Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-12-04 / 275. szám

4 ÖEKESMEüYEI KÖZLÖNY 1938 december 4 ami igaz, egy főnyeremény nagy szerencse! De hogy módunkban legyen nyerni, vegyünk idejében 3 P-ért egy egész, vagy t"50-ért egy fél jótékonycélu éllami sorsjegyet, mellyel a következő összegeket nyerhetjük 40.000 ar. P főnyereményt, vagy: 20.000 P, 10.000 P, kétszer 5.000 P, négyszer 2.500 P, hatszor 2.000 P, huszstor 1.000 P,Ö8szesen 18 729 nyereményt 275.000 P értékben Kapható osztálysorsjegy főárusitóknál és dohánytőzsdékben. Húzás december 7-én Munkásszemmel Irja: Murár Pál Az elmúlt rendkívüli nagy ese menyek izgalmai folytán, az őazről igen keveset beszéltek az emberek. Most pedig a télről lehet beszélni egyet-mást, amig a tavasz kiderül. Már el is kezdhetjük mondogatni például eképpeni a tél hideg, az élet valósága rideg s mind a kettő kegyellen, rossz dolog. Mint a tél, olyan az éÍ6tva!óság is, sok ember számára csuf. Csak az emberi álmok, illúziók olysn szépek, mint egy példás nyár és az ábrándok, vágyak 8 remények olyanok, mint egy zöldelő tavasz. A zöldelő tavasz gyönyöreit az bírja, kinek az életben nem sok volt a csalódása s a szép nyár annak virul igazán, akinek az életálma teljesül. Az ősz lehet olyan, mint egy életteljesedés, vegy egy alapos élettévedés. Da a tél mindenesetre szimbóiikusan az életben a zord valóságot tükrözi vissza. Erre legjobb felvilágitáit szolgálnak a szegényembeiek, akik e hidegben fáznak és nyáron is a megélhetésért reszkednek, dideregnek. Az életvalóság számukra egy örökös tél . ., Az örökös tél rr eséjének a folytatásáról, amely tok emberi lélekben megvan, akarok most beszélni. A mese nem tudom kinek szóljon, gyermekeknek, vagy öregeknek, legfeljebb elmondom mindenkinek. Ním mindenki hallgathatja a meleg kellemes szobában a szép, vidám meséket, például a Krampuszról. a csalafinta ördögről és egyéb hangulatemelő regékről. A szegény emberek elmondják maguknak, hogy miként lesz a hideg levegőből jégvirág az ablakukon éa hogy mikép került es szobájuk asztalán lévő vizespohárba jég. A nincstelenség, inség. nyomor: ez egy igazi téli rege. Továbbá iehet mesélni a szegényeknek a meseországról, a tündérviiágról, angyalokról, túlvilági életről. A küzdelmes emberi élet végtelen szenvedéseinek világában, eshol a való sőg egyet jelent a pusztító tél förgetegeivel, itt találkozik a pokol és a menny. Aki az élet nehéz megpróbáltatásaiban elcsüggedt már, vagy a közömbösség sötét letargiája borult énjére ae elkár hozott és biztos, hogy pokolba jut a lelke. De az, aki az elveszett élet, a gyötrelmek és kínok között is igaz hitet táplál a fölszabadulásért, amikor az utolsó remény is semmibe vész, az ae ember üdvözül és meglátja az ég kapuit. Ezt csak azok hihetik el, akiknek idealizmusa az ige. Akik tudják, hogy a gondolat az ember legnagyobb gazdagsága, azok az emberi értelmet többre becsülik a föld mulandó kincseinél. Ilye nek mindig voltak. A sötét középkorban a proletárok elődei, a céh beli kézműves legények, a gonosz világot megvetve, fanatikus hittel várták az Iatenorszőgőt, Krisztus második eljövetelét, az ezeréves birodalmat. Ugy véltek, hogy áldásokban, örömökben, a jónak megismerésében, tudásában, ártatlanságban s tökéletességben részesülnek. Egyenlőség és szabad ság lesz ott, nem lesznek királyok és emberi törvények. Minden skolasztikus tudomány el fog tűnni a földről. Azóta formailag sokat változott a világ, azonban az élet ben az abszolút lényeg ugyanaz maradt. Most is van szenvedés és van életéivezet, van küzdelem és van jólét. Van haszon és kár, amely között az emberi sorsok lebegnek. Ezért akadnak most ii a középkori kézművesekhez hasonló khilliasztikus hitű emberek, akik valami formőben várják a világmegváltást. Vannak, akik azt hiszik, hogy egy párt fog nagy alakításokat létrehozni. Cs vannak, akik még tovább mennek fantáziájukban : vilásfelfordu'ást várnak. Ez olyan természetes, mint az, hogy vannak zoológusok, akik az állattannal foglalkoznak, meg a ló bútor olcsón PST BUTORHAZBAN Békéscsaba

y Andrássy-ut 25 Telefons 32. Elsőrendű kárpitozott bútorok nagy választékban ka etk (MmdmqM wtl földi bogarakkal. Alig lehet cso* dálkozni a nép fanatizmusán, meri mindig vannak elkeseredett emberek, mint például ma a cseh proletár, akit parancsuralommal fegyelmeznek. Bármikép van, amint nem minden ember szegény éa bűnös, ugy nem minden ember vész el a nyomorúságban. Az em berek egy részéi mindig valami optimizmus táplálja. Amint a középkori inkvizíciónak is voltak rajongói, ugy a mai diktatúrák világnézetének is vannak szószólói, kik az emberek tudatlanságára és hiszékenységére építik érveiket. A diktatúra hirdetői nem gondolják, hogy az emberek érzelmeit és szenvedélyeit bajos kormányozni. Mindenki sportolhat kénye-kedve szerint. Es az egész világ táncolhat egy elfranciáaodott orosz muzsika melleit; a géptene kultusz, a barbár jazz a szomorú embereket, a pesszimistákat is megbolondítja. Az emberiség nem járja már többé as érzékeny ke ringőt. hanem a groteszk vitusténcot. Narn igy van a gondolatvilágban: az emberek értelmét számon kell tartani és az akaratot meg kell zabolázni, igy vélekednek a diktatúráért rajongók. A ruházkodási divat lehet általános, nemzetközi, de a világszemlélet é» életfölfogás veszedelmes, hogyha egyetemes és természetes. Kell a faji és a kaszt elmélet, hogy a négereket lehessen ellentétbe állítani a fehér emberekkel és például r sémita fajt gyűlölni lehessen. És erre azt mondják : imhol a totalitásos világrend ... Az emberiség világtörténelme érdekesebb a kitalált fantasztikus mesénél. Az emberiség történelme élő valóság és ha elmélyedünk benn s, arról győződünk meg, hogy olyan, mint egy igazi mese. A télről, a kegyvessteltségről. a szegénységről és az emberek fogyatkozáséiról sokat lehet beszélni. Télen, mikor az élet hideg éa kegyetlen, az emberek hajlanak a fanatikus idaalizmusra, sokkal inkább, mint a realizmusra, a gyakorlati életfelfogásra. Mindenki iáyekezsen ez élet jó megiemerésére éa mindennek a helyes értékelésére, hogy együttesen elérhessük a tökéletesebb, emberibb életmódot. Pálos Tibor elbeszélése: Tercsi tanulni akar A gyenge világú villanykörte ki' fárasztotta szemét Fercaine'í. Nemrégen olvasott 8 máris belefáradt. Rápillantott csuklója hátán az órára. Tizenegy múlott. Éjfélig szokott egyébkor olvasni s most öszizsfutottak a gyenge fénytől előtte a betűk. Lassan orrára eresztette a színes fedelű füzetes regényt s az árnyék alatt behunyta szemét, hgalmas résznél hagyta abba az olvasmányt, de ahogy elzárta magától a világosságot, már nem érdekelte többé a könyvbéli iörténet. Fáradt volt és minden idegen esemény vagy gondolat iránt közönyös. Aludni azonban nem tudott, hisz még sok hiányzott éjfélhez. E« a könyvsátor arcán, ahogy igy ráborult, az utolsó iskolaévet idézte neki fel. Az ötödik gimnáziumot. Akkoriban tanult igy kéfiőig fennmaradva. Tanult, de inkább csak bámulta a szétnyitott könyvet s mikor nagyon elreménytelenült e megtanulandó szöveg nézésében, szemére borította a könyvet, az Algebrőt vagy a Retorikát. Apja az utolsó intőosztás után igérte: „ha csak egyből is buksz, vépe mindennek, inasnak mégy," Évzáró után belsőzsebébe sűlylyesztette az értesítőt s az iskolakapuban morcosan válaszolt a kérdező cimboráknaki — Keltőből hasaltam. Három hét múlva már megvolt a szerződése. Az apja sürgette az ügyet, ő még szerette volna „ki lógni" magát az iskola után. Harmadfél évre szólt az egyezség. Semmi kedvet nem hordott magában a kereakedés iránt. Az inaséveket zokszóval ugyan, de kibírta s falszabadult végül. Már inaskodása első idejében kezdte mondogatni, eleinte magának, aztán mindegyre másoknak is, hogy mért nnm is tanult ő, amikor lehetett. Hogy miiven áldás, a mód a tanulásra, 0 most már érzi, mivel elveizitette. Addigaddig szidta és sajnálta magát a drága iskolás esztendők eljátszása miatt, mig inasfejjel elszánta magét rá. hogy törjön-szakadjon, de ő tovább képezi magát. Tanulni fog. Jól gondolta el, csakhogy pénze nem igen volt tanulásra való. Apránkint lemondott aztán arról, hogy irás, azaz hogy bizonyítvány szerzésre tanul. Büszkeséggel, szinte gőggel ugy változtatta meg szándékát, hogy csak saját magának, tisztán a belül történő felemelkedés végett (ugy gondolta, ez em* berak előtt való növekedés már csak ráadásképpen magától jön), tisztán azért sziv magába mennél több tudást, hogy — s ennél a gondolatnál gyakran elérzékenyült — hogy boldog legyen. Halogatta azonban a dolgokat. Kifogásokat tálalt fel önmagának időről-időre. Főképpen azt, hogy nincs pénze könyvebre. S ebben akadt is némi igaza. De felszabadult. Aztán már észrevehetően több p?nz érte a markőt 8 mégse kezdett bele a rendszeres tanulásba.