Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám
1938-07-17 / 159. szám
6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 julius 17 FIGYELŐ IRODALOM. SZÍNHÁZ-FILM-ZENE-KÉPZŐMŰVÉSZET nyéken lakók is, hogy olt tanyásunk. Feltolta homlokáról a kalapot Hanek. — A ruganyos, füves földön birkóztunk. Siabadon és vadon éltünk, mint a cigányok. Beszereztünk két kecskét. Vélekszek, akkor volt mindkettő előhasu. Mikor megellettek, csak ugy uszlunk a sok sárga zsíros tejben. Nyulat és tyúkokat is tartottunk. S bár elégszer ettünk húsúkból, mégse igen fogyadoztak. Ebből is gondo'hatni, hogy állandó szerzésben volftink. Megbecsültük a közös vagyont s még gyarapítottuk is. Messze vidéken ismertük az ólak elhelyezését és népességél. Jóval alkonyat után szoktuk tartani a népszámlálást. Ha fölösleget tapasztaltunk, minden lárma kerülésével elszállítottuk a többletet a „sziget'-re. Eszerint egész nyáron bőviben éltünk a gyümölcsöknek is. Mikor a dinnyeévad jött, egész hegyeket építettünk zöld koponyákból. Itt egy kicsit megtorpant Hanek. Mi, vagy hárman illedelmesen és álszent pofával hallgattunk. Da mögöttünk egyik is, másik is egyébről (raccsolt. Persze csak halkan. Bosszúsan meglömködte kapájával a földet Hanek. Végig nézett a félbehagyott gazos táblán • egy pillanatig mintha azt fontolgatta volna, ne kapáljunk e szigorú iramban tovább. — Én elinermék bétyóm egy kis elemózsiáért — állt elé egyik hátulról való. S ez nagy hiba volt, mert nyíltan tudtul adta, hogy az egész beszéd nem szól őhozzá s nem kíváncsi a Hanek dolgaira, hogy közben a reggeli evésre gondol. Az öreg arcát sárgásán futotta el a méreg, de nem mondott ellent. A fiu fü közé vetette kapáját és lomhán az ut felé eredt, hogy a boltoshoz menjen, aki lakott vagy negyedórányira tőlünk. — Ha útba ejted, hozz egy pakli törököt — Szólt utána Hanek, mikor már jó távol járt. — Majd megadom — tette hozzá tétován. — Nem arra mék — felelt vissza az foghegyről. Ez a válasz nyílt megiörése voit az eddig tartott szokásnak. Mert bár a dohányos bódé nem eset útba a boltoshoz menet, világos, hogy Hanek nem végleges érvénnyel mondta ki a „majd megadom"-ot. Békés ember volt s alkalmat akart adni a hibák jóvátevésére. Végig nézett rajiunk s látta, ha most kapálni kezdünk, örökre fellépődnek közte s köztünk az emberi beszéd érzékeny szálai. — Egy idő után — mondla vontatott hangon — kicsi leit nekünk a „sziget". Csőnek nem volt a viz mentén más csak a mienk. Ki szállíunk a partra a város felői a füzetekben s biztosak voiiunk, ha menekülünk, nem üldözhet senki. — Ahol az utolsó ucca beömiött a vizparl felé, magas oszlopon lámpa pislőkolt estente. Kupacokba telepadiünk le körülötte a későig vertük a blattot. Kártya, as Őrökké rejlőzöit mindönk zsebében. Zsirozót jőtszotíunk legtöbb ször. — Az ucca belaő rétieéba őri álFizessen elő a Békésmegyei Közlönyre! ütöttünk. Jött a rendőr. A lesen állók hagyták elhaladni, aztán hu hogó jelt adtak mögötte. Mielőtt szétrebbentünk volna, feléje vigyorogtunk. S be a bokorba. Kavics a marokba. S minden oldalról górálni kezdtük a rendőrt. Jó. Per sze, hogy elmenekült. Látta, több kettőnél. Elkövetkezett egy más alkalom. Országos vásár folyt az előző ne pon s a nagy mozgalomban mi is részesültünk. A cukorkák s ez egyébb csecsebecsék eltűnése fel se tünt a sátoroknál. Da mi akkoriban zenélésre adtuk fejünket s közös munkával hat szájharmonikát, két faragolt furulyát (ugyanonnan rózsafanyelü bicskákat) egy húzós harmonikát s egy klárnétot szereztünk. A sátorosok összeröffentek a pofátlan ssajrézás láttán s mindjárt este jötlek a rendőrök. Megpihent Hanek. Nem nézett ránk, ciak pipáját nyomogatva fülelte a hetést. — Három rendőr jött. Ulánuk a vásárosok. A két őr leadta a jelt. Mi sietve kavicsot gyömöszöltünk a zsebünkbe. Ladikba szökkentünk s elrugtuk magunkat a parttól. — Egyszerre értünk a parira, ök a vízhez, mink a szigetre. Szétrebbentünk és széles karéjban oszlottunk el. A nád meg a felhős ég megvédett bennünket s tüzelni kezdtünk. Azok a parton a fejükhöz kapkodtak s ide-oda futkos lak, mialatt a kavics akár a golyó ugy patlogott. Válaszul merészségünkre a rendőrök is leadtak néhány lövést. Kért azonban sem a golyók, sem a fenyegető emberek nem tettek bennünk s a felhők is eső nélkül kezdtek elpusztulni az égről, mire a part üres iett az ellenségtől. Nagyot sóhajtott Hanek. Még mondani akart valamit kis pihenő után, mert nem emelte fel tekintetét. De ekkor ért vissza társunk a boltostól. Ujjai között egy kicsi kolbász fityegett. Odaérve, két falet között dörmögte. — Mit hazudott mér megint össze-vissza a vén trottyos. Ennyit mondott csak alattomos halkan. Ha hallja, akit illet jó, ha nem, ugy is jó. Hogy mii érlett meg a róla szóló szavakból Hanek, arca azt nem adta hirül. Eitől a i érctől kezdve azonban megé lés nélkül folyt a munka. Szuszogva dolgoztunk déltől estig. A szükséges ripakodó parancsokon lul nem beszélt többé velünk Hanek. Keddi napon történi mindez, s a forró időben olyen irammal folyt a dolgozás, hogy ozombaton hárman ia közülünk megunták a pihenésnélküli verejtékontást s bejelentették, hogy nem emésztik ilyen munkában magukat tovább. A következő héten is elpárologtak kelten. S mi, akik maradtunk, nem tudtuk, hogy nekünk is mennünk kell. — Jól kibabrál véletek — mond ték barátaink, ekik már külről latlék, naphosszat mennyi zaklatást kell kiáltanunk. Hanek azonban hátunk mögött, «öt szemünk láttára uj emberekkel tárgyait. lit még Uhet keresni — vigasztaltuk egyideig magunkat. Vefcül is keserű pillanlősokat vetve magunk mögé, fölkereked tünk. Odahagytuk megszokott jó helyűnket, bér nem tudtuk, miért keli mennünk. KÖNYVEK Szabó Zoltán! Cifra nyomorúság. Néhóny év óla szemünk előtt bonlakozik ki egy uj magyar irodalmi műfaj: a falukutatás irodalma. Az uj müfsj legmélyebb jellemvonása a részvét és együttérzés a magyar paraszttal, da ugyanekkor elemi erejű segíteni vágyás is a föld népének n*héz helyzetén. Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság írója, egyik úttörője és nagytehetségű képviselőja ennek ez uj műfajnak. Első könyve, A tardi helyzet, ma már a falu kutató szociográfiai irodalom úttörő müvének számit. Most megjelent könyve még egyetemesebb és átfogóbb képet ad a magyar földnek arról a részérő! mely A tardi helyzet megrendítő leirését inspirálta. A Gfra nyomorúság az egész palócföld életét, szociális helyzetét és társadalmát rajzolja meg, elvisti az olvasót a hegyek közt megbúvó falvak elzárt világéba, a summásvidékre, a borsodi barlanglakások sivár tájaira, érdekes városképet ad Egerről, Ba lastagyarmatró', Salgótarjánról és Miskolcról. A Cifra nyomorúság művészi tollal, pompás megfigye léssel, síuggesztiv erővel megirt fejezetei felejlhatet'enül lelkünkbe vésődnék. Szabó Zoltán új köny- ? vét Cserépfalui adia ki „Magyarország felfedezés**" sorozatéban. Halász Gyula: Édes anyanyelvünk. (Nyugat) „Itt az ideje, hogy kilépjünk semlegességünkből és megüzenjük a háborút a nyelvronlés és nyelvszegényités ellen. Az egészség nem ragályos, de ragályos a betegség. Ez a titka a pongyola bestéd és -írós rohamos terjedésének", — írja könyvének céljérói a szerző. Óvja az irókal, hogy ne ergedjék elszinteleniteni, kiszikkasttani a nyelvet. Az irodalom a nép nyelvéből táplálkozik, igaz, de me, a könyvek, újságok, mozi és rádió koréban a nép nyelve is merit az irodalomból, asért negyon fontos, hogy hogy bánik a nyelvvel az iró. Halász Gyula néhány ezer példával mutatja be az édes anyanyelvünk ellen elkövetett bűnöket. Németh László: Berzsenyi. (Franklin.) Hatalmas sikerű regényei ulén újra mint essayista jelentkezik Németh László ebben a könyvében. A mogyer humanizmus talán legmagyarabb költőjének — Berzsenyi Dánielnek müveit, életét, válságait és problémáit hozza közei ez olvasóhoz, Mély lélektani átéléssel hatol be Berzsenyi költészetébe. Berzsenyi életével magyarázza költészetét és költészetével életét. Németh László nagyszerű sli'usa és egészen uj létásmódja rendkívül vonzó olvasmánnyá leszi a tanulmányt. Báró Villant Lajos: A renaissance úttörői. (Franklin.) Az emberi műveltség történetének egyik legérdekesebb korszaka elevene dik meg ebben a kitűnően megír), tudományos értékű könyvben. Báró Viiiani Lsjos, az olasz lélek és az olasz müvéaie! kitűnő ismerője, a tudós éleslátásával és az iió művészetével beszél Daniéról, Petrarcáról, Boccaccioról, a Quattrocento íróiról. Manninger Vilmos : A sebészet diadalu'js. (Franklin.) A legérdekesebb témák egyike: hogy jutott el a tudomány az őskor első ta^ pogatódzó próbálkozásaitól, fellendüléseken és évszázadokra terjedő vesztegléseken ót a sebészet mai diadalmas eredményéig. Nam lehet a mai müveit embernek érdekesebb anyagú, ta* nulságosabb és egyben izgalma' sabb olvasmányt adni ennél cr nagyszerű könyvnél. FOLYÓIRATOK A Katolikus Szemle juliusi szármában Szeibert János ir alapot tanulmónyt „Családi munkabér a mezőgazdaságban" címmel. Kiemelkedik még emellett Lukács Gáspár esszéje: „Hogyan látja Krisztusi Ranex, Papini és Mau*riac ?" A számot gazdag szemle-rovat egéssiti ki. A Fodor Ferenc szerkesztésében megjelenő Fiatal Magyarság, a cserkészek kiváló folyóirata közli Kovács Imre vallomősőt a falukutatásról. Megszívlelendők Entz Gét a férfias sorai a Magyar nemzeti öntudat-ról. A Válasz juniusi kötetében bejelenti megszűnését. „El kell hallgatnunk — irja a búcsúzó cikk — anyagi eszközeink fogyatékos volta és szellemi szabadságunk egyre fokozódó korlátozása miatt." A lap utolsó szórna közli Kordás Ferenc érdekes szociográfiáját egy breziliai magyar faluról, Vass Gyula tanulmányát Széchenyi Istvánról. A Szépirodalmi részben olvassuk Takáts Gyula, Berezeli A. Károly és Soltész János verseit és Pálos Tibor novelláját. A K«>Iel Népe, amely a bejejelentés szerint a Válasz örökébe lép a legújabb számától fogva r Féja Géza és Szabó Pől szerkesztésében jelenik meg. Kiemelkedik a füzetből Féja „Építés" cimü első cikke, továbbá Kovács Imre és Kerék Mihály agrárszociológiai tanul mőnyai. Szép Tamási Áron elbeszélése a „Síülőföidemen". Szabó Pál Velenca nagyközség szociográfiáját vázolja fel néhány oldalon. Gazdag és nivós szemlerovat egésziii ki a füzetet. A juliusi szómában Móricz Zsigmond és Hidvégi János az Örménység helyzetével foglalkozik. Sáldi Róbert Dél Zala szociográfiáját dolgozta fal. Veres Péter a népi nacionalizmus ideológiáját fejti ki, Kovács Imre a magyar társadalom rétegződését ismerteti. Uj szint hozott a folyóiratok közé a Holnap, Rátz Kálmánnak, 8 NEP alesrede* képviselőjének hetilapja. A 6—9 számok szinte egytől-agyik érdekea írásai közül is kiemelkednek a szerkesztő Rátz Kálmán cikkei: Menekülés a faluból, Japán tengeri ereje, Infláció a szocializmusban. Alapos Bajzáth Konstantin hosszú terténeli áttekintése „A zsidók Oroszországban", Tarnóczy László a gyapot szerepét a világgazdaságban és politikában, Kecső István a nyersanyagpiacon uralkodó zűrzavar okait vizsgálja. Eleven kritikai rovat és külföldi folyóiratszemle teszik teljessé az egyes számokat.
