben 17 vágón volt idei ex­portunk, mig a szilvakivitel 785 vagónt tett ki, caaknnm 480 va­gónnal többet, mint 1937-ben. Békéscsaba társadalma melegen ünnepeiteakitün­tetett gazdasági cselédet (A B. K. tudósítója jelenti.) Szép ünnepség keretében adták át vasárnap délelőtt 11 órakor a vá­rosháza nagy tanécrtermében Ko­larovszky Mihály 72 éves békés­csabai mezőgazdasági cselédnek a földmivelésügyi miniszter elismerő oklevelét és pénzjuialmát. Az ün­nepségen a város vezetőin kivül igen ezép számmal megjelenlek gazdaeági munkások is. Ugyancsak megjelent özv. Vidovszky Károlyné is, akinél Kolarovszky évtizedek óta szolgál. A Hiszekegy elmon­dása után Jánossy Gyula polgár­mester emelkedett szólásra, aki meleg szavakkal méltatta a hűsé­ges gazdasági c«eléd követésre méltó becsületes munkásságát, majd átadta a kitüntetést. Jánossy Gyula polgármester után Drie­nyovszky János gazdasági tanácsos szólt az ünnepeihez. Ezután Ko­larovszky Mihály meghatottan mon­dott köszönetet a kitüntetésért. TELEFONSZÁMUNK: 176. ÜDVÖZLET JiomjtnomBóL Ahogy rohan a vonatom a ma­gyar főváros falé, — Békéscsabá­tól egészen Budapestig, minden utas a vasárnap esti komáromi találkozóról beszél. Áz étkező­kocsi tömve van Romániából nyu­gatra siető utasokkal — franciák, angolok, svájciak, nagyobbára nagykereskedők és vállalkozók ülnek egymás mellett saorongva, kipirult arccal és egyetlen téma — a magyar—cseh ügy. Mikor mér letárgyalták, hogy milyen területek kerülnek vissza Macyarországhoz és az előttük kiterített mappák, külföldi színes térképeken fekete irónnal rajzol­gatják, alakítják a változott terü­leteket, megszólal egy kövérképü utas, ki Constancóbói jön és Fel vidékre igyekszik haza. Kassára megy. Hatalmas, összegyürött le­velet vesz elő irattáskájából és felolvassa az utasoknak rianó fe­lesége levelét. Nem érdekes, hogy mit irt a naivlelkü asszony a mai cseh állapotokról, mert mi magya­rok jobban vagyunk informálva elszakított lestvéreink helyzetéről, mint az ismeretlen hölgy, aki Kassán él és lakik. Di van a ievéínek egy passzusa, mely töb­bet beszél, mint a iegjobban be­avatott krónikás. A nehéz idők humorát írja meg. Es az éle, vicc, vagy tréfa legtalálóbb helyzet­jelentés. Ez a nép hangulata ma a Felvidéken. — A prefekturón leakasztották a fairól Massaryk arcképét. Kit akasztanak helyébe? Háí Benest akasszák — a magyarok .. .1 Ext irja a kassai asszony derűs jókedvében a hacaigyekvő urá nak. Bafut a gyors Budapestre. Biza­kodó hangulat. Nyugalom, fegye­lem. Lelkes izgalommal várja a magyar főváros a közeli esemé­nyeket. Mint tudvalevő, vasérnap este kezdődlek el a tárgyalások Komáromban. Tízezrekre menő tömeg tolong a Dunaparlon, hogy megszemlélje a magyar kiküldöt­tek induló hajóját. Itt csalódás éri a közönséget, mert a magyar kormány tagjai gépkocsin mennek a nagy találkozóra. Csak a kiséret tagjai és a szakértők mennek hajón. Az én vonatom reggel hat óra tízkor indul Komáromba. Siinte hallani lehet a szivek dobogását. Az utasok hangtalanok, de annál többet beszélnek a sziemek, me­lyek tűiben, hol könnyesnek. Vannak, akik lehajtott fejjel imád­koznak. Komáromban hajnal óta min­denki la!pon van, férfi, asszony, gyerek. A dunaparti kis város magyar nemzetiszínű köntösbe van öliöive. Minden ruhán ott díszeleg a szivelaku jelvény — a „Felvidékért I" Zsong bong min­den. Uleni érzés. A magyar és az úgynevezett cseh Komárom közölt mér mw? van a lelni össze­köttetés. Az Ó Komáromban élő magyarok szökve jönnek át, — némán kezetszoritanak egymással és piros fehér zö!d lobogót kérnek. Mindenkinek van valami kedves és biztató hire a másikhoz; azt lehelne mondani, hogy a két Ko márom magyarsága még az el­következendő tárgyalások döntése élőit egybeolvadt. A felsorakozó nagy és vágtató Irta : OROSZLÁNY GÁBOR eseményekről a MTI tudósításai beszámolnak lapunk vezető he­lyén, igy egybefogva mindazt, ami lényeges és fontos, az, hogy nemsokára héi elszakított városon és negyvenkét községen magyar trikolor fog lengeni. Majd jöri a népszavazás, mely kedvező kilátásaival a csonka­országhoz köli mindazokat a terü­leteket, melyeknek lakossága husz év óta várja az anyaországgal való egyesülését. — Mindent vissza, ami magyar, — es az égbetörő jslszó o hogy valóra váljon, csak türelem, nyu godlság, fegyelem kell hozzá. Es ne torzsalkodjanak a magyarok azon, hogy a visszacsatolt terüle­tekéin ki legyen a főispán . . . Elindultunk végre hosszú husz esztendő után a biztosabb és jobb magyar jövő falé, amelynek reményéről sosem mondottunk le. Idegen uralom alól felszabaduló északi magyar testvéreinket rövid időn belül szivünkre ölelhetjük és ugy erkölcsi, mint anyagi jó­létet biztosíthatunk nekik a sza­badság és függetlenségen kivül azon a földön, ahol mint egy igegen uralom harmadrendű pol­gárai, husz éven át járták a ma­gyar kálváriát. Elindultunk ezen az uton egységes akarattal, szent hittel, elszántan és kitartással. Szeretetteljes üdvözletet küldök Békéscsaba város minden rangú és rendű polgárának, akinek szi­vében a magyar sors iránti mély és tiszta érdeklődés viharzik. Még csak egyet. Mindanki, aki a di­ciőeéges pereikben magyarnak érzi magát, faj- és valláskülönb­ség nélkül, siessen a templomába imádkozni és várjon nyugodtan a fajleményekre, amelyek jönnek, rohannak és boldogságot hoznak. A faji tulajdonságok érvényesítése háborúban Montecuccoli osztrák hadveaér azóiásímődja évszázadok óta köz­ismert: A háborúhoz pánz. pénz, harmadszor ia pénz kell. Pénazel lehet már békében előteremteni a szükséges hadianyagot és a hadi­szervezet kereteit, háborúban pedig fenntartani és pótolni a hadigépe­zetet. A hadigépezethez azonban had vezér éa emberekből álló hadsereg is keli I A hadvezér fölényes vezetési képessége és a haditechnika min­den vívmányának alkalmasása mellett azonban a háborúi erőte­nyezők csak függvényei a harci erő belső értékének 1 A harci erő, az élő emberiség belső ériéke vi­szont a nemzet faji tulajdonságai­nak tükörképe. É< Esen faji tulajdonságok gyökerei nagy nagy mélységekbe nyúlnak vissza, évezredek talajából merítik táplálékukat. A magyar faj, sorsá­nak változása és életkörülményei nek kicserélődése dacára is meg tudta őrizni eredeti épségben harci és faji tulajdonságait. Reméljük, hogy a jövőben i$ meg fogja őrizni 1 A háború erőszakot je'ent. Vi­szontagságot és fáradalmakat, küz­delmet és harcot. Testi erői, ed­jseílségel, ssükös viszonyok közötti megélhetést, emberfeletti teljesít­ményeket követel 1 A küzdelem, mely végső fázisában ma is csak közelharc, küzdőképességet, ön­feláldozást, győzni akarást, bátor­ságot, szívósságot igényel párosul­va szaktudással. A vezetőtől pedig vezetési kész­séget, akaraterőt, önállóságot, em­berismeretet, maga számára bizal­mat és tekintélyt kivivó egyéni tu­lajdonságokat. A legfelső vezetéstől pedig azt, hogy a háború vezeté­sében biztosítsanak érvényesülési teret mindama faji tulajdonságok­nak, amelyek a nemzet fiaiban szunnyadnak és egyben csökkent­sék a hátrányos tulajdonságoknak megnyilatkozási lehetőségeit. Nem véletlen, hogy a magyar hadvezérek alig hajtottak végre védőleges vállalkozással hadjára­tokat. Ha pedig néha a magyar hadvezetés az ellenségnek engedte át sajátos hadviselési módját, vé­delemre berendezkedve, akkor el­bukott (mohi pusztai csata). A ma­gyar faj vérmérsékletének, ideg­rendszerének és észjárásának ve­lejárása, hogy cselezett támadó hadviselésben keresse faladata mego'dásél. Védekezésben is in­kább a mozgékony hadviselést ke­resi. Laz, hogy várhercokban, de a világháborúban is előfordult, hogy védelemben hősi harcokat vívtunk, de javarészt hősiesen el is buktunk. A modern háború a technika vívmányainak borzalmas erejénél fogva egészen megváltozott élet­körülmények melleit a nemzet min­den egyes tagjától megköveteli, hogy faji adottságainak háborús értéklényezőit teljes mértékben lat­bevehesse. Ezzel szemben ellen­tétes értékű, tehát káros tulajdon­ságokat minden erővel le kell fa­ragnunk: Úgymint: Túlzott önzés, szószátyárkodó*, pánikra való haj­lam. Ez utóbbi bizonytalanságban, szellemi és erkölcsi sötétségben szüieti és hátulról tör előfelé és a szalmalánggal párosulva arra visz sok gyászmagyart, hogy hol tul rózsásan, hol tul komoran lássa a magyar ügyet. Megölték a bolgár vezérkar főnökét A merénylő öngyilkosságot követett el (A B. K. tudósítója jelenít.) Tegnap délulén 2 órakor Szófiá­ban egy polgári ruhás személy revolverrel agyonlőtte Pfeif tábor­nokot, a bolgár vezérkar főnökét. A merénylő a gvilkosság után főbelőtte magát. Személyazonos­ságát még nem sikerült megálla­pítani, azonban valószínűnek tart­ják, hogy tartalékos liszt volt a merénylő. Fizessen elő a Békésmegyei Közlönyre

Next

/
Oldalképek
Tartalom