Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-12-25 / 292. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 december 688 HOV Eeta: Luszftigg 6éia (Az engol újságok jelenlik : A Gossisdat isméi a forga'oinba hozta Csehov összes müveit harmincmillió példányban.) Harminc éve pihen Livádia bal­ssamos ölén, Simferopol orlhodox iemelőjánek valamelyik süppedő hantjának elaüa. Nem messsi onnan, ehol Vörösmarty as őr hiíái képzelte. Ním messzi on­nan, hol Siva végetlen fövényén lenkadoE a r ;ap s r csöndes Aral-tónak zaj nélkül nyugszanak é'jei. PiHen, mentesülve a kételytől, mer t ;sülve az időtől, amely nyom­talanul szállót; el föiöite. Mert talán ő. Anloni Mihéjlo­vics Csehov, az egyetlen, akihez nem ért s nem fért a penérjr. Sorta elavulíak, sorra elfakullak rneliőla a leghíresebbek. Björnson, Ibsen, Gorkij, Maeterlinck, Sirind berg, valamennyien tuiti quanti elfotzlotlek a sötélbe. Egyes egye dűl Csehov bizonyult élló csillag' nak, UÍV, ahogyan azt öreg ba tó'ia : Tolsztoj megjövendölte. Pedig akkor jött, amikor mér csak gyéren pislákolt ass orosss regényirodalom kanóca. Epigonok leplek be a vésárpiacoi, csupa olyanok, akik apránként elhrdál­' "k a nagy örökséget. Csefiouoi holmi epigonnak nézte « kii tika, amikor falbukkant. Meg­tévesztette ugyanis ez okoiekat psldáiien egysaerüsése, hang^zí­lelésének oekonomiöja. Jsupasz ezavai mögött a legtöbben as ürességet érezték. DJ c*ak azért ereziék ütesnek, me?t hangsúly nélkül beszéit. Nam deklamált, nem f jriiurásott. Csöndesen adta elő, ami a lelkét nyomta. Néhol el is harapta a **ó', vagy a bajuszaba dörmögte. Folyton nyugodt, vaay legalább folyton annak látszik. Mennél duilabb és fsiindultabb belül, annál redőtíenebb kivül. Mennél hangosabban kalapál a bzivo, annál halkabban lejtenek mondatai. Ebben a görögök hü séges tanitványa. Aristotelesé és Longinosé, akiit a * iróra a szürke egyhangúságot parancsolják burok gyanánt. Képes, nagyon is kép?s, amire a legnagyobbak is nagyon képtelenek a pörögök óta t a cet rangokat föléldozni a lényegért e mezítelenre vetkőztetni n dolgokat. Példának okáér'. Hányan próbál­ták a kymei énekes nyomán a vihart Mrnil Gondoljunk csak aleg­nsgyobbakra, Vergiliusra, Shakes­pearere! Micsoda sceneriát alkal­maz eme?, is, amas ia I As egyik Aeneis IV. énekéban, a métik Lear fenyérjelenetében. Csak uiy hemzsegnek náluk a cifrábbnál cifrább, a sallengosnál eallango­pnbb bombRSÉtok és epühstonok. Csehov viifont ? Balfelől — irja egyik remekbe készült novellájá­ban — balfelől, mintha kénes gyufát dörzsölnének véai» a mennybolton, egy eépadí csillám­fonál foszforeszkált. majd hirtelen sercenéeeel kilobbant. Mintha a távolban valaki bádogtetőn sza­ladgált volna. Valószínűleg mezit­láb lehetett, mert a bádog süke­ten zörgött. — Milyen egyszerű és milyen frapáns ez a jelentés 1 KineK jutott valaha bárkinek is eazéba a villámlást kénea gyufá­hoz, a mennydörgést bádogtetőn gfsladéshoz hasonlítani? Ei »lve«mi eprével mea ezrével akadt Csehovnál. Tolsztoj elragadtatva ecío'ta fal Gorkijnak ez i'yenfajta metaforákat. Az estéli puszta fá­zósan lapul mag, akár a zsidócí­kák prémes kafténukban. A hold : vidékies 1 A csillagok vadonatúj kopejkákhoz hasonlítanak, a nyír­fák fistel és sudár kisasszonykák­hos, a falhők nyitott ollókhoz. A juliu i éjszaka magánosriaában unatkozva, émelyegve skálázik a f jiembe. Az orosz élet minden parányi részlete visssa'ükröiik ezekl n n semmiségekben. Mintha valami Dsmiurgos arra rendelte volna a tüdőbajos Csehovot, hogy az u'olsó pillanatban megörökítse a vele együtt halálba készülő c4ri birodalmai. Jószagu illatok csapnak ki soraiból, a pitypangé, a fodormentáé, a nórcisszusé, olyan vrájoké, amelyek a D.iyesz­tar 8 a Volga-menti apró falvak­ban bőven nyiladoznak. Da ki csap beiőlűk a rothadás szaga is, ami a sokéi? bezárt ládafiákban gyöl össze. Fura egy almériom ez 1 Mindent, as illatokat, a képe­ket befödi, betemeti az orosz nyavalya az unalom. Az unalom, amely Anyegint a bűnbe hajtja ! í és Pecsorint, Lermotov hősét az | öngyilkosságba kergati. Az a min­i d^ní ieayügöző unalom, amelyben , ' Oblonov örökre elsüppfsd, amely | Raszkolnyikov kezébe baltát nyjm s Andrei hercsget Auslerütz c<ata mezején émalyiíi. Az unalom, a csüggetegsésr — Szenf Ágostonnal szólva a passió morosa — az a szenvedély, amely Csehov hőseit és müveil élha'ja. A poatakociisi n bakon, B járá*i orvost a ren­delőjében, a minisztert a párná­zott szobájában, a forradalmárt, aki a miniszter életére tör, a gim­nazistát, okit az osstályból ki­csaplak, az öregedő professzort, aki as élet céltalansága miatt golyót röpit az agyába, a viiáki primadonnát, aki — halálát gyor­sítandó — a szifiliszhez menekül, szóval Csehov összes figuráit, a nemeseket, a gonoszokat, as oko­sakat s a babákat mindet egy­aránt, a síerancíéaeket s a sze­ranc tétleneket, aké-milyen korhoz, ranghoz, osstályhoz tartoznik is, egy bélyeg jellemzi: fürödnek, kéjjel fürödnek ez unalomban » belé is fulladnak. Ak*'hová veti pillantását Cseho'j, nagy váró sokba, kicsiny f íl vakba, p^lo iákba avagy galyibákba. minde­nütt olt l^tja B z unalom DÓk­fonalsit. Einw, üe r delicat — rengette Biudelaire is. Ande Baudelairenél aa unalmat mi­hamar fölváltja aa ex ásis, ainii egyeseknek a házi?, másoknak a '•-ailés ny\JÍt. Csehovnál nincsen alibi. — Öi nen hisa a lélek halhatatlanságában — veti oda egyik regényében a pDstamester a járási orvodnak. Ndm kedves Michail Avirianics, n«m hiszek án nincien semmi okom, hogy higyjek benne. Sajna. C°ehoo nem­Cíak a lélek halhatatlanságában nem hitt, da nem hitt a tudo­mányban sem, abban a hamis bálványban, amit a huszadik ssé%ad vakul imádott. A hirea profssszor, az Unalmas történet­nek címzett regény főszereplője, Csehov alteregója, ekként morfon­dérozik. A halál nemsokára eljön értem s magával ragad. Eszei az igazsággal, a s egyetlen biztos igazsággal szenban mit érnek azok a bizonytalan igaz?4qok, amiket a tudomány elém tálal ? El­hiszem, a tudomány segítségével majdan netán lebírjuk a termé­szetet. Di a tudomány nem birja le soha a halálfélelmet. Mert nin­csen bö'cassség, amely a halál­lal kibí'sitené a gyáva s esendő emberi. Eijo — a ludomány is haszontalan. Ez a nihil ásit felénk Csehovból szüntelen. A novellái­ból épugy. mint a regényeibő'. Legfőként ezonban a darabjaiból. Ugy gondolom — elmélkedik az egyik leány a Három nővérben — ugy gondolom, hogy az em­bernek föltétlenül kell valamiben hinnie, avagy legalább igyekeznie kell valami hitst, szerezni. Enélkül r- élet ürex E'ni s nem tudni, miért vándorolnak a darvak, miért születnek a gye mekek s miért ra­gyognak az éjen a csillagok 1 Tudnunk kellenne, miért élünk, mert, ha nen tudjuk e»t as egy kicsiségei, akkor minden csak ostobaság és b^szontalanság 1 A bökkenő az. hogy Csehoo szerint nem tudjuk és nem is fogjuk soha tudni. Vagyis Csehov szerint eo ípso minden csak os iobaság és minden csak haszon­talanság. Mester 1 — kéri zokog­va az orvosnő a hires professzort, alias Csehovot, az Unalmas tör­ténetben. — Itt a halálos ágyon, a BAKÓ JÓZSEF VERS E: Keresztvanahomlokomon TU év a is karácsony volt. Sohsem nézett a hold szebben. A csillagok ép úgy égtek. Én vívódtam, vezekeltem Csendben. Cellám fehér, mint künn a h5. Falának csak egy árnya vol', Szána'masabb emberárnyat Karácsonykor még nem rajzolt A hold, Valahol ép csengetyűítek. Vágyón néztem át a rácson. Sóhajtól am : sz.'gény anyám I Azért van hát a karácsony : Fájjon ? Szabadítóbb vóróbb hittel Nem dőltek még ab'ak écirn. Hiába Hrt kérő szemem. Gyötr dések éjiszakája Várta. Addig néztem hazafelé : Kereszt tüzelt homlokomon, Börtönrácstól nyomolt kereszt. ' Aíóta büszkén hordozom : Sorsom. Nem látható, de én érzem S vele mintha bátrebb lennék. Tiz éve, hogy karácsony volt Homlokomon keserves szép Je'kép. halál örvényében fohászkodom O ihöz, aa egv i«as I iten nevében, világosítson fal az élet céljáról 1 — Mit mondhatok én ? — vá­lásitól o nagy fanár —nem mond­hatok semmit, mert nem tudok semmit. Ücesan tértem meg a ván­dorláseimból. — Segítsen rsj'hm 1 Ö í voU atyám helyett atyám, gyámo'ó^, ?*tépom, egyetlen barátom. Hisz Ö í okoa is, müveit ia és sokáig elt. Valamennyiünk mestere 1 Mondja, mii iartsak az élet felől és mit t»gyek ? A professzor hallgat egyideig s megszólal: — Jó lelkiismerettel mondhatom: soha nem ludlam meg semmit I íme, Csehov utolsó szava, hite­les fülbegyónésa 1 Az, amit Goya vigyorogva rajsolt a sírhantok fölébe i Nada, semmi és megin) semmi az egész I E'.ekulán igazán nem érijük a Síovjeluniót. Vájjon mit akar a nihilistától. Avagy talán ugy érzi, közéig a vég s jó ilyenkor a naflalin ? Ha es az eset, jobb naftaiint Csehovnál igazán nem találhatott. Karácsonyi vasar Kész divatos öltöny remek szabással P 34.— Fekete télikabát . 48.— Fekete öltöny 48.— Rövid bekecs opozon gallérral 55.— Hosszubunda la 160.— Lengyelke la 65.— Női rövidbunda 30.— Női hosszubunda 50.— Irimy <• Oliáry női és férfi konfakció osztály, Andrássy-ut

Next

/
Oldalképek
Tartalom