Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-11-06 / 251. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 november 6 2 Pálos Tibor elbeszélése : Lidi mondja — Na nyúljon hozzam. Egy ujjal se érjen hozzám. Nem kérem ki magamnak, de ne fogja él ti vállamat se. Nem hagyom. Egye a fene a vállamon a ruha csipkét. Mért sajnálnám, nem lesz annak semmi baja. Da rem ekarom. Na. Most haragszik. Uiye ? Nem azért mondom, tudja biztosan, hogy ölelték mér nekem n véllemat, meg a nyakamat is. Igaz. Csakhogy nem mindig örül az ember az ilyesminek. Hogy minek örül ? Hét én azt nem tudhatom. Pedig maga derék ember lehet. Hogy mestersége nincsen, nem baj. Kocsis. Járkál a városban erre arra. Csak suhogtat az ustorral. S még szóba vegyül velem. Ne értse komolyan, amit mondok. N;m kell valami nagyon leereszkedni énhozzám. O.yan alacsonyan nem vagyok, hogy kelljen. Az én apám géplakatos volt és még máma is az. Csakhogy már öreg. N.«m akárkiakármicsodás ember. Ejy az a hibája talán, hogy bolondja az italnak. Moatmár azért, 'udja, nem lehet haragudni rá. Hibája van mindenkinek. Nem igaz ? Nekem is, magának is. Hát neki is van. Volt tizenkét hold földünk s elúszott. Meglehet azért, hogy nem édesapám úsztatta el, hanem magától is elvitte volna a fané. Nem ismerni ki könnyen ebben a világban, hogy mi miért lett, hisz némelyik józan gazda is, aki csak ünnepekkor nyal bele a borba, az is fülig került adósságba, msí bajba. Hát nekünk odahaie már hála a jóistennek nincs adóssá gurik. De más sincs. Hjaj Is'e.iem, az embernek mennyit kell sóhaj tani, hogy valahogy kibirja azt a sok mindenféle gondolato', ami a szivébe ereszkedik. Milyen mély borozdát vet magának is a képe. Rigi már az ? Nem ez én beszédem miali van? Hogy az ember, ha nincs jól neki vaiami, egyszerre milyen mord tud lenni mindennel szembe. Tizennégy évas voltam, néhány hétlel ha több, akkor, mikor apám elvesit jtte minden hitét abban, hogy megmenthetjük a vagyont. Engem meg addig olyan iparos kisasszjnynak neveltek a bukómmal s a nénémmel együtt. Tudja, hoiy szokott az lenni. Nem éltünk akkor se dologlalanul. Csakhát nem álltunk szóba mindenkivel. Tartottuk magunkat. Da mi kor aztán tizennégy esztendős lettem, a tavaszon közénk csördített az édesapám szeme s nekünk menni kellett mezei munkára. Úgyhogy a ketünk csupa hólyag lett. Nem egy napra mentünk, vagy kettőre. Azt már addig is próbál luk. Hanem hétszámra. Kapálni, «ratni menlünk, ahányan annyifelé. Elhiheti, nem eaetl jól az eféle dolog eleibe. Kukoricatörés után — ki tud annyit keresni nyá ron, lányféle, hogy télen azt mondhassa olthon: na ebből békén el éldegélek mig baszikkad a télvíz — szolgálat után néztem. Nem erőltetlek a világért se. De én néhány napi őszi otlhon-lélelből láttam, pokol lenne a családban töltött téli idő. Esérl indultam el helyet keresni. Azt mondták nyáron vagv tavassal könnyebb letl volna elszegődni valahová, mart ősszel sokkal több lány ajánlkosik. Nekem azért igy is sikerült. I;az, nem elsőre — az első meg a második helyem olyan volt, hogy ciak két napig tartott — hanem harmadikra. Van magénak képze lete arról, hogy mért nem tud magmeradni az ember egyhelyban? Hát megmondom. Az aszszony miatt. Mingyárt lótni, az első napúkban, hogy milyen a hely, mag hogy milyen at aszsiony. Majdnem mindenütt az a baj, hajnaltól késő esiig, nyolcigkiioincií talpallatják at embert. N/áron még caak istenei volna, de télen hideg, sötétben kelni s feküdni is ugy. Aki nagyon szorgalmas, annak dereka, iába, karja kiáll ba!e estig. HÍ az assxony valahol a szobában üldögél, beszélje', vagy °ppen ninci odahaza — jó. DJ van olyan fajla, amelyik örökké a lánynak a sarkéban van. A vértől van az, tudja. Hogy melyiknok milyen a vére. N)kem most jó asszonyom van. Bjle<es, csendei. Majd azt mond tam, hogy halvérü. Maga biztosan nem is szereti hallgatni ízt, amiket én beszélek. S«erei? És mégsa bólint egyet se? S nem mosolyod na el egy csipetnyit se. Laza leli jt ugyan. Min is lehatna elmosolyodni. Érdekes, elhiszi e, hogy én is eleibe megfogadtam ma gamba, hl lesz ia ssabad időm nam megyak én sehova sa. KorUzletáthelyezés! Tisztelettel értesítjük igen tisztelt üzletfeleinket és barátainkat, hogy üzletünket a Katholikus bérpalotából Békéscsaba, Andrássy-ut3. sz. alá Békéscsaba város újonnan épült üzletházába (a volt Szucsu-féle házba) helyeztük át. A jövőben is a régi tisztességgel ,és becsületességgel állunk igen tisztelt vevőink szolgálatára. További szives támogatást kérve, maradunk kiváló tisztelettel Rotter Sándor* és — Csepel gyári lerakat — Békéscsaba, telefon 258. I Schiff Cipőház Békéscsaba Andrássy ut 5. ajánlja nagyon erős iskola divatos és tartós női kiváló minőségű férfi Szolid árairól és megbízható minőségéről közismert! zóra, moziba vagy ilyenféle helyekre. Hvenkor vasárnap délutá nokon. Me* is álltam jó ideig. N°>m mentem sehová se. Az előső télen végig megálltam. Mikor aztán haza mentem tavasszal, egy kicsit meglepődjem azon. hogy a lányok is, legények is lenéznek engemet. Fájt nagyon, ho*y így tesznek velem a falumbéliek. Mit tehettem: csak annál jobban tartottam magnma*. Sokan rámfogták, büszke vagvok. Pedig hát .. Akármit beszéltek, mindegy. Fő az, ho^v őszre megint megbecsültek valamennyire. Akkor aztán újfent visszaszegődtam a városba s csoda-e, ha már inkább vágyódtam a vasárnap dé'uláni szó rakozáaok után. A barátnékkal töltöttem az időt. S aztán egyik is, méaik is hozott magával fiatalembert, legényt i igy hamarost nékem ia akadt. Furcia, hogy miket beszélek magának. Istenem, milyen bolond ia az ember, mikoí az udvarlója besötétedés után, vagy inkább kísérője, hazakíséri s a konyhaajtó elölt megáll vele. A nagyságos asazonyék még nin csenek otthon, nem világos egy ablak sa. A sötétben éppen c*ak azt lehat látni, hogy valaki áll egv félépésnyire odébb. Mikor először csókolt meg engemet az a fiu, aki hazakis'rt — ka'ona volt, baka — eíőazör megrémültem, elakadt, a szavam, aztán po font akartam adni, ahogy illi<, de mire felértem a konyhaajlóhoí, hogy kinyissam kulccsal, ugy elpirultam 8 olyan melegem lelt, hogy máig se felejtettem el. Ilyen bolond az ember. Mindig kényelmeakedik eleinte s kéaőbb ugy beleszokik mindenbe, mint kerék a forgásba. Az akkori asszonyom tanácsokkal traktált délelőttönként főzéskor a konyhában. Néha tátva maradt a szám, u^y hallgattam, amit a fírfiakkal szemben való viselkedésről mondott. De most nevelnem kell, ha rágondolok, mert BZ urával ő egy szemernyit se tudott bánni. Csak a szája járt neki. Az ura minden este oda volt kártyázni. Én is kezdtem nam otthon tölteni az estéimet. Nem ugy, mint eleinte, mikor munka végeztével rögtön ágyba bújtam. Ami tenni valót lehetett, elhagytam másnapra s szabaddá tettem magam, hogy találkozzak, akivel akarok. S kivel akartam mással, mint legénnyel. Addig szégyellem rájuk gondolni, dj ecry idő után tudja as isten mért, folyton rajtuk járl az eszem. Tudtam én, nem szégse.i a nem bün, ha ilyesmit lesz BK ember. Ha rájuk gondol. Vagy sétálni mentem én azután el esténként, vagy a konyhaajtó előtt — a legnagyobb hidegben is néh«a — elbesíélgettem az illetővel. Hozv mit ii tud as ember hetekii? minden esta tárgyalni ugyanaizal. Az islen a magmondója. S ha kifogv a beszéd, akkor se lehet elunni a dolgot. A hidegben megdörzsöli kedveskedve a kezét az egyik a másiknak, rálehel, ejt hozzá egy két szót s olyan, mintha nagyon érdekes dolgok történtek volna. Hjajaj. É» mégis miivan gyorsan megöregszik mindenki, kü'öiösen az eladó lány. A kövelkaző nyáron újra hasamentam. hogy büszkén dolgozzak a tarlón meg egyebütt. Nagyon jólesett ne kem. hogy az otthoni Idények nagyon tiszteltek engem. És azért volt, mivel egy ss birt velem kikezdeni. S hogv egy sa birt közelembe férkőzni, hát copaioslul másikállak utánam. Még a jobb gazda-legények ia. Őssra azért viaazajötlem én a yérosbs, a jő szabad életbe. Mart itt szabadabb as ember. Akkor — a harmadik telet szolgáltam már — ismerkedtem meg avval a fiúval, aki anynyira kedvemre való volt. hogy csak azt kellett súgja: Lidikém s én bolond lettem, pirulóa, szégyenlő* s azt se tudtam, mit teszek. Kisgazda legény volt. Most már nem emlékszek rá, veretett-e. Akkor art hiltem, igen. Talán ezért tört'nl, hogy ugy megjártam vele. Baj lett. S mikor értesítettem őt a bajró', egyre ritkábban kezdett járni hozzám s néhány hét mullán ugy elmaradt, hogy hirét se hallottam. Gazember volt. A múltkor láttam az uccán a piacra me net. Köszönni akart, da én elfordítottam a Hem. Most bámul rám, hogy ilyesmi megtörtént velem. Caodálkotik. Magával is megtörténne, hogyha lény volna s magános a városban, mint én. Mert máma ia magam vagyok én. A kicsi — leánka volt a lelkem iaten nyugtaasa — elpuaztult párhetes korában. Persze a helyemet el kellelt hagynom még előbb. A kórházban történt a nagy dolog. S mikor onnét kijöllem, paran" csolta a jóisten el éntőlem a gyermeket. No da aztán hálaistennek újra kapia m helyet. Magános nő mindig könnyen kap. Etlől kezdve jobban vigyáztam. Jó ideig sióba se álltam férfiakkal. Este eloltva a villanyt, felkuporodtam a vaságyamra a konyhában és keserveseket sírtam. Dehát mit használt a sírás. Arra volt jó csak, hogy a szemem még másnap rea gel is vörös volt és árkos. Ha kérdezték ast mondtam, n<ím tu dok aludni, attól van. Eleinle a kicsim után szomorkodtam, estén már csak megszokásból. Talán