Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-12-14 / 282. szám

ÁRA 1U FILLÉR Békéscsaba, 1938 december 14. szerda 66. évfolyam 282. szám Példa Az öreg Deseő Mózes, István fis, ki B leggazdagabb gyergyó­csomefalvi kálvinista presbiter volt — jó békeidőkben — az ol­csó borvizes borló', mellyel nap­estig öblögette száját — szélütést kapott. Nagy volt a liadaíom a famíliában, meri Deseő Mózes ismert testamentuma ugy szólott, ha hetven esztendős korom előtt hunyom be a siebemet — min­den vagyonom az egyházé. Deseő Mózest épp 69 éves korában érte a bántalom — ezért hál a fel­menő és lemenő rokonok össze­szaladgálták a vármegyéi, jobb­nál-jobb, nevesebbnél nevesebb doktorokéri, hogy az orvostudo­mánynak segítségével a haldoklót megmentsék az életnek. Érthető voll ez a buzgalom, mert nagy örökségről volt szó — nem keve­sebb, mint húszezer forintról. Az orvosok jöttek is sietve Három­székről, Udvarhelyről, Brassóból. Szebenből, Segesvárról, ahol a szász Peusinger titka babonás hire voll. Talán szuggesztív ere­jével még a halollakat is fel tudta támasztani. Olt SLráöit forgolt ez agonizáló magyar betegágya körül a sok doktor, az orvostudomány mes­terei, tudósok, specialisták — pár csodate\ő kirurgus is, egymással civódva —, de bizony hiábavaló volt a sokfajta medicina, az in­jekció, az élettelennek látszó testre felrakott piócasereg — ez öreg magyar szive mind lassabban és kihagyóan dobogott. Nem dajkamese az, ami Deseő Mózessel történt. Ballada is van róla. Megirlák történetét költők és szépirók, sőt a kóborló Hasafi Verái románcba szedte „Mózes feltámadását", aki mikor a dokto­rok lemondtak életéről — felugrott betegágyáról, előkapta fanyelű bicskáját, eret vágott magán és kiengedte folyni megsűrűsödött vérét elhaló testéből. Deseő Mó­zes megküidöti a halállal és még tiz esztendeig élt pirosló orcával a korcsmárosok és örökösök leg­nagyobb örömére. Ezt az ósdi történetet csak amiatt idéztük fel, mert a nemzet éleiében is különféle medicinák­kal, injekciókkal kísérleteznek a politikai doktorok — sok esetben csak kirurgusok. Annyi mór s receptiró, a bel- és külgyógyász, annyi a programm és az élet­elixirgyértó, hon- és életmentő, hogy a szegény beteg lélegzet­vételhez sem jut. Ma mindenki jobboldali. A szel­lem, az irányzat, a kormány, a parlamenti pártok legtöbb frakciója. A törvényalkotásokat is ez a ten­gely éa gőzkazán hajtja és moz­gatja. Érlhelellen tehát, hogy minek ez a sok szócsata, lullicilálás, versengés, hajbakapás, gyanúsítás, ellenizenv és ellenséges maga­tartás, mikor mindenki egyei akar, hogy a nemzet egészségben to­vább éljen. Mit lehelne tenni ezekkel a sűrűvérű magyarokkal, akiknek semmi se tetszik, semmi se jó, semmi se elég ? Akiknek nincs ínyükre a jobboldali kormányzat reformprogremja, az alkotmány léle, a haladás tempója? Akik folyton égnek, lobognak, tüzelnek, riadoznak ? Elbeszélt történetünk példájára kell térnünk, érvágást kell eszkö­zölnünk, hogy végre a nemzet testéből eltávolítsuk a kóros anya­gokat, hogy lüktető élet, nyugodt munke, bő termelés, bizalom, jó­lét, gyere podés áldása legye naggyá etl a földe', melyet nem Hannibálok, de keresztes vitézek szerezlek egy késői nemzedék­nek. (0. G.) MunkanálkOli segíly helyett munkalehetisíget — han­goztatta Tildy Zoltán • kép­viselőhíz tegnapi vitájábai (A B. K tudósítója jelenti.) Tiz órakor nyitotta meg a kép viselőhéz tegnepi üléséi Darányi Kálmán, majd a bizottsági jelen­tések előterjesztése után Molnár Imre előadó ismertette a tiszt­viselők korpótlékára vonatkozó törvényjavaslatot. Hosszasan be­szélt a tisztviselői osztály érde meiről. Az első felszólaló Fábián Béla volt. Nem fogadja el a javaslatol, meri kevésnek találja. A liszt viselők általános fizeiésrendezését sürgette. A lisztviee'ők a fizetéc­leszállitást példás nyugalommal és hősies önfeláldozással viselték el, holott nemcsak a fizetések csökkenlek, hanem a megélhetés­hez szükséges legfontosabb élelmi­cikkek órei is lényegesen emel­kedtek. A redukció óta minden pénzügyminiszter bejelentette,hogy iemét emelni fogja a tisztviselők fizetését. Fábián Béla után Homonnay Tivadar szólalt fel. ő is a tiszt­viselők fizetésrendes^sél sürgette, majd ismertette a MÁV szolgálaii pragmatikáját és kijelentette, hogy békében csak három-négy évig voltak dijnokok, ma pedig tiz­tizenkét évig is dijnokoskodni kell, amig kinevezéshez lehet julni. A javaslatot a maga és pártja nevé­ben elfogadja. Mosl Reményi-Schneller Lajos válaszolt a felszólalásokra. A Ház ezután általánosságában és részleteiben is elfogadta a tiszt­viselők kérpótlékáról szóló javas­latot, majd éltért a tisztviselők családi pótlekáról saóló javaslat tért-yalására. Molnár István előadó ismertette a javallató', majd Malaaits Géza szó'olt hozaé. Nsm találja kielégi­lőnek a pén-ü^yminiszler javas­latát, mert a tisztviselőosztálynak vissza kell adni mindazokat a le­vonásokat, amelyeket az elmúlt években elvettek tőle. Uíéna Kovács Sándor állott fel szólásra. A javaslatot örömmel elfogadja. Homonnay Tivadar volt a kö­vetkező felszólaló. Kijelentenie, hogy a javes'alot első lépésnek tekinti a közszol­gálati alkalmazottak megsegítése terén. Megszavazza ezt a javaslatot, mert tudja, hogy a pénzügymi­niszter beváltja szavát és további lépések jönnek. — A csehek szociális alkotásai­ból vajmi keveset élveztek a ma­gyarok. Könnyű idegen kölcsö­nökből szociális intézményeket lé­tesíteni akkor, amikor a köíceö nőket sohasem fkelik vissza. A magyar kormány és a közvélemény sohasem fogja majmolni sem a cseh, sem a más nem­zetek intés ményeit. Ezután behatóan foglalkozott a javaslat részleteivel. Reményi Schneller Lajos pénz­ügyminiszter mondott beszédet. Kije leniette, hogy ez a javaslat a három törvényjavaslat közül a legfontosabb és a kíncslárra a legkomolyabb megterhelést jelenti. A kormány a javaslat megalkotásában a család­védelem szempontjait velle figye­lembe. Nsm lehel lebecsülni a ja­vaslatot, hiszen intézkedése sze­rint a kis tisztviselőknél három Ryermek után 16.50 százalékos fizetésemelést jelent. — A magánalkalmazottak kér­dése nem tartozik ide, ez is ter­mészetesen a kormány program­jába tartozik és idővel ez is sorra kerül. A kihézasitáii segély kérdését — folytatta a pénzügyminiszter — magamévá teszem. Bizonyos vo­natkozásban már meg is valósul a tisstvise'ői kö csönöknél. A nagv tapssal fogadolt minisz­teri felszólalás után a Ház általá­nosságban és részleteiben elfő­gadta a javaslatot. Etuián Molnár Imre előadó is­metelte az önkormányzati alkal­mazottak és nem állami tanítók 0TBA-ellátásról szóló törvényja­vaslatot. Áz első felszólaló Kéthly Anna volt. aki azt fejtegette, hogy a leg­szélesebbkörü szociális gondozás állami feladati A javaslatot e fogadja. Tildy Zolién volt a következő felszólaló. Helyteleníti a munka­nélküli segély rendszerét, mert az lerontja a munka erkölcsét. Munkanélküli segély he­lyett azt kell biztosítani, hogy minden dolgoznivégyó ember számára mrg legyen a munkalehetőség. A tisztességes megélhetést min­denki számára meg keli adni. A munkanélküli segély bevezetés t már csak azért is lehetetlennek lartja, mert hitzen ebben az or­szágban még mérhetetlenül sok el­végeznivaló munka van. Bizonyos oldalról terjesztett hangulattal szem­ben itt a Házban kell megállapí­tani, hogy a törvényhozás nem akadálya annak a roformmunká­nak, amelyet a nemzeti közösség érdekében sürgősen végre kell hajtani. Sürgős szükség van a falu egész* ségügyének megjavítására, mert ez honvédelmi kérdés is. Azokat a falusi rétegeket kell megerősíteni, amelyek büszkeségünknek, a ma­gyer honvédségnek a zöméi adják. Tildy azzal fejezte be beszédét, hogy az orizág mostani közhan­gulatéban a falusi rétegek most mér türelmetlenül várják a megfe­lelő intézkedéseket. Ezután elfo­gadja a javaslatot. Esztergályos János beszélt ez­után, ő is a javaslat melleit sza­vazott, bár as intézkedéseit nem larlja teljesen kielégítőknek. Béldi Béla a következő felszó­laló. Ugyancsak elfogadta a tör­vényjavaslatot. Határozati javas latol terjeszt elő, hogy a kormány nyújtson ba törvényjavaslatot egy­hónapon beiül a népjóléti minisz­térium visszaállításáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom